Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-01-20 / 3. szám

iT.VNrÁu 20. 1875. VADÁSZ- fcs VERSENYLAP. 19 együtt Megycrre. — Minden erre vonatkozó tuda­kozódások Szathmáry úrhoz intézendök. Fedező mének. Ifj, Gróf Nádasdy Ferencz nádasd-ladányi mé­nesében (posta állomás) 1 e's fél órányira Sz.­Fejérvártól, fedez 1875. febr. 1-jétöl jun. l-ig DAMI 6 éves sötét pej mén, ap. Dollar аиу. Offhius. Telivér kanczát 100 friert, félvér kan­czát 50 frtért. OSSIAN 5 éves sötét pej mén eredeti nor­mán faj ap. Jean Bar any. Lapin ; 40 frtért. Is­tálópénz 5 frt ; zab, takarmány piaezi áron; jó istálókról gondoskodva van. Jelentések Mentler Gyula kasznár úrhoz czim­zendök. CARNIVAL 1875. febr. 1-töl fogva Ká­posztásmegyeren : telivért 105 frtért, félvért 62 frt­ért fedez. — A kanczák számára jó istállók, boxok és paddokok vannak. 1 kancza napi tartása 1 fit 30 kr. 1 csikó » » 60 kr. Istálló és paddok pénz 20 kr. Hol több kanczához legényt is küldenek, egy­egy kancza 1 frt 10 kr. naponként. Bejelentések a pesti verseny-egyleti titkárság­hoz intézendök, hol a kanczák elvitele előtt min­dennemű járulékok lefizetendők. STANLEY, apj. Knowley anyj. Allegra. Fe­dez telivér kanczát 100 frtért, félvér kanczát 50 frtért. Bejelentések Beesőn istállómesterhez intézen­dök Tatára. Gillam üzleti lovar, ezelőtt 9 évig gr. Henkel­nél és a kladrubi istálóban, helyet keres mint jockey vagy istállómester és idomár kisebb helyre, lova­golhat 100 fonttal. Levelek a »két kék bakhoz« so­roksári-utczába intézendök. A magyar kir. Curia figyelmébe ajánljuk az alábbi sorokat, Nem egyedül áll ez eset; lapunk majd minden szá­mában, sőt a napilapokban is egymást érik a panaszok a vadorok merész rablásairól. . . A mult hóban meglőtték gr. Pálffy M. erdészét a farkasvölgyi erdőben, s ez még jól járt, mert ezelőtt 5—6 évvel ugyanott egy másik erdészt agyonlőttek. Galgócz- és Pöstyénben gr. Er­dődi fáczányosait jóformán egészen kirabolták ; a Bakony-erdei uradalmakban napirenden van a csetepaté velők ; s 4— 5 levél fekszik előttünk az ország több részéből (Somogyból, a Szilágy­ságból, Kecskemétről, a Csepel-szigetről stb.), melyben mindenütt a vadorok merészségéről s a kir. törvényszékek közönyösségéről panasz­kodnak. Annyira ment a vadorok szemtelensége, hogy nemcsak a gödöllői királyi erdők szarvasait, s Albrecht főherczeg barmos szigeti fáczányait lövöldözgetik, — de mint országvilág tudja, a mult betekben a Rákoson egyszer О Felsége személyes jelenlétében lőttek az űzött vadra, más két izben pedig az űzött szarvast agyon is lőtték, egyiket a kopók előtt a csomádi erdőben, másikat a pesti városligetben épen karácsony előestéjén. (Lásd részletesed lapunk ez idei 1. számában.) Sajnosan ismeretes törvényszékeinknek kö­zönyös volta az ily ügyekben, s úgy látszik, hiába vártunk pártatlan, gyors és szigorú eljá­rást e nem választott bíróságoktól ; még sajno­sabban kell azonban ugyanezt hallanunk az ország legfőbb törvényszékéről is. Szerk. * * Csákberény, 1874. decz. 23. Tekintetes szerkesztő ur ! Egy orvvadászati esetet van szerencsém kö­zölni, liogy lia érdemesnek találja azt becses lapjába felvenni. Minekelőtte a tett szó szerinti jelentést a moóri k. járásbírósághoz leirnám, előre bocsá­tom. hogy az orvvadászok a moóri k. járásbí­róságnál már régen ellettek ítélve és pedig, kettő 100-100 frt-ra, egyik 80 frt-ra, de a k. curiátöl még mostanáig a felelbezésre semmi Ítélet nem érkezett ; már pedig innét-onnét egy éve lesz. 13 sz. a. másolat. Tekintetes K. Járásbíróság. Teljes tisztelettel jelentem, hogy e hó 20-kán deltáján Wäscher József erdészsegéd e's Salamon József erdőkerülő a csákbere'nyi erdőben egy lövést halottak, mire azonnal elválva — a tett lövés irá­nyába siettek. Nem messze menvén, Salamon Jó­zsef erdőkerülő 3 orvvadászt pillantott meg, midőn éppen a vadcsapást a földön térdelve nyomozták ; az orvvadászok Salamont szintén észre vették s elszaladtak. Wáseher Józsefnek jöttek volna, de azt is idő előtt észrevették s hamar elfordultak, más irányban. Wáseher azonban azonnal megismerte őket, s rajok kiáltott: megállj Vass Mihály, Czirák István és Nagy Mihály. — Erre azok még jobban sza­ladtak. A két elsőnél fegyver volt, az utolsónál nem. Wáschner és Salamon azonnal haza siettek je­lentést tenni a történtekről. En csak hamar siet­tem egy elöljáró- és egy kisbiróval a fentnevezett tolvaj-puskások házukhoz, meggyőződést szerez­ni, váljon odahaza vannak-e már, és ha nincse­nek — mit tudnak majd az otthonvalók mon­dani stb. I-szőr Czirák Istvánhoz mentem ; az nem volt hon, felesége következőleg felelt: az uram még tegn ip este egy kis macskát vitt át Sőrédre Zsu­zsa néném, férjezett Somogyi Jánosnénak s azóta oda van. Il szor Vass Mihályhoz mentem. A már oda­haza levén, kérdésemre goromba hangon, mint ren­desen, következőleg felelt : én éppen most jöttem Zsoldos Pál kovács műhelyéből, délelőtt is ottan voltam. Lementem azonnal Zsoldos Pálhoz, ott volt Sarok Péter s mindketten bizonyittották, hogy Vass Mihály délután két órakor volt itten, dél­előtt azonban nem látták. IlI-szor Nagy Mihályhoz mentem, az nem volt Január 26-ikán: galamblövészet — Prix de Monte Carlo — egy műtárgy és 3000 frc. Január 27-ikén: lóverseny— Prix de S. A S. le Prince de Monaco 2000 frc, — Prix de sous­cription 2500 frc, — Grand Prix de Nice 5000 frc. Január 28-ikán : galamblövészet — Prix de Con­solation — egy műtárgy és 1000 frc. Február 4-ikén : Carnavali ünnep a városi szín­házban. Február 6-ikán Bazár (vente de charité) a park­ban. Február 7., 8., 9-ikén : Corso de gala azaz a earnavalis menetek, melyekre következő dijak van­nak kitűzve: Prix des chars (diadalkocsik) 1500 frc, 600 frc, 300 frc, és 200); Prix des Caval­cades (lovasok): 1500 frc és 500 frc; Prix de mascarades a pied (gyalogos álarczok) 500 frc, 300 frc, 200 frc és 100 frc. Február 7-ikén este : velenczei tüzjáték a ten­geren. íme egy ép oly változatos, mint — ugy hi­szem — bő programm. A galamblövészet próbagyakorlatai e hó 4., 8. és 11-én már meg is kezdődtek, s mindjárt az első nap 28 lövész jelentkezett, mig a mult évben ez időre csak 12 iratta he magát. Az érdekeltség tehát ez idén nagyobbnak látszik. Az első napon Mr. Raggi volt a mester, ki 8 menetre 8 galam­bot lőtt, s egy csinos műtárgyat és 850 frc tétel­pénzt nyert ; a második napon Mr. Farne 13 me­netre 13 galambot lőtt, mi nagy gyakorlottságra mutat. A lövés a párisi „Cercle des Patineurs szabályai szerint történik. Bészt vehetnek pedig : a londoni Gun-Club és Hurlingham Club, a bru­xelli Cercle- de l'Union és a párisi Cercle des Patineurs tagjai, s mindazok, kik a montecarlói „société" egy lálnsztmányi tagjától irott ajánla­tot tudnak felmutatni. E »membres de comité« közé tartozik herczeg Esterházy Lajos hazánk­fia is. A lóversenyek a Cercle Masséna pártfogása alatt állanak s az előkészületek után Ítélve, az eddigieket jóval felül fogják múlni. Tegnap ide érkezett sürgöny szerint csupán Párisban a követ­kező „engagement«-ok tétettek : Prix des Hares : Alme'néches Condé Enfant de Troupe Fidelio Atropos Coureuse de huit Monaco Clairvoyant Paladin Prix du Conseil général : Clianc Hier 2000 Atropos 4000 Enfant de Troupe 4000 Paladin 4000 Alménéches 2000 Sonnette 4000 Quart'T onne 2000 Mayon 4000 Bariolelte 2000 de mi dérről annak idején többet. A társaságról akarván még szólani, felemlítem, miszerint az idény egészben véve ugyan gyen­gébb a mult évinél, de ném.-t, osztrák s magyar vendég feltűnően több van. Itt időző hazánkfiai közül felemlítem : Wodianer Albertet, Szapáry­Aczél Gábriel grófnét, Waldstein-Fiáth grófnét, Kbeweubül I er-Esterhá zy grófnét, Festetich An­dor grófot, Aczél Béla bárót, Klapka György tábornokot, Z yknét ( saládjaikkal, Tahynét ked­ves leányával, Bethlen Miklós és Z'chy Jenő gró­fokat, Czóbelt, Ambrózynét, Szinnyey Lászlót, Kábel Istvánt. A már eltávozottak közöl nem hagyhatom ki gróf Apponyi Rudolf, párisi nagy­követet, gr. Lónyay Menyhért családját, gr. For­gách Eleonórát, Keczer Ilkát, Vojnich Jakabékat, s másokat. (—h- -s.) Az észak vadonjaiból. (B u 11 e r kapitány : »The wild north land« czimü müvéből.) I. Butler kapitány 1872. őszén elindult a Red­Rivertől, mely a nagy Winnipeg tó közelében van, és észak felé tartva, mártius felé jött az Atha­basca tóhoz, innét a befagyott Peace-River men­tében haladva, átkelt a Rocky-Mountains hegylán­czán s május végén British-Columbiába ért ; majd az uj-raledoniai ösrenget.egeken áthatolva, 350 mfldnyi ut után junius 3-án Quesnellebe jutott és igy a Fraser folyam mentében a csendes Oczeán­hoz. Széltében átutazta tehát az északamerikai con­tinenst. A felette fáradságos, veszedelmes utazás­ról igen érdekes könyvet irt, mely »The wild north land« czim alatt jelent meg Londonban. A mii igen vonzóan irt képét nyújtja a vadonnak, mely az Egyesült-Államok sűrűbben lakott keleti részei és a nagy csendes Oczean közt elte­rül. »Felkerestem a föld ama messze téréit, — mondja — hol a természet oly óriási betűkkel véste be képét, hogy ugy vélnök, egy befagyott világtengeren járunk, mely az idők folyamában oly valamikké fagyoti, miket hegyeknek, folyamoknak, pusztáknak, erdőknek mondunk ; az ember mák­szemmé törpül rajta; létét nem jelzik füstölgő ké­mények, zajos városok, recsegő kerekek . . .Hogy nevezzük meg e tért az olvasónak, a ki oda kö­vet? — Vannak benne puszták, erdők, hegyek, sivatagok és folyamok ; folyamok, melyek kétszer ezer mfldre nyúló part hosszán hömpölygetik árjai­kat; puszták, melyeken hónapokig vágtathat a lo-

Next

/
Thumbnails
Contents