Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-06-16 / 24. szám

J € LIRE 14. 187 5. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 161 Soliman után, keleti, a. Schamar, keleti fehe'r 15' 1" 2"'. Breteville után, normand", a. Gidian, keleti sárga, 15' 2" 2"'. Breteville után, normandi, a. Gidran, keleti, pej, 16' 2". Breteville után, normandi, a. Siglavi, keleti, pej, 15' 3". Cencrie után, normandi, a. Djuls Child ang. fekete, 16' 2". Ceuerie után, normandi, a. Hercules, angol, pej, 16'. Delaville után, normandi, a. Justice to Kisbér, angol, fehér, 16'. Dellaville után, normandi, a. Troubador angol pej 15' 3". Dellaville után, normán, a. Chief, angol pej, 15'. Filon d'Or után normandi, a. Chief, angol sárga, 15' 3" 2"'. Filon d'Or után, norm., a. Furioso, angol, sárga, 16' 2". Fortuna után, normandi, a. Schamar, keleti pej, 16'. Nonius 18 után, normandi, a. Troubadur, angol, pej, 15' 3 '. II. 2éves kanczák, 11 darab és pedig a következő apalovak után : Ambition 2, Bosak 1, El Bedavi 27 2, Hafiz 1, Feneion, 2, Young Norfolk Phenomenon 3 darab. III. lèves kanczák, 40 darab, és pedig a következő apalovak után : Bosak 3, Dahoman 5, Delaville 6, Fiion d'Or 3, Franc Tireur 2, Hafiz 3, Mustapha 4, Neapolitano Caldas 1, Nee plus ultra 3, Saglavi 2, Schagia 4, Young England 3, Young Norfolk Phenomenon 1 darab. IV. A következő lófajok : Pepinier mén 1, 4 éves mén 1, — 2éves mén 8, lèves mén 5, anyakancza 17, szopós kanczacsikó 1, 4éves herélt 7, 3éves herélt 3, használati ló 16 darab. A legközelebbi vasútállomás : Hadikfalva, a Lemberg-Czernovitz-Jassy-i vasút mellett ; a hol a szükséges menet-alkalmakról a továbbszállításra Radautzig szerda, junius 16-ától gondoskodva leend. Radautz, 1875. május 16-án. A cs. k. állami méneshivatal. E 11 é s e k. Báró Wesselényi zsibói ménesében a következő kanczák ellettek meg : 1. Eugenie, május 21-én s. p. kanczacsikót BoisRousseltöl. 2. Jeznbel inájus 25-én fekete kanczacsikót nagy hóddal Bois-Rousseltől. Mindkét kanczát fedezte Rothschild. Birtokváltozás. Belle Helene 3éses s. р. к., apja Zetland, anyja Abbess, báró Wesselényi Bélától megvette hg Esterházy Lajos. Vadászati jog bérbeadás. A Monori vasúti állomástól V» órányira 1000 hold tagositott birtokom vadászat, a birtokban találtató lábas és csepjés erdőkkel — mely kiválólag alkalmas fáczán- és fogoly-tenyésztésre , 6 évre bérbe adó. Bővebben értekezhetni Gombán Pest-megyében ГЫау György-nél. * * Eladó : egy derék valódi ncwfundlandi kutya. Kan, közel 3 éves. Fekete, igen megbízható hü állat. Ara 150 frt o. ért. Bővebb értesítéssel sziYesen szolgál e lap szerkesztősége. Siketfajd-vadászatok Marmarosban. (Folytatás.) Útközben hallgatóztam, váljon nem venném-e barátom neszét, de miután a hegy ezen része igen kiterjedt fenyvesekkel bir, nem érhetém hangját. Ezenközben teljesen kivilágosodott; tanyánkra érve csak a pásztorfiút találtam ott, ki a bográcsban vizet forralt. — Mialatt egészen átnedvesedett ruhámat váltottam volna, megérkeztek ök is, de minden zsákmány nélkül. Barátom kettőt is hallott egymáshoz közel durrogni, de a talaj-nehézségek miatt nem férhetett liozzájok. Itt az erdők ugyanis még egész vadságukhan vannak ; a szálerdők is keverve alsó cserjével, néhol áthatolhatlan sürüek ; ösvény, melyen távolabbi helyeket elérni lehetne, sehol nincs, s ez nehezíti a tájékozást. E miatt nem találhatta meg az első siketfadjot, mely magát hallata ; s midőn a második után ment volna, ez időközben alkalmasint a jérczékhez leszállt, mert csak néha lehetett lassú bugyborékoló hangjokat hallani, melyek holléte felől azonban nem lehetett tisztán tájékozódni. Midőn egy sűrűségen nagy bajjal áttört volna, tisztán hallotta a jérczék csipegését s mindjárt reá 2 — 3 szárnyas nehézkes repülését. Nyilvánvaló volt, hogy a fajdok neszét vették s odább állottak. A holnapi nappal biztatva pajtásomat, s az időközben felforralt vizből thea-ibrikünket megtöltve, hozzáláttunk a reggelizéshez, mely hideg ürüczombból, sonkából s puliszkából állt ; . . . melyhez egy palaczk érmelléki szolgált nyomtatóul. A puliszkát pásztorunk főzte, melyhez nyomtatóul most sonkát adtam neki. Mulatságos esetünk volt ez egyszerű emberen megfigyelni, mily kevés fogékonysággal birnak a különféle eledelek megízlelésében. Kevés húseledelhez jutván, a sonka bár izlett neki, de nem tudott 4-5 falatnál többet enni, — mint monda : egészen jóllakott vele ; a theát. melylyel megkínáltam — melegen nem tudta meginni. lianem aztán kihűlve, nagyon jónak találta. Egy pohárka érmelléki rizlinget — csak nagy megerőltetéssel tudott lenyelni, .— mint magát nagy nehezen kimagyarazá — i s z onyúán. sok ize van! azaz roppant erős. S ezt saját inye szerint csakugyan helyesen niondá. 35 éves létére még soha sem ivott bort, soha sent dohányzott, s kétkedő fejrázással nézte — a mint szivarra gyújtva, látható elégiiltséggel eregettük a füstöt. A nap többi részét leginkább az erdőség megjárására és magasb helyekről áttekintésére használtuk fel. E közben a Mammája oldalán, de tőlünk legalább félóra járásnyira, és sokkal magasabban, egymásután két csapat zergét is megfigyeltünk látcsöveinkkel, a mint a lejtős s hótól olvadt helyeken legelészni valót kerestek. Tavai őszszel azokon a magaslatokon közelebb álltunk egymáshoz, mint most, s két derék czápa ismerkedett meg fegyverünk golyójával ; mi, reméljük, az idén ismétlődni fog. Délután a szomszéd községbeli pásztorral találkoztunk, ki, mint itt majd minden havasi lakó, szenvedélyes vadász, s ki megérkeztünkről már tudva, mintegy utunkba jött, alkalmasint olyas valamit remélve, mit vadászemberek jó útba igazításért szívesen adnak. Ez mondá, liogy a déli részeken, vagy 1 óra járásnyira tőlünk, 3 kakast tud, s hogy ha tetszik mindjárt megmutatja helyeiket... Az egyik valami öreg kakas lehet, mert reggelenkint erős veszekedését hallani ; majd itt, majd amott, lia a másikok is megszóllalnak. Ugy egyeztünk, hogy barátom a régi revierben marad, én pedig ez ujat próbálom meg. Másnap már 2 órakor éjfél után eljött értem az ember ; még javában aludtam, s kissé nehezen esett a felkelés. Ottkinn holdvilág volt, s kunyhónk előtt égett a pásztortűz, mely mellett pakulárom és fia — minden bunda készlet nélkül, csupán szűr-köpenyükkel fedve, aludtak, de az öreg, kiléptemre azonnal fölemelé fejét. Meghagytam neki,hogy pajtásomat csak még egy óra múlva költse fel, — miután nem messzire kell mennie — s azzal megindultunk. Mint már mondám, holdvilág volt, s oly tiszta átlátszó a levegő, hogy szinte ragyogott, s erős dér volt. Oly helyeken, hol még hó feküdt, a sekélyesb helyen keményre fagyott volt, a vastagabbon azonban ropogva betörött ; szerencsére a nyíltabb helyeken már sehol nem volt, csak a völgyületekben találkoztak még nagy kiterjedésben ; ezeken rosz volt járni, mer az ember térdig is beszakadt. Végre elértük a tájat, melylyel szemben a hegyoldalban, emberem állításaként, a kakasok tartózkodni szoktak, s ugy egyeztünk, hogy innen hallgatjuk ki őket, s választjuk ki aztán az utat, vagy helyesebben mondom az irányt, melyen át mehetek liozzájok. Ekkor félnégyre járt órám ; a hold még mindig világosan ragyogott, de készült az átellenes liegygerincz mögé ereszkedni, mely nyugotnak feküdt. Számitásom szerint, mire a kakasokhoz lopozkodás ideje bekövetkezik, a hold letűnt, ellenben a a hajnalpirtól megvilágítva kell lenni már az erdőnek ; miután pedig én a völgyből, a r n yb ó 1 megyek át, nem félhettem, hogy kilássanak. — At is mentünk mindjárt a völgyön, s a hegyoldal azon táján, mely nem sokkal a kakasok állása alatt volt, megállapodtunk. Vezetőm lekuporodott a földre, én pedig egy szikladarabra, s oly csendesen voltunk, hogy a legkisebb nesz sem árulá el jelenlétünket, a levegő is csendes volt, s az egész erdőben nem hallatszott a legkisebb nesz. Egyszerre felettünk, abban az irányban, merrfe a

p kakasok voltak, nesz hallatszott : a mint kivelietém, valami négylábú állátnak kellett lenni ; eleinte azt gondoltam, hogy róka, melynek szinte arra a pecsenyére vásik a foga, mint nekem, s lassan felálltam. hogy áttekinthessem a környéket. E közben az állat mind közelebb hallatszott, majd jobbra, majd balra, hátam mögött, s abban a perezben pillantottam meg, amint a fenyőbokrok közül kiváltva, egy nagyobb liómezőn átlopózott... Akaratlanul is kinyitottam lancasteremet, s zsebemből pár töltényt vettem elé, bár azon homályos feltevéssel, liogy nem fogok lőni, csak lia valami különös .... A vad ezalatt mintegy 15 lépésnyire közeledett, s a mint most félhomályban kivelietém, egy — farkas volt. Vezetőm, ki szintén felállt s az állat felé nézett, nem fojthatott el egy halk kiáltást az ellenség láttára. E neszre a farkas megállapodott egy pillanatra, s csillogó szemeit egyenest a helyre forditá, hol ültünk. Ha eddig nem voltam elhatározva a lövésre, nehogy a kakasokat tán háborgassam : a havasi pásztorok e veszedelmes ellenségének megpillantása más gondolatra téritett, mialatt fegyveremet minden feltűnés nélkül lassan arczhoz emelém, a vadállat kétkedve tekintett rám a félhomályban, másik pillanatban azonban már gyanakodólag billegeté neszezöit, s éppen illanni akart, midőn lövésemtől fejbe találva, egy rövid ugrás után a hóba gurult. Oda ug-