Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-06-16 / 24. szám

162 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JÚNIUS 9. 187 5. róttunk az állathoz, mely még rángatózott, s homályosodó szemeivel ránk pillantva, még mindig menekülni akart. A pakulár roppantot ugrott örömében, s egészen magán kivül kurjongatni kezd, ha be nem fogom a száját — s egy pantomimével füleimre és a fennülő kakasra nem mutatok. (Folyt, köv.) Egy kitartó fajdkakas. April vége felé volt, délutáni 4 órakor, midőn Démely ültetvényeket megtekintendő az erdőbe indultam. Alig érkeztem oda, jön nagy robajjal egy fajdkakas és a tisztás szélén egy fenyőre száll. Óvatosan közeledve sikerült lötávnyira belopnom, honnét némi czélzás után lőttem reá. A kakas rá se hederített a lövésre; perczig sem késve tehát második göbecstöltésemet is rásütöttem. Semmi mozdulat. Erre újra töltöttem, még néhány lépésnyire közeledtem s harmadszor is lőttem. Most már világosan láttam, hogy a kakas megrándult s néhány tollat elhullatott; erre megfordult, felszállt és egy néhány száz lépésnyi széles völgyön keresztül repült. Látszott, hogy a madár a hegykúpot akarja elérni, de lassan-lassan leereszkedett s nem sokára lebukott. A helyszínére érve sokáig hasztalanul kerestem kakasomat, végre megtaláltam egy kemenczeforma sziklamélyedésben. Hátán a tollak és a bőr teljesen lesurlódtak, s a lövés teljesen szabály szerint talált. Gyakran előfordul ugyan, hogy a nagy fajdkakas a dürgési idény alatt több, közelről reá tett s hibázott lövést kiáll ; de ily rendkívüli állandóságot, az elmondott körülmények mellett, még soha sem észleltem, s ugy hiszem, hogy a ritkaságok közé is tartozik. M. a »sok o.« (Livingstone hátramaradt naplójából.) .... »Augustus 23-kán« — írja Livingstone — négy gorillát vagy »soko«-t (olvasd szoko-t) Öltek meg embereim ; e végből az erdő körül felgyújtották a füvet, és midőn a sokok ennek füstje elöl kifutottak a szabadra, ott lándzsákkal szurdalták le őket. A soko gyakran egyenesen két hátulsó lábán szokott járni, de akkor előlábait — vagy helyesebben mondva kezeit— összekulcsolja feje fölött, mintegy erősebb állást adván magának azzal. Ily helyzetben a soko csodálatos egy állat, s a legnagyobb állatkedvelő sem tudná öt a »kedves« melléknévvel czimezni, mert ilyenkor egy görbe lábu, potrohos hasú, otromba kinézésű durva ficzkúhoz hasonlit, melyen egy mákszemnyi gentlemenség sem látszik. Más állatok, például az antilopok, — kecsesek, és mind fektükben, mind keltükben kellemes látványt nyújtanak ; az itteni benszülöttek is jól megtermett, karcsú, ügyes taglejtésü emberek ; de a szoko olyan csúf, hogy akár az ördög képmásául szolgálhatna.« . . . Undorító kinézésére — mondja egy más helyen — a mi kevés étvágyom volna, azt is elvesztem. Világos sárga arezböre — mint a sárgaságban szenvedő emberé — kellemetlen hatást gyakorol a nézőre; ehhez járul esunya bajusza és ritkás pofaszakála; alacsony, hátra fekvő homloka és visszaálló magas fülei kajánságot árulnak el, — mig széles nagy szája és kidudorodó ajkai előrenyúlnak. — Fogai hasonlítanak egy kissé az emberéhez, de mégis inkább a kutyáéhoz, roppant szemfogai óllatiasságát elárulják. Kezei és még inkább uijai hasonlitnak a ben szülöttekéhez. Lábain a hus színe sárgás, s hogy a Manyuema-négerek mégis megeszik, azon gyanút költi fel, miszerint az állatok megevése által szoktak az emberhús-evéshez; állításuk szerint a soko husa jól izlik. Sokaktól hallotam, hogy a soko igen okos állat ; a mezőn dolgozó embereket és állatokat meg tudja lepni ; elfogja a gyerekeket és felviszi magával a fákra ; ha azonban egy marék banaángyümölcsesel kecsegtetik, le hagyja magát csalni, s mig azt felszedné, a gyermeket leteszi. Egyike a benszülötteknek vadmézet szedett az erdőben egy odvas fából, midőn valaki hirtelen hátulról két karját megragadá, s midőn a halálra ijedt ember visszatekintene, egy soko vigyorgó ábrázatával találkozott, mely azonban kiáltására elereszté, s a legközelebbi fára futott fel. — Egy másik ember a vadászaton elhibázá lándzsájával a sokót, ez azt megkapván, eltördelé, mint a nádat, s rárohant az emberre, ki elkezdett vele birkózni s kiabált társának : »soko megfogott engem !« Mire amaz segítségére jött volna, a soko leharapta ujjahegyeit és elillant; mind a két ember még életben van, de nem beszélhettem velők. Többen beszélték, hogy a soko-nak különös szokása, csupán az ujjakat harapdálni. Ezek az emberek mondták azt is, hogy a soko olyan ravasz, fürge és éles látása, miszerint senki sem lepheti meg öt. Mohamed Bogharib vadászai beszélték, hogy egyszer láttak egy sokot a fán ülni, amint körmeit rágcsálta ; a legnagyobb vigyázattal kisérlették meg a közelitést, de észrevette s eltűnt. Elölről nem is közelíthetni hozzá, s ha már megsebezték, körülfogták és hálót dobtak is rá, még is csak hátulról szúrhatják le. — Egyébiránt még sem oly veszedelmes állat — a mi támadási erejét illeti — mint a leopárd vagy az oroszlán, hanem inkább hasonlit a fegyvertelen emberhez, mert nem jut eszébe, hogy roppant hosszú kutyafogait használja. Mióta itt tanyázom az erdőben, sokan egész száz lépésnyire közelitettek sátrainkhoz és nem vettük volna őket észre, ha nem ugattak volna, mint a róka-kutyák (itt alkalmasint sakálok vonitását érti a szerző); ez volna legnagyobb hasonlatossága az emberi hanghoz. — Nem régiben egy ember iát vágott az erdőben, inidőn egy soko meglepte és megragadta öt; az ember kiabált ijedtében, a soko pedig röhögött, arezát fintorgatta, és eleresztette öt, mintha csak tréfálni akart volna vele. -— Ha egy gyermeket fognak el, néha felszaladnak vele a fára, ott csiklandozzák, csipkedik, és ha aztán nagyon sir, leejtik. »A soko képes megölni a leopárdot is, mert elkapja előlábait s ugy. összeharapdálja, hogy nem árthat velők ; persze, hogy ő sem menekül seb nélkül; ilyenkor felfut egy fára s ott siránkozik ; többnyire kigyógyul azonban, mig a leopard elvész nehéz sebeiben. Az oroszlánnal azonban nem boldogul, mert ez talpának egy csapásával eltöri karjait, aztán szétmarczangolja, de húsát nem eszi meg. A soko nem él hussa', hanem leginkább gyümölcscsel; az apró banaan szilva legkedvesebb eledele, mindamellett igen nagy < reje és bátorsága van ; lándzsás emberektől nem fél, de a puskát kerüli. Hogy hányszor fiadzik (a benszülöttek nem mondják, hogy kölykezik) nem tudhattam meg; de a vadászok állítják, hogy néha ikrei vannak. I (Folyt, következik.) Gyaloglási verseny. Egy franczia hadnagy ('Bernard) Toulonból a Hyèresi fürdőig és vissza terjedő, mintegy 37 kilométernyi utat, 3 óra és 34 perez alatt futotta meg, tehát 500 ölet átlag 5 p. és 50 mdp. alatt. E közben csak 10 pereznyi ideig pihent, t. i. midőn Ну eresbe érkezett, hol egy falat kenyeret és korty tort ivott, s azután vissza indult. A kikötött idő 4 óra lett volna, s igy a fogadást szépen nyeite. bgyet. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat a radautzi cs. k. ménes árverési jegyzékére, hol jutányosán jó lovakat szerezhetni. * * — Egy hatalmas 16'jegyzéket közöl a »Sporn« utóbbi száma gr. Hans Ulrich von Schaffgotsch kappitzi 40,000 morgen nagyságú birtokáról, hol a mult 1874. april hó l-jétől 1875-iki márczius utoljáig 12,058 hasznos, 2,364 kártékony, összesen tehát 14,422 vad lövetett. — Ez aránylag nem oly igen roppant területen van szarvas, dámvad és özállomány is, és pedig ugy látszik szép számmal, mert lövetett 40 gímvad, 36 dámvad, 151 özvad (köztük 127 bak). — De miudent fölülmúló eoloss.ilis arányban lehet ott fogoly és nyul, miután a löjegyzék szerint 6141 fogoly és 417 6 drb nyul került a teritöre ; igy nem csodálkozunk, midőn azt halljuk, mint mult öszszel is, hogy a prágai galamblövészetnél foglyokat használtak fel lövészetre, mert felényivel olcsóbbak voltak, mint a galambok. — A fáczányos is szép jövedelmet hozhat, s a tavali lelöve's 1359 darabra rúgott — A kártékony vadakról vitt löjegyzékből látjuk, hogy nagy gondot fordítnak annak lelövésére, s a kóbor ebek, macskák, a kányák, vércsék, szarkák fáradhatlan irtokra találnak az ottani vadászszemélyzetben. * * Sport-részvénytársulat alapíttatott a napokban Parisban, s a felhívások az aláírásra már ki is bocsáttattak. A társulat czime »Les Sports Parisiens«, részvénytökéje 1.000,000 franc, felosztva 2000 db 500 frankos részvényre. A társulat a Páris melletti Billancourt nevü Szajna-szigeten a következő sport-etablissemcnt ok alapítását tervezi i egy nagy lövöldét mindennemű lőfegyverek számára, továbbá galamblövészetet ; lesz még versenytér mindenféle lovak s különösebben használati lovak kipróbálására, továbbá lovagló-, kocsikázóés idomitó-iskola ; uszoda, korcsolyázótér, vívóterem, tornahelyiségek ; egy nagy bassin regatták megtartására; mindenféle sportgyakorlatok megtartására: nagy arena és kisebb fedett csarnok, sport-cercle, restauratiok stb. A prospectus a részvényeseknek még gazdag osztalékot is helyez kiálitásba, a mely ha a sportkedvelő nagy Páris kellő mértékben felkarolja e vállalatot, nem is marad el. — De ha az eredmény elmarad is, a részvényeseknek megmarad azon megnyugvások, hogy a testedző sportoknak fellendülését csekély áldozattal nagyban előmozdították. * * * A nemrégiben elhunyt Möns. Ad. Fould egyéveseinek árverése f. é. május 29-én ment végbe Párisban a Chéri-féle etablisement-ban, és pedig nem valami feltűnő eredménynyel. A legmagasabb áron kelt el egy Marguülier nevü méncsikó, ap, Remus, a. Marcella, Stingtöl, melyért Rothschild báró 11,200 frankot adott; JenniDgs Henri pedig két csikót : Ma Cous'ne-t és Camargo-t aránylag igen olcsó áron vett meg. Feltűnő sajátsága az a franczia telivér vásárnak, hogy mig az egyévesek s az idomitásból kimustrált lovak potom ároin adatnak, addig tenyészanyagnak szolgálható, úgymint versenyképes lovak alig kaphatók. — Ha tehát franczia lovakat akarunk beszerezni, ugy csakis egyéveseket vagy letört fiatal kanczákat vásároljunk az idomitó istálókból. TÁVIRAT. Berlin, 2 nap, jun. lí. Kanczadij : Germania, Eilig. Paizs : Hymenäus körüljárt. Allamdij : Ehrenbogen, Miechowitz. Akad.-verseny : Flamingo, Hamlet. Varsó, jun. 13. Derby-. Gr. Tarnowszky J. Przedswit 1, Mysorowitz ur Friponnierje 2-dik. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer. Nyomatott az Athenaeum г. társ. nyomdájában.