Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-06-09 / 23. szám

JpNirs 9. 187 5. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 153 a pesti harmadnapi egyike volt a legszebbeknek bosszú idő óta ; a bécsi azonban, különösen a nagy verseny, daczára 3000 frtos dijának nem sikerült. л Ehhez szükséges, — véli a »Sportblatt« — bogy mindenekelőtt a hazai lovak számára rendezzük azokat, s bogy olyan lovak, mint Hubertus, ne legyenek kényszerítve 4évesként olyan terhet vinni, mint egy Preserver és Purveyor 5 évvel ; azaz : a jiálunk tenyésztett s eladókként kimustrált lovakat ne tegyük egy vonalba olyan franczia lovakkal, melyek sikpályán az itthon tenyésztettek majdnem legjobbjaival vetélkedhettek. Ezzel nem akarjuk a bécsi nagy akadályverseny fiascóját — melyből valamennyi belföldi tenyésztés, — Hubertuson kivül, — félénken visszahuzatott, a mely is aztán remény nélkül futott sereghajtóként — csupán a handicapper nyakába vetni, mert lehetlent nem lebet töle kívánni ; már pedig lehetlen, hogy olyan lónak, mint Hubertus, kilátása lehessen egy bandicapben, melyben Disturbance és Defencenek vihető terhet kell kapni. A handicapper kénytelen e lovak és Jackal közt, angliai formájuk után itélve, legalább 20 font különbséget tenni ; mit tehet aztán még a fenmaradt 30 fonttal egyebet, minthogy a belföldieket annyira összeszorítja, miszerint minden esélyüket vesztik. Ha már épen nem akarunk lemondani azon szerencséről, liogy nélia egyegy angol matadort láthassunk pályáinkon és e mulatságért legnagyobb dijainkat áldozzuk : akkor legalább kor szerinti terhet és a nyerőkre poenalitást kell rakni, a belföldieknek pedig tetemes könnyebbséget nyújtani. Van nekünk elég jó anyagunk, melyből kitűnő steeplechasserek válhatnak, csak észszerűen ki I kell azokat választani és betanítani. Im aBuccaneerek e részben is jól beválnak. Versenyeit. Rákos-Csabán mult vasárnap báró Laffert Antinál csinos kis akadályversenyt rögtönöztek 2 V

2 mfldre 8 akadálylyal, köztük egy másfél öles árok és vályogfal. Résztvettek : B.niczky Gábor 5éves pej herélt ján, báró Podmaniczky Béla 7é. Czindery-féle szürke kanczáján és b. Laffert Anti 8é. fekete kanczáján. Első báró Laffert Anti, erős küzdelem közt fél lóhoszszal báró Podmaniczky Béla ellen. Inditó : gr. Bissingen Ernő. Pályabíró : br. Révay Gyula, gr. Keg'evich Gyula és Fáy Béla. Mint halljuk, sept. 20-án R.-Csabán egy akadályverseny, egy gátverseny és egy mezei gazdák versenye lesz. Ez mintegy elüprúbája lesz a gödöllői versenyeknek, melyek ez idén igen érdekesek leendnek ; többi közt a tavalihoz hasonló nagy toronyversny is terveztetik. A bevezetésben emiitett lovak az idén négy Schnitzel-jagdban is résztvettek. Külföldi gyepek. Az idei Grand prix de Parist Mnrs Lupin Salvatorja , azaz ugyanazon ló nyerte, mely 14 nappil előbb a frariczia-Derhyt ; 2-dik gr. Lagrange azon Xouget ménje , mely a múltkor bolt-versenyt futott Salvator társával Saint Cyr-rel a második helyért, 3-dik volt Perplex, 4-ik St. Cyr. Tizen futottak köztüö a 3 angol ló : Claremont, Camballo és Seymour. — Páris jubilált ! Boroszló jun. 5. Szombaton igen szép időben folytak le a versenyek, s egész népiinnepélylyé vált az ; jelen lehetett mintegy 15 — 20,000 ember és 1000 kocsi a Scheinigi mezőn. Nyolcz verseny volt egymásután. A megnyitó verseny 2400 markját Oertzen ur Gé. Hymenttus pej méné nyerte meg. A II. osz. kerületi-dijért (900 mark) csupán Hohenlolie-Oehringen hg 3é. Hum ni sötpej ménje futott. A siheziai handicapban a 2000 mark egyleti dijat Hohenlolie-Oehringen berezeg 3é. sg. ménje King Victor nyerte. A tiszti verseny 1000 mark államdijjában v. Lieres hadnagy 4é. Erlaucht sg. kanczája győzött. A IV. osz. államdijat (1500 mark) Espenschied ur fek. m. Pflastreter nyerte. Az ivadékvers?nyben (2400 mark államdij) Hohenlohe hg Kühlte p. kanczája egyedül futott. A gátversenybeu, melyre 1200 mirk államdij volt kitűzve, Oehlenscliliigcr ur 6é. Seemann pej ménje jött be elsőnek. Az akadály-versenyben Treskow hadnagy. 5é. Betsy Louise p. kanczája nyerte meg. Jövő vasárnap, hétfőn és szerdán lesznek a berlini versenyek. Első nap az Union, melyben Schwindler fog mérkőzni a némelországi 3évesekkel, meglehetős izgalomban tartja az ottani köröket. — N m keve'sbbé érdekes kíizdés lessz az I. oszt. államdijban, hol Hymenäus e's Hochstapler mellett, kiknek még tisztába kell hozni múltkori dolgukat, Wagehals, Gastgeber, Apollo és Ehrenbog-n îvspectabilis társaságot igérn:k * * * Schwindler a mult csütörtökön elutazott Berlinbe, hogy az Unionban (jun. 14.) részt vegyen, hol Miechowitzezal fog tilálkozni, s e találkozástól függ, hogy elinenjen-e Hamburgba s küzdjön-e ott a Derbyben Waisenknabe ellen, mely most, vele együtt fökedven"z e futamra. Schwindler ellen a mult héten még 8-at adott l-re Lehman, ma már csak kettőt. Bendigo (hg Liechtenstein Buceaneer-Amazoni in ménje) a mult héten minden versenyre bánatot jelentett. Bendigot a nyilvános közvélemény 3-ik helyre helyezte Cagliostroval és Miechowitzezal e futamban, melyben azonban ilyformán aligha fog résztvenni. <lamecoclc nem ment haza Ladányba, mint némely szaklapok híresztelték, hanem Gölön időz Hespne'l, s annyira jól van, hogy galoppiroz. <) nem abból a könnyen eruycdő anyagból van, mely egyhamar feladja a parthiet, s még megérjük talán, hogy őszre kelve Badenben újra találkozik németországi ellenfelével, hogy számadását tisztápedig a velő használata miatt mesterségesen fólhasitottaknak látszának, miből . kiderül, hogy az állatok megsüttettek, s fölemésztettek. Ezen leihely fekvése és berendezése a legkorábbi kőkorszak barlang-lakóira utal. Fraas tanár által Blaubeuren melletti Hoblenfels-nél kiásatott fontos lelet is hasonlít az előbbenihez, az itt lelt maradványok az isiandi kis testű s nagyfejű lóéhoz hasonlitnak, s mindenesetre vadászaton megejtett, s vadsültül szolgált, Escher v. d. Linth szerint — je'gkorszakhoz tartozó lovak csontjai. Egyébiránt igen merész és bizonytalan dolog, az ily leletek korát meghatározni, elég legyen itt csupán azt megjegyezni : hogy Lyell szerint a barlangi medve föllépése a mi időszámításunkat 50,000 évvel előzi meg, s ezzel a ló eredete Európában gyanitliatlan régmúlt idő homályában vész el. Vájjon a jelenlegi lovak az ásatag lófajok utódai-e ? nem tudhatni. Lehet, hogy a körülmények különös kedvezése miatt egynehány pár megmenekült a végenyészettöl. De hogy az ember, (mint Martin gyanitja) akkor már segítőleg közreműködött volna, föl nem tehető ; sőt inkább az ember mellett a lovat ép oly vad állapotban kell gondolni, mint valamennyi többi négylábút. — Azért az Ázsiában szabadon tenyésző lovakat semmi okból nem lehet elvadult-, hanem határozottan vadaknak kell tartani ; az ókoriak is azoknak taiták, Oppian által »hippagri«, Plinius által »equiferi«-nek neveztetvén ; Skythiát, Traciát, és Duna-menténi Európát mondván hazájuknak. A kozákok és tatárok sem kételkednek ebben, s arról biztositnak, hogy ők egy elvadult lovat (Takja v. Muzin), egy vad lótól (Tarpan) föltétlenül megtudnak különböztetni. Mikor lehetett a ló az ember segédjévé, azaz háziállattá? Számos ló-maradék találtatott azon czölöpépitményekben, melyek a kőkor negyedik, a bronz szerszámok idejébe benyúló szakából valók. A legrégibb vizi falvakban csontjait vagy épen nem, vagy pedig csupán kicsiszolt s elkészített állapotban lehet találni, annak lévén határozott jele, hogy akkor még a ló nem volt házi állat. Az ifjabbkori vizi telepitményekben, s az olasz terramarekben a lómaradékok azonban gyakoriabbak. Telepitvényeik természetéhez képest a czölöpe'pitme'nyek .lakói nein lehettek lovasok, s azon csekély számú lovat, melyekkel birtak, ugy látszik, halakkal etették, mi megfelel Ilerodat jegyzeteinek, Prasias taván, czölöpépitményckbcn lakó ama népről, melyet Megabazos, Darius hadvezére hasztalan erőködött meghódítani. Lenormant, Milne Edward és Faye a párisi akadémián 18G9. dec/, és 1870. februárban tartott előadásaikban határozottan utalnak az ariai népekre, mint olyanokra, melyek legelőször ismerték fel a lótenyésztés culturialis hivatását, az ember legliivebb s legközelebbi társává emelvén a lovat. Az összehasonlító nyelvészet bizonysági szerint a népek, történetük legrégibb korszaka ban, még mielőtt keleti és nyugoti törzsekre szakadtak szét, tehát oly időben, midőn még Egyptomban is teljesen ismeretlen volt a ló, azt már mint szeliditett háziállatot használták. A 18-dik dynastia előtti (tehát körülbelül 1800 évvel Kr. e.) uilvölgyi emlékeken — Pickering szerint — a lónak még semmi nyoma sincs. Az ariai népek vándorlásai legerősebb eszközül szolgáltak a lovak terjesztésére; s a sémitáknál is csak igen későn, 2000 évvel időszámitásunk előtt tűnik elő. Lehet, hogy Syriába cs Egyiptomba a Hethyták hozták. Később a Nil völgye a lótenyésztés egyik főhelyévé lőn ; a ló héber elnevezése »aus« is egyptomi ; mindamellett nein Egyptomból ered, s enuek mythologiájában, ellentétben az áriái népekéhez, semmi szerepet sem játszik. Valamint a ló eredete és hazája, ugy a lovaglás föltalálása is mes szerű, s a különbüző korbeli népek e részbeni ne'zetei nagyon szétágazók ; némi fogalmat nyújtandó, megpróbálunk néhányat vázolni. Az ó-germán nézet csupán az Edda monda körében viln némileg jelezve ott, hol a Rigsmal-ban a bárom különböző osztály keletkezése lefestetik, midőn a szolgák, a szabad parasztok és nemesek törzs- és ősatyái hivatásukat az általuk választott foglalkozással bizonyítják ; Jarl, az Istenek fiai legifjabbika mondatván valamennyi lovagias művészet föltalálója- s alkotójának. Az északi bibliában tehát megvan némi, bár gyöngén körvonalozott nyoma ama hősalaknak, ki a lovaglás művészetét föltalálta, mig ellenben az istenekben szűkölködő sémiták bibliájában erre vonatkozólag mit sem lebet találni. A Pentateuch a lovat József és testvéreinek Egyptomba érkeztükkor említi legelőször, mely körülmény szolgáltatott okot azon hamis következtetésre, hogy a ló őshazája a Nilus völgye. De midőn Mózes könyve a Phavaó kocsija- és lovasairól tesz említést, semmi olyas fölvilágosítást nem ad a lovaglás eredetéről, mely számtalan egyptomi faragvány vegy festmény után ismeretes nem lenne. A kinai szent könyvekben arra nézve sokkal több támpontra akadhatni, sőt látszólag az időt is meg lehet határozni, mikor szelidittettek meg a lovak. E könyvek visszanyúlnak Kr. e. 2155-ig, midőn a Schang dynastia alatt (a Schn-King negyedik szakában) egy holdfogyatkozás alkalmával ez mondatik: »Nap és hold nem állottak helyes viszonyban egymáshoz az utolsó őszi hónap első