Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-06-09 / 23. szám

154 VADÁSZ ÉS YERSENT-LAP. JÜNIÜS 9. 187 5. 1« hozza; szint jól érz'k magokat Babér és Prince Paris is. Átalában az öreg Hesp istállója — mely különben csupa kétévesekből áll — igen jól néz ki, s a napokban érdekes trialseket fog tartani. A müncheni versenyek május 30-kán tartattak meg nagy nézőközönség jelenlétében, és pedig a következő eredménynyel : A tiszti akadályversenyt báró Reitzenstein kap. nyerte el Cheshire nevii lován ; ugyané versenyben Bitthauser hadnagy Lupine ménje elbukott. Az ivadékversenyt báró Sehätzler s. ménje nyerte (a. Blue Ribaud, a. Ave Maria.) — A tiszti yátversenyhen Herold hadn. Endsleigh-je kapta az első dijat. — A Jockey-sikversenyben Don Carlosé lett a 2500 márka. Az akadályversenyben pedig három versenytárs közül báró Loë egyedül ment cl Migncaux-n a czélpont előtt. (Bcküldetett) : Babér Ügyében. Tekintetes sz:rkcsztö úr ! — Miként emlékezni méltóztatik, a mult évi kolozsvári versenyek alkalmával az 500 arany állam-dijat ifj. gr. Nádasdy Ferencz ur ö méltóságának »Babér«-ja nyerte el ; — a verseny ellen azonban óvás jelentetvén be, — s az óvást emelő a kolozsvári verseny-választmány ítéletébe nem nyugodván ineg, az ügy felebbezés folytán a földmivelésügyi ministeriumhoz került, mely a dijat a nyerő ló részere kiadatni rendelé ; •— daczára azonnan a »Kolozsvári verseny-egylet« titkári hivatalához intézett felhívásomnak, daczára a nrniszteriumhoz beadott ujabb kérvényemnek : a nyereményhez mindekkoráig nem jutottam — s igy kénytelen vagyok a »Kolozsvári verseny-egylet« tettes titkári hivatalához bocses lapja utján azon nyilt kéidést intézni : valljon a nyeremény kiszolgáltatását ini akadályozza még folytonosan ? *) Azon kérelem kifejezése mellett, miszerint jelen soraimnak becses lapjában tért engedni szíveskedjék, kiváló (i-ztoletem nyilvánítása melleit, honfiúi üdvözlettel maradtam. Budapest, 1875. junius 7. Vancsó Gyula, mint ifj. gr. Nádasdy Ferencz jogigazgatója. *) Formaiasság, minek más neve is van. — A minisztérium nem akart e szakügyben Ítélni, s elég helyesen ; hanem kikéré a pesti Lovar-Egylet véleményét. Ez elmondta azt még a mult novemberben ; ekkor azonban valami kormányválság állt be, s nem lehetett napján (azaz holdfogyatkozás volt), a vak a dobot verte, a mandarinok lovagoltak, s a nép elősietett.« Miután a mandarinok lovagoltak, о művészetnek korábban kellett feltaláltatni, és a lovaglás feltalálását csakugyan a mesés Schinnung császárnak, a kocsizás c's lóidomit ;st pedig utódja, Hoang-ti-nek tulajdonítják. Ezen tálszáraz, törvényszerű császár-traditiók ellenében az arab monda a ló eredetét fölviszi Alláhig. E szerint a ló kivilólag lovaglásra teremtetett s e czélból adatott át az első embernek. Az első ember periig, ki lovat szeliditett s lovagolt, Izmael volt. Valamennyi itt elősoroltnál gazdagabb a görögitáliai mondakör, s tagadhatlan, hogy a minden szépnek örvendő Hellenek kiváló kedvencze volt a ló, s azt hasonlíthatlan müvéízettel tudták ábrázolni. Poseidon (Hippius) tartatott a ló teremtőjének s Pamphos, az ősrégi költő »ló adónak« nevezi. Teremtője lévén a lónak, moly a hatalmas három águ szigonyával érintett földből ugrott elő, természetes, hogy a lovaglás föltalálójának is tartatott, s e miatt Hellasban számos helyen, különösen Kolonosban tiszteitett, hol egy ligetben Athenevel (Hippias), kit a lószeliditésben részesének hittek, közös oltárt b'rt. A későbbi görög monda, valamint Plinius is a lovag'ás feltalálását már nem Poseidonnak, hanem egy mellékalakja, a lófékezö Bellerophontesnek tulajdonítja, melléje adván segítségül Athénét, mint felkantározónöt, ki a zabla használatát neki álmában Wénei» és gyep=ujctQaságQk

e Birtokváltozás. Ellenőrt, ap. Buccaneer, a. Lady Elisabeth, az u óbbi héten megvette Kisbértől br. Bethmann. Elnevezések. Mélts. Zichy Livia grófnő telivér csikói a következő neveket kapták : Fal-lal egy éves mén-csikója Ostreger után: Fridolin ; C'harmian két éves kancza csikója Ostreger után: Carmen ; Donna Maria két éves kancza csikója Ostreger után, Miss Douglas nevet kapott. Ugyanezen istállóból a »Vadász- és Vers nylap« mult számában hirdetett ellésekben a következő javítások teendők. Beeswing helyett Reveswing, s Käti helyet Sweet Katie. Donglas ménesmesfer. E 11 é s e к. Bíaskovich Ernő ur tv. kanczája Lenke május 25-én sga k. csikót ellett Ostregertöl. A kancza Ca mi val altal újra fedeztetett. Stanleyvel a szerb kormány — mint egy a napokban vett levélből értesülünk — igen meg van elégedve; megérkezése után alig 3 hét alatt 14 kanczát fedezett, s azok kevés kivétellel az első, második ugrással beelégedtek. A most egy éves csikók, mik Stanleytől Tatán — My Mary, Pannónia, Violante és Alivo kanczák u'án maradtak, igen szépek. x x * az ügyben — természetesen mit sem tenni. Ez igy tar tott mártiusig. Ekkor végre az uj minisztérium értesité fellebbezőt — mint hallottuk — hogy keresetének nem adhat helyet. Ez udvariassági actus volt ; — fellebbező zsebre tette a keserű labdacsot, s ment — vadászni. Ezzel azután az ügy elaludt — mint előre látható volt, mert a minisztérium ettiquette-ellenes, vagy tán felesleges dolognak tartván egyúttal a kolozsvári Lovaregyletet is értesitni a dolog mibenállásáról — még akkor is, midőn Babér bekopogtatott a zab áráért, — a kolozsvári Egylet, illetőleg titkárság sem felelhetett mást, minthogy nincs értesítve hivatalosan, liogy kinek adja át a nyereményt. Es igaza van. Igy várt, vár, s ki tudja meddig várand még Babér — a zab áráért. S z e r k. A dresdai lókiállitáson május 26-kán két kisbéri származású veres-deres carossier, 16

1/» markosak, éremmel jutalmaztattak. Tulajdonosuk Steinbach Károly, ki múltkor a prateri ügetőversenyben 4-es fogatával az 500 frtos első dijat nyerte. — Az előbb nevezett két ló nagyon megtetszett a szász király ö felségének is. Vadászati jog bérbeadás. A Monori vasúti állomástól V

2 órányira 1000 hold tagositott birtokoni vadászat, a birtokban találtató lábas és esepjés erdőkkel — mely kiválólag alkalmas fáezán- és fogoly-tenyésztésre , 6 évre bérbe adó. Bővebben értekezhetni Gombán Pest-megyében Patay György-né\. Siketfajd vadászatok Marmarosban. Erdei szárnyasaink e királyi vadja nálunk még meglehetősen található a magas hegységekben. Tartózkodási helyük az ökörmezői havasoktól a Marmarost éjszakról körítő havasok, valamint a keleti részek, egész Borsán alólig ; óvásukra azonban semmi gond nem fordittatik, s igy folyvást kevesbbülnek. Egy-egy vidéken ha tavaszszal 6—12 darab lövetik, sok; ennek más oka az is, hogy a magas hegységekben az idő viszontagságainak s a ragadozó állatoknak igen ki vannak téve, s igy a fiatalokból sok elpusztulván, nem igen szapora. A siketfajd-vadászatnak nálunk kétféle módja dívik. Az első tavaszszal, april elején vagy közepén történik ; az azonban a kikelettől függ, hogy jókor-e vagy pedig későn ; a mikor is az illető vadász nagy fáradsággal, miután még a havasokon többnyire hó van, felmászva s künn hálva, a havasok alját környező közép-hegységek-, fenyves- vagy bükkös erdeiben kipuhatolja, vagy hangjuk vagy pedig ganéjuk után, azon tisztás helyeket, a hol este s korán hajaugá meg. A görög Mytholcgiában Bellerophonhoz igen közel áll Erechteus is, kit szintén lószeliditőnek s alófogat feltalálójának tart mik. Lucretius azt véli, hogy a lovat a harezban sokkal előbb ülték meg, mintsem befogták volna. Horvtius szerint az első lovasok a világon Castor és Pollux, Jupiter és Laeda ikergyermekei (Dioskurák) valának, kiket a képzőművészet még mai napig is lovagolva szokott előállítani. A képzeletre azonban leginkább h vtotlak az ókorban a lovarmüvészetet legelőször üző kentaurusok. Ezen symbolikus lóemberek, mihelyt mytbologiai jelentésük elfelejtetett, a folyton tevékeny népképzeletben, egy thessaliai eredetű, éjjel-napp il nyeregben ülő óriási ős néptörzsz

:é változtattik át, összezavarva és felcserélve a Virgilius által megénekelt Lapitha-törzsekkel. Az ezekre vonatkozó regék nagyon elterjedtek, előfordulnak a keletindiai Iskander-mondában, a németek hősi regéiben, s Aelián beszéli, hogy a homílyos őskorban Italiában egy Mares nevü férfi élt, ki elöl ember, hátul pedig lóformáju volt. Aelian ezen Marest tartja a lovaglás föltalálójának, neve mindenesetre azonos Mars-al. Szent Jeromos egyházatya igen komoly szemlélődésekbe merül a kentaurusok fölött, de nem birja meghatározni, váljon azok álezázott ördögök-e? vagy pedig a sivatag pusztaságokban valósággal létező teremtmények. A kentaurig = bikaölő néven nevezett népröli mondák azonban kevésbbe' meseszsrü nézetekre rs vezetnek. Ilippo-kentaurusok, bikavadászok és bikapásztorok vo'tak, kik gulyáikat jobban kisérendők, ép ugy mint mai nap is még a római Campagnai félig vad szarvasmarha gulyák pásztorai, lóra veték magukat; oly vadász nép lévén, mely az egyik állat gyorsaságával a másik állatot győzi ie. E fölfogássál tökéletesen megegyező a »Ló, szarvas- és pásztorról« szóló százszorta ismételt mese, melyet utoljára Goethe beszélt el »Reinecke Fuchs«-ban. Keresztény rege a ló eredetéről nincs, de nem is lehet, mert a kereszténység keletkezése előtt már a pogányok régi és igen jó lovasok voltak. Miként fogja fői a mai koräzdlem az ember és ló közti viszonyt, erről Goethe igy szólt : A ló, mint állat, igen magas polezon áll, de jelentékeny és messzeható értelmisége с sodálatos módon korlátoztatik végtagjai által. Hogy egy ily szép s nagy tulajdonokkal bíró teremtmény ne tehessen egyebet, mint tiporni, szaladni és futtatni, okot ad gondolkozás 'a, s csaknem arról kell meggyőződni, miszerint azért van az ember mellé eszközül rendelve, hogy majdnem a lehetetlenségig végezze el azt, a mi magasabb értelemben véve a legerőteljesebb és legkellemesebb. Azért hat oly jótékonyan a futtató tér az értelmes emberre, mivel a tetterő czélszerü korlátozását, miuden önkény, sőt a véletlennek is kizárásit, a világon talán egyedül csakis e téren tapasztalhatja saját szemével, s foghatja fel eszével. Ember és ló annyira egygyé olvadnak, miként nehéz megmondani, melyik tulajdonkép a másik nevelője.