Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-06-09 / 23. szám

152 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSTUS 4

. 1875. Ezáltal a másodelnbki hely megürülvén, erre általános szavazattal gr. Stockau György alelnökké választatik. — Választmányi tagokká: gr. l'otocki Alfrel, hg. Windischgrätz Alfred és Nádosy Sándor tábornok választatnak meg. Egy életfogytiglani tagnak okadatolt kile'pése tudomásul vétetik. Ezután a választmány azon indítványa : hogy Eladóversenyeknél a többlet fele részben az egyleti szabályok 5. §. értelme szerint a jockeyek éj az egylet hivatalnokai nyugdij-tökéjéhez, felerészben pedig díjként a 2-dik lónak adassék : oda módosíttatott, hogy miután a bizottmány indítványának elfogadása esetében megtörténhetnék, miszerint a második lónak magosabb érték esne mint az elsőnek : sz egész többlet a fent emiitett nyugdij-tökéhez csatoltassék. A verseny-szabályok 58. §.-ra tehát ezentúl következőleg hangzik : »Ha valamely versenyben kiköttetett, miszerint a győztes árverés utján cladatik : akkor a kiirt eladási áron felül bejövő összeg a szabályok 5-ik §.-ában a Jockey-ek és hivatalnokok részére meghatározott alaptőkéhez csatoltatik. Végül 41 életfogytiglani tag indítványára a függelék II b és II. záradéka következő változást szenved a b) záradék végén. »Újonnan életfogytig belépő tagok azonkívül belépésükkor 200 frtot fizetnek a tartalékalaphoz« — általános megegyezéssel elfogadtatik. Kolozsvár . Pesti őszi (4.) Bácsi (őszi) október 8 , 10. október 22. és 24. okt. 29. és 31. Lemberg Lovaglók egyletének lovarda-dija jun. 28. Kassa Lovaglók egyletének lovarda-dija sept. 6. Kolozsvár Lovaglók egyl. lovarda-díja okt. 8. Pest Lovaglók egyletének lovarda-díja okt. — Bécs, máj. 22. Leidesdorf, titkár. E gyiilés után még egy választmányi gyűlés tartatott. Yerseny-oaptár. Berlin junius 13., 14., 1G Prága (11.) . • . - junius 27., 28., 29 Lemberg junius 27., 29. Hamburg, július 9., 11., 12. Kassa (8.) September 5., 7. Brünn September 19., 20. Soproni (őszi) .... sept. 26., 27. Debreczen (7) . . . . október 3., 4. T Â П G Z A. Pest és Bécs után. (Folytatás.) Lady Patroness, О weh, Babér, Prince Paris, szóval a legjobb 4éveseinknek tartott lovak ismételt vereséggel végződő futása Séveseink ellen -— kivéve Hokenaut, mely az Asszonyságok dijával a fiatalabb Hektor elől mégis haza galopp irozott — már Pesten kimutatta az előbb elmondott nézetek helyességét; és hogy a külföldi lovak lassankénti kizárása tetemesen emelik a tenyésztők kedvét. A fentebb előszámlált 12 lovon kiviil, melyek már megmutatták, bogy a »versenyló« nevet kiérdemlik, és az eddig rájok forditott költséget bizonyára megtérítik, a felmaradó 22 csikó közt bizonyára lesz még egy pár reményteljes állat, p. Altgraf, Immigrant, Kisértet stb., melyektől hasonlót lehet várni. A többit azonban talán legjobb volna a költséges idomitásból kivenni s paripává, vadászlóváv. plane juckerkocsiba átidomítani. Mert semmi sem teszi oly költségessé a versenyistállót és visz ki nem elégítő számadásokba, mint a középszerű lovak. Az apróbb urlovar-versenyek szaporítása, mint Németországban, volna legjobb vásár, hogy oly lovak, melyek a nagyobb istállók számára nem elég sebesek —• megfelelő értékesítést nyerjenek. Így a nagy istálók megszabadulnak a középszerűségektől, s a pénzt rernényteljesebb tévesek vásárlására, és ezzel a tenyésztők buzdítására fordíthatják. E tekintetben az idén már baladás tapasztalható, s az úgynevezett eladó lovakból, melyek közt elég derék jól megtermett példány volt, 8—10 drb hasonló czélra vásároltatott. Többi közt Rotunde, Buccaneer és Peeress leánya, valamint Paperl ltg Kinsky Ferdinánd vadászistálójába, Lady Bertha gr. Buquoi birtokába, ki azt a prágai urlovarok akadályversenyében akarja lovagolni ; Boomerang és Turcot br. Majthényi, ki vadászlovak kiválasztására helyes ítélettel bir, — szerezte meg ; és végre mint paripalónak a telivérkanczák egyik legszebbike ; az Ostreger-Mrs Day leánya, Polko főhadnagy által Y. főherczeg számára — kinek istállója eddig csupa angol lovakból állt — szemeltetett ki. Ezeken felül még egy csomó derék vadászlónak és paripának való verseny-anyag bever istálóinkban, egyedüli reménységük lévén. hogy eddigi rosz futásuk szerint a handicapper irónja majd esélyt ád nekik egyik vagy másik kis futamban, hogy utazási költségeiket megtérítsék; ezekre nézve gr. Kálnoky nyeresége Yiragoval — e semmire sem becsült eladóversenybeli lóval — majd. talán buzdító lesz, liogy urlovarjaink hasonló kísérletet tegyenek. Csak ugy leszen jutalmazó atelivér-tenyésztés, lia a felmaradó anyag mindjárt más czélra felhasználtatik. Hanem ebhez szükséges, hogy urlovasok számára az apróversenyek szaporodjanak. Az utolsó napi pesti versenyek megmutatták, mily sok jó lovasunk van, kiknek csak alkalmat kell nyújtani, hogy kísérletet tehessenek ; első nyilvános lovaglásait azonban senki sem szereti, és nincs is alkalma nagy akadályversenyekben kezdeni. A mi a nagyobb akadályversenyeket illeti Adatok a ló őe-eredetéhez. Honnan származik a ló ? ez nyilt kérdés, s talán örökké az is maradanL Már a görögök és rómaiak sem tudtak tisztába jönni a ló eredetével, s ős hazáját ho) a Kaukasus begyei, hol Hindostan völgyei közt , majd az alpok vagy a pyreuäi hegységek, majd pedig a skythyai rónákon keresék. A legújabb időkig legalább kétségtelennek tartatott, hogy a ló szülö-liazája csupán az ó-világban keresendő, mert Amerika felfedezésekor ez uj szárazföldön nem találtatott a lónak egyetlen egy faja sein , a miért is az indiánok előtt az első ló roppant bámulatot keltett. A földtani buvárlat azonban megdönté ez általános hiedelm t, sőt sir Charles Lyell még azon hypothcsissel is állott elő, hogy az újvilág volt a ló eredetének központja, mert Amerikában a plioeän és utó-plioeän korszak rétegeiben, tehát a földtani jelenkor küszöbén, négyszer annyiféle lófajra akadtak, mint az ó-világ valamennyi átvizsgált rétegeiben.*) *) Ásatag lómaradványokat legelőször Beechey kapitány hozott az északamerikai kőrösfa-übölből, megkövesült mammutli és szarvasmarha-csontok közt találván azokat. Délamerikában Darvin akadt legelőször lónyomokra, később pedig Blaussen födözött föl ásatag lócsontokat a minas geraes-i barlangokban ; ezek után a leletek szaporodtak. Nem régiben Marsh tanár tön jelentést a philadelphiai nemzeti akadémiában oly lómaradvánvokról, melyeket az antilopei vasúti állomás közelében (Omabától nyugotra 450 ang. mrtfld) kútásás alkalmával 68 lábnyi mélységből ástak ki, s többnyire lábrészekből állottak. Ezen lovak nem lehettek nagyobbak 2. legföljebb 2'/

2 lábnyinál, miért is Marsh »Equua parvulus«-nak nevezi, s az Amerikábau talált tizenhetedik megkövesült lófajhoz sorozza. Ezért azt véli, hogy a ló az amerikai szárazföldről vándorolt át az ázsiaiba, s esik később veszett ki egészen Amerikában. *) Be lenne tehát bizonyítandó, váljon Ázsiában, melynek középső fölvidékei legújabban az orosz fegyverek előnyomulása folytán tudományos kutatásoknak megnyíltak, ugyan annyiféle ásatag lóf.ijnyomokra lehete akadni, mint Amerikában.**) Mert a ló, (Equus Caballus) őshizájának Európán kívül épen KözépÁzsia, és az Oxus völgye tartatott eddig, és pedig sok valószínűséggel, mivel a Kaspi tenger síkságaitól az iráni és tibeti hegységekig, nagy csapatokban lehet teljesen vad lovakat találni korlátlan szabadságban, néha egész 16,000 lábnyi magasságig. Ugyanazon vidéken tartozkodik a lovon kivül az ahoz hasonló, is ibella-sirga testű, fekete sörényű Dshiggetai (Equus hem'onus) nyáj szamra, enne I fog va a lófajok jelenlegi felosztása, és a történeti adatok alapján azt lehet vélni, hogy az Equus Caballus őshazáj i Ázsia-Europa, az Equus-Asinus (Onigcr, Zebra és Quagga) bölcsője pedig Afrika, mig Amerikából a jelenleg élő lovak egyetlen faja sem származik. "A vízözön előtti lómaradványokat illetőleg, a legre'giebbek a harmadkori rétegekben találtattak, és pedig a barna kőszén képződés örökzöld lombos erdőiben akadtak legelőször a mai lóhoz hasonlító Hypotheriumra. A későbbi barnakőszén kép*) Lyell a ló kiveszését Dél-Amerikából egy, Paraguayban tartózkodó rovarnak tulajdonítja, mely petéit az épen ellett csikók, borjuk és kutyák köldökébe rakván, azok halálát okozza, oly annyira, hogy ama pusztaságokban nem tenyészhetnek. Ez azonban meg nem magyarázza azt, hogy mért veszett ki Észak-Amerikából is a ló. **) Cantley kapitány Kelet-Indiából két, sőt valószinleg báromféle fajhoz tartozó megkövesült lócsontokat hozott. zödések, még gyakrabban pedig vizözönkoriakban, már a mai ló lép előtérbe. Cuvier mondja : »A Mammuth és Mastodon maradványok minden fekhelyein ezer meg ezer ásatag lófogikat lehet találni, váljon azonban egy vagy több lófaj létezett-e akkor, azt a szítszórt, s igen egy alakú csontvázak összehasonlításából megkülömbözte tni lehetetlen«. A brit muzeum gyűjteményei alapján már Martin kimutatta, liogy Európában több vízözön előtti lófaj létezett, melyeket ujabban három fajhoz tartozóknak hisznek. A leihelyek Európában szerteszét szórvák. Németországban mint olyanok régibb idő óta ismeretesek : a Neander völgye Düsseldorf mellett, az agyag lerakodások Plaue-nál, a dresdeni Weisseritz völgy kötörékei, és Cannstadt, Eppelsheim és Nordhausen környékei, mely utóbbi helyen Germar tanár egy csaknem teljes, és jelenleg a biliéi ásvány múzeumban levő ló-vázat ásatott ki. A morvaországi Osztrovo melletti barlangok özönvizi agyag rétegeiben dr. Wankel számos megrovátkolt lócsontot talált, melyek valószinleg a kőkorszakból valók ; hasonló maradékokra akadt rk a Svábhoni Schlissen forrásnál, valamint a bódeni tó fölötti jégkorszakbeli rajnai jéghegy omladékaiban. Vannak leihelyek az angolorszigi Suffolk grófságban fekvő Haxen melletti Themss-mederben , a sommerseti grófság barlangjaiban, továbbá a lüttichi kerület hires Eugis barlangjában, végre Francziaországban Amiens és Abbéville tájékain, valamint a Pyrenäi hegység közt fekvő Aurignac-ban, mely utóbbi helyen egy barlang szája előtti, ember kéz által egyengetett siktéren, ló és más növényevő állatok csontjaira és 17 ember csontvázára akadtak, hihetőleg temetkezési hely lévén. Az ott talált csontok részint megégetve, részint szenesedve voltak, s tompa szerszámok ütéseinek nyomát viselek, a nagyobbak