Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-05-05 / 18. szám

MÁJUS 5. 1875. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 129 egy egész csomó elmaradt tudósítást hoz a falkák működéséről. E szerint Joinvxlle Jieiczeg falkája csütörtökön március 4-én vadászott Neuteuille-Haudoin körül. Az ebek három szavast hajtottak, majd egyet üldözőbe vévén, egy órai lovaglás után le is fülelték. A laisser-courret Désiré rendezte. Márczius 6-án a chantilly-i falka vadászott a Croix-Neuve nevü erdőrészben, a felhajtott szarvas tekervényes utat követ (a helyek egyenkint elő vannak sorolva, de fölöslegesnek tartjuk reproducálni), de utóvégre két órai vadászat után a tó körül elfogatott. A laisser-coure Gervais és Hourvari által rendeztetett. Ugyanazon falka néhány nappal utóbb szinte vadászott. Találkozás a Chalis barackk mellett. Négy szarvas hajtatott fel, melyek közül egy üldözőbe vétetik és két órai lovaglás után elfogatik. Laisser-courre Hourvari és Gervais által. Joinville herczeg falkája márczius 5-én ismét vadászott Nanteuil la Haudoin-ban. Jelen voltak a vadászaton a párisi gróf és Chartres gróf kíséretükkel. A mily fényt s volt a társaság, az eredmény annál silányabb volt ugyanis üres kézzel tértek meg. Márczius 7-én és 8-án a retzi erdő igazgatója Mr. Ruzé barátai három vaddisznót ejtettek, még pedid egy fiatal kant és két emsét. Báró Champétrier falkájának hevélycs vadászata volt Bréviande körül. Az ebek ugyanis egy derék szarvast hajtottak, a mely négy órai futam után a Balleiies tóba ugrott. M. Martell gyorsan utánna vetette magát a vizbe, követve a vezérebek által és vadászkését kezébe szorítva — mely egyszermd minden öltözetét képviselé, — a vadat megtámadta. De ez, áttérvén a másik partra, most a derék vadász ellen fordult és mindenképen marasztani akarta a friss vizben. A falkanagy azonban segítségére jöC a szorongatott vadásznak egy jól irányzott lövéssel, ugy hogy Martell ur hamar felkapván egyenruháját a társaság élénk tetszés-nyilatkozatai között mégis jelen lehetett »grand Costume«-ben a hallalinál. * * * Még néhány elkésett lővadászati jelentéssel is találkozunk а frauezia sportlapokban ; igy pl. Ferriérésben a génitoy-i majorság körül volt fényes vadászat, melyben mint meghívottak részt vettek: gr. Hallez-Claparéde, gr. Fitz-James, André de Rantilly, Mainteraut urak stb. A vadászat eredménye is kielégítőnek mondható. Három óra alatt ugyanis 116 darab nyul ejtetett el. Ugyanez időtájt Rothschild-ék a La Versine parkban is vadásztak, a mely Gusztáv báró tulajdonát képezi. Ez alkalommal is szép társaság gyűlt össze. Elejtetett összesen 300 darab vad. * * * Páris városának budgetjéből 1875. évre érdekesnek találjuk a következő adatokat közölni : Az ebek után kivetett városi adó 1875-ik évre 635.000 francra van előirányozva, mig 1874-ben csak 520,000 franbot jövedelmezett. A vadászati engedélyekből a városra eső jövedelemrész az idén is, mint tavaly 60,000 francban állapíttatott meg az édesvízi halak után szedett illeték, mely 1874ben 220,000 frankot jövedelmezett, 1875-ik évre 215,000 frankban irányoztatott elő. A tengeri halak utáni jövedelem tavaly 1.7 00,000 frankra ment, az idén csak 1.675,000 frankra irányoztatott elő; az osztrigák tavaly 17 0,000 frankot hoztak, az idén ugyanoly összeggel figuráinak a költségvetésben ; a szárnyas és szőrmés vad utáni taksa 320,000 frankban irányoztatott elő az 1875. évre. * * * Hivatalos adatok szerint a párisi Bois de Boulogne-ben levő »Jardin d' Acclimatation« (állathonositó kertet) az 1874. év folyamábun 599,752 személy látogatta meg. E számban természetesen bele vannak értve azon személyek, kik többizben is látogatták meg a kertet. Igy is azonban elég tekintélyes szám, s ha a városligeti állatkertet csak ehhez aránylagos számban látogatná meg a fővárosi közönség, jobban állanak e vállalat ügyei, mint állanak valóságban. * * Egy statistikai euriosumról értesit bennünket a »Ch. III«. A német lotharingiai erdöigazgatóság hivatalos összeírása szerint közli ugyanis az 1872ben lelőtt dúvadak számát. (Ezt mi is közöltük már régebben). Csodálkozik azonban és méltán azon állitásán a nevezett erdőigazgatóságnak, hogy e terjedelmes és sok helyen megközelithetlen erdőkben még egy 251 farkasból, 210 vaddisznóból és 207 nyest és menyétből álló vadzöm (stock) marad, és gúnyosan kérdi, honnan veszi a német alaposság e positiv adatokat ? Csak nem rendezett a német »Reichsregierung« vadjelentkezési policziát ? * * * Egy vadászati ritkaságról is tesz említést az idézett lap. Ez nem egyéb mint egy túzok elejtése. Diculouardban lőtték a Mosel mellett, egy arra huzó nagy csoportból. A madár súlya 8 — 9 kilóra, (16—18 font) ment. A túzok ugyancsak ritka madár lehet Francziaországban, lia egynek elejtéséből oly nagy easust csinálnak. * * * Diarville-ban egy farkas lövetett elég sajátságos körülmények között. Az ottani erdőben ugyanis Mr Colnot agarakkal vadászott nyúlra. Az agarak már háromnegyed óráig hajtottak s a vadász vagy ötven méternyi távolban látott egy tapsit feléje jönni, midőn egy közeli bokorból nagy hirtelen kivált egy farkas s teketória nélkül a nyúlra veti magát. A vadász erre hidegvérrel czélba veszi s egy jól irányzott lövéssel leteríti a vadász-társt. A nyul már előbb kilehelte volt életét az ordas fogai közt ; a kettős vad súlya 47 kilóra ment. Mr. Colnot a nagy havak óta már negyedik farkasával számolt be ; de riválisa a vadászatban csak az utolsó volt. * * * Egy másik sajátságos neme a farkasvadászatnak a következő, melyet egy thiancourt-i (Meurthe dep.) fiatal nimrod gyakorol. Ez ugyanis egy magányos kis házban lakik a helység szélén, közel az erdőhöz. Esténként egy közeli bokorba egy darab lóhúst helyez el, erre egy zsinórt köt, melynek másik végét karjára erősiti, mikor aludni tér. Ha azután az odagyült fenevad a húsdarabot s igy karját rángatni kezdi, fiatal emberünk felkel, s a nyitva hagyott ablakszárnyon át lelövi a roszat nem sejtő ordast. Hogy e vadászati mód mennyire czélszerü, mutatja, hogy egyetlen éjjelen három farkast ejtett el a leirt módon, melyek más nap a thiancourti városházán közszemlére voltak kitéve. A tél kezdete óta e fiatal ember hét farkast ejtett el. (A »Ch. III«, erösitgetései azonban nem akadályoznak abban, hogy e dolgot kissé nagyon is »pikánsnak« találjuk. Szerk.) * * * Oise-departementban Noailles körül báró Roger Seilliére kanász-eb falkával vadász vadkanra, így a többi között márczius végén is volt nagy vadászat. Találkozó Párisis-Fontaine erdőben, hol egy vén magányos kan van kicsapázva. Negyven eb lesz eleresztve az éj beálltakor, melyek a vadkant csakhamar üldözőbe veszik ; ez eleinte a cserjésekben bujkál, majd szinre hajtatik és a mouchyi erdőben szembe fordul az ebeknek. Majd ismét futásban keresvén menedéket, a ruménili erdő felé veszi útját, a hol a »hallali courant« kezdetét veszi. Még 20 fiatal ebet eresztenek el, melyek a vadat szemre hajtják, majd megállitják ; ekkor a falkanagy egy lövéssel leteríti, két órai hevélyes vadászat után. A fáklyás curée a Melloi kastély udvarán ment végbe nagyszámú közönség jelenlétében. G a 11 i a с u s. Az erdei szalonka és tartózkodási helye. Tagadhatlan, hogy az erdei szalonka kitűnő izü husa miatt nagyon becses vad ; de azon körülmény, hogy e szerfölött óvakodó és gyorsröptü madár vadászata nagyobb erőfeszítésbe kerül, továbbá az, hogy alig vagy csak nagyon ritkán lehet alkalma a vadásznak őt fészkében meglesni vagy elevenen megkeríteni : a szenvedélyes sportsman szemeiben épen a legbecsesebb »shot«-ok egyikévé teszik. Egy nagyon vonzó snepfvadászat leírását hozza a »Field«-nek legújabb száma, melynek legérdekesebb mozzanatait nem vonhatjuk meg t. olvasóinktól. Miután vadászunk egy hosszabb bevezetésben e madár kóbor természetéről, tartózkodási helyéről és a legczélszerübb vadászati idényéről nézeteit elmondta, áttér magára a vadászat leírására. Mult novemberben — úgymond — e madarak szokatlan nagy számmal jelentek meg az én vadászkerületemen. Barátaim többször felszólítottak, ne szalaszszam el a jó alkalmat és rendezzek egy nagyobb »huntinge-et, de én, miután a shooting jól be volt kerítve mindenféle sürü sövényekkel, nem féltettem zsákmányomat és elhalasztottam a vadászatot egészen januárig ; kerülőmtől, kinek meghagytam volt, hogy a szalonkákat lehetőleg kímélje időnkint azoknak jó állapotáról hirt szereztem magamnak. Végre januárban felkerekedtem csak gamekeeperemtöl és vizsláitól kisérve, a fáradságos, de élvezetes vadászatra. A talaj ez idő szerint hóval volt borítva, mely körülmény némileg megkönnyebbítette a vad nyomozását, mert az erdőnek a süppedék miatt hótól szabad részeit kellett csak fölkeresni és biztosak lehettünk róla, hogy szalonkák közelében vagyunk. Az első snepfkakast már vagy husz yardnyira a vadászbáztól pillantottam meg; erdészem azt mondta, hogy mindennapi vendége az ottan. Vagy száz yarddal tovább ismét fölszállt egy pon pás szalonkapár. Egy másik a fáczános kertem közelében A pagonyba érve, azt monda kerülőm : »Uram, midőn erre megyek a fáczánokat etetni, mindig köztük találom azt a snepfkakast«, és alig hogy kimondta e szókat, máris látom, amint egyenesen előttem fölszáll egy igen gyönyörű szalonka, ugyanaz, mely fáezánaim mindennapi vendége volt ; kerülöm ráismert. Puskám jól lévén megtöltve, kétszer sütöttem el reá és mindakétszer elhibáztam. Hjah, szalonkát lőni nem könnyű dolog ! Valamivel tovább öt repült fel egyszerre a sűrűből", másutt is kettő-három ; mily gyönyörű élvezet, e vad villámsebes sajátszerű röpte által hirtelen igy felriasztatni nyugalmából ! A közelebbi pagony, a melybe értünk, több sűrűséget és igy »shot«-okat is igen dúsan tartalmazott. A nagy sűrűség miatt csak igen lassan haladhattam tovább, és nem egyszer kellett négykézláb mászkálnom ; e mellett vastag hólepel takarta be a földet, a mi az előrenyomulást tetemesen nehezítette. Tudom nem utánozná példámat egyhamar valaki, kiváltkép oly kevés reménynyel kecsegtető helyzettel szemben, minő a szalonkavadászat. De én mindarra nem hederítettem, elvánszorogtam az egyik sűrűség közepéig, mig a csősz két vizslájával a szélin maradt, hogy azután azon keresztül felém hajtson. Végezetre megállapodtam lehetőleg csendesen vagy husz yardnyira egy süppedékes helytől, a melyiken vadat sejtettem ; megerősített abban a véleményben az, hogy a zsombékból kifolyó patakocska partjának több pontjain fris madárganajt láttam. Szakadatlan odanéztem a pat ikra, melynek folyása épen az én irányomban volt, és a mögötte levő ingoványos helyre, a vadat szemeimmel egyre kutatva ; de nem tudom hogy történhetett, sehogy sem birtam meglátni. Már évek óta iparkodtam a szalonkát épen akkor meglesni, a midőn fölszállni készül, de mindig hasztalanul ; mert mig én föleszméltem, addig a madár már jó messze volt. — Azonban ezúttal jobban kedvezett a szerencse. Tudtam, hogy a snepfnek most itt kell lenni, vagy a patakban, vagy a hótól szabad mocsárban, vagy pedig az azt bekerítő gyepüben, a melyben elrejtőzhetett. Az erdész és ebei most közelebb értek egymáshoz, midőn egyszerre csak megpillantottam valamit állani épen ott, a hol a csermely a zsombékból kifolydogált. Jól megnéztem és legnagyobb örömömre láttam, hogy szalonka. A madár engem nem vett észre és biczegve közelgett a kis séten keresztül én felém, nem sejt-