Vadász- és Versenylap 19. évfolyam, 1875

1875-05-05 / 18. szám

13) VADÁSZ- Í;S VERSENY-LAP. MÁJUS 5. 187 5. ve, hogy halálos elleDse'ge oly közel van hozzá ; járása a kacsáéhoz hasonlított. Nyilván meghal­lotta a kutyák szokatlan csaholását és távozni akart tőlük. A kerülő és kutyái még jobban közelegtek, a madár pedig egyre ődöngött, midőn valami tiz yardnyira érvén hozzám, észrevett. Soha sem fogom feledni a nagy szemeket, melyeket legnagyobb meg­lepetésében'reám meresztett ; lekushadt és egy másod­percz alatt eltűnt előlem és csak most értem, hogy miért lehetett az, hogy én azelőtt sohasem láttam volt snepfet. Nyomban reá lelőttem s mondhatom soha életembeu nem láttam még ennél pompá­sabb szalonkát. Nagyon szeretném tudni, hogy vagy ön t. szer­kesztő ur vagy becses olvasói, akadtak-e már va­lahol annyi szalonkára, mint az én erdőmben volt, és váljon nem szokatlan dolog-e : a szalonkát ele­venen olymódon láthatni, a mint én láttam. A »Field« szerkesztője ehez következő meg­jegyzést csatol : Csak nagyon ritkán lehet vala­kinek alkalma e madarat felszállása előtt meglátni és Gould »Birds of Great Britain» czimü munká­jában sok érdekest beszél el egy szalonkáról, me­lyet láttak lecsapni, leguggolni és csőre segélyé­vel magát hervadt levelekkel elborítani, hogy csak a hajtók figyelmét magától elfordíthassa. Tisztelt szerkesztő úr ! A »Vadász- és Verseny­lap« f. é. márczius havi 13-ik számában »Visz­szatekintés a fővárosi vadászpiacz forgalmára« czim alatt megjelent czikk többek közt a gödöl­lői vadászterületről származó rötvad értékesítésére nézve a következő bohóságot is tartalmazza. »Igy tör­tént, hogy fővárosunk csak a tatai vadra volt utalva, mert a gödöllői, egy különös honfii (lands­männische) buzgóság folytán inkább kisebb árért Bécsbe küldetik, mint hogy egy kedvezőbbért ma­gyar embernek adatnék a főváros részére.« Engedje meg szerkesztő úr, hogy ezen, habár ártatlanság színezetében mutatkozó állítást kel­lően felvilágosítsam. Igaz, hogy egy budapesti vadkereskedő a gö­döllői vadászterületen mult őszszel lelőtt rötvad­ért ajánlatában magasabb árt igért, mint a bécsi vadkereskedő, kinek a vad tényleg eladatott; de ez pedig a bökkenő a dologban, melyet a czikk­iró nagy bölcsen elhallgatott — csak oly feltétel mellett igért ama pesti kereskedő többet, hogy ö havonként legfeljebb nyolcz vagy tiz db vadat át­venni tartozzék. Már pedig egy vadászterületen, melyben mint a gödöllőiben évente körülbelül 200 db rőtvad lövetik le, hogy az egész lelőtt vad­mennyiség értékesítést biztosítani kell, nem pedig egy pár jobban értékesíthető darab miatt a vad legnagyobb részét egy »honfi« vadkereskedő ked­véért megromlásnak feláldozni: ezt úgy hiszem beláthatja mindenki. Ez a tényállás, melyei az igazság érdekében előadni szükségesnek tartottam *). Gödöllőn, 1875. április 29. Dit tri ch. A nagy-szalánczi uradalomban 187 4. évi april 1-től—1875. évi april l-ig lövetett Hasznos vad: Őzbak 1 db. Vaddisznó 12. Nyúl 859. Túzok 4. Nyirfajd 2. Császármadár 2. Fáczány 53. Fo­goly 5. Szalonka 35. Vadkacsa 55. Szárcsa 1. Kártékony vad: Hiúz 1 darab. Farkas 1. Róka 100. Vadmacs­ka 4. Házimacska 31. Borz 3. Nyest 1. Görény 5. Menyét 11. Sündisznó 18. Kóbor kutya 23. Sas 1. Sólyom 8. Héjjá 123. Vércse 55. Bagoly 31. Szarka 134. Varjú 208. Összesen 1781 db. Watzlaw Ed., főerde'sz. »Magyar Athletikai Club« 1875. május 7-én (pénteken) estve 7 órakor a Nemzeti Lovarda nagytermében tartja rendes közgyűlését, melyre a tagok ezennel tisztelettel meghivatnak. Császár F., egyl. titkár. * * * Mire e sorok az olvasó kezébe kerülnek, a »M. Athl. Club« megtartotta már első viadalát az »Új­épület« nagy-udvarában. — Sajnálkozásunkra az eredményről csak igen későre referálhatunk ; te­hát az — Athletikai ügy iránt érdeklődőket a napi lapok tudósításaira kell utalnunk. *) A levél végét, valamint a sértő kitételeket — miu­tán a személyeskedésnek lapunkban tért nyitni nem akarunk — elhagyni kellett. 8 z e г к. a vegyes, A 6-dik huszárezred tisztikara. mely a napok­ban Gödöllő környékéről Borsodba távozik, az utóbbi időben pár sikerült csalvadászatot (Schnit­zeljagd) lovagolt a környékbeli fiatal sportma­nekkel.; a mult szombaton is volt egy, melyet Cs. őrnagy rendezett ; a róka szerepére Beniczky Ádám — a huszároktól — vállalkozott ; resztvettek még : ifj. Fáy Béla, Beniczky Gábor, br. Podmanitzky Béla, br. Laffert Antal, s mintegy 9 —10 az ez­red közel fekvő tisztikarából. A run mintegy 22 perczig tartott ; egy múltkori vadászat, melyben br. Laffert adta a rókát, plane 47 perczig tartott, s Péczelröl indulva — két-három határ átlovago­lása után — ugyanott végződött. E hevélyes kis lovaglások, igy tavaszszal midőn a vetések miatt a kopók- és agaraknak pihenni kell, a legjobb sport. Tisza Lajos vo't közlekedési miniszter ő exc. mint egy az »Ellenőr«-ben a napokban közzétett leveléből látjuk, Indiában vadász most vaddisz­nókra ; lapunk szűkre szabott kerete nem enge­di, hogy a czikket egész terjedelmében közöljük. Felhívjuk azonban a sport közönség figyelmét ez érdekes vadászati leírásra. Egyébként is igen jellemzően irja le a magyar sportman az indiai életet és szokásokat saját megfigyelése és tapasz­talatai nyomán. * * * F. hó 8-án ment végbe a londoni Tattersallban a nem rég elhunyt Mr. Gerard Leigh akadályver­seny istálójának elárverezése. 12 ló volt eladásra kiál­lítva. Reugny-t az elhunyt testvére maga részére megtartotta. Baltazzi Hector visszavásárolta a már egyszer tulajdonában volt Defence-t és Distur­bances 1650 és 1200 guineáért. A kiállított 12 lóért összesen 6210 guinea folyt be. A stájer és saltzburgi magashegységekből haj­meresztő dolgokat irnak még mindig mindenféle­vad — de kivált a szarvasok pusztulásáról a Jagd­zeitungnak. A tél ott mindjárt a szarvas-üzekedés után beállt, mikor a leüzekedett agancsások még erőre nem kaphattak. A korai hó leesés miatt sok helyen szénával sem láthatták el őket többé, s ily helyeken, meg ahol éppen nem gondoltak etetésük­re, csapatonként éhen vesztek el ; évekig fog tar­tani, mig a vad ismét az előbbi mennyiségre fel­szaporodhat. Csak Neuherg, a császári vadasterület, képez kivételt. Ott már régi hagyományszerüleg augus­tus elején megkezdték a szénavásárlást és fel­szállitást a különböző etető félszerek alá, s igy mindjárt az első hóeséskor, mely november 10 — 12-kén történt s csakhamar 2-—3 láb magasnyira nőtt — megkezdhették a szénaadást, mely foly­vást tart. A szarvasok ösztönszerűleg e fészerek közelében maradtak az egész télen, s még most is 150 — 200 darabból álló falkákban tanyáznak körülök. E megmentett vadállományból lassanként szomszéd vadasterületek is felnépesülnek. Nemrégiben egy Óriási Czápát vetett a vi z Vcnt­nor mellett, Wiglit szigetén partra. A tengeri szörny bosszú 28 láb 10 hüvelyk, kerülete 15 láb, a fej hossza 6 láb 10 hüvelyk volt. Eleintén czetbalnak tartották, de minden valószínűség szerint a Squa­Iub maximus, »Cetarinus maximus« vagy »Squa­lus eleplias« név alatt ismeretes czápafajok va­lamelyikéhoz tartozik. A körüllakó halászok 30 fontot követeltek érte, mely összegért, a »British Museum« tulajdonába ment át. Ez óriási állat fo­gai igen kicsinyek és épen nem hasonlítanak a muzeumokban létező czápák nagy fogaihoz ; ugyanis nem nagyobbak mint a macska fogai, és igen rit­kásan vannak elhelyezve a szörnyeteg inyje liosz­szában. * * * Egy gyönyörű szarvasagancs van a Sopronban akó Paur Iván királyi tanácsos ur birtokában, melyet nem régiben Badacson-Tomaj mellett ba­llászó emberek húztak ki a Balatonból. Az agancs tiszta fehér és csontanyaga egészen mészszé van átváltoztatva. Noha a felső kampók és a szemágak hiányoznak, mindazonáltal a tülök vastagsága arra mutat, hogy erős állattól, legalább is tizen­kettös agancsártól ered. Hogy nem elhányt agancs, kitűnik abból, hogy az a homlokcsont, valamint a hátsó fejcsont egy részéhez van forrva. Miként került ez állat a Balatonba, azt természetesen tudni nem lehet ; valószínű, hogy egyik partról a másikra akarván átváltani, a jégkéreg al tta be­törött ; vagy pedig valamely vadászó embertől meg­sebesíttetve, a hullámok közt keresett menedéket és ott elvérzett. A lelet a vadászatkedvelőre, a régiség búvárrá és a geologra nézve egyaránt éi­dekes. A kövülési (meszesedési) processus évszá­zadokon keresztül tarthatott ; e mellett nemcsak a rózsatő, lianem minden hajszál-nagyságú mélye­dés, vagy perturbanezia tökéletes épségben fen­maradt, ugy annyira, hogy az agancs bármely nyilvános gyűjteménynek is díszére válnék. »Pr.« * . * * Egy angliai vásárló (Rescbitz) volt itt a mult héten, ki kizárólag erős lovakat vásárolt Tram­way-k számára ; itt vagy 25 darabot vett, s töb­bet azután Szabadkán, mely az utóbbi időben nagy lett a lókereskedésben ; átlag 280—300 frttal fizette darabját. — Egy másik hollandi ke­reskedő (Wohlmann) jó paripákat keres, 300 — 400 írtjával fizetvén darabját. HIRDETÉS. gxxxxxxxxxxxx gDarvasy Károly] yç (Zöldfautcza, 7-ik sz.) J^ajánlja kellően felszerelt^ üzletét Л kocsizó, lovagló, vadász-j v és g utazó-szerekből. Valamint ezen szakmába] [vágó különleges megrende-i [léseket. úgy j a v i t á s о к at] [is a legpontosabban és leg-Д [rövidebb idő alatt kiválóan jutányos árakért eszköz-^ xlendi. jf ХХИХХХХХНХХХЙ Felelős tterkett'n ét kiadó-tulaidnnnt : Sárkány Ján. Fér. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents