Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-03-04 / 09. szám
R ebr uar 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 69 A vad-tergeri nyul (Kaninchen) tenyésztése s vadászata. (Folytatás.) Hajtóvaclászatot legjobb tartani reájuk szép fiszi vagy téli napokon, nem igen nagy hóban azért, mert ilyenkor nappal is künn szoknak lenni a nyulak; szükséges azonban, hogy ilyen vadászat előtti éjjel lyukaik szép csendesen beiömessenek, bogy igy a hajtók által felzavart nyulak be ne menekülhessenek odúikba. A lövészek ily vadászatnál, a mennyire lehet, közel a tanyákhoz s fedetten álljanak fel, midőn is a barlangjaik előtt fel- és alászaladgáló nyulak kényelmesebb lövésre jutnak. Hótalan időben elég, ha a lyukak nyilasa elé faczöveket ütünk be. s tenyérnyi nagyságú fehér papirost csíptetünk rájuk, hogy a nyulak visszaijedjenek a lyuktól. Szükséges azonban, bogy e vadászaton ,a hajtók sűrűn legyenek egymás mellett s minden bokrot megzörrentsenek, különben a kis ármányos állat minden lapu alatt megfekszik s egyszerre a hajtók háta mögött ugrik fel. — Azonban ha csomósán jönnek is ily vadászaton a nyulak, mégis csak a gyakorlott lövész számíthat eredményre, mert a sebesen szemközt rohanó s a lövészt rögtön felismerő állat egy pár ugrással eltűnik s csak gyorsan kapóralövéssel lehet őt még éppen az eltűnés pillanatában megcsípni. Van azonban a tengerinyul vadászatának egy különös módja és ez a bálóval és petymeg<jeli vadászat, mi mulatságos változatosságot ad, s mi kivált ezelőtt nagyban űzetett. Különösen jó ez ott, hol a tengeri nyulak igen elszaporodtak és hol vagy tömegesen piaczra viteitt csontropogtatás forma zajra figyelmes levén, oda megy, s a kopókat egy dermedt özbakon találta, melynek java részét ők már gyomrukba temették. Xehány nappal előbb bg Coburg erdészeti személyzete őzvadászatot tartott a szomszédos pagonyokban, s e bak hihetőleg akkor megsebeztetvén, ide menekedett s itt mult ki. A kerülő felhozta a corpus delictit hozzám, s mi minden jó előjeleink daczára siránkozhattunk ily előre nem látott fatalis meghiúsultán. Szép, fiatal bak volt. Keletkező uj aggancsai már hüvelyknyi magas kicsucsorodást mutattak. Kopóink, s tán ezek előtt még róka is minden használható részt elfogyasztottak belőle s csak feje, nyaka s négy futója maradott épségben. Elbeszélésem rövid lesz. Tüzet raktunk vadászosan, de elég szomorúan falatoztunk, azután hazafelé tértünk. Lefelé a legvadasabbaknak ismert erdőköröket próbáltuk átkerestetni, de a telefalt kopókkal semmire sem mentünk, minden fáradságunk füstbe ment s eléggé lehangoltan s kimerülve jöttünk a faluba vissza, egy árva nyúl lévén összes fáradságunk, ez is csak véletlen eredménye. íme volt alkalmam a véletlenség egyik uj esetét naplómba jegyezhetni s Onucz emlékébe ajánlani, s bizonyára nem sokan lesznek a tisztelt vadásztársak s olvasóim közt olyanok, kiknek hasonló vadas helyek, jó kopók, felséges idő, derék puskások s több más kedvező körülmények közt - a, vadász-szerencse ily cső törtök öt mondott volna. ! (Folytatása következik.) tésük czéloztatik vagy kiirtásuk. — E czélra azonban szükséges, hogy egy pár jól betanított petymegünk (Mustela furo L. = Frettviesel) legyen, és ha a nyulakat megfogni akartatjuk a szükséges hálók, úgynevezett tengeri nyulzsákok is meglegyenek. — E zsákok a fő-tanyák kijárásaihoz czövekeltetnek le, s egy ily több kijárással biró lyukba bocsáttatik a petymeg, honnan csakhamar kiüldözi a nyulakat, kik kifelé menekülni akarván, a Varsóként kifeszitett bálóba futnak. Innen gyorsan ki kell őket venni, s hátsó lábaiknál fogva függésben tartván, a jobb kézzel nyakcsigolyán ütni s kivégezni, hogy ne soká rikogjanak. Ilyenformán kevés idő alatt igen eredménydus vadászatot lehet tenni. Leginkább szokták e fogási módot oly tenyészkertekben használni, legújabban Páris és Bécs körül, hol hetenkint egy párszor nagyobb szállítmányt szoktak a piaczra beküldeni. Leginkább sikerül az ily vadászat kedvezőtlen, esős, hideg napokon, midőn a tengeri nyulakról biztosan tudhatni, hogy odabenn guggolnak odúikban. Hogy hiába időt ne veszítsünk s biztosak legyünk, melyik barlangban vannak odahaza a nyulak, legjobb egy erre tanított vizslát magunkkal vinni. Ez egy kevés szimatolás és neszeszés után azonnal megérzi, otthon vannak-e a lakók, s örömteljes ngrándozás- és kaparással jelezi ezt, ugatnia azonban nem szabad. Ily helyen kifeszítjük aztán a hálót és a petymeget beeresztjük. Alig történt ez meg, midőn kezdődik odabenn a lótás-futás. Az első nyul, mely halálos ellensége elől fut, többi társait is fellármázza s tisztán lehet hallani az ide-oda rohanó nyulak dobogását és rikogását. Néha alig tart egy perczig, s már a barlangok szájainál levő fedő- vagy varsóhálók tele vannak a menekülőkkel, mikor gyorsan el kell velök bánni. Ha aztán nem sokára az őket üldöző petymeg is előjő, mit biztos jelnek tekinthetni, hogy a lyuk már kiüresedett lakóitól, ugy a petymeg és hálók felvétetnek s más lyukaknál folytattatik a fogás. Természetes, hogy a petymeggel vadászni is lehet; a midőn egyszerűen csak a lyukba bocsájtatik (hová a kutya nem mehet be) s kihajtja a nyulakat; midőn is gyors lövésekkel kell őket leteritni. Baj csak az, hogy a petymeg természettől fogva kissé lusta, s csak ha éhes, használható vadászatra; akkor is ha sikerül neki a nyulak közül egyet elfogni és megölni, a kiszivott vérrel jóllakva és mintegy megittasodva, lusta lesz, mivel pedig nagyon szereti a meleget, nem ritkán megfeledkezik kötelességéről és a disciplináról, és leölt ellensége odújában leheveredik siestára, honnan aztán ki se jő, mig ki nem aludta magát. Ilyenkor nem tehet mást az ember, mint türelmesen megvárja, mi azonban egy pár óráig mindig eltart. Ez az oka, hogy nyáron, és különösen addig, mig a fia.tal tengeri nyulak igen gyengék és könnyen elfoghatok a petymeg által — a vadászat e nemét inpraktikusnak tartják. Különben lehet e bajon az által segíteni, hogy a petymegre szájkosarat illesztünk; mi által hátráltatva lesz az üldözött nyulak elfogásában és egyszerűen csak kiűzi őket. Némelyek tagadják ennek használhatóságát, mi azonban tapasztalásból tudjuk, hogy lehet alkalmazni, csak rá kell szoktatni előbb a petymeget. (Vege következik.) Természeti ritkaságok és ritka vadak. Fekete nyul. A »Waidmann«-ban olvassuk, hogy Felső-Sziléziában, Frankenstein mellett, gr. Harbuval jószágán f. évi január 2-kán egy teljesen fekete szcxméjü nyulat lőttek, mely Boroszlóba küldetett kitömetni. * * * Egy róka korai kölykezése. Ugyané lapnak irják, hogy mult évi deczember 8-kán Viersen környékén egy ottani birtokos (nevét is emliti a lap mint közismerösét) egy róka-nőstényt lőtt, melyben felbontáskor egérnagyságnyira kinőtt kölykeket találtak. Miután a róka rendesen csak január közepe felé pacsmagol s áprilisban kölvkezik, mindenesetre különös ez aberratio. * " * A »Field« is emlékezik egy fehér szalonkára, mely a mult őszszel Waterford környékén hajtóvadászat alkalmával zavartatott fel; ott azonban nem voltak oly szerencsések, mint Inkey ur, mert. elszalasztották. A »Field« megjegyzi, hogy habár fehér-foltos szalonka nem igen nagy ritkaság is, de a teljesen fehér •' rara avis, miután a hosszuesőrüek közt kevésbbé szokott az albinismus előfordulni, mint más madaraknál. Kérdések és feleletek. Felelet. A »Vadász- és Verseny-lap.« legutóbbi számában Ipolysághinak a kutyáknál előforduló »fülrák« okai és gyógykezelése iránt tett kérdésére a következőt feleibetjük : A fülrák általán bosszú és lelógó fülü kutyákat szokott megtámadni, a mi ugy magyarázható, bogy a vér a fül legmélyebb részéhez, t. i. a fül széléhez tódul, mi által ott lob támad, mely gyakran pár hétig szokott eltartani; a gyuladás el nem oszlatás esetében a fül széle felrepedezik, mely repedezésből kevés mennyiségű savós-genyes edző hatású folyadék folyik ki, ezen kirepedezett helyek pár nap múlva fekélylyé változnak át, melyek a fülporezot megtámadják és mindinkább kiedzik. A mi a gyógykezelést illeti, itt is, mint minden más betegségnél, mindenek előtt szükséges a kórokot eltávolítani, tehát a füleket oly helyzetbe hozni, hogy a vérnek a beteg részhez való urgyobb fokbani oda folyását meggátolhassuk, mit ugy érhetünk el, hogy a füleket felfelé a (a fej tetejére kötjük), mely czélhoz legalkalmasabb a fej nagyságához illő fejkötőt oly módon alkalmazni, hogy a kutya azt le ne vakarhassa; ez által még azt is akadályozzuk, hogy a kutya füleit nem rázhatja, mi által gyakran a már majdnem egészséges fülek majdnem ujolag megkárosittatnak. A további gyógykezelést pedig a kór állapotához illően kell rendeznünk : t. i. ha a fül még lobos, akkor az emiitetten kivül a fület naponta többször ólom-vizzel megnedvesítjük (2 nehezék ólomeczet 12 lat vizre) ; ha pedig már fekélyek vannak jelen, akkor azt más etető hatású gyógyszerekkel kell orvosolnunk. B. Bornemissza e lapok mult évi folyamában ajánlja a collodiumot. Hervit szerint 1 lat higany és 1/ 2 nehezék lecsapódott vörös higany jó sikerrel használtatott naponta kétszer a fekélyt bekenni. A budapesti m. kir. állat-gyógyintézetben a mondható legjobb sikerrel használtatott a kreosot, és pedig oly arányban, hogy egy fél nehezék kreosot 2 lat vizzel kevertetik, melylyel azután a fülfekély naponta kétszer megnedvesítendő. Továbbá jó, hogy ha jól táplált kutyáknál hashajtó szert alkalmazunk és szűkebb étellel tartjuk. Klima M i k 1 ó s, állatgyógyintézeti tanársegéd.
