Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-03-04 / 09. szám

70 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 11. 187 4. Körültekintés a külföldi sport mezején. A Dublin Athletic Club a minap tartá legutóbbi run-jót Dundrumban. A futam érdekesse'gét növelte ama kedvezőtlen körülmény, bogy a hó meglehetős vastag réteget képzett a talajon. Daczára ennek kiiencz bátor athléta jelent meg a helyszínén. Két óra negyvenöt perczkor indult ki a nyulak szerepét játszó H. Duyer és W. T. R. Dunbar a papirszeletkékkel, s busz perczczel később utánok az ebeket képviselt többi hét társ. Az első negyedmérföldön nem nyerhettek scentet 8 öt-hat perczig tartott fáradságos keresés után találhattak csak nyomra, a midőn is szép paceban törtettek előre. Némi check után újra tovább folyt az üldözés. Már sötétedni kezdett s az napra már lemondtak a reményről a papirnyomokat követhetni, midőn Boileau átvévén a vezetést, mintegy bat yardnyira W. Pennefather előtt aratá a diadalt. T. Williams volt a harmadik, ki 200 yardnyira maradt el a vezetőktől. A nyulak 4.15, s az ebek 4.50 perczkor érkeztek meg. * E napokban Mr. Bird fogadott egy barátjával 50 fontba, hogy ügetőjével egy óra alatt tizenöt mértföldet halad. A kitűzött napra s a kijelölt helyen az érdekeltek barátaik társaságában megjelenvén, Mr. Bird ügetöje nagy stylben indult s folyvást ugyanabban haladva, soha lépését nem változtatva, az utat ötvenkilencz első és 22 máeodpercz alatt tette meg. * * * Ügetési bravourról emlékezvén, eszmetársulat folytán megemlítjük azt az ügetőversenyt is, melyet a »Bels's Life« közelebbi számai egyikében mint »Extraordinary Trotting Match against Time« idéz. Ugyanis 1836. évben Mr. Dixon Knightbridgeböl, Nompariel nevü ügetőjével 100 a. mértföldnyi utat tiz óra alatt tett meg. — Mr. Hawkins Wallsallból, hivatkozva ama versenyre, most a »Bell's Life«-ben azt nyilvánitja, hogy az ő Jack nevü lova is képes hasonló utat ugyanannyi időtartam alatt megtenni. Egyébiránt 500 fontot ajánl háromszáz ellenében annak, ki az ö Jack lova ellen fogadni mer. A táv 32 a. mértföld lenne, melyet két óra leforgása alatt kell megügetni. Az »Albert amateur Athletie club« a mult hó vége felé igen érdekes gyalogfutást rendezett Peckhamben. A táv bárom a. mértföldre volt kitűzve, mi eléggé nagy volt, amennyiben tizenöt futó közül csak nyolczan érkeztek be a pályafőhöz. A győztes: C. F. Both 100 mdperez alatt ért a czélhoz, a második: G. Smith 13 JA másodperczczel kéBÖbb érkezett be utána. * * * Az a Gentleman, kinek két heti élményeit az Umlomatienél a »Field« után mi is közöltük, nem régiben felhívást közölt ugyané lapban az európai vadászokhoz, s meghitta őket egy kis kirándulásra, Dél-Afrikába. Natalban lenne a kikötés, s onnan indulnának a Limpopo környékére, mely állításaként igen egészséges vidék, a benszülöttek barátságosak, a vadállomány kitűnő, s egy kevés szerencse mellett az elejtett vad árával az egész kirándulási költség (5 hónapra csak 222 font sterlinget számit) fedezhető lenne — mint gentlemenünk hiszi. Vannak ott elefántok, rbinocerosok, vízilovak, bivalyok, giraffok, gnuh, antilopok, oroszlányok, párduczok stb. stb. (Mein Herz was willst du mehr). — Kár, hogy ily későn vettük észre az egészet, mert emiitett gentleman már mártius 5-én el akar indulni Londonból. A visszatérés septemberben történnék; s kecsegtet, hogy ez útban egy kis félrecsapással meglátogathatnák a gyémánt- és arapymezőket is. — Bizony a dolog érdekes volna, s az ember jóformán szivesebben lenne mostanában a kafferek közt — mint idehaza. * A francziákat soha sem igen tartották valami lelkiismeretes vadásznépnek, hanem az, a mint a St. Germainben állomásozó franczia katonák tettek — mint a »Chasse illustrée« beszéli, hogy az ottani fáczányokat megkaparithassák, az már mcgis — eredeti. E czélra közönsége« halászó-horgot használtak ; liorogtüre legyet vagy kukaczot búztak, s a kerítésen át a fáczányokhoz belóggatták. Ilv módon az ottani fáezányosból egy egész csomót fogtak ki, s mindaddig iizték, mig végre rajtakapták őket. — Hanem hát a tolvajlás e ravasz neme annyira tetszett a tiszteknek, hogy büntetés helyett — szépen kérték őket, jövőre mégis hagynák abba e keresetmódot. * A Malo-vischerai (vadászatokról következőket irt az »Ellenőr« sz.-pétervári levelezője: Tudják önök, hogy a tegnapi nap kizárólag a vadászatnak volt szentelve; az egyik résztvevő szives barátságának köszönöm egész lefolyásának kimerítő rajzát. Ferencz József, kisérve a nagyherczeg trónörökös, az orosz uralkodó család néhány más tagja, az edinburgi berezeg, a dán koronaherczeg és néhány kiséretbeli ur által, kedden este mindjárt a Langenau báró követ ebédje után külön vonattal Gatsinába utazott, hová körülbelül esti 9-kor érkezett. Az uraságok nem hagyták el a waggonokat, hanem az éjt azokban töltötték. Reggel korán keltek és vidám szánuttal mentek a vadasba, mely vagy két német mértföldnyi távolságra esik a vasútállomástól. Uralkodónk a waggonban átöltözött és magas prémes csizmát és testhez simuló szürke prémes kabátot öltött, mig fejét czoboly-kucsma födte. Az erdőséget, mely majdnem kizárólag fenyőből áll, csakhamar elérték, s tekervényes, rosz erdei utakon röpült a troika a lovak csengőinek vidám zaja közben a lesbe, hol néhány sátor volt felállitva, s enni való is állott készen. Erre a hajtók liozzá kezdtek zajos munkájukhoz. Az egész erdőség viszhangzott a parasztok lármájától, s hogy munkájukat megkönnyítsék, néhol mozsaraztak és ágyúztak. A lövések dörgése és zúgása nem sokára óhajtott czélra vezetett. Két medve meleg téli gunyhóját kellemetlennek találta, s elhagyására készülődött. Alig vették észre a hajtók a jó vadak e loyalis szándékát, siettek is őket minden erejükből annak kivitelében támogatni. Az állatokat a sűrűségből kutyákkal zavarták ki azon vidék felé, hol a vadásztársaság őket felvont kakassal várta. Egy pompás kan mutatá először barna bundáját uralkodónk éles szemeinek Az üldözött medve lehető sebességgel hömpölygött mind a négy lábán a tisztáson keresztül, mely a sátrak előtt terjed el, de hamar elérte a golyó uralkodónk fegyveréből. O felsége zsákmányát igen nagy távolságról, legalább 150 lépésről vette czélba; a golyó az állatnak bal füle táján fúródott fejébe és azonnal legyrogyását és kimúlását idézte elő. De alig maradt idejük a nap első áldozata után nézni, ismét zörögtek a ritkás bokrok ágai és egy második, valamivel kisebb bundás dugta ki vastag fejét a tisztásból. De nem valami nagyon tetszhetett neki oda künn, mert hirtelen ismét megfordult, de ugyanakkor kapta meg uralkodónk golyóját. A medvét a lövés nem ölte meg, de a seb fájdalmának hatása alatt elfelejtő aggodalmát és az elövigyázatot, s hangos ordítással tört elő. De egy második lövés a dán koronaherczeg fegyveréből végleg leterítette. Miután a hajtókörben több vad nem mutatkozott, ezzel a vadászat be volt fejezve. Midőn a vadászok sátraikat elhagyták, a trónörökös nagyherezeg gratulált uralkodónknak a két medvéhez, melyeket lelőtt; O felsége azonban vidáman tiltakozott ez ellen és fentartotta a dán koronaherczeg jogát a második medvére, mi azonban ismét a koronaherczeg részéről eredményezett tiltakozást. Nem tudom, miként döntetett el végül a peres ügy, de aligha fog lehangoltságot eredményezni a bécsi és kopenhágai udvarok közt. A medvéket szánokra rakták és Pétervárra vitték, s a vadásztársaság is, megebédelvén az erdőben, viszatért e székvárosba. Én az elejtett vadakat ma reggel láttam a téli palota egy földszinti szobájában ; még nem voltak felfejtve. A király által lőtt medve bőrét kikészitik, s vadásztrophäumul s emlékül utána küldik majd székvárosába. Egészben véve a vadászat, a mint mondják, nem nyújtott különös ingert. A vadak fiatal, alig kifejlett példányok, ijedtek és bátortalanok voltak, senuniképen nem lehetett őket felbősziteni, s engedték magokat lelövöldöztetni, mint a nyulak, Ung és Hontmegye állami erdőségeiben külömb medvevadászatokat látott már fejedelmünk; veszélyes izgalmas »hajrát« öreg félelmes vadakra, melyek még golyóval is testükben, felegyenesedve, borzasztó morgással rontanak a vadászra, s feltátott tajtékzó szájuk csak akkor zárul be, ha közvetlen közelből röpített golyók fúrták át óriási testüket. Lakosztályába visszatérvén, néhány óra negyedig megpihent ö felsége ; aztán felöltözött s a bálba ment, melyet a »nagy nemességi gyűlés« rendezett a magas vendég tiszteletére. Y © g y © s,

6 t Gróf Lázár Kálmán, e lapok régi munkatársa, egy ideig szerkesztője, ismert természettudós és iró, jeles omithologus, a lapok hire szerint febr.. 27-én este 11 órakor meghalt. — Közelebbi ismeretségben álltunk a boldogulttal, ki egyike volt a legműveltebb és szeretetre méltó embereknek. Mint omithologus kitűnő volt e nálunk ' még kevesek által mivelt téren, s egyik nagyobb müve »A lég urai« maradandó emléket biztosit számára,. Utóbbi időben számos müvei jelentek meg: Képek a madárvilágból, »Hasznos és kártékony szárnyasaink« stb. Előadása vonzó, kellemes s a természet hű megfigyeléséből eredő volt. Czéljához hiven, bogy a madárvilágot tanulmányozza, a sportban is ennek élt. Mint vadász és omithologus összejárta a Tiszavidék s Alduna tavait, künn volt a Dobrudsában, tavai az Adria partján. Indítványai a vizivadásztársulatok létesítésére, s a hasznos madaraknak törvény alá vételéről szóló javaslatai, mutaták mily élénken foglalkozik mindig felvett tárgyával. Utóbbi időben megkezdett nagy müvét »Magyarország állatvilága« erdészek, gazdák, vadászok számára, nem tudjuk még, hogy befejezhette-e ? Az emlősök, madarak részével jóformán kész. E mü kiadását melegen ajánlanlanók a természettani társulat figyelmébe. * f A sportvilág ismét egy igen derék szeretetre méltó tagjával kevesbült. Gr. Szlrmay Károly honvédszázados m. hó 2 6-kán Ungváron a lovagiasság túlérzékenysége következtében véget vetett életének. — Benne a felföld eggyik kitűnő lovasát, az ungvári uradalom rengetegje legszenvedélyesebb vadászát, a honvédség fáradságot nem ismerő, minden kötelességét a legfényesebben teljesítő tisztjét, ki nem csak zászlóaljának, de az egész honvédségnek díszéül szolgált, — mi pedig a legjobb barátot, a. leghivebb bajtársi vesztettük. Gr. Szt. A. * A liverpoli nagy agár-verseny, az u. n. Waterloo cup mely rendesen lord Sefton Altcar nevü birtokán, közel a fentemiitett városhoz tartatik, az idén is hallatlan részvétet keltett Angliában, s február 18., 19. és 20-kára mintegy 30 — 40,000 ember csődült össze a szigetország minden vidékéről. Az állattenyésztésben a sebesség legfőbb fokára nevelés diadalnapja ez, mi nem csak az agarászt, de minden tenyésztőt érdekel. A küzdelem azonban minden várakozáson felüli is volt. Az utóbbi két év legjobb agarai mind együtt voltak. Az érdekeltség annál nagyobb volt, mert a nagy közönség kedvencze, Muriel (a mult évi győztes s Mr. Jardine tulajdona) már az első futásban — megveretett Morgan úr Magnano nevü agara (apja Cauld Kail a. Isoline) által. Fokozta a másnap érdekességet az, hogy egy ujabb kedvencz támadt Martelli ur Surprise nevü agarában, mely képességének legkitűnőbb próbáját adta az által, hogy Peasant Boyt, a tavali és harmadévi legjobb 2-dik agarat kemény küzdelemben legyűrte. A harmadik nap aztán Magnano és Surprise közt volt a döntő barcz, s az előbbi maradt győztes. Nyereménye 500 font st., a másodiké 200 f. st. — Muriel, a volt fökedvencz se rosz, s a harmadik dijat nyerte Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. FeR.