Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-11 / 06. szám

44 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 11. 187 4. Orlow-ügetők fajtájából származottakat tartalmazná, | s melyben nem csak a ebränowoi császári ménes lovai, hanem mindazon Orlow-származásu lovak is felvétetnek, melyek nemzetségében I-ső fíars idejéig fel, idegen vérkeverék nem találtatik, vagy legalább annyi nemzedéken át idegen vérvegyite's nincs — mennyi jelen kérdésem alapján a tiszta Orlow-iigetö fajta megállapítására szükségesnek fog találtatni.« * •s * T. olvasóink láthatják a kérdés ily feltevéséből, hogy annak megfejtése nemcsak az Orlov-ügetökre, hanem mindazon törzsekre nézve is, melyeknek önálló fajtává átalakítása ezéloztatik, igen fontos, és igy minden országbeli tenyésztőkre nézve is felettébb érdekes. Felismerték ezt Oroszországban is; úgy hogy Grünwald tábornok felhívására 20 oldalról érkezett válasz, melyek mindannyian részint tenyésztők, részint a tenyésztési irodalommal foglalkozó kitűnő szakférfiaktól erednek. — E 20 közül csak kettő nem tartja az Orlow-ügetöket önálló fajtának, ellenben 18-an igenlik azt, s igen szűk ségesnek tartják annak méneskönyvben megörökítését ; arra nézve azonban, hogy a tiszta fajta meghatározásához hány nemzedék szükséges : eltérő nézeten vágynák. Lesz alkalmunk e nézetek közül egy pár legtanulságosabbat közölni, mik a nem Orlow-tenyc'sztöket is érdekelni fogják. Most röviden csak annyit, hogy az orosz orsz. lótenyésztési bizottmány ez értekezések nyomán, és tekintetbe véve a moszkvai általános nagy lókiállitáson tett azon tapasztalatokat, miszerint mind termet-, mind sebességre nézve legjobb lovak voltak azok, melyek az Orlow-vérhez legközelebb valók, kimondta azt, miszerint tisztán ügető fajtának tekintetik mindazon ló: a) melynek ősei legalább 4 nemzedéken át mind apai mind anyai részről tiszta ügető vérbeliek ; b) oly lovak, melyeknek legalább apjok és nagyapjok az ügető-pályán futottak, lia nem Orlow-vérek is, ellenben anyai részről tisztavériiek; c) oly lovak, melyeknek anyjuk és nagyanyjuk pályáztak, s apjuk és nagyapjuk, ha nem futottak is, de tiszta ügetö-vérből valók; d) mindazon lovak, melyek gr. Orlow-Tsesmeuszkoinak 1810-ben történt elhalálozásáig a ebränowoi ménesben létezett lovaktól származnak; stb. | — Látszik ezekből, hogy a tenyésztési kérdések megvitatása Oroszországban sokkal élénkebben foglalkoztatja az elméket — mint másutt. A vad-tengeri nyul íKaninehen) tenyésztése s vadászata. E lapok mult számában M. L. ur Kecskemétről kérdést intézett a vad-tengeri nyul tenyésztése, természete s egyéb jó vagy rosz tulajdonságai iránt. S ez igen helyes igy. Az angol sportlapokban vége-hossza nincs az ily kérdczősködéseknek, s a felelet rendesen meg is jő rá egyik-másik oldalról. Ott mindenki kész a közjó érdekében tapasztalatait közölni, és senki sem restelli az után, amit tudni óhajt — nyilvánosan kérdést tenni. — Reméljük, hogy ez nálunk is meghonosul végre, s az ösvény, mit Okrutzky Aurél ur, b. Wesselényi Béla ő mltságaik s többen már több izben megkezdtek, végre járható ut lesz, melyen tapasztalataink eredménye egyik országrészből a másikba vándorol át. S én előre is jelezem, hogy hasonló kíváncsisággal vagyok az iránt : m i n ő eredményeket mutatnak a Härtung által m u 11 évben szervezett nyulke rt e k, s velem együtt hihetőleg mindén vadász és tenyésztő, s valóban nagy szívességet tenne velünk, ki e részbeni tapasztalatait közölni szíveskednék. — 8 most lássunk a tengeri nyul ismertetéséhez, mindenekelőtt természetrajzilag. A vad tengeri nyul (Lepus cuniculus; Kaninchen) a közönséges nyúllal egy fajú, de csak felényi nagyságú, többnyire csak 4—5 fontnyi sulylyal; szőrméje őszebb szinü, rövidebb s finomabb. Hátulsó lábai a közönséges mezei nyúléhoz képest aránylag rövidebbek, s e miatt huzamosan s oly kinyultan nem is futhat mint amaz; ellenben villámgyorsan tud szökdelni egy pár száz lépésnyire, s lövése igen nehéz; azonban hamar eltikkadván, könnyű vizsla is elfoghatja. ez okból azon bokroktól s helyektől, hol lyukai vannak, messze soha sem távozik. Mert egyik fősajátsága az, hogy — a mezei nyúllal ellenkezőleg — nem a talaj felszínén, vaczokban tartózkodik, hanem a föld alatt, igen tekervényes és sok águ lyukakban tanyáz, s éppen ez egyik oka nagy szaporaságának, mert itt a ragadozó állatoktól sokkal mentesebb, mint mezei rokona, mely épp oly szapora, de melynek 8/

1

0 részét a ragadozó vadak még alig pár napos korukban elemésztik. Ha megijed vagy nyakgattatik, fülbasitó hangon visit, bakzáskor pedig lassan makog. Tenyészetül a homokos, erdős helyeket kedveli, hol lyukakat ás mint az ürge, melyekből csak szép időben jődögél ki, egyébiránt az egész napot abban tölti. Éjjel a szomszéd kaszálók. rétek, szántóföldek s kertek felé buzóclik, s élelmét azokban keresi. Eledele egy ugyan a más nyulakéval, azonban a galagonya uj sarjadékát s héját is különösen szereti. — Különös tulajdonsága, hogy midőn eledelt keresni kimegy, s fiait a lyukban hagyja, ennek külső nyílását földdel betapasztja, hihetőleg, hogy azok ki ne jöjjenek s ellenség prédájává ne legyenek. Nyoma a félnövésü közönséges süldőnyuléhoz hasonló; busának ugyan nincs oly vadize, mint a mezei nyúlénak, de fehérebb és gyengébb; szőre és böre ép oly használható. Bakzása februárban kezdődik s őszig tart. A nőstény 30 nap múlva 4—8-at fiadzik, s kölykezése után csakhamar újra bakzik; azért többnyire minden 5 vagy 6 hétben fias. Fiai 3—4 hétig lyukban maradnak, nappal anyjukat szopják s éjjel eledelt keresni kiszökdelnek ; esztendős korukban tökéletesen felnőttek s szaporításra képesek; közönségesen 8—9 esztendeig élnek. Innen van az, hogy egy értelmes vadász és természetbarát megfigyelése szerint egy pár tengeri nyul négy esztendő alatt legkevesebb 12,000 darabra szaporodhatik fel. A számítás igen egyszerű. Vegyük, hogy az első pár az év 8 hónapján át tenyészt; és pedig minden 6 liétben egyszer. 8 hónap = 32 liét; ezt 6-tal elosztva, marad öt; azaz vegyük, hogy az első nyulpár csak ötször fiadzik az évben, s mindig a legkevesebbet véve, legalább 4 ivadéka marad. Ez az első év végén 4X5 = 20 nyulat adna. Mondjuk, hogy ennek fele kan, fele nőstény ; s vegyük, hogy ez utóbbiakból csak 8 fiadzik; mégis, miután egy pár 20 dbot minimum eredményez, a 2-dik évi 8 pár X 20-al = 160; 3-dik év 70 pár X 20 = 1400, 4-dik év 600 pár X 20 = 12,000 db. Vadászni való tehát bőven kerülne e vadból pár év alatt, s ezelőtt egy félszázaddal nagyban divott is az Olasz- és déli Francziaországban; a mindinkább terjedő földmivelés azonban mindenünnen kiszorítja őket; mert a hol elfészkeli magát, ott a gabonaföldeket és erdőket tönkreteszi. Ezt egyrészről sajátságos életmódja okozza, mely az idő viszontagsága és ellenségei üldözése elől a földalatti üregek vájására kényszeríti; másrészt azon rosz szokása, hogy tanyája közelében, valamint a látogatott vetéseken is, a talaj felkaparása által — minden magyarázható czél nélkül — sokkal többet elpusztít, mint a mit élelmére szükségei. Hasonló károkat tesz nagyobb mennyiségben az erdőben is, nevezetesen a fiatal lombosfaültetvényekben s különösen nagy havas télben, midőn minden fiatal hajtást elrág; egész erdőterületeket és faiskolákat, mintha csak ollóval nyírták volna meg, ugy letarolja vagy legalább kérgét lehántja. Az ilymódon csúffá tett ültetvényest aztán csak ugy lehet felsegitni, ha egész a gyökerére lemetszik s uj kihajtás támad. Látni kellett az ily pusztítást s akkor belátjuk, bogy a tengeri nyul nem való jól ápolt erdőbe, különösen lombos erdőbe, még kevésbbé, ha közelben gabnaföldek terülnek el. — Baj az is. bogy a hol egyszer befészkelték magukat, ugy az ember nyákára nőnek, hogy ugyancsak dolgot ad szaporodásukat mérsékelni, kiirtásuk pedig a legerősb akarat mellett is csak bosszú idő múlva lehetséges, mert ezt — mint alább mindjárt látjuk — nem oly könnyű kilőni, mint a mezei nyulat. * ^ * Az éppen elmondottaknál fogva ez állat nagyban tenyésztését nem ajánlhatjuk a szabadban, és különösen nem — mivel! földek közelében. ellenben fallal kerített kertekben, vagy olyan puszta helyeken, minők hazánkban még majd minden város határában bőven találhatók — legkönnyebb volna velők a vadászhelyeket benépesíteni; vadászatuk pedig mindenesetre nagyobb sportot nyújtana mint a mezei nyúlé, kinél elővigyázat és gyorsaság dolgában sokkal külömb. Nagyon kitűnő és gyors lövésznek kell annak lenni, ki azt erdőben, cserjés közt. hol gyors szökdécselés közt alig látható, elejtse. A higgadtvérü lövész, ki megszokta, hogy vadját czélba véve, még kissé »kihúzni« engedje, e villámként szökdécselő állatkánál 10 eset közt 9-szer lövéshez sem jut, s mig első nyulát elejteni sikerül , nagyon sok puskaport elpufogtat. Még a lesvadászatnál is, legyen ez az állat lyuka vagy forgója közelében, s történjék ez este a kijárás-, vagy reggel a visszatérésnél . sokkal nagyobb elővigyázatot igényel, mint a kényelmesen, gondtalanul s egyhuzamban baktató tapsi elejtése. Mert a tengeri nyul, mielőtt kijönne a lyukból vagy valami tisztásra érne gyors szökdé cselésekkel, előbb mindig igen figyelmesen neszez, s igy a legkedvezőbb szél alatt is, csak a legnagyobb nyugalom és fedettség mellett juthat a vadász az óhajtott lövéshezTestének legcsekélyebb mozdulatára is mint a villám vágja magát vissza e roppantul vigyázó és félénk állat, s mielőtt a vadász czélbakapliatta volna, már a berekben vagy lyukban van. miközben riadót dobol liátsó lábainak tisztán hallható s erőteljes verésével a talajhoz, hogy igy szomszédjait a közelben levő veszedelemről értesítse. Ezek értik is a jeladást, s ren desen sok idő telik, mig e vigyázó állatok közül valamelyik kibújik; addig — esti lesen —