Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-11 / 06. szám

R EBRUAR 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 45 rég besötétedett, s a vadász üres táskával mehet haza. (Folytatás következik.) Balogvölgy, január 27. 187 4. Tisztelt szerkesztő úr! Ha a régi latin közmondást tartanám szemem előtt—

»de mortuis aut bene — aut nihil«. — ugy én a most lefolyt vadász idényről aligha küldenék tudósítást becses lapja számára. Mert biz itt alig volt oly vadászatunk, melylyel dicsekedhetnénk, mivel völgyünket nem nagy vad bőséggel árasztá el védszentiink — Szent Hubert kegyelme. Főként honos vadjaink oly gyér számmal mutatkoztak, hogy az egész idényben alig volt vadászat, mely kielégitö eredményhez juttatott volna. No de azt tartja a példabeszéd, »hogy alig van oly rosz, a miben valami jó is ne lenne,« ezt erősítenék tán e lapok olvasói is, mert e rosz vadászidény alatt, — nem lévén miről irnom, igy nem is untattam őket unalmas referadáimmal. De hogy a dologra térjek: az 1872-iki gazdag őszi szalonkaidény után vérmes reményeket tápláltunk a tavaszi idényre, mivel az időjárás is eléggé kedvezett, — méltán reméltük szép reményünk megvalósulását. De biz ez, mint igen sok más boldog óhajtás gyarló földi életünkben, füstbe bent: mert kedves madarunk oly gyéren mutatkozott. hogy reá vadászni sem volt érdemes. Húzáson is csak elvétve mutatkozott egykettő; vizslával is hasztalan kutattuk, a mi volt is, oly roppant siirii bokrok közt tanyázott, hogy elejteni csodával volt határos ; igy természetes, hogy igen kevés került aggatékra. A ki a megelőző őszön 25 — 30 lőtt szalonkáról — csak ugy odavetőleg szólott, most nagy fennen dicsekvé, ha 3—4-et tudott az idény alatt lőni. Én látva, bogy völgyünkön nem boldogulhatok, a Száraz-völgyre tettem át a főhadiszállást, de fájdalom, már későn, mert itt a saison, mely főleg eleintén eléggé dus volt, már végét járta, s igy a czélt, magam jól kivadászhatni, itt sem értem el. Tavaszszal sárszalonka is kevés volt; kacsa ellenben nagy számmal; lövetett is belőlök meglehetősen ; őszön újra felkeresték apróbb tavainkat, s még most is lehet gyakran találni a meleg források körül. A sárszanlokák őszszcl igen szép számmal tértek vissza hozzánk; többször szép eredménynyel s mindenkor nagy kedvteléssel vadásztam reájok; mellőzve minden más vadászatot, csakis a sárszalonkavadászat elégített ki ez idényben ; csak azt sajnálom, hogy a beállt szüreti idény hazulról néhány hétre elszólítván, kedvelt mulatságom félbeszakadt, melynek kezdete pedig dics zsákmányt s kellemesen töltendő órákat igérő volt. E madarak szórványosan a kemény fagy beálltáig mutatkoztak, még decemberben is találtam egyet köziilök. Fürj, a kímélet daczára is, itt még alig észlelt kis mennyiségben kereste fel rétjeinket s vetéseinket ; mig más években gyakorta rajként lepte meg a szép balogvölgyi rétséget, s estefelé száz meg száz hallatta verése't — ez idényben a legszebb májusi estén is alig hallatszott egy pár pity-paiaty. Fogoly is igen kevés volt, s a pár fészek is a mi volt, igen korán, még a törvényszabta idő előtt erős ostrom alá vétetett, melynek következménye az lön, hogy a foglyászidény alatt a legnagyobb csuda az volt, ha valaki vadászat közben még foglyot is lőtt! Nyul tavaszszal bőven volt, bármerre lovagoltam, vagy sétáltam a mezőn, mindig ugrott fel pár rnuezi előttem, s bizton hittem, hogy ezekből sokat lőhetünk, de biz ez a remény sem nagyon valósult meg, mert a lesi puskások temérdeket pusztítottak el; csak maga egy urasági ex-vadász, mint később kisült, többet hetven darabnál ejtett el közülök; ily előzmény után természetesen a várt mennyiség -dara devalválódott. Októberben azonban mind nyul mind fogoly valamivel több mutatkozott ; ez utóbbiak sokszor nagy csapatokban rebbentek föl, de igen vadak voltak s igy keveset i lőhettünk közülök; ezek nem itt költött, — de kóbor foglyok voltak. Róka középszámmal volt, de leginkább a Herezeg Coburg tilalmasaiban tanyázott, hol a tamási s sutori erdőn tartott hajtóvadászaton 14 darab számolt be a bundájával. Farkas nem igen háborgatá vidékünkön a juhnyájakat, hanem a száraz völgyön a makkos sertésekből párszor kivette a dézsmát. Itt már a vadsertés is kezd meghonosulni, a gazdák nem kis aggodalmára ; — kopóvali vadászat alkalmával egy sürü vágásban az első s tán ez idényben az utolsó fris havon magam is láttam egy derék példánynak a nyomát. Ez időtájt huzamosabb ideig vadászgattam kopókkal a szárazvölgyi szép vágásokban, de az idő a sok száraz fagy mellett ritkán volt kedvező a vadászatra, igy az eredmény sem lett nagy; mindössze 2 róka s nyolez nyul került teritőre. Özet egyszer sem vertek fel a kopók, a mi pedig itt gyakori eset, tudtomra, sőt jelenlétem alkalmával is más években lövetett egynehány küziilok. Sem itt, sem völgyünkön nem lőttünk ez idényben császármadarat; pedig mind itt, főleg a trizsti, mind nálunk leginkább a vályi erdőkön állandón fészkelnek. Tervezve is volt rájok, s az ott tartózkodó rókákra egy hajtóvadászat; de vendégeink, kiknek kedveért volt leginkább a vadászat tartandó, elkésve, csak a fagyos idő szüntével érkeztek meg, a locspocs idő pedig nem lévén kedvező e süriik meghajtására, a vadászat elmaradt s helyébe kopóval s párszor kacsára vadásztunk — de kevés sikerrel. Ennyi az egész, mit a lefolyt idényről irhatok, buzgón óhajtva a jövő idényre Szent Hubert kedvezését kárpótlásul! A lőjegyzéket, mihelyt az adatok rendben lesznek, becses lapjába közlés végett megküldendem. (Vége következik.) Agsmsat» kopaszát, Rókavadászatok Écskán. Habár Écskán a rókavadászatok az idény elején megkezdődtek, mindeddig halasztottam e becses lapoknak tudósítást adni, és pedig azért, minthogy előbb meg kellett győződnöm arról, hogy váljon Éeska vidéke a sport ezen nemére alkalmas-e vagy nem ? Hosszabb idő tapasztalata, de főleg a mult héten tartott hajtás fényesen bebizonyitá, hogy mind ezen vidék, mind pedig az itt tanyázó rókák, sport tartásra tökéletesen alkalmasak, ugy, hogy a régi, előttünk ismert vadászvidékeknek mit sem enged. — Minthogy a »Vadász és Versenylap «-ban e vidékről szóló vadásztudósitás tudtommal nem igen foglaltatott, erről bővebb felvilágosítást adandó, czélszerünek találom, multkori vadászatunkat í'észletesen leirni. Ugyanis, a vidéket illetőleg: sok, részben nagyobb, részben kisebb cover találtatik. A talaj ezen időszakban általában véve mély, úgy hogy erős és jó állapotban levő lovak okvetlenül szükségesek. Mult kedden kis számú, de válogatott társaság gyűlt egybe. A falka nagyon (Turn Taxis herczeg) kivül, ki a falkát mindig maga szokta volt vezetni, csak Károlyi Pista gr., s Dániel Béla kapitány urak vettek részt. A sportkedvelő berezegné, ki a pesti vadászatokban is részt vett, ez alkalommal csak kocsin kisérte a vig társaságot.— 12 óra tájban a száz holdnyi Tiganyicza erdőnél, mely mellett busz holdnyi nádcover terül el, gytiltünk össze. Hogy a róka az erdőben menedéket ne találhasson, s z é 1 e i t hajtó k k a 1 állíttattuk el; cz oly elővigyázat volt, mely később eredménytelennek bizonyult. Miután a kopók a eoverbe indultak, csaknem félóra telt bele, midőn a falka hangos szólása jelenté, hogy nem a legszivélyesebben üdvözölték a cover ravasz lakóját, mire az menekvést kei-esendő, a hajtók d a e z á r a, merész ugrással a fenemii tett erdőbe vágtatott. Azonban nem kellett attól tartanunk, hogy ez által a hajtás megszűnik, minthogy a jól edzett kopófalka annyira nyomában volt a komának, liogy félórai zaklatás után jobbnak látta a szabadban keresni menekülhetést. S most 35 perczig tartó futammal Periasz felé vezetett, honnan azonban nagy kerülettel ismét ugyanazon coverhez hozott vissza, melyből kiindult volt. A sors azonban itt sem akart ijedt kománknak kedvezni, mert két kopó, mintha csak számításból történt volna, a coverben visszamaradt, s ezek által történt fogadtatása anynyira nem volt ínyére, hogy miután az egész falka sarkában volt, jónak látta tovább iramodni, és pedig az előbbi irányban. Ekként megindult az uj hajtás s futamunk oly gyönyörű volt, minő rókavadászatok alkalmával nem igen szokott előfordulni. Elővigyázatból a rókalyukat mind betömettem, s midőn a róka tanyáját három angol mértföldön zárva találta , irány vesztetten 3—4 mértföldnyire tüskén-bokron keresztül vágtatott a nyílt sikon; mire nagy kerülettel újra a betömött rókatanyák felé vette útját, innen pedig egészen uj irányban Éeskának fordult. Futamunk itt annál érdekesebb volt, mivel ezeu területet itt magasra felhányt, mély árkok szelik át. S ily hosszú futam után csak nehezen tudtuk ezeken, különben jó lovainkat átterelni. E közben beesteledett, de ennek daczára a kopók fáradhatlanul tovább hajtottak , mig végre mintegy negyed angol mértföldnyire a róka egyszerre szembe ötlött. — Egy további negyed órai ügetés után azonban annyira besötétedett, hogy alig lehetett már a kopókat látni, hogy csakis hangjuk után irányozhattuk magunkat. Igy tartott ez még vagy egy negyed óráig, midőn a beállott sötétség következtében a további utánlovaglást megkellett szüntetni, s a kopók visszaterelésére gondolni ; mi azonban csak részben sikerült, ugy hogy egy része a hajtást tovább folytatta, s csakis az éj folytán tért vissza az akolba, a midőn a rajtok levő véres nyomok arról tanúskodtak, hogy a »killt« ők magok megtartották. Minthogy — mint mondám — nincs tudomásom arról, hogy e déli vidékünkön kopókkal rókavadászat tartatott volna (mert az megtörténik, bogy agarakkal hajtanak), e vadászatot részletesen azért irtam le, hogy a sportkedvelőkkel megismertessük a vadászterületet, valamint az itt tanyázó rókákat, melyek nézetem szerint egészen elütnek más vidékbeli rókáktól; — mert ugyanis ha meggondoljuk, hogy ezen futam azon időtől fogva, midőn a róka a covert másodszor elhagyta, addig, mig tökéletesen besötétedett, tulajdonképeni »check« nélkül, 3 óra 10 perczig tartott, s minthogy ily eset itt többször előfordul: biztossággal lehet következtetni, hogy az itt tanyázó rókák a legkitartóbbakhoz sorolhatók, sőt a fenjelzett hajtásban szerepelt róka oly erősnek bizonyult, hogy valóban ritkaságok közé tartozik. Ha meggondoljuk továbbá, hogy a talaj egyfolytában mindig igen mély volt, kétségtelen, hogy lovaink reményen felül eleget tettek. Igy csakis későn, 7 órakor érkeztünk baza, s e vadászat még sokáig fog emlékünkben élni. Ha tek. szerkesztő ur e tudósításokat szívesen veszi, nem fogom elmulasztani, e becses lapok hasábjait többször is felkeresni. Foxbunte r. A galgavölgyi, január 18-kára halasztott agárverseny a nagy fagyok miatt nem tartatott meg. Kop ó-állomány a k.-megyeri eb-ólakban 1874. január 29-én. Rókakopók, munkában 30 pár kopó. » koslató szukák 5

1/

2 pár kopó. » betegen 4 » » Nyul-kopók, munkában 11 V

2 pár kopó. » » koslató szuka 1 pár — » » betegen 1 » — Összesen : 53 pár kopó. Patkányfogók : Nelly, Trimmer és Chester. Fogyatkozás a lefolyt december hóban. Megdühödtek és agyonlövettek: Monity, Grapler és