Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-16 / 52. szám

360 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 16. 187 4. tak, — még most is igen szépek s az ország nagy részét borítják el. A vad, bár nem igen óvatik. lielylyel-közzel elég bőven van; igy találni nyulat szép számmal, rókát, borzot, özet, farkast és vadkant. Ez utóbbiak főként makkra és almára áhítozván bő eleséget találnak a tölgyek és gyümölcsfák alatt, melyek elég gyakoriak az erdőkben, váltakozván blikk-, kőris- és jegenyefákkal. A vadászat, mint az más országban is divatozik, ott rendesen hajtók segélyével űzetik, a kik az ejteni szándékolt vad faja szerint kisebb-nagvobb területen terelik a vadat a lövészek sora felé. Rendesen eredménynyel jár az ily vadászat, melynek bevégeztével aztán, ha az idő már tél felé hajlik, egy nagy tábori tüz körül összegyülekezik az egész társaság, hajtók ugy mint Nimrod-fiak, kiviil pedig a különféle nemű és fnju vadzsákmány hosszú sora terül, sokszor igen szeszélyes rendben, a mint a közös balsors az életben ellenséges lábon áiló fajokat a halálban kibékéltette ; igy hevernek egymás melh t nvul és róka, őz és farkas. ... A vadászreggeli, melyet rendesen jókedv fűszerez, gyakran estig húzódik ki. Minden ember elmeséli tetteit, szomszédja ügyetlenségeit ... A hajtók, miután megkapták a nekik járó pálinkaadagot, szintén a tüz köré gyülekeznek, hosszú léczekre támaszkodva, melyekkel az erdőben látták el magukat ; egyik-másik felismeri a farkast, mely ludait és juhait elrabolta s a holt ellenségre mért nagy botütésekkel boszulja meg a szenvedett kárt. A jókedv általános és az egész festői látványt nyújt; majd nagy mennyiségű szán jön a társaság elszállítására s a vadászok hazatérnek a betöltött kötelesség érzetével s egy emotióval teljes nap emlékével. Azonban e társas vadászatok, bármily kellemesek legyenek is különben, távolról sem elégíthetik ki a mestersége nemes hevélyeit és lélekemelő izgalmait teljesen ismerő vadászt. S valóban : összegyűjteni annyi embert, liogy álnok, orv módon ejtethessen el az ellen, a mely gyanútalan közeledik egész azon fához, mely gyilkosát elrejti . . . jobbnak Hiányában megjárhatja ; a vadász többékevésbé jól lő, többé vagy kevésbé nyugodtan maradt helyén, az esély és emótió elvégzi a többit. Hogy az enemü vadászatok kielég'tök legyenek, kell, hogy az ember meg ne kisérlette légyen azon vadászatnemet, melyet az alábbiakban főbb vonásaiban vázolok. Egy jó ló s e°:y kétcsövű karabély, ezek képezik az egész vadászkészletet; a vadász egyedül indul el, egy fris hófúvás utáni reggelt választván, mint a mely a régibb nyomokat elegyengeti. Egész kényelmesen szíva szivarját, melynek füstje szeszélyes csavarvonalakban lassan emelkedik föl a friss téli levegőben, közeL dik a vadá-z azon erdörész felé, a hol egy vadkan jeleztetett. Semn i sem zavarja meg a körülte uralgó csendet; az idő gyönyörű, egy szellő, egy fuvalon sincs; ittott egy élelemszerzés végett szállongó madár, vagy egy szarka, mely hangos kopogással tördel egy kemény gyümölcsmagot; vagy egy száraz ág, mely 'recsegve törik le egy evetketársaság súlya alatt, a nu ly serényen gyakorolja kecses szökéseit a fák koronáiban; egy riadó földi-egér fekete pillangóként surran el a földet boritó fehér lepel fölött ; néha-néha egy nyúl hirtelen felriasztva téli álmából, ijedezve nyargal el a ló lábai között, mely szinte megdöbbenve horkol és füleit hegyzi mindé múló. zaj csak mélyebbnek tünteti fel a méltóságos, imposáus csendet, a terjedelmes magános erdöségckbi n. Azonban közeledik a döntő pillanat. íme egy tisztás, melynek fuldje hatalmas orrmány által felturatván jelzi az ellenség közellétét. Ennek méreteit könynyen meg lehet ítélni a frisen hullott hóban látható nyomokban, melyek szeszélyes vonalit képeznek, U irvánjaz éjjeli csavargó tekervényes útját. Figyelemmel lebet kisérni ennek ötleteit, ösztöneit, vágyait : itt egy tölgyfa mellett visz el a nyom, tehát lakmározott a vad ; amott a földet vad aim afa-ágak boritják. A lakoma jó lehetet', mert ezentúl nem látni több feltúrt földet; a vadkan nyughelyet keres, a hol a napot tölthesse. — Figyelem, és el a szivarral ! a vadász szive sebesebben kezd verni. Amott egy kidőlt fa: a nyomok mind a felé vezetnek. . . . Váljon ott van-e?. . . de nem, itt nem állapodott meg, megváltoztatta tervét. Egy fiatal ültetvény csak ép ugy nem nyerte meg tetszését, de átkutatta ezt minden irányban. Emitt egy csomó száraz ág, majd egy hangyaboly, mely felé közelitett: . . . azután hajlott, majd körvonalak látszanak ... itt visszafordult saját nyomaira, hogy félrevezesse a tulkiváncsi figyelőt, mely őt talán háborgatni akarná; de most az egyszer ez nem sikerült neki, mert egy kis sással és kákával benőtt mocsár felöl zaj ballatszik: ez ö! . . . Egy recscsenés, ágak tördelése, a nád hullámzása elárulják s mindenekfelett a felriasztott s nyugalmából kizava<t vad hatalmas fúvása. Csak most kezdődik a vadászat, egy ijjedelmes, •nyaktörő, fantastikus vadászat; mert a vadkannak nincs kiszabott utja s bizonyára nem választja a lovasra nézve legkényelmesebbet, a kinek egész hidegvérét kell most segélyül hínia. Hideg vér! miként szert tenni erre e pillanatb n? Azonban a ló megsarkantyuztatván viszi lovasát a hóforgatagon keresztül, mely ezt majd szeme világától fosztja meg. Letördelt ágak és gallyak jelölik útját; alig-alig kerülhet el egy-egy fatörzset, mely térdét veszélyes súrolásokkal fenyegeti, amott csodálatos és leírhatatlan hajlással kerül el egy akadályt, mely menten szétzúzta volna fejét. A terrénum igen szabálytalan, meredek lejtők váltakoznak hirtelen emelkedésekkel, melyeken a lovat csak az Isten menti meg a felbukástól , s járhatlan rengetegekkel, melyeken csoda módon halad át ló és lovas. Minden erőlködés daczára a vadkan előnyben van, s a vadász már rég elvesztette azt szem elöl ; igaz, hogy könnyen keresztül is tör oly helyeken, hol a lovas képtelen öt ugyanoly gyorsasággal követni. De nyomai mindenütt jelen vannak s tanúskodnak ereje mellett. Nagy ugrásokban halad, a legegyenesebb vonalon és sohasem tér ' ki semmiféle akadály elől. Félórai megfeszített futam után a vadkan 1 ssitja lépteit, s a távolban már már kivehető a vad, mely ügetésben halad, miután azt hiszi, hogy ellenétől megszabadult. De most ő is észreveszi a vadászt, mert kettőzött iramba megy át. Még egyszer eltűnik szem elől, de most már nem oly bosszú időre. Egy mélyedés közepette csergedező patak állja útját. A vadkan nagyokat fújva bele veti magát a hüsitő arba; de a mint a vadász oda ér, újra galopba megy át, széles nyomot, húzván maga után a sárból, melyet hátán tova visz. (Most a lovasnak le kell szállnia, hogy kevesbítse a terhet a süppedő talajon. A vadkan ezalatt jó előre halad, de a fürdő, mely öt pillanatnyilag fölfrissité, csak vesztét sietteti ; a hó oldalaihoz ragad, ereje mindegyre fogy, s ezentúl mindig szemügyben marad. Lassan-lassan a vadász is tért nyer; a vad csak lépésben halad, nyitott szájából hangos lihegései közben tajték ömlik, szemét vér futja el, mozdulatai bizonytalanokká lesznek. Végre némi erőköde'sek után, melyek egészen kimerítik erejét, az állat megáll ellenével szemben s megtámadja ezt. Azonban megmerevült izmai felmondják a szolgálatot, egy-két erőtlen támadás könnyű szerrel visszaveretik, s egy lövés ósakhamar bevégzi a párviadalt. A ló is kimerült a heves tusa közben s lihegve kapkod levegő után; kemény munka is volt az, mit most végzett. Hát a vadász hogy van? Azt bajos volna megmondani, de győzedelmeskedik : ezzel meg van fejtve minden. Hogy hol van, s merről került oda? arról nem tud semmit; ahhoz idő kell, hogy magát, tájékozhassa, s most az nincs. 0 most a győzelem fenkölt érzelmének engedi át magát, s megtekinti a rengeteg zsákmány t s hatalmas védfegyvereit. Ez a győzelemittasság leirhatlan percze! . . . De az idő alkonyodik, s nem szabad a mindennapiakról sem megfeledkezni. A vadászkürt, ha ugyan valamely kiálló ág, a sebes roham közben le nem oldotta, megharsan s felkeltvén az erdőben szunyadó visszhangot, előbb-utóbb oda csal egy evdőfeliigyelőt. Ennek segélyével a tájékozás könnyen megy ; nemsokára segély is érkezik, s a vadkan eleintén emberek által czipelve azon helyig, hol a szán őt várja, majd ezen folytatja útját a kastély felé. A mig győző és zsákmány oda ér, be is éjjeledik ; mert nem ritkán 10—15 kilométernyi téren át tart a gyötrelmes, fantasticus bajsza. Diuncia-Pretnicrang. Gróf S. G. (»Chnsse. 111.« után Gall.) Simon müve. A természeti szépségekben gazdag Turócz megye egyik legszebb vidékén fekszik az ős Révay család styavnieskai uradalma. Sötétzöld fenyveserdők, és zugó vízesések környezik Styavnicskát, melynek természeti szépségét a bőkezű tulajdonos még emelni iparkodott s ezt el is érte, mert egész kis földi paradicsomot varázsolt oda, hol még néhány év előtt puszta sziklák meredeztek, melyek legfölebb néhány odavetődött touristának szolgáltak pihenő helyül. — Most az egész környék parkírozva van, a »Jánoshegyre« szép fasoros ut vezet föl ; a tetejéről pedig oly dicső kilátás nyilik, a Kárpátok bérezés vidékére, s különösen Turóczmegye 3 főbb váromladékára, Szklabinára, Blatniczára és Znyóra, — a mely ritkítja párját. A mi azonban Styavnicska értékét főként emeli, az jelenlegi tulajdonosának b. Révay Simon ő níltsga müve, a mesterséges halt enyészde. Báró Révay Simon 1871-ben kezdé megalakítani styavnieskai uradalmán a mesterséges baltenyészdét; ez üdvös eszmére indíttatván legfőkép a climatieus viszonyok,az alkalmas források, a viz hőmérséke, végre maga a vidék pisztráng állománya által. Az alábbiakban némi vázlatot adunk e mesterséges baltenyészde alakításáról, évenkénti eredményéről s különösen jelenlegi állományáról. 1871-ben bár még primitiv eszközökkel s apparátussal bírtunk, sikerrel koronázott eredményt mutathatunk fel. Az apparatus 6 egy öles teknyővel birt, s az összes anya- s apahalak (Milchner és Rogner) száma 250 db. Az ez évi balnyomásnak eredménye körülbelül 15,000 ikra volt, a többi részint Salzburgból, részint Hünningenbol hozatott, s májusban a tavakba (ekkor még csak kettő létezett) cirea 4000 pisztrángot s 2000 szemezét eresztettünk ki. 187 2-ben az elöbbeni év sikere által bátorittatva s a haltenyészdére alkalmas hely találtatván, 2 tizenkét • öles tó ásatott Styavnicskához közeli helyen, mely »Simon müvének« kereszteltetett el. Ezen hely minden tekintetben prakticus a balak tenyésztésére, + 4° R-rel bir ó vizével, mely télen nyáron egyaránt meleg s igy sohasem fagy be. Az uj műnek eredménye lS72-ben 20 ezer fiatal bal kieresztése volt. Ennek fele a salzburgi ikrákból való, másik fele pedig saját balak nyomásából. 187 3-ban Salzburg vidékéről fogadtatott balászmester s a baltenyészde »Simon müvén« 5 tóval nagyobbittatott. Tenyésztetett pedig pisztráng, galócza, rajnai lazacz s szemeze. A tenyészépület schweiczi modorban átalakíttatott! ; rendeztetett be továbbá 8 három öl hosszúságú ikra-teknyö és magában az épületben 4 egy öles reservoir. A hai lászmestcr lakása szintén schweitzi modorban lön átalalakitva, miáltal a vidék ujjolagjelentékenyen szépült. A 7 tó egymásba ömlik, s mindannyi begyoldalban lévén, egy óriási vízesés jön létre, melynek zukogása a messze távolba ballatszik s a hullámok mind megannyi gyémánt eső bull alá a sziklákról. A viz üveg tisztaságú s az egész vidék tükréül szolgál. 1873-nak eredményeként 4000 rajnai lazacz, 40,000 pisztráng, 40,000 szemeze eresztetvén ki: ez évben az idő s a sors kedvezvén, mondhatni, hogy 2 3-ada a baltenyészetnek megmaradt. Jelenleg már Salzbug környékéről ikra alig liozatik, mivel ő méltósága összes patakjain betiltá