Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-04 / 05. szám

R EBRUAR 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 37 járt a legfontosabb kelléket, a táplálékot nem tudjuk ugy előállítani, minőnek annak lennie kellene. Legkevésbbé se czélom oktató értekezést irni az ebek etetéséről; ellenkezőleg, saját tapasztalataimat közölvén, felkérem a szakértőket, szíveskedjenek e téren szerzett tapasztalataikat e lapban közölni, valamint véleményüket a felől, mi képezi viszonyaink és körülményeink közt a legczélszerübb ebtáplálékot t Mi annak elkészitésmódja ? Es az etetésnél minő rendszer követendő ? Jó szolgálatot vélek ez által tenni a hazai falkavadászatok meghonosítása és tenyésztése körül. Saját nézeteimet kész vagyok tapasztaltabbak és szakavatottabbakének alávetni. Tanulni nem szégyen; Angliában, hol a falkavadászatok régi időktől fogva oly elterjedtség és népszerűségnek örvendenek, sok ily levél váltatik a szaklapokban még mai nap is. Ha még ott is merülhetnek fel kérdések; mekkora tér nyilik ilyszerü eszmecserékre nálunk. A dologra térve, véleményem szerint jó puddingot semmi más lisztből csinálni nem lehet, csakis jó nehéz zablisztből. De oly minőségű, milyet Angliában etetnek, nálunk nem kapható; malmainkban nem akarják és nem tudják héjától kellőleg elválasztani a zabot. En e hiányon szitálás által segítettem; s az igy kivált héjat, mely felinél is többre megy, a kennelnél levő igás lovak abrakjába keverve, értékesítettem. Ha a szitálás legkevésbé is hiányos volt, azonnal mutatkoztak az ebeken szorulási jelenségek. A lisztet ily módon a körülményekhez képest lehető legtökéletesebben előállítva, a pudding készítése következik. Bármily hiven követtem is az Angliában szokásos módszert, a puddingnak nem sikerült kellő keménységét megadni; a hiány a lisztben rejlett. Angliában rendesen februárban szokás beszerezni az egész évi lisztszükségletet; a lisztnek öreg zabból kell készülnie. Sok kennelnél evekig is eltartják a lisztet, s mentől régibb az, annál jobb. Egy kisérlet szerint: két font viz szükséges egy font uj zablisztre, bogy a pudding összeálljon; mig 2 */« font viz kell ugyanannyi ózabliszt összeállítására, mi egy nyolezad megtakarítást tesz; és mint látszik az ó-zab tápereje az uj felett egy negyed. Nálunk a zabliszt nem kereskedelmi czikk. Talán e nehézségek miatt nincs nálunk — legalább tudtommal — a zabpudding egy kennelnél is divatban. Legroszabbnak találtam minden pudding közt a rozs- és az árpából készültet. Az árpát nagyon darabosan kell őrölni s a pudding főzésénél ovatosnak kell lenni, mert ugyanazon főzés, mely a zabpuddingot megsüriti, az árpát meghigitja, mi által minden ereje elvész. Az ebeket árpával jó conditióba hozni lehetlen. Mind az árpa, mind a rozszsali hosszas etetés mellett számtalan betegség fordul elő. Anglia egy hírnevesebb kenneljében sem etetnek árpapuddingot; mig nálunk sok helyütt van használatban. Alakorral(?)ishallottam, olcsósága miattajánlották, kevés tápereje lehet. Kísérletet vele nem tettem. Ha valami pótolhatja a zabot, ugy egyedül a kukoricza az; de oly conditióba, mint a zabbal, nem hozhatók vele az ebek. Nagy hátránya a kukoriczapuddingnak, hogy hamar megsavanyodik, egy napnál tovább nem tartható. Búzaliszt igen jó eledel ebeknek; de drága volta miatt nagyobb kennelnél szó se lehet róla. Más idők voltak azok, mikor Osbaldeston — nem a hires Squire — hat gyerekét, két hunterét és egy kis harrierfalkát tartott 60 font st. évi jövedelemből; de azért nekünk — a gazdagon dotált rákosi falkát ide nem értve — most sem szabad szem elől téveszteni a takarékosságot. A zabpudding e tekintetben is nagy előnynyel bir. (Folytatás következik.) Cserkészetek erdőn, mezőn. Február 1-je óta szögre akasztottuk ugyan yverünket, s búcsút mondtunk egyelőre a fehér mezbe öltözött erdők és mezőknek — cserkészeteinket azonban Íróasztalunknál folytatjuk, s egy kis sréteze'ssel még itt-ott valami »vad«-nak elevenére tapinthatunk; ezenkivül vadásztáskánkból is szedhetünk ki még egyet-mást az utóbbi vadászatok eredményeiről. — Január közepe felé a várva várt hó, kivéve Pest környékét, mindenfelé megjővén, a nyul, róka és vaddisznó vadászatok nagy sikerrel folytak — A nagyváradi püspöki uradalom erdeiben s Belényes körül nagy hajtóvadászatok voltak, melyben szarvas, őz, vaddisznó, szóval a mi csak puskavég elé került, lelövetett. Nem ismerjük az ottani vadászatok rendezőjét, de, talán figyelmeztethetjük, hogy januárban nem szokás szarvasokra a lövést megengedni. — Egyébiránt, ki is tartsa meg a törvényt, ha a nép látja, hogy a törvényhozók , sőt mi több, a magokat legperfectebb sportmaneknek tartó urak is kényiik-kedvök szerint hágják át azt. Január közepe felé akármennyi szarvast hoztak még Budapestre, többnyire nagy urvadászok vadasterületeiről, melyek közül némelyek maguk, sajátkezüleg lőtték azokat. Láttunk a többi közt egy derék 16-os aganesárt, melyet egyik orsz. képviselőnk és sportmanünk lőtt január közepe körül. Nevét nem akarjuk emlitni még; csak annyit, hogy az eléggé ismeretes e lapok régibb olvasói előtt, ha annyit mondunk, hogy jelen tettével ellenkezőleg, évek előtt tőle származott az eszme e lapok egyik szép kép-mellékletéhez, mely a »Meggondolatlan lövés« alatt ismeretes. — Január havában, Szolnokon alul, Puszta-Poó körül, igen sok volt a túzok, mint Taubinger Béla úrtól hallottuk; de valami jó vadászat nem volt reájok. — E hó közepe felé vadászaink még többnyire falusi jószágaikon a vadászatnak éltek. B. Simonyi Lajos is lement marosmenti birtokára (Vadászra), honnan jelezték neki, hogy a vaddisznók megérkeztek ; vadászott is rájuk a báró, de régi kopófalkája hián csak gyalog s csekély eredménynyel. * Mármarosból halljuk, hogy ott a farkasok elhagyták az erdőket a nagy hó következtében, s a falvak körül bolyongnak. Gr. Teleky Sándor ő méltsága birtokain különösen sók dolguk van a majorosoknak velők. Ugyancsak Mármarosból Írják, hogy a bocskói erdészeti hivatal tagjai közelebb nagy hajtóvadászatot rendeztek Harzer Imre erdőmester vezetése alatt a vidéken. A körülbelül husz vadász 8 vaddisznót ejtett el, melyek legnagyobbika olyan, hogy hasonló példányra alig akadni az ujabb időben. (Ez már szokásos állítás.) * * * Gömörmegyéből irják, hogy Polonkán a mult hó közepén tartott nyulvadászat közben egy szép hiúz került a hajtásba, melyet Biel főerdész le is lőtt. Ugyanonnan irják, hogy a lethánfalvi erdő (ez már Szepesben van,) sziklái közt, az e lapokban már többször emiitett Rusznak István erdőkerülő — m. é. deczember 10-kén ismét egy medvét lesett ki, s lőtt agyon. Azonban majd póni járt. Azt hitte ugyanis, bogy a maczkó téli álmát aluszsza, s bizvást mászott fel a meredek barlanghoz. Mielőtt azonban felért volna, a medve neszt fogott, s kiütötte orrát, — hogy mi újság van odakünn? Rusznak István uramat látva, kissé elbámult, s roszszat sejtve visszahúzódni akart, de ez hirtelen éberséggel fejbelőtte. A medve haragosan felbődülve s mormogva tünt el. Alig telt azonban három perez, — mialatt kerülőnk hamarjában újra megtölté puskáját, midőn a »Stara-baba« ismét kirohant. Ekkor Rusznák golyója, alig pár lépésnyiről, jobb szemén át agyvelejébe hatolt, de abban a pillanatban a dühös állat már a kerülőre hempergett le s megragadta; most egy kis tulakodás kezdődött, mi , ki tudja hogyan végződik, ha szerencsére Rusznáknak kezébe nem akad a revolver, melyet pár nappal ez esemény előtt kölcsönze neki a főerdész; e csodálatos instrumentum segélyével aztán mégis győzedelmedett kerülőnk a medvén. Hanem halináját csúnyául megtépte az. — Ez harmadik medvéje volt Rusznáknak a mult évben, s összesen 12-dik. Ezenkivül valami tizet rosz fegyvere miatt lősebbel elszalasztott, mit igen fájlal; elvesztvén igy a tagliát is, medvebőrt is; pedig jóformán csak ebből, meg gomba-és taplószedésből pénzelhet egy keveset. 44 44 * Ez éppen elbeszélt kis kalandnak van még folytatása is, melyből magyar példabeszédjeink tára egy ujabb adattal gazdagodbatik. Ajánljuk az ilyent gyűjtők figyelmébe. Azt tartja ugyanis a példaszó : »Nem kell előbb inni a medve bőrére, mig azt megnem lőtték« — Rusznak uram mindjárt előadandó tapasztalatából ezt következőleg toldhatjuk meg : »Nem kell előbb inni a medve bőrére, ha meglőtték is, mint sem a szolgabirótól visszahoztad.« — Történt pedig, hogy Rusznák az elejtett medve bundájával beballagott a hernádvölgyi járás szolgabírói hivatalába, hogy ott az országos tagliát (8 frtot) felvegye; e végett a szokásos bizonyítványt és a medve-takarót (az előirt vágás miatt) a tek. szolgabíró urnák be is mutatta. Ennek azonban igen megtetszett a medvebőr, s azt erőszakkal lefoglalta. — Tartózkodással közöljük e dolgot, mely, ha igaz, nem találhatunk elég erős szavakat kárhoztatására. Reméljük, hogy M. F. ur pár sorral lesz szíves bennünket felvilágosítani a dolog mibenlétéről. — Rusznak a léthánfalvi sziklás tengerben még két medve téli szállásáról bir tudomással: a fentebbiek után azonban nem nagy kedve van bundájuk elhozására. Január közepe felé a kapuvári égererdőkben, melyet most egy bécsi bankárokból álló consortium tart bérben, volt a legeredménydusabb vadászat rókákra, miről az idén hallottunk — miután 2 napi vadászaton 50 darab róka lövetett. 44 * 44 Nem ily eredménydús, de annál meglepőbb volt azon vadászat eredménye, melyet egyik passionatus fővárosi vadászunk tett rókákra ezelőtt pár nappal. A dolgot következőleg hallottuk elbeszélni, s miután nevet nem emiitünk, s Pest városa elégnagy hogy ne ösmerjük egymást — talán minden eclat-keresés nélkül el is mondhatjuk. Az öreg urnák, mert bizony már javabeli ember — van a városliget hátá mögött egy kis birtoka, hol mindenféle állatokat nevel, különösen concbinchinák at, tengerinyulakat, stb. ez az ő passiója. Erre pe dig nagyon járnak a rókák. Van aztán az öreg urnák csinos városi szállása és ott egy csinos kis felesé ge ; ki után szintén ólálkodnak — házi barátok, báli ismeretségek s más ily rókafajták. Ez nagyon k inozta az öreg urat,ki ilyformán vadász&tijpassiója után alig mert járni. Feltalálta azonban magát, s vagyakét héttel ezelőtt kiköltözött egész háznépével a Rákosra, télnek kellő közepében. Kis felesége eleget opponált ellene s minden jó ismerőse, de nem használt. Oda künn aztán leste a rókákat a mul t heti száraz, fagyos de holdvilágos éjszakákon, lakának egyik ablaka a majoros udvarra nézvén. Ejtett is több rókát már, melyeket reggelenként maga szokott nagy diadallal bemutatni halálra unatkoztatott kis feleségének. A tegnapelőtti fris hó eséssel azonban egy különös felfedezésre jutott. Amint reggel kiment a ház körül, hogy a fris hóban róka-csapa után nézzen; talált ugyan nyomokat, de ezek nem annyira róka-, mint ember-nyomok voltak, s mi még különösebb, éppen neje hálószobájának ablaka alatt voltak, s onnan a kert sövénye mellett vagy 200 lépésnyire egy kis erdei utig vezettek, honnan kocsi- és lónyomok vitték tovább — a pseudo rókát, alkalmasint Pest városába. Nyilas. Fáczányvadászatok b. Sina Simon podebradi nrodalmában. A sok év óta nagy hirben álló podebradi uradalmi fáczánvadászat a mult évben is megtartatott és pedig decz. 10., 11., 12. és 13-án a páteki, havranskvi, cibiki és hradiskai reviereken. Ha Csehország a fáczány tenyésztést és vadászatot illetőleg Európa országai közt az első helyek egyikét foglalja el: a podebradi uradalom kiváltképen megérdemli, bogy e tekintetben Csehország