Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-04 / 05. szám

38 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 11. 187 4. gycngyéneh nevezze a vadász, kinek szive e bir­tok említésére is hévvel dobog föl. Wächter báró, ki a fentebb emiitett deczem­beri vadászatokban élénk részt vett, egyik tekin­télyes bécsi lapban élénk és találó képet adott arról. A derék báró e rajza után adjuk mi is ama négy jelentékeny nap eredményét. »Xos, X. megadta már önnek a fáczányját?« — szokás kérdeni Csehországban, ha tudni akarják, egyik-másik uri család kötelességszerű meghívását elküldte-e egymásnak, mivel Csehországban az urak adósoknak érzik magokat egymás iránt, mig a meghívásnak eleget nem tettek. A fáczány a legnemesebb teremtmények közé sorolható, már csak azért is, mivel létének első pillanatától fogva, kimultáig, mindig a legszebb társaságokban forog. Mai napság immár csupán, a milliomosok nagy birtokain tenyészik a fáczán s fiatalságában az erdó'csösz argusszeme eló'tt fejlő­dik, védve orvvadászok és ragadozó vadak ga­rázdálkodásai ellen; télen át eleséget is vetnek e becses madár elé, száraz nyáron pedig fa-vályuk­ban fris vizről is gondoskodva van számára. Ned­ves időjáráskor az erdei ösvények fóvényfürdővé alakittatnak át; szóval ugy elgédelgetik e mada­rat, mint az állatvilágban semmiféle isten-teremtést jobban. Igy éli a fáczán életét, mígnem egy szép napon a legszebb balállal mul ki, lőpor és göbees által, s leginkább oly egyén kezéből nyeri halá­lát, ki az úgynevezett »société«-hez tartozik. Ha valahol van fáczános, mely mintául szolgál­hat, ugy az bizonynyal a b. Sina Simon podebradi fáczányosa. Minden évben fényes vadásztársaságot is fogad ám agg falai közé Podebrad vár, s az egyko i cseh királyok várában ilyenkor pezsg az élet az ölvastagságu tömör falak között. Egymás­után robognak be a vendégek a kongó várudvar­ra, hol a hatalmas négyszögivek s óriási oszlop­zatok sok évszázadon- át daczoltak az idő viha­raival. Büszkén emelkedik e régi erősség az Elbe part­ján, pompás kilátással kínálkozva. Ha az ember egy ablakfülkében áll, e fülkét mint kis szobát tekintheti, melyben nőtlen ember egész kényelem­mel ellakhatnék. Sajátságos ábrándok uralma alá kerülünk e fa­lak között! Itt tervezte hadjáratát egyik cseli ki­rály III. Frigyes császár ellen (1446-ban\ itt őrzé a számító, ravasz Podebrad király a fogoly IIu­nyady Mátyást, ki később Magyarország királya lön, uraltatva szinte egész Európa által. »Uraim, kérem, elérkezett az indulás ideje!« — kiált be a reggeliző vadásztársasághoz az ét­terembe a vén erdész, ki negyvenöt év óta szol­gálja a bárói családot, s a valódi erdész és va­dász prototypje. Az urasági kocsik már előrerobogtak s a társa­ságnak egyéb gondja sincs, mint szépen felülni s kirándulni a ködös deczemberi reggel a szép re­ményekkel kecsegtető pontokra. Hat tilalmas van az uradalomban s mindenik Okszerűen, kitűnően berendezve, s mindenikben egyszer tartanak vadászatot az egyheti tartamú idény alatt, s nem kevesebb, mint 2 — 3000 cla­rab f áczánnak történik ez idő alatt végzetes ki­múlása. Megragadólag élénk képet nyújt az ily vadá­szat. A hajtás első sorában a legkitűnőbb lövők foglalnak helyet, kiknek mindenike 3 — 4 lőfegy­verrel van ellátva. Alighogy a hajtók számára jeladásul fölhangzó kürt halható lesz, már jelentkeznek egyes fáczánok, többnyire kakasok, mint előőrsök e jelzik társaiknak, sajátos csacsogásukkal az őket fenyegető veszélyt, mígnem pillanat mulya két-három, gyorsan egymást követő lövésre alápottyannak nyilgyors röptükböl. Majd közelebb érkezik a hajtók vonala s a zaj mindig élénkebbé válik. Az idő kissé enyhe s a legtöbb fáczán fut, a nélkül, hogy fölszállana, előre, csak azért, hógy a vadászt megpillantva, újra visszatérjenek. Villámgyorsan surrannak cl, jobbra, balra s hátrafelé. A hajtók most mindin­kább közelednek lassú léptekben, botjukkal bok­j-ot e's fát megveregetve s kopogtatva. Egyre élén- j kebbé lesz az erdő. Most egyszerre csak fölszáll egy vén tapasztalt kakas, bogy a hnjtók feje fö­lött áthatolva, megmentse pecsenyéjét. A fiatal se­reg követi a vén példáját s vagy harminezan föl­kerekednek a kalauz után. Utczu rajta! a cselek­vés pillanata elérkezett! Óriási fáczán csoportoza­tok szeldelik a levegőt. Valódi peloton-tüz fejlő­dik ki. Lőporfellegek ölelkeznek a téli köddel s lebegnek a lövészek vonala fölött. A puffogás egy­mást követi. A hajtók kurjongatása és zöreje, a vadászok vezénykiáltása folyvást fokozzák a he­vélykeltő jelenetet. Mint a csatákban, midőn pillanatra a levegők tüze szünetel, ép ugy néhány hajtás után csönd áll be. Erdő közepén, csinos uj vadászlak előtt állapodunk meg, melynek bejárata fölött a bárói czimer díszeleg a »Serva-e intamiriatum« jelmon­dattal. Balra egy támla áll a fegyverek megtá­masztására, jobbra egy csinos, korláttal keritett rét, hová a nap folytán lőtt őzek, fáczánok, nyu­lak stb., mint a vadászat eredményei, rakatnak ki. Belépve az épületbe, egy helyre-menyecske fo­gadd minket, az erdész neje. Csakhamar meggyő­ződhetünk itt arról is, hogy a cseh szakácsnék jó hire nem költött. Vagy ötféle izletesbnél Ízle­tesebb pecsenyével enyhíthetők itt étvágyunkat, melyre aztán igen jól csúszott a jóféle melniki, mely a sziveket legott felmelegité, a nyelvek gé­pezetét élénk mozgásba hozta, s a vadászok egyik veteránja, — a mult század szülötte, fölállván, to­asztokban kezd áradozni. 0 már a most élő uraság atyjával is benső ba­rátságban élt, s ép oly kitűnő jogász, mint fárad­hatlan vadász, ki daczára egy vadászat alkalmá­val elvesztett egyik szemének, felségesen lő, s sze­mélyisége élő tanúsága annak, bogy a mult szá­zad csontalkotmánya sokkal szilárdabb mint a mo­dern koré. Először a vaclászurra ürité poharát, de aztán eszébe jutott, hogy ő még a nőknek is foly­vást őszinte hódolója, s a második poharat »a. csi­nos erdőszné egésségére« börpenté föl. Egy széles vállú collegája sem akart bátrama­radni a pohárköszöntésben s »valamennyi vadász szerelmére s üdvére« ivott, még egy franczia ven­dég »Vive la chasse !« kiáltással adott hangot lelkesültségének. Csengett-bongott a pohár s az erdő viszhangja hívatlanul is osztozott örömkiáltásainkban. A vadászok mindnyája az óhajjal távozhatott ez élvezetes revierröl, hogy még számos idényben át üdvözölhesse a vadászurat Sina Simon bárót, ily páratlan fáczánszür eten, minőt a közelebb mult év dcczemberében vendégei élvezhetének. Az összes vadászat eredménye 18 őzbak, 343 nyul, 55 tengeri nyúl, 1443 fáczán és 21 fogoly. » J. Z.« Berzenczei agancsok. Ifj. Festetich Tasziló gróf az 1873-iki szarvascserkészeteken 10 nap alatt lőtt: 1 darab páratlan 18-ágast, 1 darab 16-ost. 2 darab 14-est, 1 db 12-est és 1 darab 10-est, — Hogy a berzenczei szarvasok kitűnők lehetnek, gyanítjuk az agan­csokról, miket láttunk. Különösen egy 18-as és 14 ágas a ritkaságok közé tartoznak. A 18 ágas — melyet a gróf szerencsés volt legfőbb vadászurunknak is bemutathatni és tetszését megnyerni — egyike azon nagyszerűen pompás agancsoknak, melyek mind főágaik vastagsága és gyönyörű rajzolata, mind hosszú kiágazásaik (a szemágak 18—20 hüvelyk hossznak) által a fejedelmi vad legfőbb ékességét teszik, s aka­ratlanul is az ős-szarvas korára emlékeztetnek Szinte csodálkozunk, hogy lehetnek még a mai világban oly fejedelmi szarvasok, melyek ily töméntelen agancsokat bordani elbírnak. A fő­tülkök mintegy 40—42 hüvelyk hosszúságnak? széles lombár állással, bosszú szemágakkal, jég ágakkal, középágakkal és egyik végükön vil­iázva büszkélkedő 6-ágas koronával, a másikon 5 ágassal, melynek legrövidebb ága is legalább 3—4 hüvelyk. Az agancs súlya 23 vámfont, s vastagsága a rózsatő felett mintegy 9 '/ 2 hü­velyk. A gr. váratlanul jutott e derék agancsár­hoz, egy még derekabb után cserkészvén, melyet a kerülők régebb idő óta ismertek, s melyet há­rom ízben látott maga is, de lőtávolon kivül. — A 14-ágas erőssége által tűnik fel; nyilván egy öregebb szarvas fejéke volt, igen vastag, erősen gyöngyözött tülkökkel s igen bosszú szem és jégágakkal. — Kár hogy a szarvasok teljes súlyát nem közölhetjük még; de reményijük, bogy a gróf szives ígérete folytán utólag hoz­hatjuk azokat, s ezután nagyobb gondot for­dítnak Berzenczén ily fejedelmi vadak feljegy­zésére. Agarászatj kopásza t A bács-bodrogh-megyei agarász-egylet a decem­berben beállott fagy következtében elhalasztalni kényszerült agárversenyét f. hó (január) 22., 2 5. és 26-kíin tartotta meg a tompái pusztán Sza­badka mellett, kissé erős, fagyos talajon, elegendő résztvevő és részvét mellett. A birói tisztet Krisz­toforovits János ur, tapasztalt veteran sportmanünk volt szives elvállalni, helyes és tapintatos Ítéle­teiért a társaság köszönetét kiérdemelve. A ver­seny következőleg folyt le : Elegyverseny, egyleti tiszt.-d. billikom 300 frt ért. Futhat miadenki agara. Tét és bánat 10 frt, nem részvényes kettős tét A nevezett agarak összesorsoltatván, futottak és megverte : Farkas István v. sz. Árva : Vojnits Jakab h. k. Csárdást. — Vojnits Simon v. sz. Mitlátsz : Voj ­nits Jakab f. sz. Csillát. — Vojnits Simon f. k. Paezi: Sztankovits v. sz. Vigyázt. — Farkas J. h, k. Vezér : Gombos Z. v. sz. Comtesse leejtettek.—Voj­nits S. v. sz. Helyre Kati: Vojnits Sándor Re­ményt. — Gábry László f. sz. : Cziczka Gombos b. sz. Polkát. — Gombos Zs. h. k. : Mazur Gábry L. v. sz. Csufkát. 2-dik összevetés: megverte Gábry Cziczkája Vojnits S. Pacziját — Vojnits S. Helyre Katija Gombos Mazurját. — Vojnits S. Mitlátszja Farkas Árváját. 3-dik összevetés: megverte Gábry L. f. sz. Cziczka Vojnits Simon v. sz. Helyre Kati és nyert. — Mitlátsz visszaliuzatott. * * * Az éCSkai (Hg Thum-Taxis) falkáról halljuk, hogy az nem nyúl hanem rókakopó falka, melyet a berezeg ez őszszel hozatott Angliából, s 13 pár­ból áll, nem számitva a hajtásra még nem alkal­mas kölyköket. A vadászatok januárig tartottak, s a herczegnő — egyaránt vonzó jelenség lóháton és szalonban — élénk rész vett bennök. A hg főméi ­tósága szívességéből, ki hazánkat és nyelvünket egyenlő szeretettel kedveli, jövőre többet e falka működéséről. * * * A ragendorfi nyúlfalka egy részét mint halljuk gr. Hunyady Imre ő méltósága vette meg; hová az a falkárral együtt el is ment. £ '-H A fontenebleaui szarvas-falkavadászatok, (Mar­quis de Aguado equipageja), melyekről mult de­cemberi lapjaink egyikében megemlékeztünk, mint egyik jelen volt sportmanünk (S A. ur) elbeszé­léséből értjük, távolról sem nyújtanak annyi el­vezetet, mint például a rákosi vadászatok. A tar­saság ugyan fényes, s pompás lovakon jelen meg ; a falkár cs piquerök is gyönyörűen néznek ki XVI. Lajos korabeli öltözetükben, nagy rezes kür­tökkel stb., hanem maga a vadászat nem kielégítő. A fontenebleaui vadásztér ma is az, mint volt az XVI. Lajos, I. és III. Napoleon korában, az az ;

Next

/
Thumbnails
Contents