Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-02 / 50. szám

344 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 16. 187 4. korában ez öltözetében a királyi udvarral vadászott az Escurialbau, ugy a franczia császári családdal is Chantilly-ben, sőt Amerikában is, midőn Havannának volt kormányzója. Akadt is elég utánzója azok közül, kik őt Madridban, Parisban vagy Amerikában látták. * * Dr. Moreau kísérleteket tőn a fáczánoknak makkal való etetésére nézve, s ezek a »Sociéte d'acclimation«-nak tett előterjesztése szerint teljesen sikerültek. Fentartjuk magunknak ez érdekes kísérleteket bővebben megismertetni más alkalommal, miután e szemlében csak futólagosan lehetne ezt eszközölni. * A »ICh. 111.« La Rochelle-ről a következő farkaskalandot közli, a mely hiteles forrásból jővén, talá'ólag illustrálja e fenevad elterjedését és merészségét. Október első hetében Yillemalet községből egy tizenegyévos leány kiment egy más kisfiú kíséretében makkot szedni a braconne-i erdő szélére. Midőn a gyermekek legjavában el lennének foglalva e munkájokkal, az erdőből hirtelenül kibukkan egy nőstény farkas s a kis leányt torkon ragadván, azt a földre teriti. A sok fiu, ki egy fára mászott volt, hogy makkot rázzon le, ijedtségében kiáltozni kezdett, s erre több mezei munkával elfoglalt földműves közeledett. A legbátrább közülök a fenevadra veti magát- és fegyver nélkül lévén, kétségbeesett viaskodást kezd, s bár számos sebbel fedve, mégis sikerül neki a farkast térdje alá kapni s egy kővel fegyverkezve, iparkodik a vadat ártalmatlanná tenni. Erre azonban másik két földműves közeledik, kiknek egyike fejszével lévén fegyverezve, csakhamar kivégzi a fenevadat. — Ezután a leány után néztek, a ki vérrel borítva és rongyokra tépett ruhákkal feküdt a földön. De itt hiába volt a gondozás, a kis leány halva volt. A farkasnak ugyanis elég ideje volt a szegény teremtés fejét bezúzni. — A vidék lakosságában természetes nagy a felindulás és ijjedelem e hallatlan eset fölött; s legközelebb irtóháborút szándékoznak inditani a farkasok ellen. A derék embert ki oly készséggel kezdett párviadalt a farkassal Jean Texier-nek bijják s a tudósító állításaként ugyancsak megviselte a kegyetlen ökölbirok. Csak karján huszonegy harapási seb vau! Természetes, bogy Texier megkapta a farkas elejtésére kitűzött tagliát. * A párisi vadkereskedések egyike november elejéről a következő jelentést küldi be a franczia vadászlapuak: »A nagyobb vadküldemények csak Mindenszentek után kezdődnek. Eddigelé az őz nem igen kerestetik, ára 35—

GO franc közt változik nagysága szerint. Az erdei szalonka 8 frankjával, a sárszalonka pedig 3 frankjával kel darabja. A fogoly ára 3—3 50 frankra megy, fáczán a mult héten jó áron kelt és most is 7-—9 frankjával kél el darabja. Néhány szarvasbikát és tehenet is adtunk el, aránylag igen mérsékelt árakon ; az uj vámolási eljárás nem igen kedvező a nagy vad behozatalára, miután ennek súlya épen nincs arányban értékével. A folyton változó idő, a mely azonban általán inkább meleg mint hideg, szintén nagyb m hátráltatja a vadüzlet lendületét. (Tout comme ebez nous. Szerk.) * A párisi »Jardiu d'acclimatation (állathonositó kertben) egy lady Amherst-féle féle félvér fáczánt, melynek értéke 1200 francra ment, halva és félig a patkányoktól megemésztve találtak a napokban a nagy voliére egyik szögletében. Erre rögtön nagy kajtóvadászat insceniroztatott patkányokra, melyben tiz buli-terrier működött közre, s e derék állatok oly jól láttak munkához, hogy félóra alatt 300 patkány fedé a talajt. Különösen egy kis japáni fajta eb tüntette ki magát e vérfürdő alkalmával, a mely egyesegyedül 70 darab patkányt tett barczképtelenué. Nem múlik el nap, melyen e rettenetes őrlők ne okoznának károkat a Jardin d'acclimatation értékes fundus iustructusában, daczára annak, hogy az igazgatóság valóságos falkát tart a legtisztább vérii patkányölökből, melyek időről-időre a fentebb vázolthoz hasonló pusztítást visznek véghez a patkányokban. De ezek szaporasága elejét veszi minden kiirtási kísérletnek. * * A »Pyrénées« departementokban mind gyakoriabbak lesznek a panaszok, hogy a medvék a Pyrenéek franeziaországi lejtőjén egyre fogynak, s mind a spanyolországi oldalra húzódnak át. Ennek a touristák és festők ugyan örülnek; de e tény kétségbeejti az aulusi és ustonii hegyi lakókat, a kikből a legtöbb medvetánczoltató körül, s a kik igy egy keresetforrásuktól esnek el. Ugyanis ezelőtt Ustonbun minden háztartásban volt legalább egy medve. Ha egy fiatal ember megnősült, gyakran medvét kapott hozomány gyanánt, s a maczkó csak ugy szerepelt a házassági szerződésben, mint a többi ingó és ingatlan vagyon. A mézes betek elmultával a férj útnak eredt a medvével, mint a Savoyard mormotájával, s kéthárom évig csavargott oda, tánczoltatván medvéjét vásárokon és búcsúkon a gyermekek s együgyüek nagy gyönyörűségére. Azután visszatért megtakargatott pénzecskéjével, kikerekitette birtokát és nyugodtan élte le napjait. A medve azontúl a családban maradt, estenként a gyerekekkel helyet foglalt a tűzhely előtt, melegítve nagy körmös talpait, s boldogan hunyorgatva kicsi szemeivel. Mindez azonban igen megváltozott azóta, s a medvetánczoltatás mestertége ma, ugy látszik, a legmélyebb mar smus állapotába sülyedt. * * * A Svájczból, Oberbaspról jelentik, hogy négy darab zerge legelészés közben vigyázatlanságuk folytán egy sziklacsucsra nyomultak előre, melyet mindenfelől meredek és megközelithetlen sziklafalak környeznek, s igy a szegény állatok a szó szoros értelmében fogva vannak. Egy vadász meg is kisérlé már kötélen leereszkedni, de erre két zerge ugy megijedt, bogy a fensik alatt tátongó szakadásba ugrott s odaveszett. A másik kettő még békében legelész, miután a sziklafal kajlása folytán a vadász nem férhetett hozzájuk. A környékbeli zergevadászok most azon tanakodnak, bogy lehetne őket élve megkeríteni. * Azon körülmény, hogy az osztriga ára évről évre növekedik, azon eszmét kelté föl néhány vállalkozó iparosban, bogy a tengerpartot újra benépesítsék ez értékes puhánynyal. Az osztrigatenyésztők ez idő szerint hozzá is fogtak e munkához, s Granville környékén talajkémleléseket eszközölnek, a hol a tenger talaja csnkugyan alkalmasnak látszik osztrigatelepek képzésére. Ha e terv valósulna ugy néhány év múlva tetemes jövedelmi forrássá lehetne a mesterséges osztrigatenyésztés. Ugyanis maga Páris 15 0 millió osztrigát fogyaszt évenkint, a vidéki departement-ok 100 milliót; Amerikában pedig az évi fogyasztás 10—12 milliárd közt változik. # ÍF * Augolországban a kiadott vadászati engedélyek 1873. márezius l-jétől 1874. márczius l-éig 4 millió 750 ezer frkot jövedelmeztek; a mi egészen tisztességes összeg ! X A »Cote d'Or« departement-beli lieutenants cle louveterie (a kártékony vadak, különösen a farkasok pusztítására alakult társulatok parancsnokai) jelentéséből kiemeljük a következő főbb adatot. Az 1873 — 74-iki idényben lövetett összesen: 6 liimfarkas, 7 nőstény, 1 farkaskölyök, 430 vaddisznó, 156 róka. Miből látható, hogy ez erdős, hegyes kerületben a vad még elég bőven van. * Nem régiben egy rocbe-en-régnier-i lakos száraz galyat ment szedni a mionne-i erdőbe. Miután egy jó nagy csomót összeszedett volna, leült magát kipihenni egy meglehetős sziklatömbre. Néhány pillanat múlva nyivogatást ball, a mely egy vastag mohrétegböl látszék kihatolni, ugyanazon szikla lábánál, melyeu ült. Ezután gondosan kezdé kutatni a mohréteget s talál is 6 kis kölyökfarkast; össze is szedte mindjárt a ritka zsákmányt s nagy diadallal vitte Roche-ba, majd Puybe, a i hol a prefekturában taglia fejében szép összeg pénzt kapott. Rá következő éjjel az öreg farkas, nem találván kölykeit, iszonyú üvöltést kezdett, mely az éj csendjében messze elhallatszott. Könnyű dolog lett volna a fészek tájékán lesbe állva az öreget is lelőni, de erre, mint a »Ch. 111.« sajnálattal megjegyzi^ nem találkozott vállalkozó ember. * * * Finistére departeinent-ban is nagyon elszaporodhattak a farkasok. Az ott megjelenő »Publicateur« bosszú jelentést közöl egy a mult hóban ott tartott hajtóvadászatról, melyen 4 farkas esett el, egy pedig megsebesült. Az állatok mind kinőtt példányok s sulyuk 30 — 3 5 kilogramm között váltakozik. * * A »Ch. Hl « a következő érdekes közleményt veszi át a »Revue Britanique«-ból. Azoknak, kik szabadságidejüket évenkint. vadászati kirándulással töltik, már régóta feltűnhetett a »grouse«-ok folytonos ritkulása. Vannak kerületek, melyekből e nemes vad csaknem teljesen eltűnt, s ma-holnap beáll azon időpont, melyen a grouse oly ritka lesz Angolhonban, mint a »dodo« Uj-Zelandban. E körülményt — ugy látszik — egy parasyte okozza, olyan állati pliylloxera-féle, a mely az emberi belekben tanyázó »tcnia«-boz hasonló ázalagféreg, s melyet egy figyelmes észlelő, dr. Cobbold a »Strongelus pergracilis«-nak nevezett el. Ez, ha bármily körülmény folytán beveszi magát a madár beleibe, ott állandóan üt tanyát s rövid élettartama mellett is vagy tízezernyi tojást szaporit. Sőt a mi még roszabb, e féreg, mint a trychin az emberi testbe is transferálbató s az ember beleiben is csak ügyeiéi, mint a madáréiban. »Óvjuk tehát olvasóinkat — igy folytatja a franczia lap — az Angliából áthozott grouse-októl, melyek a párisi vadaspiaezon elég gyakoriak. Csak aztán e mikroscopikus isten-csapása be ne vegye magát fát zánjainkba, fogolyainkba és fürjeinkbe « * * * »Vadászok, bátran puffoghattok ! legalább porban nein lesz fogyatkozástok!« igy kiált fel a »Ch. 111.« A franczia kormány ugyanis árlejtést hirdetett a jövő évi puskaporszükségletnek a magánipar általi előállítására nézve. Az árlejtés október 15-én voir megtartandó a kereskedelmi törvényszék palotájában, s a beszerzendő lőpormeny uyiség 3,7 51.530 dobozra mégy, a hozzávalókkal együtt. * * * Ugyané lap közli a következő sajátságos zamata történetkét, a melynek szinbelye a spanyolországi Gallicia tartomány lett volna. Egy gólya pár fészkelt egy parasztkunyhó kéménjmben, s a jércze már-már költeni kezdé a nagy és szép tojásokat, midőn néhány semmirekellő parasztkölyöknek az az eszméje támadt, bogy a gólyafészekbe egy ludtojást csempészszenek, s midőn az öregek egyizben kiröpültek, e tervüket ki is vitték. A nőstény mit sem gyanítva folytatá a költés munkáját. Egyszer elérkezett a pillanat, midőn a kis madárfiak szétrepeszték a tojáshéját, s ekkor a kis sárgapölyliös liba is kibujt. A gólyakim, midőn a kis idegent megpillantó, dühös kelepele'st kezdett, messze elröpült élete társától s magános életet kezdett folytatni egy szomszéd kastély tetején. Elérkezvén az idő, midőn a gólyák elhagyják Galliciát, hogy Afrikába költözzenek, az egész nagy gólya család összegyűlt egy tágas mezőben, hogy ítéletet tartsanak a hirtelen felett. Es pedig — egy szemtanú elbeszélése szerint — nagy kört formáltak, az érzelmeiben megsértett him, panaszosan kelepelt, a többiek feleltek, a szegény ártatlanul bűnös jércze pedig aggodalmasan sivított. De ez nem használt neki, a birák esőrütésekkel reátámadtak s agyonütötték. Ez megengesztelé őket. Látszik hogy Dumas fils famosus doctrinája, melynek sarkpontja e tétel: »tue-la« a madárvilágba is megtalálta útját. * Austráliában ia gyors léptekkel halad a »civilizatió.« Mint Botany-Bay-ból jelentik, az angolok