Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-04 / 05. szám

36 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 11. 187 4. szükségesebb- s hasznosabbnck tartok a lótenyésztésre nézve; azért is indítványom az volna: hagyjunk fel egy oly dologgal, mely mégis csak kísérlet; mely csak hosszú idő múlva, nagy fáradsággal és költséggel liozand talán eredményt; s az erre fordítandó pénzt fordítsuk oda, hol biztosabban használ; — azaz: hagyjunk fel Bábolnával, s azt. mibe kerül, fordítsuk mének vételére egyesektől. Ebben már volna követendő Francziaország példája, s ebben több haszon volna, s nagyobb eredményt liozna, mint a bábolnai ménes átalakítása, mert ingert adnaatenyésztőnek,hogy gondosabban nevelje fel csikaját; mert tudná, hogy jól nevelt ménjét eladhatja; és mert jobb és használhatóbb méneket lehetne kiküldeni az állomásokra, mint a bábolnaiak, annyival is inkább, mert sokszor oly mének vétetnének, melyek használatban is voltak, mig az államménesekből beosztott lovakról senki sem tudhatja: vajon használatra ért-e azon mén valamit vagy sem. A bábolnai tenyésztéssel felhagyván, a mének és kanczák legjavát — ha van használható! — át lehetne tenni Mezőhegyesre. — a többi eladandó volna; s az ebből befolyó pénz norfolki mének és kanczák vételére fordítandó lenne, részben legalább, melyek után Kis-Bérre és Mezőhegyesre beosztatnának, miután ezen faj, mert valóban jó, máris igen kedvelt az országban, s ezeknek nagyobb mérvbeni tenyésztése csakis az ország javára lehet. — Azon összeg pedig, melybe Bábolna került, évenkint ménvásárlásra volna fordítandó. — De ha az állam ezen térre lép, tegye ezt őszintén és következetesen, s ne hagyja el újra egy-két év múlva, mert az czélra nem vezethet, ha a tenyésztő soha sem tudja, mihez tartsa magát, mit tegyen s mit várhat; és a vételnél, főkép eleinte, A társaság — kivéve e sorok íróját — mind klagenfurti s csehországi mesterektől került elég szép drótcsövü, elöltöltő duplafegyverekkel birt; kérdésemre: nem biznak-e a hátultöltőkben, azt felelték : ezek igen drágák, a töltények is sokba jönnek, s általában az a hiedelem, hogy a Lefaucbeux nem öl. A puskázás kezdetét vette s már vagy liarmincz lövés dördült el, s még a palaczk mindig egész s a deszka is alig egy-két futóval volt találva, mi különben nem is volt feltűnő, mert hiszen ily távolra vadászember, ki tudja, hogy a legjobb fegyver sem mivelhet csudát — vadra lőni soha sem szokott. Előkérték most Kirnerféle finom Lefaucheux-mat, mely tokjában a kocsiban elpakolva lévén, itt még nem szerepelt, de melyet néhány tölténynyel szívesen rendelkezésükre bocsátottam. Ebből az első srétes lövéssel a főbiró a rudacskát ingatta meg. a másik lövéssel a palaczkot szétlőtte. Egy másik jó lövész az első futós töltéssel a deszka alját találta, a másikkal a deszka derekát forgácsolta szét. Mondanom sem szükséges, hogy e fegyver tetszésöket megnyerte, s midőn a következő évben itt vadásztam, már több Lefaucheux- és Lancasterpuskát találtam kezöknél. Az ebéd s lövöldözés után az ide rendelt s készen várt kocsikra ültünk s a városba hajtattunk éjszakára, másnap a Babina havasmelléki körökben folytatandók a vadászatot. (Folytatás következik.) ne legyen nehézkes s a kiküldött megbízottak ne legyenek szigorúbbak a hibák megtalálásában. mint elnézők midőn egy — állami mén beosztásáról van szó. — Ez nézetem. Bábolnát feloszlatni s a magánosoktól méneket venni; ez nagyot lendíthet lótenyésztésünkön, anélkül, hogy többet fordítanánk arra, mint most. Azonban ösmerve a viszonyokat, nem hiszem, hogy szerény szavamnak hatása legyen; — de mint hajdan Cato Rómához, mig czélt nemért, minden alkalommal ismételten hangoztatá: »ego autem censeo Carthaginem esse delendam«, ép ugy. meggyőződésemnél fogva, minden kínálkozó alkalommal ismételten is azt tartom: hogy Bábol na feloszlatandó ! Gr. Szápáry Iván. Kassa, 1874. jan. 2b'. Tisztelt szerkesztő ur! E hó 21-ki »Vadász- és Versenylapc-ban olvastam, hogy az aradi versenyek megszűnnek. En részemről nem sajnálom, valamint nem sajnálom a s.-a.-ujkelyi verseny kimultát, melynek sorsát előre jósoltam, — mert át vagyok hatva Ritter tbk nézetétől, hol röpiratában »Skizzen über Pferdezucht, stb. 1853« pag. 34 azt mondja : »Solche Proben müssen aber ernst, und Vergnügen und Spass nur Nebensachen sein. Sind die Rennen nur Spielerei, so haben sie kein Nutzen und sind besten wegzulssen.« — Mert hol a handicap, — mint Kassán is — főszerepet játszik, ottan a verseny csak mulatság, és pedig oly drága, hogy ily módon kevesen vehetnek részt benne. »Azért, nézetem szerint, hazánknak Pest, Debreczen, Kolozsvár, Pozsony és talán Soprony, mely vidéken sok gazdag birtokos él, elegendő versenyhely lenne, és sokkal hasznosabb volna ha az aradi volt és a kassai még létező'versenydijak az erős csontú és széles félvér belföldi vadászlovak dijjazására fordíttatnának : mert e fajnak nagy hiányával vagyunk, és mely fajnak azon része, mely nem vadászlónak való, igen jó kocsilovak lennének^ mert alig lehet tágas hazánkban egy pár kocsilovat találni, melyek egy nehez városi kocsit elbírnának. A fentemiitett öt versenyhely mai nap oly könnyen elérhető és oly szép dijak nyerhetők, hogy a belföldi versenylovak birtokosai szép összeget nyerhetvén, az mellőzhetetlen telivér lovakra költhetnék, és ha főkép nemcsak a vért, de a jó alkotást szem előtt fogják tartani, mi által a vékony és hosszú lábu lovak el fognak enyészni, az a nyereség is leend, hogy meg fognak szűnni a kisebb birtokosok az arabs bizonytalan vérű méneket tenyésztésre használni; mert ezek után se erős kocsilovat, de még kevésbé használható jó vadászlovat nevelvén, kevesebbet vesz be, mind szomszédja a teliés félvér angol fajtából, és igy ezen ló-zagyvalék is megszűnne. Még egy volna igen szükséges; t. i. egy rendezett ló-vásár, a hol a vevő egy hétig biztosan tudná, hogy lovat talál; talán a pesti versengés a pesti vadászidény alatt, mert a mostani vásárokban, melyek egynehány óráig tartanak, és hol, mig a vevő a lovat nézi, ki van annak téve, hogy hátha rúgja egy másik, — ily vásár a lókereskedést elö nem fogja segíteni. K. CARNIVAL, angol telivér mén, az 1873-diki idényben Káposztás-Megyeren fog fedezni. — A bejelentéseket Szatmáry Mihály úrhoz, a lovarda igazgatójához kell intézni. Telivér kanczát fedez 105 frtért. Félvér kanczát » 62 frtért. Istállópénz és paddockért 30 frt egy kancza után az egész fedezési idényre. Takarmány piaczi árak szerint. Nagy-Károlyban f. é. február 1-től junius végéig a következő telivérmének fedeznek : 1. Durham, fedez 70 frtért; lovászdij 3 frt, 2. Doncaster, fedez telivér kanczákat 40, félvérkanczákat 20 írtért, Lovászdij 2 frt. 3. Forbidden-Fruit, fedez telivérkanczákat 40, félvérkanczákat 20 frtért. Lovászdij 2 frt. 4. Wolonteer, 20 frtért, Lovászdij 2 frt. Zab és széna piaczi árak szerint; istálló és szalma ingyen. Bauer József, ménesmester. Gr. Keglevieh Isván pej kauczája Margareth (ap. Nuthwith a. Miss Stamford) jan. 29-kén Kaposztásmegyeren egy p. m. csikót ellett Buccaneer tol. A nagykőrösi méntelepben Mohamed telivér mén (ap. Prophet a. Bisa) (gr. Stubenberg nevelése) a napokban kimúlt. Fröhlich telivér mén pedig (ap. Dan. O'Rourke a. Frolicsome), megvakulván, kihere'ltetett és kimustráltatott. (A telivérekre vonatkozó ily újdonságokat, egyszerű levelezési kártyára irva — kérnénk minden ménesből mindjárt alkalmilag beküldeni. Szer k.) A Produce-Stakes az 1877., 7 8. és 79. évekre is biztosittatott a bécsi, pesti és prágai versenyegyletektől. — E dijért az idén Bécsben lesz a futás, 187 5-ben Pesten; 187 6-ban Prága, 77-ben Bécs és 187 8-ban ismét Pesten. A bécsi 1877-iki futamra január 30-kán záratott be az aláírás 23 nevezéssel. Jövő számunkban közöljük. Kérdések és feleletek. Nem csak a vadászat, de a tenyésztés is érdekli a vadászt. Tisztelettel kérdeném azért: tudna-e valaki fölvilágositást adni röviden, egyszerűen, az úgynevezett »Kanineben« nyulak tenyésztéséről ; feltüntetve azok hasznos és kártékony oldalát, s hogy minő vidék és talaj legalkalmasabb reá, s mennyire szaporít ez állat. — E kérdés, ugy hiszem, közérdekű, s a választ e lapokban lehetne közölni. M. L. Kecskemétről. Falkabeli ebek etetése. Sokan csodálkozni fognak, hogy még erről is lehet irni. Kutyaetetés az igaz nem valami nagy titok, de falkabeli ebek etetése egész tanulmány; és mi nálunk erről még nagyon sok ujat Írhatni. Saját tapasztalataink hiányában folyamodhatnánk ugyan utasításokért oda, honnan a lóidomitás körüli ismereteinket is merítettük annak idejében, az ebet ép ugy mint a lovat idomítani kelletvén hogy azon conditiót elérje, mely őt a tőle kivánt munka megtételére képesítse: de valamint a lóidomitásnál clima é» talaj nem engedik mindenben utánoznunk angliai mestereinket, és lovainknál nem tudjuk a conditiónak azon tökélyét elérni mint ők; ugy ebeinknél még kevésbbé; már mind-