Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-11-18 / 48. szám
328 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 16. 187 4. veket a nyári hónapokban a vidrák üldözésénél nagy sikerrel alkalmaznak reges rég óta. A vid-rászebelc törvényesített osztályt nem képeznek az ebfajck közt, noba Anglia északi részkén már huzamos ideje, ivadckról ivadékra külön fajokúi tekintetnek s hiteles leszármazási táblákkal birnak. Daczára ennek, még eddig Anglia ebkiállitásainál külön liely nincs számukra kijelölve. Három oly vidrász-falka van Angliában, melyek ivadékról ivadékra euy vonalról származtak le. Ilyenek: a Hill Geoffrey falkái Shropsbirebén, a Carlisle-ebek és a Mr. Newton filkája Devonsliireben. A legkitűnőbbek kétségkívül a Iiill ebei, melyeknek ősei már 1836-ban gyönyörű bravourfogásokat tettek, s azóta évről évre nagyobb hirre tettek szert s még nagyobb pusztításokat a vidrák családi életében, kivált Wales déli részében a Wye és Usk folyamok mentén, per aquam, per -ter. am. Eszmekapcsolatban ezzel megemlítjük, bogy a minap egész hónapon át kergették a vidrákat a Clark Kennedy kapitány vidrászebei, s kiválóin érdekes volt a zaklatás szept. tizenegyedikén, a mikor több delnő is vett részt a mulatságban. Az Uw folyam mentén verte föl a falka a vidrát s öt mértföldnyi távra érte utói s csipte meg, körbe szorítva a menekülőt. A nagy társaság 20 perczig tartó gyors »run« t élvezett. * * A lasacz-horgászat az idén igen kedvező volt átalában; különösen a Blackwaterbcn, honnan igen szép példányokat fogtak ki. Voltak köztök 10, 12, 14 fontosak, sőt elvétve 26 fontosak is. — Írország déli részében, a Lee és Bandon folyamokban szintén érdekes halászatok volt ik lazaezra és pisztrángokra, melyek márczius és april havaiban kiváltképen jó sportra nyújtottak alkalmat Egy gentleman foglyászat közben szeptember hó derekán egy kotló fáczánt riasztott föl fészkéből, melyben tizenkét tojás volt. Az nem ritkaság, bogy a fáczán korán tavaszszal fészkel és költ, de ily késő időszakban ilyesmi szinte hallatlan eset. * * Eszakamerika nyugoti részében két szarvas-különlegességre bukkantak : hattyúfehér szarvasokra, melyeknek nyakuk pettyekkel volt borítva. Erre nézve közlő a »Field«-ben azt j>gyzi meg, liogy ő maga is látott már hófehér szarvast több év előtt Sáros-Patakon Bretzenheim herczegnőnél Magyarországon, és pedig egy bikát és két tehenet, melyeket a herczcgnőnek b. Józsika küldött ajándékba Erdélyből. Ezek egész kilencz darabra fölszaporodtak már, midőn egy viharos téli éjen far- . kasok férkőztek hozzájok s ezek mind elpuszti-'J tották e ritka állatokat. A szerkesztőség azt jegyzi meg, liogy e szarvasok nem lehetnek egyebek mint a dámvad (Cervus darua) albinói, a minők az angol parkokban sem ritkaságok ; azonban késli hogy állandó fehér faj létezzék, s azt hiszi, hogy amaz amerikai fehér szarvasok is valamely ottaniszarvas faj albínói csupán. # " * A devon- és sommerseti szarvasebek is elemükben voltak a napokban. Muncey Hill Gatenal, Dulvertontól mintegy három mértföldnyire volt a találka, Ködös nedves idő daczára is szép számmal jelentek meg a meeten urak és delnők, vízhatlan öltönyeikben. Később a köd eloszolván, a »Tallybo«-k is fölhangzottak s egy fiatal szarvas vágtatott ki az erdőből a gabnaföldekre. Ezt azonban fúlni engedték, mert ugyanakkor egy hatalmas agancsárt akartak rejtjéből kizaklatni. Ez hosszas keresgélés után sikerült is. Pompás szarvas rohant ki a tarlóföldre. A hatalmas állat először habozni látszott, merre vegye -utjának irányát s aztán canterben eredve meg, a Barle folyó partja felé száguldott. A falka gyorsan iramodott utána s a vadászat megkezdődött. A szarvas hosszas tanakodás nélkül átkelt a vizén s az azon tul fekvő halmoknak tartott. A falka nyomban követte a menekvőt. Az ebek kis időre a siirii fagyai - bokrok közt szimatot vesztettek, azonban George ostorásznak és Arthur lmntsinannck sikerült őket nyomra terelni. A szarvas magasan föltartva agancsát újra tovább futott, egyenesen a folyamnak tartva s beugrott a vizbe. A falka mindenütt utána. A szarvas most Exton falva felé tartott s végre egy tóba vité magát. A falka itt sem maradt tőle cl s lefülelte a sza baditlni akarót. Agancsainál fogva vonzolták ki s a kegyelemdöfést a lninter kése adta meg neki a parton. A »run« kezdettől végig harmadfél óráig tartott s 15—18 mértföldnyi utat futottak meg az c sportban részvevők. Mr. Bisset, a master kitűnő paripáján mindenütt, a falka nyomában járt, úgyszintén egy 8 éves kis leány — Miss Sybil Johns — fekete kis ponnyyán élénk részt vett a sünben. Az ott jelen volt hölgyek közül a »Field« Mis Froudc Belowof, .Miss Holet, Miss Kinglaket stb. említi. Egy és más az északsarki utazóktól. Az állatvilág azon fajai, melyek Spitzbergá-n, Nofeaja-Szemlyán és többé-kevésbé az ujon i-n felfedezett területeken is előfordulnak, a következők: a jegesmedve, a mely azonban nem szerfelett gyakori, ugy hogy éven át 100 darabnál több nem igen esik el, továbbá a Gulo boreal is, a fehér és fekete-kék róka, az elefánt csontot termelő rozmár, a fóka, bárom változatban is; vannak patkányok és egerek, je'gi nyul, iramszarvas, négy vagy öt bálnafaj, s nyolez vagy tiz-féle delph in-faj. Előfordul még vagy lCO-ra menő madárfaj is, melyek jobbára Spitzbergen és Novaja Zernlyán költenek. -Van azonban számos oly faj is, mely nálunk otthonos ; igy például akárhány vadlúd lövetett és költetett el Magyarosztrákhon területén olyan, a mely Spizbergáff költetett ki. A hüllők egyáltalán hiányzanak ; igy hát a békák is. A balfajok közül körülbelől 7 0 találtatik itt, továbbá 140 rákfaj, 80 különböző féregfaj s még 20 olyan mely más állat beleiben éldegél. Azonkívül ismeretes 200 rovarfaj, ezek közül 10 pille. Végül felemlíthető még 2 00 csiga és puhány és 7 korall faj. Miután a sarkvidék sajátsága, hogy kevés faj igen sok példányban fordul elő — mint például a bálna, csuka, bering, delphin, jegesmadár, sirály, hómadár slb., sok százezernyi mennyiségben, — elképzelhetni mily zajos és pezsgő élet van nyári időben a jégmentes kikötőkben és a virányos partokon. ix• -y. »Itt van a medvekés, melyet a »Tegéítboff«-on külön csináltattam« : e szavakkal Kepes egy igen különös alkotású metsző szerszámot rakott elém ; rozsdás volt; ba regénycsen akarnám leirni, azt is mondanám, hogy vérfoltos, szép hajlású, rengeteg éllel, szóval javából való gyikleső. Payer, ki az asztalnál lilt, átnevetett a holmiját összeszedő Ivepesre, és igy szólt: »Hjah, emlékezetes kés ez, ezzel nyuztuk meg a legnagyobb medvét, melyet valaha láttunk, a bőr o't hever egy tonnában a hajón és akkora, hogy egy egész család is ellientereglictuc rajta.« Es Kepes elbeszélte e medvebőr történetét. Egy szép napon ott áll a liótaknrta fedélzeten, midőn egyszerre egy óriási medve ötlik föl előtte, de meglátszott rajta, hogy nincs ellenséges szándoka. Kepes, már a milyen kedélyes fajta, hamarjában hó-lapdát készit és azt egész szabályszcríileg a medve orrának dobja, A medve nem veszi rosz néven, banem mégis meghökkenve, Kepesrc néz; de a legközelebbi pillanatban hátára bukik, mert Payer, ki a hajó alsó részeiből feljött, Kepes vállán át lelőtte a szörnyeteget. Látni való, hogy mi nem állanánk rosz lábon az állatokkal, mert békében hagytak, mi azonban, sajnálom, de nem tehettük ugyanazt. Jól voltunk ugyan ellátva élelmi szerekkel, de fris liusra szükségünk volt, és azt bőségesen kaptunk is. Medve elég van, meg fóka is. Ferencz Józsefföldön a medvék minden félelem nélkül bevertek a jégen, hisz először láttak embert, és nem tud ták, bogy a vállunk on lévő cső" halált rejt magában. Ha egyet lőttünk a sziklára, azonnal, nem túlzok, vagy százezer madarat láttunk felszállni. Én, jegyzé még meg dr. Kepes, a lelőtteket kitömtem, most meg ott bevernek a Tegetthoffon, hol a moly eszi majd meg. Mi minden nem hever ott azon a hajón! * * S Általánosan elterjedt hiedelem, hogy az északi fény jelentékeny fényforrás volna. Ez azonban nem áll, mert c gyönyörű tünemény csak este látható, és pecPg kizárólag tiszta estéken, midőn a hold és a csillagok is világítanak. Borult napokon északi fény sem látható. Továbbá felvehető, hogy hetenkint átlag 1—2 napon lehet csak északi fényt észlelni, a tünemény tartama pedig nem igen terjecl 2 — 3 órán tul. Ez idő alatt ázon; ban, szine és intensivirása mindig változik, s sűrűsége néha annyira növekedik, hogy egyes szalagjai mögött a c.-illagok teljesen eltűnnek, sőt a liold is, egy ily fény-csik által clfödetvén, keresztülvilágol ugyan, de árnyékot nem vet. A maga gyönyörűségében utoléihetlen látványt nyújt e tünemény sokféle alakulása, szinezeténck, sűrűségének és alakjának folytonos változása. Néha több különböző szinezetü iv áll egyn ás fölött, melyek kifelé éles n elhatárolvák, belülről pedig folytonosan változnak. Néha e tarka ivek között, önálló, egyforma kis északi fények sora jelentkezik, minti ha tarka szalagokon arany gombok diszlenénok. Olykor mint hatalmas biborszin körlap jelentkezik az égen. mely majd elhalványul, majd vérvörös golyóvá sűrűsödik. Igy száz meg százféle alakban, a szivárvány minden szinében, a tenger minden mozgásában jelentkezik a csodás fény, hirtelen eltűnik, majd fellángol, egyes pillanatókban az árnyékot megsemmisítve, s mig az ember a mágikus, természetfölötti látványt meg bámulná, már ismét tovatűnt. ÍF Sajátságos tiuvmény a muri 11 is, mely szintén csak az északi sarktenger megközelitlietlen vidékének sajátsága. Igy nevezik a tenger sajátszerű csillámlását, mely különösen hideg és tiszta éjjeleken jelentkezik. A hnjó körül ilyenkor fényes csikók láthatók, a kormány alkotta vizbarázdában több ölnyi hosszú fényes szalag csillog, a kis csónakok körül gyenge világosság terjed szét, s minden evező-csapásnál ezer meg ezer üszökfeny csillan föl és buli ismét vissza a viz' e E fényjelenségek, melyek tengerháborgásakor phantastilcus képekké csoportosulnak, phosphorescáló állatoktól számaznak, melyek majdnem kizárólag a sarktengerekben fordulnak elő. A világosság, melyet e kis állatkák terjesztenek, habár nem jelentékeny fényforrás, de mégis oly erős, bogy a legénység mellette egy másik csolnakot könnyebben észrevesz, mint c tünemény nélkül. * A bosszú sarkvidéki éjjeleknek a liold képezilegjelentékenyebb világossági forrását, ugy hogy a sarkutazók joggal mondhatják : »nappalunk a liold.« Földünk e kise'rője a sötét évszakban hónapokon keresztül ugyszólva egyedül látható, s fellegtelen ég mellett sokszor oly intensivitással világit, hogy némi eiőködéssel olvasni s a tárgyakat bizonyos távolságra megkülönböztetni, sőt kisebb kirándulásokat is koczkáztatni lehet. Holdtölte idején körlapja sokkal nagyobb, mint a milyennek nekünk látszik, s árnyéka is sokkal sürííbb, mint a milyen nálunk észlelhető. » •x * Ujliold idején a csillagok veszik át a világitás feladatát. De holdtöltekor is lehet észlelni befolyásukat és közreműködésüket a fényterjesztésben. Oly tiszta s átlátszó levegőt, milyen a sarkvidékeken van, mi nem is ismerünk, s azért bálvány fogalmat sem alkothatunk magunknak a szinváltoztató álló-csillagolc csodálatot keltő szinjátékáról, mely ott száz meg száz csillagnál szabad l szemmel észlelhető. Mig nálunk csak néhány csillagnál vehető észre a szinváltozat, addig a sark-