Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-11-18 / 48. szám

NOVEMBER 25. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. '329 fold ege sok, sok csillogó ékkővel elhintett setéi ! lepelnek látszik.' Ä* vi- * Azonban a napvilágnak e két fent vázölt sttvr'ogatuma kor intsem képesek annak helyét még megközelítőleg is pótolni. Nagyon természetes tehát, hogy midőn a nap a láthatáron alásülyedt hogy hónapokon keivsztül elmaradjon, csakhamar felébred a vágy napfól-napr i erősödvén, a nélkülözött napfényt ismét megláthatni, s e nélkülözésért nem nyújt kárpótlást sem a hold világa, sem a gyémántként csillogó álló-csillagcsoportok, sem a mágikus északifény, sem az arany murill. E sóvárgás azonban hónapokon át teljesedés nélkiil marad, s a sötétség eme korszakában nincsenek mindig tiszta napok sem,

: hanem sokszor ködök, szélvészek uralkodnak, félelmet s hóviharokkal és vérfagyasztó hidegekkel. Világoa dolog, liogy a sarkvidékeken a hideg, a napnak több hónapi távollét alatt rendkivül naey, azonban érdekesnek tartjuk mégis a légmérsékletet illetőleg néhány adatot felemlíteni. Läppland belsejében -fi 26° R.-ig emelkedik; a sarktengof azon vidékein azonban, melyekben az osztrák-magyar expeditíó majdnem két éven át "tartózkodott, ily bőség salíasem észlelhető. Ott a hőmérő a legmelegebb nyári nap delén is alig emelkedik 10° R.-rá, és május, junius hónapokban gyakran 0 alá síilyed. Augusztusban pedig újra beköszönt a kilencz hónapon át megszakítatlan hideg. Igaz, hogy sokszor téli napokon sem síilyed a hőmérő lrganyja — 5—8 R.°nál mélyebben, de viszont vannak idők, midőn a hideg, bár rövid időre is, a tengeren — 36—37 °ig, a száraz földön pedig épen — 49 R °-ig síilyed le. * " -ÍV A .téli hónapokban kutatásokról csak annyiban lehet szó, amennyiben azok közvetlenül a liajó közelében eszközölhetők. De mivel a hideg szerfelett nagy, egyáltalán nagy akaraterő kell ahhoz, hogy az ember a kajiittöt elhagyja s a sz ibadba menjen, ahol az arcz rögtön elkékül, a szakái egy jégcsappá s a lehelet, alig liogy elszállott, vizzé s a "lehulló csepp jéggé változik. A gar ászát, kopászat. Tisztelt szerkesztőség ! A baikányi agarászat kiegészítései)! igénytelen soraimnak becses hasábjai között kérek egy kis helyet. lit is bebizonyult állitásom, hogy a billikomos agarászat oknál leesnek a legjobb agarak is a selejtesek mellett; mi •— sajnos -—- éppen az enyimekk 1 történt. Három agár érkezett az .alföldről rendelkezésemre, melyek kitíinő calculust kapnának, azt hiszem, bármily szigora cenzoruk lenne, jó nyulakon : mégis leesnek az első összcve

1esnél— az alapszabályok és a biró Ítélete szerint.' — Ne higyje senki, hogy határtalan szenvedélyem daczára vadászláz környezett ; éppen nem, mert ama csekély dijat, mit a társaság rendelkezésére nyújtottam, másnak óhajtám, cs nem is Írattam magam neve alatt egyet sem, de leginkább azért voltam higgadt kedélylyel, mert néhány alapszabálypontokat a társulat elé terjesztvén,'") ad hoc elfogadtatott, és ezek közül kettő agyonütötte vérmes reményeimet. Igy hát »volenti non fit injuria. Az egyik §- az, hogy ezorkán vezetődjön az agár; a másik, hogy az első összevetésnél a nyulat érni kell. Ez egyik sem történvén meg, az öaásta verembe magam estem bele. A részletes futásokkal nem untatom a t. olvasót, nem is azért vettem fel rég elkopott tollamat, hogy érdekesebb olvasmányt nyújtsak a sportvilágnak, mint a társulat fiatal jegyzője, Gr. B., ki azt hiven tükrözé beküldött czifekében, hanem hogy veleszületett túlságos szerénységét országszerte tudassam. — 0 hát egészen elhallgatta mint fiu azon ritka szives ellátásunkat, melylyel a tárKözelébb adjuk. Szerk. sulat irányában a mai cullurstancl és ínséges ál'apotunkb.an kedv s sz iléi viseltették. Ez szép és magyar t'pusu jellem. -— Dc igen megfeledkeznék én kötelességemről, c's a lní'adatlanság bélyegét nyomnám homlokomra, lia — mint ideiglenes elnöke ama diszes társaságnak — hallgatnék. 18 kán este már korán megérkeztek a vendégek nagy számmal, de nemcsak ezek számára nyíltak meg a barátságos termek ajtai, de még ugyanannyira, várakoztak a legnagyobb gondcDl és csínnal berendezett szobák. Majd bekövetkezett a kedélyes esteli ideje, mely emlékeztetett bennünket a régi jó hóspitalitásra, hol minden volt, mint a magyar mondja , mi szemednek-szádnak tetszett, mert az inyencz válogathatott az étkek bőségében, mig a lovagokat a jelenvolt bájos hölgyek égető szemei nem enge lék ama prózai dol gokkal bíbelődni, hanem kinek jól ment a sora, a tokajit vagy budait iiritgeté, mig a nagyobb rész reményt vesztve, a nyíri vinkónak adta magát. Másnap 9 órakor reggeli mit villásnak is neveznek, de kanál is kellett, mert ez valóban lukullusi vendégség mása volt; ekkor indult meg a társaság a hölgyek kiséretében a bökönyi batárra, főhadiszállásul a vidéknek uralkodó dombjain sátort ütve. Ez gyönyörű látványt nyújtott, melyet a pompás nap még nngyobbszerüvé emelt. — Jött 12 óra, midőn az agarak újra soroltatván, az egész trup vágtatott fel a tetőre, mindenki első, akart lenni, bogy a szép kezekből egy darab sódart, a másik egy pulykaezombot, a harmadik a fris oldalast nyerhesse. A cselédség is egyre sürgött, a pinczetokokat nyitogatván. Legszebb látvány azonban az vala, hogy a három Gencsi testvér, kik már unokáknak örvendenek, együtt lovagoltak fiókkal és kedves leányával, ki a legnagyobb kitartással bravourosan lovagolt, és paripája sok sportmannek szeme közé szórta a nyiri port. Ki kell emelnem még a házi urat, ki ba kedve tartolta, vagy a hajtás érdekelte, derék sárgájával mindnyájunkat tetszése szerint vezetett. Igy mult el az első napi agarászatunk. Ebéd este 6 órakor, mely legjobban hasonlítható volt a Turzó lakodalmához ; és másnap, ba talán azt véli valaki, a bőség szarva megvéknyodott — igen téved, mert az utolsó perczig, mely harmadnap tiz órakor ért véget, mindig fokozódott, és mindezen hosszú idő lefolyása alatt a páratlan szives házi asszony szelleme működött, az ő nagy tevékenysége gyors, de azért zajtalan, tapintatos rendezkedése, a legkissebb minueziákra is kiterjedve, bámulatunk tárgya lett. — Fogadja tehát a házi ur szives köszönetünket, mert nem tagadható, hogy a legkellemetlenebb szerep ő reá nehezült. — A kedves házi asszony pedig bocsásson meg ama határtalan nyughatatlanságéit, mit okoztunk, melyhez azért kötjük reményeinket, mert. jövőre kegyes volt leányaival együtt ugyané társulatnak egy dijat felajánlani. Fentebb kijelentőm, hogy részletes hajtásokba nem kivánok bele bocsátkozni, de nem lehet szavamat beváltani, mivel a tudósító fiatal barátom, a magánfutásnál P.itay Samu uv agarát, mint a jövő vajai agarászat főkedvenczét nevezi meg; e kitételt nem tartván egészen korrektnek, akként vélem kiigazítani, hogy csakis ő szerinte. — Nem búzok le a Rajkó érdeméből. Lehet ő jó és kitűnő is, dc egy pár lőtt vagy mételyes nyulat liogy felkapott, ezért annyi érdemet a nyakába akasztani, nem a megkívántató gyakorlati szemre mutat. — Es ezzel bezárom soraimat, lehet örökre e téren, ba az éppen napirenden levő vadászati törvényjavaslat életbe lép és majd egy félszázadig éltető szenvedélyemtől elbúcsúzok, megátkozva a végzetet, mely oly gondolatot a törvényalkotó honatyák fülébe súgott. Balkány, 187 4. nov. 9. Rets k y A n d r á s. Sz. Hubert — Sárosdon. (Az agárdi falkavadászatok folytatása.) November 3-án Sárosdon gr. Esterházy vendégszerető házánál jöttünk Össze, hogy Hubertus évfordulóját kellőleg ünnepelhessük meg. A régi krónika által emiitett illő pompából nem is hiányzott semmi. Miután a kastély kápolnájában egy misét végig hallgattunk volna, villásreggelihez ültünk. Kedves háziasszonyunk és bájos leányán kivül eljöttek Bombelles és Zichy Livia gfnék és Cziráky Louise gfnő, hogy ünnepünk díszét jeleniétökkel még inkább emeljék. A víg villásreggeli után masteríínk 11 órakor jelt adva, az indulásra lóra pattant (magyar viszonyainkat véve tekintetbe szép számú) társaságunk apraja nagyja. A hölgyek, úgyszintén Eszterbázy László és Zichy Pál gfok kocsin kisérték a vadászatot; 15 urlovas : a master Nádasdy Ferencz, a szép és bátor lovaglásáról ismert amazon Zichy Livia gfné, id. Bombelles Lajos és fia Károly, Trautenberg Frigyes, a három fiatal Eszterbázy testvér: Andor, Béla és László, Zichy János, Zichy Béla és Aulai grófok, Ivinszky Eugen, Lónyay főhadnagy, Dr. Fekete, Nagy Elek és a reporter: Yíg kedélylyel, a mostoha idő daczára, bizva patronusunk kegyes jó hajlamába, vérmes reményekkel indultunk tapsink keresésére; de reményeink sehogy sem tcljesül'ek. A megpróbáltatások napja volt biz ez. Szimat csak csekély, a helyett kőkemény talaj jutott osztályrészül. Csakhamar felvert nyulunk 1órai fáradságos hajtás után, falkánk kitűnő és pontos keresése daczára, noha már kétszer is láttuk ő kelmét, az országútra kapván ki, végképpen elvesztettük. Yolt ugyan több szép mozzanata e. hosszú bajtásnak és izgalom nem hiányzott, de a várva várt végeredmény nyulunkat el is foghatni —elmaradott; helyette volt accidens elég. Zichy Bé'a egy nagy árok ugratásánál lovastól felbukott, ugy az ostorász is, mig Eszterbázy László megvált lovától. Z. B. bukása veszedelmes volt, miután lova reá esett, a szenvedett kemény zúzódások daczára tovább lovagolt ugyan, de haza érve pár napig feküdnie kcllettt, ma már azonban minden bajon tul van. Haza siettünk ezután, hogy a tervezett galamblövészettel el ne késsünk, melynek eredményét mellékelve küldöm. (L. a következő oldalon.) G.alamblövészetről visszatérve, az orvos megnyugtató nyilatkozata Béli barátunk állapota felöl emelé e jó hangulatot, s az Eszterbázy Andor által kittiuően rendezett galambsport és a pompás ebéd felvillanyozták a kissé lehangolt kedélyeket. Voltak toasztok is (különösen Dr. Feketéé humor és élezel fűszerezve, csattanós végével mulattatta az egész társaságot). Ezalatt sürü köd ereszkedett a földre s' az ebéd után már éji sötétben útra kelő Master és Lónyay főhadnagy barátainktól aggodalommal váltunk el. A sötétégben mindketten fel is dőltek, keményen megütvén magukat. Ez volt befejezése e peches napnak. — Not. 6-án Dara majornál jöttünk össze, az 5cn délután és 6-án reggel eső sürii köd csekély nedvességet adván a talajnak, kevéssel jobb szimat volt mint eddig. Csekély bizalommal indultunk nyulat keresni, annálinkább miután az első t apsit mindjárt el is vesztettünk egy tengeri földön; azonban t'n a Hubertus napi szenvedéseket tekintve védszentünk némi írt nyújtandó az ütött sebekre, váratlanul egy pompás futamu gyönyörű vad iszattal lepett meg bennünket. A perkátai tüskés tarlón kiáltott »she hoo-:a nyulunk Daru major felé visszavive, ismét visszatért a perkátai batárra itt -Ürü majornak tartva folytonosan a legsebesebb iramban követő falka által egy. rövid check után felugrási helyétől nem messze szép hark hámmal elfogatott. Futam 3 2 perez., 3-ik nyulunkkal 51 perczig vesződve, az este felé feltámadott hideg keleti szil miatt nem voltunk képesek elfogatni. —Másnapra Dinnyési nyijor volt találkozóul kitűzve. Az éjjeli fagy folytán némi nedvességre számítottunk délfelé, de a 10 nap óta tartó ködös időt vei-öfényos napos idő válta fel, ugy annyira, bogy a dinnyési könnyű talajon a nyul is porfelleget vert fel. Háromszor kise'rténk szerencsét, mindannyiszor hiába, mert amint nyulunk a vetéseket elhagyta és a tengeri földekre menekült, vége volt minden szimatnak. Zúgolódva a mostoha viszonyok miatt tértünk