Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-11-18 / 48. szám

NOVEMBER "25. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 337 Vadászat kőszáli-kecskékre (Ibex capra). Tibet határán, 1874. aug. 11. Kedves barátim Elek és Elemér! A szerencse istennője engem kedvenczei közé vett fel. ítéljetek magatok. Alig vagyok három napig az uj »shooting ground«-on, s máris négy vadkecske hever lábaimnál. Ez »blague«nak látszhatik, mindazonáltal tiszta igazság. Aug. 6-án indultam útnak Sirinaggurból, s minden ember akivel csak találkoztam azt ismétlő : nem érdemes most vadkecskevadászatra menni. El is ment volna a kedvem tőle; de shikareem még tartotta a reménységet bennem, a legszebb ígéretekkel biztatván. 13-án végre megérkeztem Tileilbe. És mondhatom, ba nem volna egyetlen darab lőhető vad sem, mégsem bántam volna meg az idejövetelt a természet oly nagyszerű itt, hogy amit itt láttám, az felülhalad mindent! Végtelen kár, hogy nem jöttetek ide velem ; mily jól mulathattunk volna együtt; bizonyára küldhettünk volna haza egy szekér különféle vadbőrt! Eddig legalább 50—60 darab vadkecskét láttam saját szemeimmel. 14-én korán reggel elhagytam Tileilt, a Tibeti magas hegységekbe indulandó, mert ott a Dessai hegyekben a legszebb vadászat vár reám. Shekareem azt mondá, hogy az alantabb hegységekben is két-három helyen fogunk vadkecskét látni, de egyúttal azt nyilvánitá, hogy lövéshez nem igen jutunk, mig az örökös hó és jég regiójába nem érünk. Tileil az utolsó falu, melyet utunkban láttunk ; s ezentúl két hónapra bucsut kell vennünk minden emberi laktól; mert legegyenesebb uton indulunk a kopár hegységbe, egyelőre a lejtők közepéhez tartva magunkat. S ez a szószoros értelmében »bard work« ; mert oly szédületes szakadásokat kell átugratunk s átmásznunk, akár egy vadkecskének. De bála istennek kifizette magát! Kétféle módon űzhető a vadkecskevadászat. A hegység meredek lejtőin, nem messze a jég határától, van egy feketés sziklanem, a mely, ha viz éri, sós i z t nyer. Ez kedvencz helye a vadkecskéknek, s gyakran nagy csapatokban jönnek a sziklát nyalogatni; s ez a lövés pillanata. Sátorunk egy elrejtett helyen, nem messze a vadászhelytől van felütve, s mindig van egy-két ember lesen, a kik távcsöveken át kémlelik az állatokat. Midőn ezek közelednek, akkor rögtön útnak indulunk. De a dolog nagy nehézségekkel van egybekötve, mert a vadkecskék fölötte éles látással birnak, s mindig állítanak ki egy őrszemet. A képzelhető legszebb látványok egyike, midőn egy ily 40—50 darabból álló falka száguld el az ember előtt; s most már értem, hogy sokan még a tigrisvadászatnak is fölébe teszik ez állatok vadászatát. Annyit mondhatok, hogy soha« sem éreztem magam oly szerencsésnek mint az nap, melyen az elsőt lőttem. A másik fajta vadászat akkor jön alkalmazásba, ba öt-hat napig hiába várakozik az ember rájok; s abból áll, hogy a vadász felkúszik a legmagasabb hegygerinczekre, s onnét néz szélyel vad után. Ha észrevesz valamit, akkor oly közel mászik az állatokhoz, mennyire csak lehet, de mindig felülről lefelé, mert a vadkecske lefelé a völgybe kémlel, honnan a veszélyt Yárja. E kis kitérés után visszatérek vadászatomra. 14-én hagytam oda tehát Tileilt, s másnap már oly magasra jutottunk, hol vadkecskék tanyáztak, mert a mint egy kanyarulatnál elgondolkodva lépdelek, egyszerre shikáree-m megragad s lenyom, fülembe súgva, hogy öt vadkecskét lát. Megerőtetem én is szemeimet, ha valamit látnék, de hiába, s már-már felébred bennem a gyanú, hogy shikareem csak fiilentett fontoskodásból. Emberem azonban kezd visszafelé csuszni, s én biven utána mászkálok. Majd midőn észrevette, hogy biztonságban vagyunk, megáll s most együtt tanakodunk azon, mit legyünk teendők. Meg kell kerülni őket. Eire egy irtózatos uton, melyet soha el nem felejtendek, kezdünk fölfelé kúszni, majdnem függélyes sziklafalon, s ámbár hideg volt, még is ugy izzadtam mint egy — medve. Végre másfél órai keserves kinos »hard work« után egy szikla mögé biztosságba jutottunk, mintegy 150 yardnyira az állatok fölött. De mily állapotban! Erőnk és szufflánk egyaránt kimerült. — Az a jó volt még, hogy vagy 10 perczig kipihenhettük magunkat, mielőtt a lövéshez kezdtünk. Ott járkáltak előttünk e gyönyörű állatok, minden gyanú nélkül legelészve. Négy közülök bak volt, s csak egy gida; de csak egynek volt szép szarva. — A távolság kissé nagy volt, de lehetlen volt már közelebb lopózni hozzájuk, azért hosszas czélzás után végre lövök és golyóm ugj találja a legnagyobb állatot, hogy öszerogy. Ugyanabban a pillanatban a többi mint a villám ugrik szét. Küldök még utánuk egy pár lövést, s még a gidát is leterítettem, azonban ez tiszta véletlen volt, miután czélzásról szó sem lehetett. — Jelenleg 20 mértfölddel távolabb vagyok, egy oly sós-sziklás vidéken, a milyet föntebb leirtani. Ma épen vasárnap van, s én ebédemmel foglalkozom, midőn shikareem őrültként vágtatva jön s már messziről kiabál: »Sahib, sahib, kael, kael!« néhány pillanat alatt ott vagyunk a helyszínén, és pedig kitűnő állásban, ugyanis 80 lépésnyire lehet megközelíteni a vadat veszély nélkül. Vagy 30 darab vadkecske legelész előttünk, valamenyiigen szép példány.Első lövésemre esik is egy gyönyörű bak; de azután hiába a pufogtatás ! Még vagy hetet lőttem az elsiető falkára eredmény nélkül. Ma reggel ugyanazon helyen megint lőttem egyet, s egyet elhibáztam. Ha ez mindig igy tartana, akkor nem birnék innen megválni. Még talán vagy 3—4 napig maradok itt, azután megyek beljebb Tibetbe. Novemberben minden bizonynyal Bombayban leszek. Most isten veletek kedves barátim; írjatok ti is valamit élményeitekről; képzelem, mily tömeg vadat lőttetek már össze ! Viszontlátásra Közép-Indiában B o r i c s. | September utóhetében, mint akkor jeleztük, má

v j jelentkeztek a scolopaxok s most a november 12-k I hó leestével még mindenfelé találtattak s mint halljuk 13-án Fótlion B. ur még 2 darabot lőtt a havon. — Ugyanez idö tájt Yrászlón és Iharos Berényen még 10—20 darabot lőttek. 13. és 14-én még Paks körül a Duna szigetben Modrovieh urnái P. Gy. és többen vadászaton levén, szintén havon 10—12 pár hosszuesőrüt ejtettek el. JA Mult vasárnap (nov. 8-kán) Mátyus körül ismét vadászat volt, farkasokra és vaddisznókra; nern sikerült azonban eléggé, mert sok makk volt az idén, s a sertevad nagyon szélyeljár, úgy hogy csak 5 darab sertevad volt a hajtásban és 9 farkas. Ezek közül 5 vaddisznó és 5 farkas lövésre jutott ugyan, de csak 1 farkas és 1 vadkan hagyta ott a fogát. Ez utóbbi erős darab volt, mert feltörve Í3 240 bécsi fontot nyomott. Ifj. gr. Lónyay Menyhért most minden héten rendez ily vadászatokat. X. " Aí Rosz kilátások vannak gr. Károlyi Viktor ur hires mérki és teremi vaddisznóvadászataira, — mert mint halljuk, az idén a himlő igen pusztított a sertevad között. * ' * Hasonló rosz kilátás volna gr. Károlyi Gyula ur szénási fáczány-vadászataira is, hol kullancsban hullott el a fiatal nemzedék nagy része ; Ez annál nagyobb malheur, mert a tavali állomány is benne van. Ez ugy történt, bogy a gróf tavai nem tarthatott vadászatot ideje korán, mert külföldről csak februárban érkezett haza, s ekkor a lelövés, illetőleg a vad elárusithatása már késő volt. A mi famozus vadásztörvényünk ugyanis megengedi, hogy a tenyésztő vagy bekeritett vadásztér tulajdonosa akkor lőhesse vagy foghassa be tenyésztett vadját mikor legjobbuak látja, (1. a 20. §-t) de arra nem gondolt hogy el is árusíthassa, mert a 26. §. kivétel nélkül, vadorank és tenyésztőnek egyiránt megtiltja a vad árusítását tilos időben. Oly nagy mennyiségű fáczányt, mint Szénásról jött volna, csak Pesten lehetett volna elárusitni. Kérdést tettek tehát: mi történne, ha egy tenyésztő saját fáczányosából 400 darabot szállitua ? — Th. E. kapitány a törvény betűje szerint természetesen nem felelhetett mást, mint hogy el kellene koboznia. Ily rosz kilátások közt meghagyatott Szénáson vagy 400 fáczány élete, s most a kullancsban ez is odaveszett az idei tenyészet egy részével. * * A görgényi medvevadászatokon, melyeket okt. 27-kén Macskásy Ferencz ur rendezett, mint halljuk, 3 medve került hajtásba; ezek közül a legderekabb a fiatal Macskásy István állása felé haladt; ki 5 lépésre bevárta a maczkó* s aztán ugy szivén lőtte, hogy fölfordult; egy második lövés pedig egészen megölte. A másik két medve elillant a hajtásból. * * * Hírlapjaink mostanában nagyon beleizleltek sport ás vadászhirekbe, s egyikben jobban nagyitnak mint a másikban ; igy olvassuk egy itteni német lapban, hogy a Temesvár közelébenl gyiroki erdőkben Itat mázsás vaddisznót lőttek volna. NYÍLÁS. Cserkészetek erdőn, mezőn. Az idei őszi szalonkahuzás egyike volt a legroszabbaknak már sok év óta, mind a mellett hogy igen soká tartott. Körültekintés a külföldi sport mezejón. A »Baily's Monthly Magazine of Sports and Pastimes« igen érdekes -n ir Geoffrey Hill hives vidrász ebeiről és vadászatairól. Ez ebek — úgymond — bizonytalan eredetűek, de paraszt kutya létükre is tökéletesen megfelelnek rendeltetésüknek, mennyiben, — ha kell — a hajnali hideg folyamfiirdőtöl sem rettenn k vissza, midőn arról van szó, hogy onnan egy vidrát kell kiszorítani. Falkában együtt oly látványt nyújtanak ezek, mint megannyi kivert, bitang eb. Mindamellett is Anglia északi és Skórzii déli részében megbecsiilhetlenek a sportmauek előtt, kik e gubán zos szőrű ebeket, melyek bátorság és SZÍVÓS kitartás tekintetében semmi kivánni valót nem hagynak fon, s me-