Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-11-18 / 48. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 18. 1374. Kötelezettség. A club tagjai egyszerű aláírással kötelezik ma­gokat 3 évre, évenként 10 frtot legkésőbb de­czember 31-éig a club pénztárába befizetni. Sárkány J á n. Fe r. ban f. évi deczember 30-ig a pesti lovaregy tit­kárságához kell intézni. Mindennemű költs g a kanczák elvitele előtt ugyanott lefizetendő. CARNIVAL szintén fog fedezni a jövő idényre. Feltételek később közöltetnek. v a> joggal nem zúgolódhatunk az uj adónem el­len. Meit a vadászat, bármely oldaláról tekintsük is a dolgot, csak luxus-czikk marad, s ha már a.: élethez szükséges czikkek vannak adóval megróva, mennyivel kevésbé lehetne ellenvetést felhozni akármilyen fényűzési adó ellen ? Azonban ha már jónak látták a vadászatot adóval terhelni, viszont a vadászközöuség jogosan követelhet a törvényhozástól kárpótlásul némi javit­mányokat a vadászati törvényben s könnyebbité sehet a vad értékesítésénél. Igy például: tenyésztett vadak tulajdonosainak (a vadásztörvény 12. és 20. §-sa értelmében) meg van engedve tenyésztett vadjaikat bekerített vadászterüle­teken, bármely időben szabadon lőni vagy befogni ffáczányt például). Ez azonban egyoldalú vagy leg­alább fél intézkedés, melynél a törvényhozásnak egy lépéssel tovább kellett volna mennie. Ki kel­lett volna mondania ugyanis, bogy a tenyésztő ne csak lelőhesse, hanem értékesíthesse is tenyésztett vad­ját bármely időbén, még vadásztilalom idején is. Mert ha nem értékesitheti a nagy gonddal, fárad­sággal és költséggel nevelt vadat, akkor a va­dásztörvc'ny által tett engedmény teljesen illusori­ussá és feleslegessé vált. Mert ha a rendőri köze­gek a törvény betűjéhez akarnak ragaszkodni, mindennap előfordulhat oly eset,a milyen K. Gy. gró­fon t aval valóságban megesett. A gróf ugyanis egy­két napig elkésvén fáczánjai lelövésével, mikor ezeket az itteni vadászpiaezra akarta szállítani, a vadászati terminus egy-két nappal elmúlt: s lőn hogy a kapitányság a drága szállítmányt a so­rompón nem bocsátotta át. Hogy a fáczánokkal ezután mi történt, nem tudjuk; de az eset elég eelatanter illustrálja a vadásztörvény »kedvez­ményét. « A másik, még lényegesebb követelmény volna a vadtenyésztők érdekeinek a paraszt lesipuská­soknak és vadoroknak ellenében a törvényben kimondott oltalma. Yítathatlan tény, hogy az uj vadászati adó leginkább a nagy vadasterületek tulajdonosait, a kik pedig a nemesebb vad te­nyésztésével, szaporításával és gondozásával kizá­rólag foglalkoznak s foglalkozhatnak, sujtandja ; s méltányos dolog, hogy nekik e tcherért megfe­lelő aequivalentum nyujtassék ; cz pedig nem leliet más, mint tenyésztményeik védelme a mindenféle orvvadászok ellen. Ezt pedig a következő egyszerű módon véljük elérhetőnek. Bizonyos, hogy a pa­raszt sem fáczáut, sem szarvast nem tenyészt; de szintoly bizonyos, hogy a parasztok sokkal több fáczáut szállítanak a vadaspiaezra (lásd Galgócz, Pöstyén, Csepel stb.), mint a mennyit az ottani erdő-hivatal maga küld fel, szintúgy van a szarva­sokkal is. — Napnál világosabb teliát, hogy itt a legszcmtelenebb orvvadászat szerepel; de fájdalom, az eddigi törvény szerint sehogysem le­bet hozzájuk férni, mert ha a fináncz tudja is, hogy a tököli paraszt, vagy Salamon zsidó nem tenyészt fáczáut és szarvast, nincs joga tőle iga­zolást kérni. — Mondassék ki tehát törvényben, hogy mindenki, ki ilyen vadat beszállít. a vám­sorompónál (hol a vámot s a fogyasztási adót kell hogy lefizesse) mutasson elő az illető erdő­hivatal, kerülő vagy erdőmestertől bizonyítványt arról, hogy az eladásra szállított vad jogos és tör­vényes uton vált tulajdonává, minden ily tanueit­vány nélkül érkező vad pedig teketória nélkül ko­boztassék el a szegényházak javára. Csak ily módon, és pedig egyszerűen, minden nehézkes apparatus nélkül, leliet a tenyésztők ér­dekeit megóvni. Pedig ez ma-holnap égető szük­séggé váland. Mert kinek lesz kedve nagy költ­séggel és fáradsággal vadat tenyészteni, ha fá­radsága gyümölcsét minden jött-ment puskás két­ségessé teheti, sőt tőle megfoszthatja ? Ez az, a mit a törvényhozás figyelmébe akar­tunk ajánlani. Nemcsak kizárólag a kincstár, ha­nem az adózók érdekét is tekintetbe kell hogy vegye; különösen hol, mint fentebb vázolta­tott, ez könnyen és nagy apparatus nélkül eszkö­zölhető. G a 11 i a c u-s. A tenyésztők köréből. Pár szó Pogaras érdekében Miclön a m. kir. minisztérium elhatározta, hogy Erdélyben is egy álladalmi ménest fog lé­tesíteni, — mltgs Kozma Ferenez min. taná­csos ur jónak látta ez ügyben Kolosvárra egy értekezletet hívni össze, mltgs báró Bánffy Dá­niel erdélyi lótenyésztési elnök urboz, melyben a szepesi-szent-györgyi méntelep jgazgatóján kivül több, ménest tartó és vidéki lótenyész­tési elnök részt vett; ott volt br. Wesselényi Eerencz és Béla, Paget János, Bánffy Albert sat. — A tanácsos ur kifejtvén a ministeri­um indokait: a jelen voltak a ménest, még pe­dig lipica-i kanczákkal. kívánatosnak és szük­ségesnek találták. Ezen alkalommal egy szerény indítvány me­rült fel, bogv: — miután az Erdélyben felál­lítandó ménes által a kisebb lovak tenyésztése és nemesítése czéloztatik, — nem lenne-e kívá­natos és jó, az országban tálálható két apró ló­fajból, mint a székely (mely fájdalom veszendőbe vau) és havasi kanczákat venni az uj ménesbe, — és ezek nemesítését okszerű nevelés vagy ke­resztezés által megkisérleni — annyival in­kább, mert ekét fajban, az apró termetet kivéve, a szép és jó ló minden kellékei feltalálha­tók, mint: kicsi száraz fö, nagy fényes szem — arányos alkat, egyenes kereszt, magasan hor­dott farkkal, — egészséges vér, erő és kitartás (pedig mily nyomorú kezelés mellett); kemény hát, melyre a móc (havasi oláh) maga mellé még 5 véka törökbuzát szokott felrakni; — tiszta láb, -— kurta csukló, — jó pata; — az idő viszontagságaihoz edzett test, — egészséges, nem válogató gyomor stb. Ezen indítvány érdemleges vitatás után az értekezlet által helyesnek találtatván, mit. Koz­ma Ferenez min. tanácsos ur azon reményt nyuj­tá, liogy a felállítandó ménesbe a fentemiitett két lófajból kanczákat, vagy csikókat fognak venni. — Fogarason, 1874-ben az állad, ménes felálittatott. de tudtunkkal mai napig ottan nem találhatók se székely, se havasi kanczák. — Vagy talán ez is csak olyan Erdélynek tett ígé­ret volt? G-y.-Fehérvár, nov. 21. 1874. Többen. (Mint illetékes helyen értesültünk, a jövő tavasz folytán rákerül a sor ily kanczák szer­zésére, hacsak a budget engedni fogja, Szer k.) QS g Yepyjd Q nságo k* Fedező mének. BAJNOK, ap. Carnival a. Gipsy Girl, jövő évi mar ti us bó elsejétől kezdve elfogad 10 idegen kanczát 50 forint mellett fedezésre. Nézsán (a váczi vagy aszódi vasútállomástól másfél órá­nyira) Blaskovich Miklós urnái. Egy kancza teljes ellátása naponként 1 frt. 20. Bejelentéseket irás­Eladó. Dllke, telivér szürke mén, nevelte Ozorán hg Észterházy 1859-ben, apj. Sir Tatton anyj. Grey Duchess, — apj. Chanticleer anyj. Duchess of Sutherland — — ap. Lanercost: igen termékeny és hibátlan apaló. Döry Frigyes urnái Dombovár (vasúti állomástól) egy órányira Sütvényi pusztán (Tolna megye) hol több évjáratú sikerült ivadé r kai is megszemlélhetök. Ara 000 frt. Bővebb fel­világosítást ád Döry József Budapest kecskeméti utcza 13-dik szám 1-ső emelet. Eladó vadászlovak. Regény, 15.2 sp. kancza, apja Novio; tökéletesen lovagolt, 140 font alá való vadászló; jól ugrik és jelenleg a mihályi falka után va­dász; 4 5 o éves *— ára 7 00 fit. Vitorla, 15 m. p, k., apja Novio, anyja egy Ass­lan-kancza; 120 font alá kitűnő vadászló; ára 500 frt. Bővebb tudósítást- Gróf Sztáray Antal NAGY MIHÁLYON AD. Birtok-változások. May Fruit 5év. p. kanczát (ap. Forbiddeu­Fruit a. May-Quen — Teddingtontul) b. Wesselé­nyi Bélától megvette Bottka Béla. Észrevételek a vadászati adó - törvényjavas­lathoz. Az uj vadászati törvényjavaslatra vonatkozólag több oldalról vettünk észrevételeket és kifogáso­lásokat; de lapunk tere nem engedvén azok szó­szerinti közlését, lehető hü kivonatbau adjuk a felszólalások lényegét. Igy az egyik beküldő (Lancaster) a javaslatot elvileg elfogadja ugyan, de alkalmazására, illető­leg az ellenőrzésre nézve lát nehézséget, sőt visz­szaélések magvát abban, hogy a vadászjegy előmuta­tására nemcsak a közigazgatási közegek, hanem a mezei csőszök, kerülök és pénzügyőrök is fel legye­nek jogositva. Ez nemcsak hogy nagy szekatúra vol­na a vadászó közönségre nézve, mert ez orgánumok örökös hajtóvadászatot tartanának, hanem ezeket (különösebben a pénzügyőröket) el is vonná hiva­tásuktól, annyival inkább, mivel a bírságok fele része a feljelentő közeget illetvén, — ezek sokkal nagyobb buzgalmat fognának kifejteni a vadászok üldözésében (jövedelemmel kecsegtetvén ez őket) mint a tolvajok és csempészek üldözésében. »A vadászengedélyek ellenőrzésérc igy folytatja beküldő — czélszerübbnek tartanok azon eljá­rást, hogy bizonyos záros határidő lenne, megszabva a vadászengedélyek kiadványozasára ; ezen záros ha­táridő elteltével azután azok névsora, kik vadászén­gedélyt nyertek, a községházánál kifüggesztendő, — ezáltal a nyilvános ellenőrzés eléretik, — csakis a névsorban elő nem forduló visszaélők irányában lehetvén a fennebb jelzett üldözési módot alkal­mazásba venni.« Egy másik »éltes« vadász sopánkodik azon, liogy az államhatalom kapzsi képpel nyul egy oly régi joghoz, minő a vadászat szabad élvezete s a lőfegyver használhatása, s borzongással látja visz­szajönni a »Waffenpass« gyászos idejét. Erre nézve elmondhatjuk : elég sajnos, hogy minden meg lévén már adóztatva, most a vadászatra ke­rült a sor, de clkeriilhetlen szükség lévén az ál­lamháztartás rendezése, e föczélt szem előtt tart-

Next

/
Thumbnails
Contents