Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-01-28 / 04. szám

2(5 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 28. 187 4. tették a Switchkanczát Ostregerrel, kitől jobb versenyanyagot várhatnának mint Tarquintől. Szintúgy helyesebb lett volna vérségi okoknál fogva a Crisis-kanczát Ostregerrel párosítani, mint Virgiliussal, kitől majd, előre látom, mi­óta Otto született, hogy ismét ennek apjához (Buecaneer) fordulnak. Egyébiránt ha a magánosokhoz fordulunk, itt is csak igy találjuk; ezek sem tudják te­nvész-anyagukat tapintatosabban felhasználni mint az államménesek. Vagy helyes volt-e, hogy a tallósi kanczákat 1870-ben mind Nort­countryman-nel fedeztették, bár akkor már Markgrafen és Voltán láthatták, minő vér illik anyjukhoz P Vagy nem liever-e roszul felhasz­nálva a legjobb kanczaanyag — vér és minő­ségre nézve — sok magyar-osztrák ménesben, hol csupán saját középszerű értékű csődöreiket használják hozzájuk, közönyösen nézve: minő eredményeket mutatnak fel mások az ál la'mi és egyleti j e 1 e s b mének után. — Elég lesz, ha e tekintetben csak Ürményt em­lítem Arsenal vagy Pigdon ivadékaival; Sz. I,őrmezét hosszú évek során át Smaragd iva­dékaival ; és ellenökben Chlumetzet sajátságos példaadásával. Hohenau Manfred után nevel most; s a galicziai ménesek nagyobb részéhői igen ritkán küldenek egy kanczát áz orszá­gon kivül valami ménhez, bár elég szép anya­guk lett volna hozzá. E tekintetben Németor­szágban már előrelátóbbak, s a jelesb kanczá­kat hasonló ménekkel fedeztetik. Ausztriában és Magyarországon igen nagy hőségben úsz­nak, s egy régi magyar példaszó szerint: saját zsírjukba fúlnak. Végül pár szóm volna a tenyésztésnek a versenyekben felhasználásáról. Szomszédaink erre sem fordítanak annyi gondot, mint nálunk ; mindent az idomárra hagynak, alig gondolnak arra, hogy miféle versenyekre neveztessenek lovaik, s rendesen csak a versenyekkor látják azokat. Hogy lehetne másként az, miszerint da­czára hogy tenyésztésük, mint ezt a tőlük behozott lovak mindegyikén láttuk — sokkal jobb mint a miénk : mégis a németországi lo­vak a mult év nagy versenyeiben (kivéve a Der­byt) fölényt gyakoroltak lovaik fölött. A hibá­nak az anyag kiképzéséhen kell lenni. A klad­rubi ménes például oly jeles kanczatörzszsel bir. minőnek párja alig van a világon, s igen j ó lovakat is küld a versenypályára ; de meddig tartják ki? A lissai istállón kivül alig találni valahol egy idősb lovat.*) Captain Blue azt tartja: addig arass, mig a nap le nem nyug­szik, s igy egy év alatt többnyire elkoptatja a legjobb anyagot is; hasonlóan járnak el a többi versenyistállók is; legjobb lovaik alig élik tul a 3évesek terhes idényét, mert addig járatják a korsót — még Lembergbe és Kolozsvárra is — mig lábát töri. Röviden szólva, gazdálkod­ni nem tudnak Ausztro-Magyarországban a *) Cosmopolitikus úr, ugy tetszik, nem ismeri az egész világot, — de a magyar-ausztro ver­senyistállókat sem, különben egy-egy tisztán hazai nevelésű s a versenypályákon oly soká kitartó lo­vak, mint Verbena, Andorka stb. nem kerülhették volna ki figyelmét, annál kevésbbé, mintán ezek még most is bizonyítják mily jogosultak voltak annak idején, a »Nemzeti dijra«, holott azon év­beli Derby-nyertes társaik már mind letűntek a pályáról. Szerk. versenyanyaggal, s a mi még a tulajdonosok gondtalansága mellett megmaradhatna is, azt az idomárok és jockeyk végzik ki a kemény ido­mító pályákon. »Mind ennek a veleje pedig az« — mondja végül ^cosmopolitikus, s erről ráismerni vé­lünk, ki áll e név mögött — hogy eszmecsere kerekedjék a felett : mi hiányzik itt, mig Ausztro-Magyarországnak feleslegesen van, s megfordítva: mivel szolgálhatunk mi nekik — j hogy mind a két fél belássa, miszerint telivér­tenyésztésük és sportjuk gyarapításánál egy­másra szükségük van, s mint a jó régi időkben — a most elkülönített tenyésztés és sport egy legyen. (Az előadottak első részéhen sok igazság van, s ha keserű is az, nem árt néha hallani. 1 többi része azonban tisztán a »Sp.« szerkesz­tőjének centralizáló hajlamában fekszik. Ok csak nyerhetnének vele ; hogy nekünk lenne-e belőle előnyünk: ara már múltkor elmondtuk nézeteinket, s igy gondolkoznak Lajtlián túl is. Szerk.) SPORT és TEWÉS2TÉS* & fertyk^uéfeiL Angol- vagy arab telivérrel javítsuk e lovainkat ? Habár az angol telivér előnyeit az arab felett a tenyésztők legnagyobb része beismeri, mindazon­által az arab vér is, habár csökkenő mérvben, de még mindig talál buzgó pártolókra. Czélom e sorokban gr. Széchenyi J., b. Orczy Béla, más bel- és külföldi szakférfiak nyomán az angol telivér előnyei felsorolása mellett kitüntetni azt, hogy egyedül az angol vér az, mely a mi magyar lovainkkal való keresztezése által lóállo­mányunkat a legnagyobb sikerrel javíthatjuk. Tagadkatlan, hogy léteznek, — bár igen cse­kély számmal, honunkban vidékek, melyeken igen rosz takarmány terem, (melyeken mesterséges ta­karmányt nem termesztenek,) s melynek népe a lovakat semminemű ápolásban nem részesiti; e vidé­keken a nélkülözéseket jobban tűrő (? Szerk.) arab vérreli keresztezés jelenleg még sokkal indokoltabb, mint a jó takarmányt s gondozást megkívánó an­gol telivér használata; de meg vagyok róla győ­ződve, hogy nemsokára be fog azon idő követ­kezni, midőn a növekedő értelmiség és jólét a fen­nevezett akadályokat el fogja hárítani. Az angol telivér őseiül az arab Darnleyt, a berb Godolpbint s a török Beicrlcyt tartják, t. i. keleti származású lovakat — se fajta a mult század elején létesült; — igy tehát az arab s az angol ugyanazon egy vér, azzal a külömbséggel, hogy mig az angolok gondos tenyésztés, ápolás s takarmányozás következtében oda törekedtek, hogy a keleti vért nemesítsék, benne'mindennemű czélra megkívántató tulajdonokat összpontosítsanak s azokat a legmagasabb fokra fejleszszék, addig ke­leten, az ottani egyetemes hanyatlás következté­ben, az arab ló ugyanazon fejletse'gi fokon áll, mint 170 évvel ezelőtt. Az angol ló tulajdonai közé pedig e követke­zők tartoznak : nagy alak s nyugodt vérmérsék­let, gyorsaság és kitartás, lcorá kifejlés, a leszár­mazás biztos tudomása, könnyű meghonosulása s mindennemű czélokrai használhatósága. Altalános a panasz, hogy magyar lovaink ki­csinyek, vékonycsontúak és tüzesek; legczélsze­rübb tehát lóállományunkat az angol teli- és fél­vérrel javítani, mely 15 —16 marok, magasságú, ! erős csontalkotású és csendes vérmérséklettel bir? nem pedig az arabbal, mely szintén igen kicsi, még gyengébb csontalkotású, mint a magyar s igen tüzes. Hogy az angol telivér sebesebb — mint az arab, úgy hiszem, senkisem vonja kétségbe, (leg­hathatósabb bizonyítéka ennek a versenytér, me­lyen sohasem látunk arab lovakkal futtatni) ; a ki­tartás tekintetében is az angol telivéré az első­ség, mint ezt számtalan fogadásból tett kísérle­tek tanúsítják, (arab lovaink ugyanis az általá­nos satnyulás folytán igen sokat vesztenek a kitartás tekintetében). A világ valamenyi lófajtái közt leggyorsabban fejlik az angol telivér, és ez igen nagy nyere­ség reánk nézve, ha meggondoljuk, hogy mily ke­vés ember van, különösen az alsóbb osztályúak közt — kik a csikót teljes kifejlődéséig jól tar­tanák, s csak azután kezdenék használni; ellen­kezőleg már a két éves lóval dolgoztatnak, nem gondolva meg, hogy mily dúsan jövedelmezne azon töke, melybe a csikó nevelése 5—6 éves koráig került, lévén az ilyen ló kitartóbb, erő­sebb s 20 — 25 évig is munkaképes, ahhoz ké­pest, melyet kétéves korában befognak. Azonban sok szegényebb sorsú földmives, lia belátja is ez előnyt, de anyagi körülményei nem engedik annak kivitelét; addig is tehát, mig a jó­lét és értemiség növekedésével ez nálunk is le­hetséges lesz, örömmel forduljunk egy oly lófajta felé, mely inig egy részről a leggyorsabb fejlésü, másrészt teljes kifejlődés előtti használata is a legkevesebb kárvcszélylycl jár. Nem megvetendő előnye az angol telivérnek, bogv leszármazásáról biztos tudomást szerezhetünk ma­gunknak ; mert a lovakról Angliában már a mult század elejétől törzskönyvek vezettetnek, melyben a lovaknak fel- s lemenő ágú nemzedékét, öröklött vagy örökölhető hibáit, jó tulajdonaikat, színüket, s egyéb, az azonosság bebizonyítására szolgáló jelvényeket, a legnagyobb pontossággal, a legszi­gorúbb ellenőrzés mellett feljegyezve találhatjuk; nem úgy mint keleten, hol az arab lovak vásár­lásánál semmi garantiánk sincs vérök tisztaságá­ról, mert ha a vevő maga nem megy Arábiába, arról sem lehet bizonyos, hogy valóságos' arab lo­vat kap; ha pedig elmegy, akkor is csak a kül­szín után kell indulni s választania, miután a lo­vak eredetéről szóló bizonyítványok keleten a leg­kisebb hitellel sem birnak, mert ily bizonyítvá­nyok ott igen olcsón, s bárki által megvásárolha­tók. Egy északnémetországi úrral történt, hogy egy arab telivér sárga kanczát vett, s a hozzá adott esküvel erősített tanulevél arab nyelven pej ménről szóllott. Privateer, Netherby, Gallopadc, Ilackfall, Con­script, Vrestler, Hymen, Cleveland s más számos telivér és félvér angol mének utódai eléggé bizo­nyítják, hogy mily homogen az angol telivér a mi magyar lófajtánkkal, s bizonyára sokkal iia­gyobbszerü eredményeket értünk el velük, mint a keletről behozott drága csödörökkeli keresztezés által, melyek keletről behozva, nemcsak hogy fej­lődésük és jó tulajdonságaik tekintetében egy bi­zonyos ponton megállapodnának, hanem folytonos hanyatlás vehető rajtok észre, s jó állapotban! megtartásuk folytonos vérfclfrissitést igényel. Az angol telivér sokoldalú tehetségei azt bár­mely használati czélra alkalmassá teszik: ver­senyre és vadászatra, hintó és könnyű szekérfo­gatokba, séta és parklovakra, valamint az ekevo­násra is a legszebb, mintákat találjuk fel benne. Az angol telivérnek sok válfajtája van; igy a sugár termetű és könnyebb testalkotású verseny­lovon kivül van az izmos alkotású, széles szügyíí, csontos és rövidebb lábú telivér (és félvér) ló, mely azonban a vér tekintetében semmiben sem áll hátrább amannál; s ezen válfajta az, melylyel, ha a mi magyar lovainkat keresztezzük, bármely igénynek megfelelő ivadékot fogunk nyerni, meg­jegyezvén, hogy az egymással párosítandó állato­kat igen gondosan és figyelmesen kell megválasz­tani , s hogy az egyénre különös suly fekte­tendő.

Next

/
Thumbnails
Contents