Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-01-28 / 04. szám

R EBRUAR 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 27 5. Nagy akadályverseny, 1200 frt e. d. Futhat minden belföldi és német ló. Táv. 3U ang. mfld. Teher: 150 font, 4éves 10 fonttal, ló, mely akadályversenyhen még nem indult, 7 fonttal kevesebbet, 1000 frt értékű verseny nyerője 7 fonttal, két ily, vagy egy 2000 frtos verseny nyerője 14 fonttal többet. Tét: 150 frt, bánat 100 frt. A második ló a tételek és bánatok felét nyeri. Nevezés mindenütt márczius 31-ke. (Kivéve: Nemzeti, Hazafi, Batth.-Hunyadi, Nákó-dij és Sándordij. Megjegyzés ek. 1. Valamennyi nevezés, (a lónak neve, szine, és terhéről) valamint a versenyre vonatkozó mindennemű kérdezősködés Sárkány Ján. Ferenczhez (nemzeti Casino II. emelet) bérmentesen intézendő. 2. A nevezések csak írásban vagy táviratilag fogadtatnak el. 3. Minden nyereményből 5 °/

0 levonatik. 4. Minden aranyban kitett dij, tét és bánat aranyokkal fizetendő. 5. A pesti Lovar-Egylet 10 éves tagja minden a versenypályán idomitás végett megjelenő lótól 5 frt gyeppénzt, s minden pályázó lótól, annyiszor a hányszor indul, 5 frt indulás pénzt fizet. — a ki nem tagja az egyletnek, 10 frt gyep- és 10 frt indulás-pénzt fizet. 6. Teheregységül a vám font szolgál. A távolságnál pedig az angol mfld. 7. Hogy a teherfelemelés egy és ugyanazon fokozat szerint meghatározható legyen, a magyar királyi 10 frankos arany értéke 4 forint , az osztr. cs. k. arany értéke 5 frt, a Napoleond'or 10 frt, a Louisd'or és Friedrichsd'or 10 frt, az angol souvereign 11 frt, a tallér 1 frt 50 krral számíttatik. 8. Teherhatározók (Handicapper) : gr. Szapáry Iván és gr. Sztáray János. Maskenballt« rendeznek s »Cancan tableaux vivant« tárul föl a néző szeme előtt, szilaj kedvvel lejtve a »félvilcg« gondtalan gyermekei által. Itt-ott a tömegben egyegy komoly, némaságban veszteglő álarczos nő járkál. Keresni látszik valakit — se valaki ki volna más, mint a háztüzhelytől pár órára elosont férj, ki nem is gyanítja, midőn Éva szép leányaival egy asztalka mellett a Roederert vagy Cliquot-t szörpölgeti, hogy az álcza alatt rákémkedő szempár — kedves élete párjáé, kit ő honn képzelt az apróságok ártatlan körében. A kép, mely ilyenkor föltárul, néha komikus szokott lenni, néha pedig tragicus, elanynyira, hogy a constablereknek is latba kell vetni minden erélyüket, hogy a látványosság szinhelyét a családi tűzhelyhez odázzák vissza. Az »Uj világ« nimbuszát most két ujabb helyiség kezdi megrontani, — a rostélyutczai »Steinitz Etablissement,«, hol naponkint, illetőleg éjenkint nagy maskarádokat rendez a leleményes szellemű Breitner ur, — és a hajósutczai »

Pracht Tanzsalon«, hol szintén minden áldott éjjel buzgósággal rendezi Dluhy ur a »Kränzchen«-eket a demokratikus világ örömére, mulatságára. Mindkét helyiség élénk konkurrentiában van előbb emiitett válrokonával, az »Uj világ«-gal, s kedves asilum gyanánt szolgál Venus modern papnőinek s a tűzhely környékétől néhány órára elszabadult konyha-nyrnpháknak, kik egyegy kis futólagos liaisonban keresnek kárpótlást a siralom völgyében, hol csak oly gyéren kinálkozik az öröm. A kisebb-nagyobb rendű »Tanzsalonok« egyéb iránt mindinkább szaporodnak, még a külvárosokban is. Mindegyiknek megvan a maga közönsége. A kastrendszerre egyébiránt e helyeken kellően ügyelnek. Némely tánczterem contingenséhez csak az ékesen fodrozott hajú commis-k, csinos pipereárus-hölgyek s legfelebb főúri komornák já9. Valamennyi tét- és bánatpénzek a versenyek előtt a titkárságnál befizetendők, ellenkező esetben oly lovak, melyekért a tételek az emiitett ideig be nem fizettettek, pályázatra nem eresztetnek. 10. Az államdijak prepositióra még a kormány jóváhagyása bevárandó. Pesten, 1874. január 17-én. A választmány nevében : a titkárság. Prágai gyep 1876. Három évig versenyzők (Triennial-Stakes) 1876, 1877, 187 8; az 1873-ban fedezett kanczák számára. Minden évben 100 frt, bánat az egész. 187 6-ban lf

2 mf; 187 7-ben 1 mf., 187 8ban 2 mfld. Teher 107 f., kanczák és heréltekre 2 fonttal kevesebb. Ha 15 aláirás lesz, ugy 187 3és 1874-re 200 frttal pótolja az egylet. IIa 10 vagy több aláirás lesz, ugy a 2-dik ló tételét menti. A kanczák mikor és ki által fedeztetése 1S74. január 31-ig, az ivadékok 1874. aug. 8-ig jelentendők be Kapin egyl. titkárnak, Prága, Ferdinandstrasse 10. Nord- und Süddeutscher Preis, 1000 frt, adja donnersmarki gr. Henekel és e verseny tavali nyertese. Aláirás a dijra még nyitva. Három éves, a Continensen 187 3-ban ellett, vagy szopós csikókként anyjokkal 187 3-ban Angliából hozott lo vak számára. Tét 250 frt, bánat 125 frt. 1 mfd. Teher 112 f., ménre 3 fonttal több, 15 aláirás mellett a 2-dik ló 500 frtot kap a tételek és bánatokból. A dij nyertese 500 frtot hagy hátra a tételekből a jövő évi dij számára. Nevezni kell 1874 január 31-ig Kapin urnái. Ausztria és Magyarország versenyanyaga. E czim alatt a »Sporn«-ban »Cosmopolite« aláírással következő találó megjegyzéseket olvasunk telivértenyésztésünkre, illetőleg annak kevéssé felhasználására vonatkozólag. »Sportrúlnak, s képezik a »zárt kört«-t, hová azonban »anständig« urak mindig szives fogadtatásra lelnek, mint vendégek. Az alsóbb rendii táncztermek talaján az iparos ifjúság lejt, — kiki a maga párjával, s ki nem visz tánczosnőt, Terpsychorenak nem áldozhat, s csak a komoly szemlélődésre van kárhoztatva. Mindenik mulatságos látvány a maga nemében. Utóbbiaknál a vendégközönséget egyegy pattantyús káplár, kifont bajuszu baka-tizedes, vagy egyegy kalandvágyó magánzó képezi. A kávéházi és vendéglői daltársaságok között a legelső hely kétségkívül a Corso-kávéháznak internationalis jelleggel biró dal- és táncztársasága, mely minden este nagy c's diszes közönségnek örvend. Képviselve van itt a magyar, német, angol stb. elem. A vonzó delej itt kétségkívül még mindig miss Minnie Davies, Albionnak e bájos szőke gyermeke, kinek szoborszép termete mintául szolgálhatna — egy Izsónak is. Ott zöngicsél Minnie kisasszony minden este kedves kanári hangján, vagy lejti a szebbnél szebb tánczokat, a magyar solót sem hagyva ki a sorrendből. Kedves jelenség, ezt bátran elmondhatjuk felőle. Miss Jenny Mills, e szilaj cancan-tánczosnö már elpályázott, de helyét legközelebb egy franczia chansonette énekesnő fogja a Corso-kávéház deszkáján betölteni. A magyar és német dalnokok és dalnoknők is buzgalommal törekcsznek hivatásukat betölteni. »Jlerrrrrein spazierrrren meine Ilerrrrn« a világkiállítási »hippodrom«-ba, ott a nagymező-uteza és sugárut szögletén, hol gyakran álczás meneteket rendeznek lóháton. Itt nem annyira a magas mülovaglás élvezete nyilik, mint inkább nevetőidegeinket csiklandozzák föl ama tarka képek, melyeknek szemtanúi lehetünk. A jövő »börzebárói«, a váltóüzletek reményteljes tanonczai itt nyerik előtanulmányukat a sport »hüchere«-jéhez, azzal nem törődve, ha koronkint akaratianni is meg kell űző szomszédaink a Dunánál — mondja »Cos_ mopolite« — nem lehet tagadni, hogy sport, czélokra töhh oly anyaggal rendelkeznek, mit a közéletben »nervus rerum«-nak szoktak nevezni — mint mi; s az előkelő »in dolce farniente« felnövekvő fiatalságból is nagyobb contingenssel birnak a sport üzésére mint mi; azonkívül mind az osztrák, mind a magyar kormány sokkal többet adtak és adnak versenyekre és lótenyésztésre, mint német kormányaink — s mégis tagadnunk kell, hogy mindé gazdag adományokat kellőleg felhasználnák lótenyésztésük emelésére. Ha mi — folytatja tovább Cosmopolite — a magán-ambitió számára tenyésztő oly intézettel bírnánk mint Kisbér, hol a legjobb anyakanczáktól és apalovaktól származó téveseket kaphatják az állampolgárok — ugy bizonyára nem volna oka panaszkodni az államnak, hogy tenyészanyaga nem talál vevőkre. Magyarországban és Ausztriában közönyösek az állam által nyújtott jótétemény felhasználására; örökös kifogással vannak az államménesek ellen, de nem segítnek azt helyes irányba terelni, mert folyvást gyökeres változtatásokat követelnek, a ,helyett, hogy javítani iparkodnának. Megengedem, hogy Kisbéren a tenyészanyag párosítása nem mindig történik oly tapintatossággal, mint kellene történnie oly ménesben, mely versenypályára való anyagot nevel. Van ott például egy csomó kancza, mely soha se ellett valamire való csikót, s mégis folyvást tartják s fedeztetik oly csődörökkel, melyekhez éppen nem illenek. Igy például most olvasom, hogy b. Oppenheim a Kisbéren felmaradt egyévesekből megvásárolta Switch kanczának Tarquintól ellett kanczacsikaj át. Miért nem fedezcsókolniok a kör porondját. Ha lebuknak, talpra állnak, mint a macska, s újra fölkapaszkodnak. A délelőtti s délutáni órákban a demimonde is ellátogat, s fölemeltetve magát a hippodrom egyegy életunt gebéjére, uszálytalan öltönyében is kedvtelve adja — az amazont, habár olykor merészségének árát lepottyanás folytán chignonjának öszszeroncsolásával fizeti meg. A Ivároly-kaszárnya épületében néhány nap óta egy a magyar fővárosban »még soha nem látott« tableaux vivant vonja magára a közönség figyelmét. Mistress Anna Benford Londonból kerekedett föl s jött Budapestre tiz szép leánykával, hogy itt velők vékony tricot-öltözékben élő szoborképeket produkáltasson. Annyit mondhatunk, hogy a mistress e leleményessége jövedelmező. Közönségmindig in abundance. Talán ez az oka, hogj* párvállalkozó szellemű egyén hasonló etablissement nyitására szánta magát, mert már több ily »élőképek tára«, nyilt — többi közt a muzeummal átellenben is. »Pikáns látványosság biz ez ! — jegyzé meg egy mellettem ülő öreg ur, ki egész családjával botorkázott be véletlenül e helyek egyikébe, mint monüá, ama hiszemben, hogy panorámát láthatnak. Kedves élete párja azonban igen különösnek találta a panorámát. Mindjárt mellette az eszkimók élelmes kiállítója csődíti a közönséget, azzal ijeszgetve, hogy pár nap múlva már visszautaznak az északi sarkra e kis emberek. — Nem hisszük, s majd jövőre beszélünk rólok. Kodorg ó.