Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-08-26 / 35. szám

23 2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 21. 187 4. szerint nem minden lövés talál jól, egy pár kakast csak megszár ny a 11 am, s ezt aztán I. Flórával 4-szer 5-ször »kerestettem« fel és »állattam« meg; ha ilyenkor pedig II. Flóra a felkelő szárnyas után akart ugrani, abban a pill a n a t b a n már pattant farán a korbács, azt se tudta honnan ilyen rögtön, s elment kedve a vad után ugrani. — Ha csak kevés büntetés is — százszorta többet basznál, mert megállítja az ebet szándéklott tettében, az üldözésben, mintha már megtörtént eset után még oly erősen megverjük is. Gondolkozni n e in t ud ó 1 é n y e k e t a b b a n a pillán a t b a n kell megaka dá 1 y o zni, midőn belyt e 1 e n ü 1 a k a r n a k v a 1 a m it t e n n i, i g y barnáskor ez ösztön rá j u k j ő, e zz e 1 e g y ü 11 v i s s z a e m 1 é k e z n e k, b o g y ezt nem szabad tenni. Az ily gyors és lárma nélküli büntetésnek az a baszna is van. hogy a kutya, ba különben barátságos vele az ember, nem ijed el, mert felbevülésében jóformán észre se veszi, miszerint a megállító ütés gazdájától származott. Miután a már emiitett nyolez gyakorlat alatt II-dik Flóra többször utánna rugaszkodott a nyúlnak, hogy ebből kigyógyítsam, egy körülárkolt rétet szemeltem ki. E rét messze esett az emberektől, s kora tavasz időben a nyulak ide jártak bagzani. Kétszer ültem itt lesben pár óráig II-dik Flórával, mialatt elégidőnk volt, hogy ő a nyulakat közelről-távolról megszokbassa, nekem pedig, hogy érzelmeit ellenőrizhessem. Zsemlyét kapott ka nyugodtan maradt midőn egy nyul közel járt, s váratlan korbácsütést, ba ugrani akart; ez egyszer ü eszközök által oda szoktattam II. Flórát, hogy philosopkikus nyugalommal hagyta futni a nyulat, s szépen mellettem maradt. Miután ápril vége felé kakasra már nem vihettem ki Flórát, ennélfogva nem is láttam öt május vége előtt; ekkor újból nyolezszor mentem ki vele vadászatra, s pedig vizenyős rétre, hogy alkalma legyen a bibiczek-, fürjek és barisokkal megismerkedni — de utánnuk nem szaladni. E czélból I. Flórával fiatal bibiezeket kerestettem fel, s aztán II-dik Flórának állani kellett őket; többször fel is vettem a bibiczeket kezembe, s aztán ismét futni hagytam, de Flórának nem volt szabad őket követni, s minden ilyes kísérletet rögtöni korbácsütés szakított félbe. Néhány gyakorlat után II-dik Flóra már maga is feltalálta a fiatal bibiczeket, megállta őket, s hagyta futni is a réten, a mint nekik tetszett. Hogy azonban szorgalmát megjutalmazzam és kedvét megtartsam, néha-néha egy fürjet vagy harist le is lőttem előtte, de csak akkor, ba rendesen megállta őket; ezt azonban nem gyakran tettem; ugy hogy a május utóijárói junius elejéig tartott nyolez vadászaton mindöszsze is csak ötször látám jónak ezt gyakorolni. Innentől fogva julius elejéig megint nem láttam II. Flórát; de azután ismét négyszer vittem ki I-ső Flóra társaságában, liogy vagy az erdőben egy nyulat, vagy a gabonaföldek szélén egyes fürjeket láthasson és állhasson ki. Ugyanez időben vizi vadászatra, fiatal kacsákra is kijártam, s ilyenkor I. Flóra mellett a II-dikat is magammal vittem, de mindig mögöttem kellett jönnie, s nem engedtem meg, hogy keressen vagy hogy lövésemre a lehulló kacsa után ugorjék ; meg kellett elégednie azzal, liogy egyelőre az elejtett kacsát állhatta. Midőn augusztus kezdetével a mezőkön néhány gabnaföldet már learattak, a két Flóráj val hatszor rándultam ki fiatal foglyokra; és a | mely nyulat, foglyot II. Flóra nyugodtan kiállt j — azt le is lőttem. E katszori kirándulást egyúttal arra használtam fel, liogy leszoktassam II. Flórát a fiatal ebek azon rosz szokásáról, miszerint igen lassan keresnek, mert minden burgonyabokor mellett külön megállnak, körüljárják azt stb.; és pedig az által szoktattam le. hogy I-ső Flórával» együtt kerestette m. Ha e közben kissé tűzbe jött, ugy egyideig ismét bátra parancsoltam, vagy I. Flórát liíttam vissza, mire aztán mindjárt lassabban fürkészett. Ez ideig mindössze 26-szor volt künn velem II. Flóra a nemes vadászat mezején, s ugy volt végezve, liogy augusztus 15-kén, éppen az általános vadászat megnyitása qapján, gazdája, bH. előtt mutassa meg — mit tanult. Felvirradt a nagy nap, megindult a vadászat s Flóra secundus szereplése; először is egy igen sürü burgonyásban, liol egy pár meddő jércze tartózkodott. ebünk igen vigyázva és lassan keresett, mindamellett is a két fogoly előbb felrebbent előtte, mintsem Flóra biztosan »állta« volna őket. Báró H... ezt kedvtelenül nézte; én azonban biztattam őt, liogy csak várjen egy keveset, majd jobbat is láthat vizslájától, és igazam lett. mert Flóra II. nemcsak hogy mint czövek állt fiatal foglyok előtt a legközelebbi dűlőben, hanem négy óráig tartó vadá| szatunk alatt annyira nyul- és lövés-szokottnak mutatá magát, miszerint gazdájának biztosan állta meg a nyulat és engedte lelőni, sőt az e közben I. Flóra által kiugrasztott s előtte keresztül sjialadó nyúlnak oda se nézett, s én is lőhettem. — Nyolez szárnyast és két nyulat lőttünk Flóra e 27-dik kimenésekor; e vadakból azonban Flóra természetesen még egyet sem »adott fel«, mert kikötöttem gazdájával, miszerint szeptemberig erre ne is szoktassuk; mindamellett is két darab fogoly megtalálását mégis neki köszönhetjük, mert lövés után a sűrűben nem találtunk volna rajok, ba csak ö újból fel nem találja, s ránk visszanézés által: »hogy mit csináljon velők« figyelmessé nem tesz a felvételre. Augusztus második felében még háromszor vittem ki magammal II. Flórát vadászatra, liogy ezalatt nyul- és lövés előtti biztonságát p r ó b ára tegye in. E végből a nem igen biztos Mirza nevü szukámmal vittem ki, mely rendesen minden lelőtt vadat parancsszó előtt is elhozott, s csábító körülmények közt nem állhatta meg, bogy a megállott vadat saját mulatságára felzavarja. E rosz példaadás mellett természetesen II-dik Flóra erkölcsi elvei is inogtak nélia, de a rögtön alkalmazott pattogó emlékeztetések még jókor lehűtötték gerjedező bűnös érzelmeit ; egy párszor persze gyorsan utánna kellett ugornom, hogy még jókor — mindjárt a vad után tett első ugrásnál elérje őt a nemezis. • Harminczadik kirándulásunkkor mind a két Flórát magammal vittem egy nagyobb, v eg y e s v a d á s z a t r a, hol foglyok, nyulak és tengeri nyulak (Lapins) is voltak ; itt í-ső Flórát gyakran kiküldtem a meglőtt lapinok elliozásalára, és bár ezt II. Flóra csodálva nézte, mindazáltal — kevés kivétellel — nem ingadozott alapelveiben, s nem mozdult a nyul után. Igaz, hogy többnyire hátam mögött is kellett járnia; igy történt aztán, liogy egy lóberésben vagy 150—200 lépésre visszamaradt, a nélkül liogy azt észrevettem volna, és ott egy lapjai előtt mindaddig keményen állva maradt, mig én visszafordulva azt lelőhettem, mire még mindig hidegvérrel nézte a lapin utolsó ugrándozásait. Ennyire biztosnak találván tanítványomat a jóban, felhívtam tulajdonosát, liogy most már maga kisértse meg vele a vadászatot; lőj jön előtte egy csomó foglyot, egy pár nyulat, s ba az ő vezetése mellett is — pedig fiatal ebekkel nem tudott helyesen bánni — teljesen biztosnak mutatkozik nyul és lövesd ellen a kutya : ez esetben a »feladást« (das Apportiren) bizonyosan begyakorlom vele 7—8 nap alatt, azon módon, mint azt már az I. fejezetben Fog nevű kutyámmal tettem. — Báró H.-iiak azonban augusztus végétől szeptember elején 9—10 napig nem volt ideje vadászatra menni, nekem meg szeptember 10-dike körül távoznom kellett, ilyenkor szoktam elutazni mindig s megkezdeni vadász-hadjárataimat, melyekről gyakran csak a jövő márczius eleje vetett haza. Ilyenformán Flóra betanítását a »feladásra« el kellett balasztanom bizonytalan időre. Ha magamé lett volna ez eb, ugy már akkor egészen kiképzett vizslává tettemyolna.Hogy erre korábban nem tanítottam, annak az volt az oka, mert hat hónapos korában — legényem hiányos felvigyázata mellett, alkalma nyilt e g y p á r csirkét megtépni,' minél később akartam tehát neki e fiatalkori bűn ismétlésére alkalmat nyújtani. * x Idáig terjedne az én tiz vizslám története melyet még egy bezáró fejezettel akarok megtoldani. s melyben igyekezem kimutatni azon, minden vizslatulajdonosra nézve kiválóan fontos módot, hogyan k e 11 a j ó 1 nevelt, kezes ebbel bánni és azt használni, liogy az minden körülmények közt kezes is m a r a d j o n. Vadiász« taste« Egy másik eset a beváró rókáról. A mult számban Cserkésző által közlött esetről nekem is jut valami eszembe. — Szintén a mult őszszel, vagy már jobban tél kezdetén volt, s éppen friss havazás reggelén, hogy a birkás tanyáról a kastélyba rendesen tejet vivő szamaras oláhlegéuy megálhipodik udvaromon, s elbeszéli nekem, hogy a mint az erdőn keresztül hajtott, egy csoport fenyőbokor aljában fekvő rókát pillantott meg. Miután fegyvere nem volt, nem is háborgatta az állatot, de mindjárt eszébe jutott, hogy bejelenti nálam, s hogy a helyre ráakadjon, egy marék szénát ejtett el a hóra. — En azonnal veszem fegyveremet, s megindulok magam; a friss hóban mindenütt látom a legény és négylábú kísérőjének nyomait ; végre rnegpillantám a szénacsomót, s mindjárt rá a rókát is, mely még mindig ott gubbasztott a fenyőbokor aljában, s mint tisztán kivehetém, rám nézett, de sőt előbb kellett látnia' engem, mint én őt uiegpillántám. — Csak' midőn fegyverem felemelém, ugrott fel a vaczokból, d.; lö-