Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-08-26 / 35. szám
AUGUSZTUS 26. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 241 vesetnre azonnal felfordult. Ez egy vén kan róka volt. V á r á d i. Agarászat ? ; kopását A »Bács-Bodroghmegyei agarászegylet« f. 1874. évben két agarászatot tart, és pedig: 1. Kölyökverseny. 1874. évi október hó 24-én zentai gyepeken. Gyül-hely Csantavéren, nagy vendéglő. Tét 5 frt, nem részvényes 10 frt., f. v. f. Nevezés megelőző napon éji 12 óráig ott, az egyleti jegyzőnél. 150 frtos tiszteletdíj. A tétössz fele az első, fele a második agáré. 2. Elegy verseny, korkülömbse'g nélkül 1874. évi november 27-én Tompán. Gyülhely Szabadkán nagy vendéglő. Tét 10 frt, nem részvényes duplán fizet, f. v. f. Nevezés ugyanott megelőző éjji 12 óráig, az egyleti jegyzőnél. Tiszteletdíj 350 frt értékű billikom. Tétössz fele az első, fele a második agáré. Vidéki urak szívesen láttatnak. Kovátsits Károly egyl. jegyző. AtHIlfllJ, XII. VIADALOK, VERSENYTEREK, DIJAK. (Folytatás.) Állandó versenytereken a pálya különös gonddal készittetik elő. Legczélszerűbb kilencz hüvelyknyi tégla-porréteg, jól letömve, s agyagos liomok borítékkal befödve, melynek tetejére körülbelül 2" közönséges hamuréteg teríttetik. Az egész jól letiporva, áztatva, és gereblyélve, kitűnő pályának nevezhető. A pálya tojásdad alakú legyen, különös tekintettel arra, hogy a nyerő pont vagy »czél« (»winning post«) az ellypsis hosszú oldalán álljon, s legalább 250—300 öl egyenes futásban j részesítse a versenyzőket, kanyarulat nélkül, a | végroham (»finish«) döntő és végzetes megfutásában. A nyerő-pontot illetőleg kétféle »theoria« uralkodik az athletikai világban. Dilletans-viadalokban A és B pályabirák PÁLYA wegy fehér szalagot ( ) tartanak a pályán keresztül, mely a czélpontot képezi. Ezen szalagot a nyertes (C) a beérkezés pillanatában köteles mellével érinteni, és csakis mellével, — kézzeli kapkodás vagy másféle eltérés ezen szabálytól »Disqualificatiót« vonván maga után. Szakemberek versenyeiben iÁ és B (lásd : Diagrammot) czölöpök által vannak képviselve, — melyeken át a szalag vonatik, mig a pályabirák szinte ott veszik fel állásukat. Ez utóbbi modus czélszerübb és függetlenebb. A verseny hevélyében megtörténhetik ugyanis, bogy a szalagot tartó pályabirák egyike, — önkéntelenül, s a legcsekélyebb részrehajlás nélkül is, — kezének vagy testének talán észre sem vehető mozdulatával, több hüvelyknyi előnyben részesíthetné a pályázók egyikét. Ily alapos vagy alaptalan vádokra nem lesz ürügy vagy alkalom, ha a czölöpök rnodusát követjük leendő »Arená«-inkban. A legtapasztaltabb szakemberek véleménye szerint, öt hold teriiletü versenytér, egy 18 láb szélességű pályával megfelel egy athletikai viadal minden igényeinek ugy a pályázók-, mint a nézőségre nézve. Állandó épületek, költséges emelvények, pavillon-ok stb. könnyen nélkülözhetők. Sorompók, kerítések, czölöpök és kötelek a szükséges felszerelési eszközök. Állványt, sátort, étel- s ital-tárt rögtönözni lehet. A nézőség vagy gyalog, vagy kocsin, vagy ülve lesz jelen a viadalon. — E szerint fog a belépti dij szabatni és a nézőtér felosztása is történni. Mind állandó, mind »alkalmi« versenytéren szükséges egy öltözö szoba a pályázók számára. Ha állandó pálya, az öltöző szoba egész éven át nyitva áll az idomítás alatt levő athleták használatára, kik az idomár és pályagondnok vezetése alatt, csekély költségen, tavaszszal és nyáron munkában állanak. Megnem vetendő kényelmet nyújt egy az öltöző terem mellett fellállitott zuhany-fürdő, mely felfrissítő »institutio« csakugyan számos angol versenypályán található. A pálya-gondnok s idomár kulcs alatt tartja az atlileták »dolgozó« ruháját, felelős a versenytér rendben tartásáról s felszereléséről, s azonkívül nem ritkán neje segítségével a verseny-öltözék és lábbelik elkészítése körül működik. Ezen sokoldalú szak-egyén a viadalokon nélkülözhetlen segédtisztje és »sugó«-ja a handicappernak s indítónak. — s a viadal sikere nem csekély mértékben az ő közreműködésétől függ, bár csak háttérben és szerényen érvényesítve. Athletikai versenytérek s clubbok különkülön birnak egy ily szakemberrel, ki — ha fővárosi — a clubb engedelmével vidéki viadalok rendezését is magára vállalja, s mint idomár egy kis mellék-keresetet is teremt magának. Egy 18 láb szélességű pályán öt versenyző egymás mellett indulhat kényelemmel s összekeveredés nélkül. A zavar elhárításának szüksége nagyrészt indokolja a »futam«-ok (.Heats') s »csapatok«bani indulást, mely futamok nyertesei aztán a döntő futamban concurrálnak. A csapatok (s futamok) száma és össze-állitása, föltételeztik a nevezések száma által. Igy például, ha egy versenyre vagy handicapre 12 nevezés történik, a viadal intézői az indulókat 4 csapatra fogják osztani, kik 4 futamban és egy döntőben fognak pályázni. Ha 20 nevezés történt, 5 csapat 5 futamban fog szaladni, a nyertesek 2 külön elöntő, és egy végső futamhan. Ha 18 nevezés történt, 4 csapat fog indulni (5, 5, 4, 4 == 18), — az intézők diseretioja s belátása szerint. — (Lásd a »V.- és Y.-lap« 26-dik számában közlött verseny-programmot). * * k A viadalokra ajánlott tisztelet-dijak szokás szerint serlegek és érmek. A serlegek értéke változó, és függ az athletikai clubb financziális állásától, egyes adományzók bőkezűsége és a verseny minőségétől is. Vidéki, szerényebb rangú clubbok viadaljain a dijak néha mulattató alakjára és változatosságára akadunk. Egy előttünk levő kisvárosi programúiban a következő tiszt, dijjak vannak elősorolva a competitió buzdítására, — mely dijjak eredeti példányait volt alkalmunk személyesen megvizsgálni. 1 utazótáska, 1 tajtpipa, 1 cricketlapda, 1 dto lapát, 1 p. dto czipő, 1 phot, album, 1 vadászkés, 1 téntatartó, 1 melltü, 1 szivartartó, 1 dohányzacskó, 100 db szivar, 2 theás-csésze, 1 arany rajzón, 1 garnitúra inggomb. 1 pár hajkefe stb. stb. ad infinitum!! A dijak egy külön neméről akarunk most szólani, mely fontos szerepet játszik az athletikai lendület egész létére nézve, fokozván a részvétet s emelvén az athletikai versenyzés tónusát, a »kihivási« serlegekről, összeköttetésben a »bajnoki« (Champion) disz-czimmel. Egy kihivási serleg (»Challenge Cup«) ismételve (3-szor, 4-szer) megnyerendő, mielőtt a nyertes magáénak nevezheti. — A feltételektől (propositiók) függvén, váljon 3 (vagy I) egymásutánni viadalban vagy ugyanannyi évben. — xA ki az első viadalban vagy évben nyer, a serleget köteles megvédni, s minden kihívást elfogadni vagy resignálni. mely esetbeu a serleg újonnan kitüzetik. Ha a serleg első nyertese vagy védője a kihívást elfogadja s megküzd érette, — vagy nyer vagy veszt. Ha nyer, már közelebb álland | a bajnoki czimhez, s még csak egyszer keilend j győznie az atliletika legfényesebb jutalmáért. Ha veszt, az uj nyertes lesz védője a serlegj nek, mig az előbbi védő. lia tetszik, újonnan felléphet, de most már a kihívó szerepében. Ha kihívó nem találkozik, a védő »walk over«-t csinál, czélszerü ezen lehetőség korlátolására, mely nagyon is megkönnyítené a diadalt, a propositiókban már előre kimondani, liogy két walkover fog egy versenynek tekintetni. A kihivási versenyek a sportok különféle ágaiban képezik az athletikának 1 e gérdekesebb mozzanatát. és a bajn ; i disz-czim valóban méltó egy atbleta legerélyesebb törekvéseire! Kivánnók, hogy nálunk egy bajnok nehezen nyert babérjai őt az athletai világ legmagasabb polczára emelnék. Társai közt legyen »primus inter pares« ugyan, de őket utánzásra és férfias vetélyre buzdítván dicső példájával. Nevét a viadal vagy egylet aranykönyvébe iktatnók s bemutatnék az ifjú nemzedéknek mint olyant, ki a legfényesb jutalmat legkitűnőbb athletikai tettekkel vívta ki magának. Leendő atbletáink pedig csak egye t tartsanak szem előtt. A jó katona, azt mondják, nem is tudja, lia megveretett, — igy érezzenek ők is. Legyen d ic s v á g y u k á 1-s z é g y e n n é 1 k ü 1. Akarjanak nyerni s túltenni vetélytársaikon, d e ne resteljé k a megver etést. Athletikai sportokban ép oly nemes megveretni, mint győzni. A közönség örvend a férfias vetélynek, és méltányolja a tanúsított bravourát.
