Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-01-07 / 01. szám

JANTJÍB 7. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSEKF-LAP. Szatmáry Mihály úrhoz, a lovarda igazgatójához kell intézni. Telivér kanczát fedez 105 frtért. Félvér kanczát » 62 frtért. Kanczatartás naponkint 1 frt 20 kr. teljes ellátással. A hol több kanczához legény is küldetik, ott egy kancza 1 frt naponkint. Hágatási hirdetmény. Nagy-Szalánczon — vasúti állomás a magyar észak-keleti vasút kassa-s.-a.-ujhelyi vonalán — fedez a jövő 1874-ik évi hágatási idény alatt: Kettledrum (az epsomi Derby és több más verseny nyertese Angliában) sga m., nev. Mr Cookson 1858 ban a. Rataplan (Stockwell testvére), a. Hybla (Mincemeat anyja), a. The Provost a. Otisina (Lanercost testvére), a. Live:pool a. Otis Bustardtól: 12 telivér kanczát 200 írtjával, istállópénz minden kancza után 10 frt. A kanczák bejelentését elfogadja gr. Forgách László Nagy-Szalánczon pr. Kassa. ZsibÓn — a csúcsai vasútállomástól 7 mfld — b. Wesselényi Bélánál következő mének fognak az 1874-ik évi fedezési idény alatt idegen kanczákat is fedezni. í. Bois-Roussel 70 frt, 2. Flyboat (Á. m. o. m. k. 119 1.1 35 „ 3. Blitz-Major (ezelőtt Mac-Mahon. A. m. o. m. k. 38 1.) . . . . 30 frt, Két utóbbi eladó is. Ellátás és takarmány legjutányosabb áron. William Richards. Tiszafüred 187 3 decz. 20. Tisztelt szerkesztő űr ! Mint a »V. és V.«-lap 52-ik számában, — vadásztársunk B. R. úr által — közlött értesítésből tetszik tudni, nálunk egy a közbirtokosságból alakult vadásztársulat áll fen, e társulat a helybeli földes gazdáknak 2200, a volt zselléreknek 800 holdat tevő birtokain is ki akarta haszonbérelni a vadászati jogot, de, — különben nem rosz gondolkozású — polgártársainkat, néhány coripheus, a vadászati törvény tudatlan elferdítése által annyira félrevezette, hogy tőlük a vadászati jogot semmi áron nem lehetett kihaszonbérelni, hanem megtartották • azt, közösen maguknak. A volt-zsellérek, 800 hold földjükön, megengedték fegyverrel biró tagjaiknak a vadászatot, s ők, mivel a lesi puskások és arczátlan orvvadászok is csupán közülök kerülnek ki, csaknem tisztára ki is pusztították minden vadjukat. Nem igy a földes gazdák, kik elhatározták, hogy sem maguknak, sem idegennek egyelőre megnem engedik a vadászatot, s dicséretökre legyen mondva, ez elhatározásnak tudtak is — mert akartak, — szigorúan érvényt szerezni, s egy év óta, kivéve pár orvvadásznak rendtörését, kik azonban szemtelenségüknek tisztességesen megadták árát, — igen nyugodalmasan éltek itt és szaporodtak a tapsifülesek. Decz. 8-án érdemes törvénybiránk, földes gazda társaival egy körvadászatot rendezett, melyre a közbirtokosok vadásztársulatát testületileg meghívta; a gazdák pedig, — kik közt a puskával birok sem arra tartják fegyvereiket, hogy vadászgatva dolgaikat mulaszszák, hanem legfelebb szolleiket óvják vele a kóbor kutyáktól, — hogy magok is közvetlen gyönyörködhessenek, a vadászat örömeiben, személyesen állottak ki hajtóknak, s mint nyilvániták nagyon is jól mulatták magukat. De nem csak ők mulattak igen jól, hanem mi is, s azt hiszem, minden jelen volt vadásznak véleményét tolmácsolom akkor, ha e pompás mulatságért a gazdáknak, különösen a kezdeményező törvénybiránknak, köszönetemet nyilváni- i tom, s ha azt kivánom, hogy a vadászat nemesebb czélját ily szépen megértő derék polgárokat az ur-isten sokáig éltesse. A boldog— mindenütt szabadon vadászható időben, e földeken 10—15 nyúl szokott egy-egy körvadászaton elesni, most azonban elesett 209 ; de elmenekült, még pedig többnyire egészségesen legalább négyszer ennyi, a mi részben annak tulajdonitható, hogy a 26 lövész közül csak 7 használt hátultöltőt. A nap hőse N. ur volt Tomajról, ki 15 nyulat lőtt. Decz. 27-én a »birtokosok vadásztársulata« is tartott körvadászatot, s amaz örvendetes tapasztalatra jöttünk, hogy egy éves fenállásunknak, s szigorú vadóvásunknak már is meglehetős eredménye van. — Mig területeinket el nem tilalmazhattuk, ha tartottunk is néha egy-egy keserves körvadászatot és elesett 20 — 30 nyul, már meg voltunk elégedve ; de most, bár legvadszegényebb helyeinket vadásztuk meg, mégis 80 darab nyúl jött teritőre, s vagy háromszor annyi elmenekült. Volt két róka is hajtásban, de mindenik még a kör bezárása előtt elvitorlázott. — Körvadászatainkról majd alkalmilag röviden. K. F. Tisztelt szerkesztő ur! A mult hetekben Konkoly Thege Miklós ur birtokán kedélyes vadászat volt nyulakra, melyben vagy 30 vendég vett részt; többi közt Komárom várának parancsnoka, a kedélyes Baumgarten tábornok, Pulay Kornél, Jankovich urak stb. Négy körvadászaton vagy másfél száz darab tapsi lövetett, melyek elejtésében a vadászur és a tábornok excelláltak. Vadászat után pompás lakoma volt a háziúr és szeretetreméltó neje vendégszerető házánál. Tisztelt szerkesztő ur ! Méltóságos gróf Zichy György, Camillo és Aladár urak, nagy-lángi urodalmában, deczember hóban 187 3-ban tartott, 4 napi kisebbszerü pásztás vadászatokban 6 lövész által, ejtetett összesen 523 darab nyul és 18 darab fogoly vad. J. Z. Pár hetem az Umlomatie-nél. Az Umlomatie égy kis folyó Dél-Afrikában, mely észak és nyugot felöl az Umlomatie vagy Umkamogaziba ömlik. E pompás folyam a Delagoa öböl északi végén hömpölyög a tengerbe. Egyetlenegyszer járt itt európai ember, ki kaffer telepről irta tudósításait. E terület Umzelonak, a »nagy főnök«-nek tulajdonához tartozik, ki Limpopóban él, a vízilovak, a hippopotamusok valódi hazájában, hol ez állatok seregestől tanyáznak szerte a vidéken. Pár hóval ezelőtt vadásztunk mi ott a Bomba hegység alatt, s nagy számmal lövöldöztük össze a buffalókat s más egyéb vadat, a nagyjából és aprajából. Barátaimmal arra határzók magunkat el, hogy az esős évszak beálltáig nem fogunk hazánkba visszatérni, hanem éldeljük a vadászatnak itt oly igen kínálkozó gyönyöreit. Északi irányban utazva kocsinkon, az Umlomatiehez értünk. Ott néhány kaffert vévén magunkhoz, gyalog folytatók utunkat tovább. E belföldiek részint sátorkészleteket, részint egyéb szükséges tárgyakat czipeltek utánunk. Néhány mértföldnyire a folyam mentén haladva, egy oly helyhez értünk, hol a viz 200 yardnyi széles volt, s térdig érvén, csónak nélkül átgázolhattunk rajta. Innen egy gyalog ösvényen folytattuk utunkat, hol vadregényes szirtes helyek, hol zöldelő kies halmok között, a hol egy lélek sem járt még amabenszülötteken kivül, kik e bájoló berkek, ligetek között láttak világot, s kik midőn minket európaikat először megláttak, — különösen a szépnem képviselői és a gyermekek — százával csoportosultak megbámulásunkra, kínálgatva minket a schuallával. E sósizü ital az ő sörük, mely cserépkorsókban áll. Hátrahagyva a vidék emberlakta részét, utunk sötétzöld lombozatú erdőségbe vezetett, melynek fáin sárga és a legnagyobb narancsnál is hatalmasabb gyümölcs terem, s ezt a kafferek »umschlali«-nak, — »pihenj kissé«-nek — nevezik. Héja kemény, mint a granátalmáé, mig belsejében nyolez-tiz nagy lapos babszerü mag rejlik. Ehető része hüvelybe van burkolva s ez szinre rothadt almához hasonlít, mig ize édes-savanyús, mi ez éghajlat alatt üditőleg hat a testre. Második éjjel az Umlomatie-nek egy kanyarulatánál ütöttünk tábort, meglehetősen kifáradva és éhezve, miután reggel óta gyümölcsnél egyebet nem ettünk. Abban a hiszemben valánk, hogy majd lőhetünk elég vadat estebédre, ha egyszer a kitűzött helyre megérkezünk ; de biz egy sakálnál egyebet sem találtunk, s ez is elvitte magával a lövést. így aztán a pecsenye reményéről ez este le kellett mondanunk. Éjfél tájban a kafferek fölébresztének minket, mondván, hogy nem messze tőlünk vízilovak förödöznek a vizben. Fölragadtuk puskáinkat s a koromsötét éjben megvontuk magunkat egy iszapos nádas hely szélében s három teljes óra hosszát várakoztunk, a nélkül, hogy valamit láttunk volna. Ekkor meghiusult reménynyel térve a kafferekhez vissza, egy korty rumot hörpenténk föl, hogy félig meggémberedett tagjainkat fölüditsük. Korán reggel C. barátom egy vizi madarat lőtt, s ezzel igyekeztünk követelő gyomrunknak a tartozott adót mihamarabb annak rendje szerint leróni. Majd tovább indáivá, délután az Umlomatie-hez értünk. Óvatosan közelegtünk a parthoz, mely tövises cserjékkel s fákkal volt szegélyezve. Oly látványt, mely itt fölmerült szemem előtt, még sohasem lát« tam s talán látni sem fogok többé. A folyam nem lehetett több, mint hatvan yardnyi széles, melyet helylyel-közzel rohanó vízesések, zuhatagok szakgatták meg békés haladásában s itt-ott fákkal benőtt szigetecskék voltak közepén. A zuhatagok és szigetecskék között körülbelől háromszáz yardnyi távköz lehetett, s e távközben — bátran merem állitani — legalább is száz vízilónak a fejét láttam a vizből kiütve. Egészen elálmélkodtam. Nagyszerű látvány volt ily óriási lovak seregét a folyamban úszva látni. Némelyik egészen kiemelte hátát a verőfényre, némelyiknek pedig jóformán csak finom kis füle látszott ki. Majd sportszerüleg üldözék egymást, ügyesen bukdácsolva alá a vizbe, hol egyik, hol a másik, a küzdelem hevélyét ezáltal is fokozni igyekezve, s nem is álmodozva a felől, hogy kíméletlen golyóink, melyekkel eddig ismeretségbe nem jöttek, veszélylyel fenyegetik őket. Megvallom, először történt életemben, hogy vadászatközben bizonyos szánalomérzet fogott el; de ez állatok oly boldog elégültségben, valódi paradicsomi életet látszának itt élvezni, hogy szinte tartózkodva emeltem rájok fegyveremet. C. barátomat szintén ily érzület ragadhatta meg, mig végre haliám »By Jowe!« kiáltását s a hozzá legközelebb levő s leghatalmasabb főre irányzá fegyverét. Én követém legott példáját s alkonyatig egyre lövöldöztük őket. E délután tizennégyet lőttünk le, mig több megsérült s a zuhatagokon áthatolva, megmenekült. E vízilovakra sohasem vadásztak azelőtt, a honnan két-három napon át igen jól lehetett rájok lődözni, noha mindinkább kisebb számmal kezdtek mutatkozni, a mellett óvatosabbakká váltak s csupán orruk, szemük, fülök és tarkójok látszott ki a vizből. Ily helyzetükben aztán szerfölött ba jos volt őket lőni, minthogy egyetlen sebezhet részük fülök töve; ámbár nem rosz lövés, ha orrát találja is az ember, mert akkor nem tartózkodhatván a viz alatt, a szárazra kell kimennie. A következő nap a kaffereknek is kijutott a munkából. A lelődözött vízilovak bőrének lefejtésével lettek megbízva, s minden egyes ily műtétért fejenkint 4 — 4 shillinget kaptak. Harmadnap tovább indultunk a zuhatagos és szigetes folyam mentén, miközben két-három vizi lovat sikerült elejtenünk, egy kaffer deputáczió *