Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-01-21 / 03. szám

R EBRUAR 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19 árverés előtt magánúton megvette Rotundet (2é. sga k., ap. Buccaneer a. Peeress), és Hübner huszárkapitány a 4é. Meistersingert. Az álladalmi mének kiosztása a székes fejérvár méntelep területén. (A »Földmivel, érdekeink« lótenyésztés-iigyek czimíí rovatából.) (Folytatás és vége.) Veszprémmegye 12 állomására összesen 4 4 mént, köztük 3 angol telivért, 17 félvért, 1 arab telivért, 13 félvért, 6 normann, 2 lipiczai és két percberont kap. A fedezési dij egynél 6 frt, ötnél 5 frt, tizennégynél 4 frt, tizenötnél 3 frt és kilencznél 2 frtban állapíttatván meg. Zalamegyében 10 állomásra 30 mén adatott, t. i. 8 angol, 6 arab félvér 2 normann, 1 norfolki, 2 lipiczai, 3 percheron, és 7 nehéz (styriai) melyek közül kettő 5 frtért, kilencz 4 frtért, tiz 3 frtért, öt 2 frtért és négy 1 forintért fog hágni. Vasmegyének 7 állomására 21 mén osztatott ki: 1 telivér, 7 félvér angol, 4 arab félvér, 3 normán, 4 norfolki, 1 lipiczai és 1 nehezebb fajú, melyekből kettő 8 frt, egy 6 frt, kettő 5 frt, öt 4 frt, kilencz 3 frt és kettő 2 frt fedezési dij mellett fog felállíttatni. Sopronmegyében 4 állomás 17 ménnel szerveztetett, és pedig l telivér, 5 félvér angol, 3 félvér arab, 3 normán, 4 norfolki és 1 lipiczai fajúval, ezekből egy 10 frt, kettő 6 frt, egy 5 frt, négy 4 frt, öt 3 frt és négy 2 frt fedezési dij mellett, végre Komárom megye 17 állomására 59 mén, ugyanis : 1 telivér, 28 félvér angol, 18 félvér arab, 2 normann, 5 norfolki és 5 lipiczai fajú, egy 6 frt, négy 5 frt, tiz 4 frt, huszonnyolcz 3 frt, és tizenhat 2 frt fedezési dij mellett osztatott ki. Utoljára maradt az ozorai teleposztály, hol a régi Eszterházyféle pompás istálókban 131 mén áll Tolna, Somogy és Baranyamegyék rendelkezésére. Tolnamegye érdekeit itt a lótenyészbizottmány elnöke Rudnyánszky báró, továbbá Perczel Lajos, Bischitz és Daróczy bizottmányi tagok képviselték, gyakran kemény harczra kelvén Somogyvármegyével, honnan eljött Tallian Lajos, a lótenyésztés ügyének ősz hajú, de ifjú lelkű, örökké buzgó bajnoka, s vele Bárány Dénes, két Márffy és két Jankovics: Gyula és Elemér, kik ugy látszik apjuk helyett ez alkalommal mentek először az ütközetbe, de azért — reméljük — ő az öreglaki Jankovics József, Somogymegye első lótenyésztője, sem tette még le a fegyvert, hanem megmarad — mi eddig volt — lótenyésztési érdekeinknek hű és buzgó harczosa; végre Baranyamegye lótenyészbizottmánya báró Skerlecz és Thaler megyei állatorvos által volt Ozorán képviselve, kik megyéjük érdekében szintén igen nagy buzgalmat fejtettek ki. Az elosztás eredménye itt következő volt: Tolnamegye 12 állomására 5 6 mént, és pedig: 3 telivér, 23 félvér angol, 2 telivér, 22 félvér arab, 1 normann és 5 lipiczai fajú mént kap, melyek közül egy 15 frtért, egy 12 frtért, — kettő 6 frtért, öt 5 frtért, tizennégy 4 frtért, busz 3 frtért, tizenegy 2 frtért és kettő 1 frtért fog fedezni. Somogymegye részére 14 állomásra 53 mén osztatott, és pedig: 3 telivér, 16 félvér angol, 3 telivér, 24 félvér arab, 4 normann és 3 lipiczai fajú, ezekből három 10 frt, kettő 6 frt, hat 5 frt, hét 4 frt, huszonkettő 3 frt és tizenhárom 2 frt fedezési dij mellett, végre. Baranyamegye 7 állomására összesen 22 mén, és ugyan 5 angol félvér, 1 telivér, 9 félvér arab, 2 normann és 5 lipiczai fajú fog felállíttatni; ezekből egy 5 frtért, három 4 frtért, nyolcz 3 frtért, kilencz 2 frtért és egy 1 frtért fog fedezni. Ez azon mének száma, melyek 1847-re a székesfehérvári méntelep területén az egyes fedezési állomásokba beosztattak; meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezeken kívül még 25 kiválóbb minőségű mén egyes tenyésztők által bérbe vétetett, még pedig: 6 telivér angol, 7 félvér angol, 1 telivér arab, 4 félvér arab, 2 normann, 4 norfolki és 1 lipiczai fajú mén, mely közül kettőért 500 forint, ötért 400 forint, hatért 350 forint, tizenegyért 300 forint és egyért 250 forint ménbér fog fizettetni a jövő fedeztetési idény tartamára. Ezekkel együtt tehát a fehérvári méntelep területén a jövő idény alatt összesen 5 90 állad a'mi mén fog fedezni, és pedig: 31 angol telivér, 228 » félvér, 11 arab telivér, 176 » félvér, 42 normán, 47 norfolki, 44 lipiczai, 3 percheron és 8 nehéz (styriai). A fedeztetési dijak pedig következőleg állapíttattak meg : 1 fedez 15 frtért 1 » 12 » 5 » 10» 4 » 8 » 1 » 7 » 17» 6 » 51» 5 » 132 » 4 » 219 » 3 » 121 » 2 » és 13 » 1 frtért, ezekhez számítandó még a fentebb emiitett bérbe vett 25 mén. Midőn ezzel a székesfehérvári méntelep területén tartott ménkiosztás eredményének leírását befejeztük, nem mulaszthatjuk el a nagykőrösi méntelep terütetéhez tartozó megyék lótenyészhizottmányainak ismételten figyelmébe ajánlani azon körülményt, hogy részükre a ménkiosztás január hó folyamában fog megtartatni, még pedig következő sorrendben : január hó 6-án Eperjesen Szepes, Sáros, Abauj, Gömör, Torna, Zemplén- és Ungmegyék részére; január hó 9-én Almosclon Bihar, Szabolcs, Bereg, Ugocsa-Szatmár, és Máramaros megyék részére; néhol magányosan állva, néhol kis csoportot képezve, találhatunk elhagyott hámorhelyeket s apró faházikókat, melyekben bányásznép lakik. A mondott időben itt sok szomszéd szomszédjától napokig el volt rekesztve, némely ház egészen hó alá temetve s sok helyütt formális alagutakat kellett a hóban ásni. Eme nagy havak langyos, nedves időben egészen ólomsulylyal birtak, s alig volt FelsőGömörben helység, melyben a nagy teher alatt ház vagy tetőzet össze nem roskadt volna. — Hogy sok szerencsétlenség történt, magától értetik. Több ház, itt e szoros völgyben, lakóit romjai alá temette, több embert beborítottak a meredek oldalakról leszakadt hógörgetegek s némelyeknek hulláját csak tavaszkor találták meg, s ha szomszéd szomszédját látta a nagy hóban magafelé úszni — mert e mozgást járkálásnak mondani s a taposott ösvényen kivül hótalpak nélkül előre haladni nem lehetett: előre tudhatta, hogy haj s nagy szükség hozza oda. A sztraczenói vaskohóknál is észrevették, hogy a viz fogy s nemsokára teljesen kimaradt. Páni félelem fogta el a vasgyári tisztséget s az egész lakosságot, mert jól sejtették, hogy feljebb valahol a magas hegyekről lezuhant hólavínák elrekesztették a völgyet, s a felül tóvá gyűlt víztömeg ha egyszerre találja gátját megszakítani, akkor a rohanó ár elsepri az egész sztraczenói telepet. Yolt tehát sürgésforgás ; összehívták, mennyire a közlekedés hiánya engedte, a Huiletz völgy lakóit s siettek a hótorlasz felkereséséhez s megnyitásához, mi szerencsésen sikerült is s a veszély elmúlt. Az emberi természet gyarlóságánál fogva nagy szerencsétlenségekben is sok furcsaságokra akadhatunk, melyek ekkor fel sem tűnnek ugyan, de miken utóbb, ha tul vagyunk a hajon, jóizüen nevetnünk kell. Ilyen a következő Buléner-stükli. Az imént emiitett aggodalmas napokban látja a sztraczenói berezegi főerdész, hogy jó pajtása, a dohsinai városi erdész, egy fiatal, öles herculesi alak, ki a Sztraczenó feletti Eleskőnél állomásozott, az izzadság miatt panyókára vetett kabátban, prüszkölve, fújva lefelé törtet a nagy hóban. Eléje megy s aggódva kérdi, mi baj van oda haza, összeomlott az erdészlak, vagy a városi majorság ? mi kár történt az emberekben vagy a drága marhákban ? »Hál Istennek semmi baj« volt nagyot fújva a felelet, karácsony napja itt lesz, szeretnék eyy kis mákos gubát enni, de nincs máktörö mozsaram, azt jöttem hozzátok kölcsön kérni.«. S ezért úszkált, hótalp nélkül az öles havakban 3 óra hosszig, facsaró vizre izzadtan, hogy egy mozsarat kölcsön kérjen, mit persze visszavinni is kellett volna. »Szerencséjére azonban Sztraczenón jobb expedienst találták, mert nem a mozsarat, hanem a már megtört mákot kapta meg. Ezen rendkívüli nagy hó a hasznos vadakban is, nevezetesen azőzállományokban, sok kárt okozott. E gyenge rőtvad sem farkas, sem kopó előtt nem menekedhetett, ha ősapájára jöttek, s midőn későbben kérget kapott a hó, gyakran csak negyedórai hajtás után, már vérig lehorzsolt futóival, nyílt patakra vagy taposott ösvényre volt kénytelen lebocsátkozni, s ott a vadász fegyvere által elesni. A hegyi nyulak pedig szintén sovány kosztra kerültek, mert itt a hó igen későn nedvesedett, hogy fagyhatott volna, sok hétig porhanyós maradott, s e miatt a szegény füles ki sem mozdulhatott bokra alól. Lehetett is találni tavaszszal egy-egy helyütt nagy rakás nyulhullatékot s néhány lépésnyi körben minden bokrot megrágva, jeléül annak, hogy a szegény nyul hetekig volt itt contumatiában. Lentehbi s verős helyeken azonban a nyulak mitsem szenvedtek, mert itt mindjárt a nagy esés utáni napokban megázott a hó teteje, s azután megfagyott. Itt ur volt a füles, könnyen szökellt s nyomot sem hagyott, mig a kopó a szirmos hóban majd mindenütt beszakadozott. (Folytatás következik.)