Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-01-21 / 03. szám

20 JANUÁR 21. 1ST4. január hó 11-én Nagykörösön Pest, Heves, Nógrád és Hontmegyék és a Nagykun-kerület réjanuár hó 14-én Baján Báesbodrog- Csongrádmegyék és a Kiskun kerület részére. január hó 17-én, Verseczen Temes, Torontál és Krassómegyék részére ; s végre január hó 19-én Kis Szent Miklóson Arad, Békés és Csanádmegyék részére. Reméljük, hogy az ország ezen megyéiből szintén élénk részvét fog mutatkozni a ménkiosztások alkalmával, mert hiszen saját érdekeiken ejtenének csorbát a lótenyész-bizottmányok, ha nem érvényesítenék befolyásukat ott, hol azt tehetik. Ménes- és gyep újdonságok, CARNIVAL, angol telivér mén, az 1873-diki idényben Iváposztás-Megyeren fog fedezni. — A bejelentéseket Szatmáry Mihály úrhoz, a lovarda igazgatójához kell intézni. Telivér kanczát fedez 105 frtért. Félvér kanczát » 62 frtért. Istállópénz és paddockért 30 frt egy kuncza után az egész fedezési idényre. Takarmány piacai árak szerint. Egy igen derék istáílómestert ajánlanánk Bábolnáról az ottani ménesparancsnokságtól. Nevezett egyén ezelőtt mint őrmester szolgált ott, jó lovas és tanitó volt és sok mindenre alkalmas. Nyitrai születésű, 25éves ; beszél magyarul, németül, tótul; középtermetű, mintegy 125 font nyeregsulylyal. Miután ily egyénekben hiány van, valamely uraságnál, hol egy kis ménes van, nagyon használható volna. Többet mond a bábolnai ménes parancsnoka. Cserkészetek erdőn, mezőn. Ágoston 'Szá;z-Coburg-Góthai herczeg ő fensége vacsi uradalmában f. lió 7., 8., 9., 10., 12. és 13-án tartott kör- és hajtóvadászatok, melyeken József fó'herczeg, a vadászur ő fensége és két fia, Fülöp és Ágost berezegek, és Ráth Károly ur Budapest főváros főpolgármestere vetü k részt: a legszebben sikerültek ; különösen az ügyes rendezés körül kitüntették magukat Schmid Lipótycacsi főerdész*és Guba Győző, a gömöri uradalom erdésze. Az időjárás folyvást kedvező volt, különösen 8-án oly melegen sütött a nap, hogy a felsőkabátot sokan leveték. A legemlékezetesb e vadászaton a körtvélyesi erdökajtás, melynél 7 róka esett, és egy kitünőleg sikerült kör volt. melyben mintegy 40 holdnyi dohánykórós földről a hajtók több mint 50 nyulat zavartak ki. E körben szerencsém volt közel juthatni Coburg Fülöp ő herczegségéhez. s megvallom, nem győztem eléggé bámulni ügyes lövéseit; tizennégy nyúlra lőtt egymásután, egyet sem hibázva el, s egyetlen egy re sem használva a hal csőt ; kiváncsi lettem, hogy ö kerczegsége mily töltényeket használ, s midőn fegyverhordozója néhányat nyújtott, még inkább meglepődtem, hogy azokban csak közönséges kacsa-serét volt, A hatnapi vadászat alatt elejtetett: 9 dámvad, 500 nyul, 2 fáczán, 6 fogoly és 13 róka. Kecskemét, 1874. január 17. Madarass y. Budapest, 1S74. jan. 14. »Notes.« Most, midőn e becses lapok hasábjai leginkább a vadászsport gazdag tárházául szolgálnak én is alkalmat veszek magamnak, átélvezett őszi téli vadászataimról csak ugy per tangentem szóllani, nehogy időt és helyet érdemen felül igénybe vegyek. Az őszi szalonkázásról nincs mit szóllani, oly silányúl ütött az ki, a mint már rég nem, már tudniilik vidékeinken, Fehér, Tolna megyék felé ; csupán egy esetet tudok, midőn Széchenyi Sándor s Festetics Alfons grófok néhányod magukkal a faddi Dunamellékben vagy 20 drbot lőttek. Erden a szokott közvadászat decz. elején tartatott meg. A helybelieken kivül részt vettek Pestről Ráth Károly főpolgármester, Szeniczey, Dániel Béla, Giczey Soma képviselő urak, Dumtsa, Berezel Lajos, Gyula urak. Az eredmény meglehetős volt; három kört alakítottunk; esett összesen 125 nyul, lövés pedig saját utánszámolásom szerint 400 történt. Ercsiben szintén ez idő körül vadásztak ; esett 133 nyul, itt már valamivel vígabban ropogott a fegyver, de lövész is több volt. Simontornyán decbr. közepén volt erdei hajtóvadászat rókákra. A nyári szarvasvadászatok alkalmával temérdek róka kullogott a sorokon át, s igy reménylni lehetett, hogy a téli vadászat reájok nem lesz haszontalan; ugy is történt. Esett összesen 23 róka. de eshetett volna még egyszer ennyi, mert hogy ugy mondjam : a komák karonfogva hárman-négyen jöttek egyszerre ; csakhogy minden hajtásban szarvas is volt, mit a vadászok nagy része megsejditvén, sietett kiki puskájába golyós löveget tolni, s' igy a rókákat szépen passirozni engedték Esett is hat db szarvas, közülök L. J. úr egy szép 12-es bikát teritett le. *) Két golyót egész egymás mellé lőve kamrájába; b. Jeszenszky Sándor ur szintén egy igen szép erős bikát teritett le, azonban egy húszas szerencsésen elmenekült, Egyik hajtás közt comicus jelenet fejlődött, melyet érdekesnek tartok, ritkaságánál fogva, röviden leírni. Mintegy 40 drbból álló csorda a hajtóknak, — kik nagyrészt nagyszékeli svábok voltak — visszatört, s sebes száguldásban egy tehenet ugy vágott a csapat egy fához, hogy a szegény elkábulva összerogyott; erre a svábok nem 7-en, de vagy 15-en neki estek, ráfeküdtek, ki fülét, ki lábát fogta, s irtóztató kiabálást vittek végbe, hogy »Ein Herr soll kommen !«... Persze a szegény állat magához térve, kezdé az atyafiakat magáról lerázni, s a hősökön nagyokat rúgott, elannyira, hogy a svábok már-már erejöket vesztve, kétségbe estek prédájuk felett, s mondom egetrázó segélykiáltásokban törtek ki, mígnem többen a puskások közül balesetet vélve, odafutottak, sa legelébb jött körvadász a szegény párának megadta a kegyelemgolyót! A svábok neki izzadva, kimerülve dőltek szanaszét, esküdözvén, hogy máskor inkább egy tulkot, mint még egy szarvast lefogjanak; hanem hát föltápászkodva diadadaluk mégis nagy volt; a vadász-történelem csak nyulfogó svábokról emlékszik, ezek őseiken kitettek, szarvast nyomtak le! *) Hm, hm ! Deczember közepén ? Szerk. Esett az erdőben még 23 nyúl, a mi tekintve a nagyon elszaporodott ravaszokat, bizony csodálandó. Kivált ha elgondoljuk, hogy — hiteles helyen hallott állítás szerint — egy róka évenkint 70—80 nyulat fogyaszt el. * * * A Karácsonyi ünnepek előtt közvetlen Dunaföldváron voltam hivatalos körvadászatra, a fővadászmester Sévald barátom szívességéből; de hát most igazán ugy vagyok ám, hogy »dificile est satyram non serihere.« Azonban előre is bocsánatot kérek a dunaföldvári t. cz. vadászközönség mindazon tagjaitól, leiknek e lapok kezeikbe kerülnek, s ha vadászatukról abban nem a leghizelgőbb photografiát találandják, ne is tekintsék ezt vastag hálátlanságnak szivességökért, csupán a »történelmi hűség« érzete szüleményének. Földváron vadásztársaság létezik, s pedig 2 frts részvényekre ; s igy történik hogy boldog, boldogtalan tagja annak, ur és gatyás polgártárs, kormányos és evezős, telkes gazda és zsellér ember. Azonban igen »csalódna a nyájas olvasó«, ha feltenné, hogy tán itt-ott elvétve csak az urak bírnak jó fegyverzettel; — legnagyobb része e polgártársaknak uj és ujabb szerkezetű hátultöltőkkel van ellátva, mert ő tagja a 'vadásztársaságnak, s igy felkent Nimród! Móritz barátom fogatán compareáltunk a találkozóra reggel; hanem megvallom, azt hittem nem vadászat, de kövútválasztásra jöttünk ; egész kocsi-phalanx, ködmönök, körmösbundák nagy serege! Tévelgésemből csakis a puskapróbálgatás, bevezető puffogatás és bütykösökből való égremeredt szemek s hasonló üdítő jelenetek térítettek a valóra! Soha mulatságosabb prolog. Teliát körvadászat lészen, kiki »loco« fogad magának két hajtót, azaz : kiválaszt magának két sukanezot, kik vadász-szenvedélytől kergetve, »vadászni jönnek,« s ezeket eregeti az embermaga előtt, maga után! Földvár határa 25 ezer hold; ennek felét »megvadásztuk«, egész nap tévén 3, mondd három — köri; tehát elképzelhető, mily hatalmas köröket fogtunk el, lévén vagy 120 puskás s vagy 300 hajtó. Eleinte persze jól távol vagyunk egymástól, de egy órai gyalogolás után hallod az isteni »befelé« szót, s ekkor újra éledsz, mert most kezdődik a mészárlás! Ugy félmértföldnyi távolból egy szegény tapsi füles felénk veszi irányát. Az atyafiak rögtön észreveszik, s egész sor, vagy 30 puskás, elkiáltja magát »tiró« ! ? ! — s utána leguggolnak hogy észre ne vétessenek; mikor aztán a szegény tapsi ugy 200 lépésnyire van, megkezdődik a kemény tüzelés, a mely nem addig tart, mig a nyúl felfordul, hanem még darabok-, rongyokra nem malik, mert : az alapszabályok egyik sarkpontja igy szól; »a nyúl azé, a ki előtt elesett, illetve a ki utoljára reá lőttl« Természetes tehát hogy mindenki utoljára akar reá lőni; s igy történt, szemem láttára, hogy egy nyomorult nyúl rongygyá lövetett. Máshol a körbe szaladni tilos. Itt rajként rohannak a zsákmányra s élénk eszmecsere, esetleg capacitatio avagy huzakodás, czimosztás fejlődik ki a polgártársak közt a felett, hogy kié a nyúl ? Br. Lippe Gyula ur mellettem lőtt egy nyulat. A tizedik szomszédja, társai állítása mellé