Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-06-10 / 23. szám

JUNIUS 10. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 165 erdészeti mérnök sikeresen működött, időközben, t. i. 1850-ben, a cs. k. minisztérium által országszerte életbe léptetett erdőgazdászati államvizsgát is a prágai cs. helytartóságnál kitűnő osztályozással letette. Ez időben a csehországi erdészeti személyzeteknek sok kellemetlen s gyakran emberhalállal végződő véres összeütközéseik voltak a fegyveres vadorzókkal, s Jánosunk is részesült azon kitüntetésben, hogy egy este, a mint a sürü fenyvesben a 6—8 öl széles szekéruton hazafelé ballagott, egy fejének szánt lövéssel megtiszteltetett, mely azonban szerencsére csak vadászkalapját, két ficzkóval átfúrván, fejéről lecsapta. Tán e körülménynek is köszönhető, hogy 1851-ben néb. gr. Andrássy György meghívását követte, s a krasznaborkai uradalomba mint főerdész belépett. Rövid időre ezután, a mint az öreg erdőmester elhalt, Jánosunk a nevezett főúr s országzászlós összes uradalmainak föerdőmesterévé neveztetett ki. Mint ilyen haláláig áldásdúsan működött, s erdőségeit mind gazdászati, mind vadászati tekintetben példányszerüvé tette. Családos ember s jó gazda volt. Derék nejét s hátrahagyott két fi- s két leánygyermekének édes anyját 1872-nek végén veszítette el, nem sejtvén, hogy rövid nyolcz hónap múlva maga is sirba követendi őt. Magyarbonnak, mint uj hazájának, tántorithatlan hive volt, családjában a magyar nyelv uralkodott, melyet maga is tisztán s folyvást beszélt, s a Tomori nevet még 1864-ben vette fel. Vadászismerete, szenvedélye s lövészi ügyessége őt e nemes sport elsőrangú bajnokává tették, gyönyörű őzállománya, nyultenyésztése, stb. tanúskodnak róla. Speciális studiuma azonban a medve volt, ennek szentelte hivatalos teendőiből s családi gondjaiból fenmaradt összes idejét, e nagy vadnak tanulmányozta szokását, természetét, ennek vadászata volt kedvencz időtöltése, s lőtt is közülök sajátkezüleg többnyire lesjáratokon, 25, azaz huszonöt darabot, nem számítván több olyat, mely megpuskázottan elveszett. Sok kalandját saját szájából hallottam, ámbár azokat soha nem dicsekedve s mindig csak hosszas kérelemre adta közre, s épenséggel ellenkezője volt a Bramarbasnak vagy Lateinernek,sha volt valami kifogásolni benne, ugy az csak a túlságos szerénység lehetett, Nagyobb s érdekesebb vadászatairól jegyzéket vezetett, nekem legalább medvevadászatait illető ebbeli kérdésemre igennel válaszolt; s e vadászjegyzékeit birni, hiszem, nemcsak érdekfeszitő, hanem tanulságos is lehet! Kérelmemet intézem ezek iránt a krasznaborkai uradalom t. ügyészéhez, Hodinka úrhoz, ki e sorokkal hamarább fog találkozni, mint azok beteges írójával, nemkülönben az oláhpataki főerdészhez, Baumgartl Ferenez úrhoz, ki, mint a boldogultnak testvére, a fentebbi adatokat is szolgáltatta kezemhez, s kinek e készségét itt is megköszönni kötelességemnek tartom. Ezen tisztelt urak, minta boldogult hagyatékának rendezői, tán nyomára akadtak az emiitett vadászjegyzékeknek s tán hajlandók lesznek a vadászvilágot érdeklő tartalmuk közzétételére. Vadászüdvvel s jó egészséget kívánva vagyok tisztelt szerkesztő urnák maródi barátja Csetneki B. VI. Az athletikai viadalok (Athletic S p o r t s) modern alakjával akarunk mai czikkünkben foglalkozni. Ezek vagy felnőttek számára rendeztetnek és akkor vagy önálló athletikai klubbok, vagy Cricket és más társaskörök pártfogása alatt léptetnek életbe; vagy a tanuló ifjúság számára szerveztetnek az egyes gymnáziumok és tanintézeteken belül. Ezek az iskolaév végén, a tan-osztályi vizsgák befejezte után, nagy ünnepélylyel mennek végbe. A tanonezok szülei, rokonai, barátjai, az iskola volt tagjai, a tanári kar válogatott kar vendégei képezik a nézőközönséget. A viadalok többnyire egy zenekar harsogó közreműködésével, díszesen fölékitett versenypályán tartatnak meg, mely utóbbi nem ritkán az intézet tulajdona, Ezen évenkint előforduló iskolai competitiók igen nagy ösztönzéséül szolgálnak a tanuló ifjúság atbletikai lendületének. De még a tanulás, a könyv-buzgalom is fokoztatik ezen viadalok által. Mert csak azon tanonezoknak engedtetik meg a részvétel, kik a kötelezett tantárgyakban szép előmenetelt képesek fölmutatni. Szándékunk levén a tanuló ifjúság athletikai idomitásával külön czikkben foglalkozni, ma csak röviden akartunk az iskolai viadalokról megemlékezni. Ezekről tehát behatólag a közel jövőben szólandunk. * # * A felnőttek sportjai képezik mai előadásunk tárgyát. Mi képezi egy athletikai viadal programmját? Szorosab b értelemben: 1. a versenyjárás. 2. a versenyfutás. 3. az akadályverseny. 4. a póznaugrás. 5. a hajítás. 6. a magas ugrás. 7. a boxoló párbaj. Bővebb értelemben keretébe való s pedig teljes jogosultsággal 8. az úszás és 9. a vívás ama neme. mely »Assaut d'armes« név alatt ismeretes. Ez utóbbi fegyveres gymnastika levén, csak mellékesen legyen ezen sorokban felemlítve. A bemutatott programm-vázlat eléggé tanúsítja , mily tágas tért nyitna a viadalok hazánkbani meghonosítása az athletikai izlés és vetélykedés minden ágának. A viadal föltételezi a gymnastikai előkészülést, — mint a lóverseny az idomitást. A ki tehát nyilvános versenytérre lép, kell, hogy hónapok óta »munkában« legyen; — előkészülvén vagy az egyik, vagy a másik férfias gyakorlatbani versenyzésre. A) Az előkészület. — Ez kétféle. Általános és speciális. Az általános : a tornázás. A specziális már az »idomítás« keretébe vág. Ajánlható tehát mindenekelőtt a tornázás a sarjadzó, a készülő atbletának, — de nem mint c z é 1, — csak mint eszköz. Két, három hónapi tornázás az első évben, — ide számítva a korlátot is, — annak fele vagy harmadrésze a következő években — elegendő az izmosság föntartására minden egésséges szervezetben. A téli idény különösen alkalmas és ajánlható a tornázásra — mert a tavasz jövetele hirdeti a »Cricket« és az atbletikai sportok uralmát, és kell, hogy az athleta conditióban i legyen! Halljuk, mit tart egy derék szakkönyv (Cassels »Populär Recreator« II. p. 158. — 59.) a tornázásról : »A tornázás (gymnastica) fontos helyet foglal el a physikai időtöltések sorában. Magában véve nem nyújt nagyon sok érdekes mozzanatot ... . »inkább eszköz .mint czél, és pedig tekintve mint eszköz: 1-ször ad egészséget, erőt s fejleszti a physikai szervezetet — s igy visszahat a szellemre is. 2-szor előkészíti a testet azon praktikusabb, mulattatóbb, hasznosabb és érdekesebb gyakorlatokra, melyek atbletikai sportok neve alatt ismeretesek. Es tovább: »Ha a tornász jól tanulmányozta a gymnastikát. azt fogja találni, hogy, bár különös ágát az athletikának azért nem fogja birni, — mégis az összes szervezet annyira fölüdült, hogy az atbletika akármelyik nemének elsajátitására alkalmasb leend.« írónk a tornázást a holtnyelvekhez hasonlítja, melyeknek praktikus volta nem igen tűnik fel a tanoncz előtt, mig azokkal fárad, de csak később veszi észre, hogy értelmi fejlődése, fogékonysága, egy szóval szellemi élete, mennyit köszön a haszontalanoknak vélt holtnyelvek ápolásának. Azután igy folytatja: »Ezen nézetből nem kell következtetni, hogy a tornázás elkerülhetlen szükséges annak, ki a sport valamelyik ágában kitűnő állást kiván elfoglalni«. »A tornázás csakis mint előleges gyakorlat, mint előkészitőleg működő cursus bir athletikai értékkel; s kiválólag a gyenge testalkattal biró egyéneknek ajánlható. Ezek csakugyan a tornázásnak köszönhetik, ha az athletikai sportok üzésébez erősödve s izmosodva fognak majd kezdhetni. »Tehát igy fölfogva a tornázás eszméjét^ mint időnkénti s előleges gyakorlatot, igy és csak igy van praktikus értéke a tornázásnak«. Szerzőnk nem ajánlja a versenytornázást — mint könnyen oda vezetőt, hogy a tornász fölötte sok időt szentelne majd annak, a mi nem v é g c z é 1, de csakis segédeszköz, más, praktikusabb gyakorlatokbani kitűnőség elérésére.