Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-06-10 / 23. szám

164 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJ

US 16. 18-7 4. esztendőben azonban már azt mondták, hogy nem kell. Miért? Mert a községjegyző tehenének kellett a község istállója. Az idézett theoria tehát csak ott áll, hol az emberek tudják, minő hasznuk van valamiből, de ott, hol az embereket, hogy ugy mondjam, tyukkal-kalácscsal kell csalogatni, ott ezen axióma alkalmazásával nem fogunk czélt érni. De különben is nem arról van szó, hogy a méntelepeknek ellátása mennyivel kerüljön kevesebbe, hanem hogy miként eszközöltessék a méneknek a fedeztetési idény alatti ellátása. E tekintetben Kovách László ur, miután el kellett mennie, felkért, hogy a heves-jászladányi lótenyésztési bizottságnak egy tervét adnám elő, mely szerint, — nem nyilatkozom most róla, pártolom-e vagy sem, — vándortelepek szerveztetnének s a fedeztetési idény alatt, mely négy hóig tart, minden község felváltva egy hóig tartaná a méneket. Ily vándortelepek minden négy-négy községet magában foglaló vidékre alakíttatnának. Ezt a nyert megbízáshoz képest egyszerűen bejelentvén, a dolog érdemére nézve kinyilatkoztatom : hogy gyakorlati tekintetekből Podmaniczky b. indítványát nem pártolhatom. (Folyt, köv.) IGAZÍTÁS. Az orsz. lótenyésztési értekezletről hozott tudósításunkban tévesen van említve, mintha azon Szabolcs megyéből Bottka Béla ur lett volna jelen, holott e megyét az ottani lótenyésztési bizottság elnöke GeRCSy Ferencz ur képviselte, mi félreértések kikerülése végett ezennel köztudomásul szolgálhat. Dobsina, 1874. május 28. Tisztelt szerkesztő ur! *) Az elmúlt két év sok változást hozott az országos vadászati viszonyokra és a Csetnekvölgyiekre is. Az 1872. VI. t. cz. megszületett, országosan uj rendet, de ha a »Vadász- és Versenylapéban felmerült sok alapos panaszt tekintjük, sok uj rendetlenséget is alapított meg. Csetnek körül is sok változott. Az itteni vadásztársulat sem nem él, sem meg nem halt, árnyéka még most is kisért az egyes pagonyokban s rémiti a meggyérült vadakat! A helységek legnagyobb része comassáltatván, az erdőségek is elosztattak s az új birtokosok a vadászati jogot maguknak megtartották, s lett az egy, de nagyszerű vadászterület helyett sok, de apró területecske. Fenmaradott még néhány commassálatlan határ, s itt a régi társulat még annyiban gyakorolja a vadászatot, a mennyiben egyik-másik tagja kopóval, puskával néha napján itt megfordulni szokott. Uj vadásztársaság is keletkezett tavai, de csak magára a Csetnekvárosi erdőségek bérbe vett vadászatára. Áll az hat tagból, s fizet a mintegy 1500 magyar holdnyi erdőségek után majd másfél száz forint évi vadászati bért. Sok pénz, az igaz! de érdekes vadjai is vannak ez erdőségeknek. Rókán s őzön kivül állandóan w) Az előre bocsátott s magunknak szóló sorokat igen köszönjük, s azok szerint a hazai vadász-tudósítások elcnkebbitese're ismét mindent elkövetni foguuk. Szerk. lakja a vaddisznó s évenkint több darab jut a teritőre. Folyó évi február 12-kén egy ily vaddisznóvadászaton a hajtók egy sürü bokorban fekete vadat jeleztek, s midőn a vadászok oda érkeztek, kirohant a bokorból egy anyamedve s kereket oldott, zsákmányul hagyván a vadászoknak három 2—3 hetes bocsait. Ezen bocsok Csetneken felneveltetnek, jelenleg már rókanagyságuak, de már makranczoskodni kezdenek, s mint hallom, gazdáik igen szeretnének jó móddal megszabadulni tőlük !*) A kártékony vad különben itt a Felvidéken aggasztó módon szaporodik, nem értem ez alatt annyira a medvét, mely dúvadból itt mindig volt,van s lesz, és évenkint 4 — 8 darab Tövetik. mivel ezek közt aránylag kevés a vérmedve, s az sem szokott sok ideig egy helyen garázdálkodni, hanem értem inkább a vérengző h iú z t, s szaporaságánál fogva az igen kártékony vadsertést. A hiúz mintegy tiz év óta mutatkozott egyes példányokban a Felvidéken, 1871-ben és 1872-ben már kettesével, hármasával jeleztetet, s 1873-ban ugy látszik, hogy a Királyhegy körül már állandó tanyát akart ütni, a menynyiben értésemre esett, hogy a tavalyi esztendő folyama alatt ott nem kevesebb mint 9, mondd kilencz darab hiuzt sikerült megejteni, még pedig a liptói és szepesi oldalakban hat darabot csapdában, a gömöri oldalon két darabot lövések által, a harmadikat meg a favágók fejszékkel verték agyon. Gr. Andrássy Manó, kinek szép erdeiben a hiúz évek óta rontja a gondosan ápolt őzállományt, 50 frt lődijat szabott e gyilkos vadra, és ennek köszönhető , hogy 1871-ben és 1872-ben két példány fogatott vagy lövetett. — Tavaly az erdőségekben szintén elpusztult egy liiuz, tehát harmadik. Ez ugyanis a csapdából megszabadulván, összezúzott lába fenesedésbe ment át. s az alsó-sajói pásztor által egy nap végvonaglásában, harmadnap holtan feltaláltatott. Húsát czigány komája ette meg. A vaddisznó nagyobb károkat okoz egész Felső-Gömörben. Dobsinán emberemlékezet óta e vad elő nem fordult, s midőn itt tavai augusztusban egy rögtönzött hajtóvadászaton egy 130 fontos kanik lövetett, az roppant feltűnést okozott s az egész város nagyja-apraja bámulta s csodálta. Most, midőn éjente holdszámra forgatja fel a réteket s a krumpli ültetvényeket, s midőn a szomszéd gróf erdészeti tisztsége panaszolja, hogy az erdei cultúrákat sem képesek megvédeni a rengeteg sok vaddisznó felforgatása ellen: napi beszéd tárgya a vadsertés s majd minden éjjel lesvadászat tartatik reájok, eddig a kondák kóborsága s mozgósága miatt kevés sikerrel. Az elmúlt tél kevés jó havat hozott s aránylag kevés sertevad lövetett környékemben. Csetnek vidékén 6 db lövetett, köztük egy 7 láb hosszú, de rendkívül sovány kan; Dobsina szomszédságában 3 db; a szomszéd oláhpataki uradalomban 4 db, köztük 3 db 50—70 fontos süldpk, a 4-dik 224 fontos erős emse, melyet maga a főerdész egy szép golyólövéssel teritett le. *) A hogy tudjuk jelenleg már a pesti állatkertben vannak a góbék, hol igen jól mulatják magokat. Szerk. Ez urodalomba.n lövetett azonkívül a tél folyamában 26 róka, 1 őzbak s néhány nyúl. Ez idei szalonkaideny, valamint országszerte, úgy itt is a lehető legroszabb volt. Ott, hol más években 20—30 db lövetett, most alig ejtetett egy-kettő. DobsiDán két erdei szalonka lövetése jutott csak tudomásomra, ellenben mintegy 8 darabot lőttek ápril végén s májusban a magasabb hegyekben fajdvadászat alkalmával. A fajdidény jó, sőt ha kedvezőbb az idő, még jobb lett volna. Sok fajd dürgött, Dobsinán két siketfajd s hat nyirfajd lövetett. Van itt egy kedvezően fekvő dürgő-tér, a gr. Andrássy területével határos Szuhi orch nevű hegységen, hol ez idén is némely reggel 10—12 dürgő nyirfajd-kakast lehetett szemlélni. Hideg szél, havas eső, szélvész, fagy stb. folyton akadályoztatta a vadászatot. A Garam felöl, herczeg Coburg vadászatáról csak annyit sikerült megtudnom, hogy a siketfajdok roppant számmal díirögtek s csattogtak, s hogy az öreg herczeg ő magasságának csakugyan végre-valahára sikerült ott nagy kakast lőni, különben pedig kénytelen volt a fergeteges idő s iszonyú magas hó miatt a vadászatot abbahagyni s Bécsbe visszautazni. Végül, miután mind Balogvölgyi mind Hanvay barátim illető vadász-leveleikben arról említést tenni megfelejtkeztek, én vagyok kénytelen, bár ily későn, a tiszt, szerkesztő úrral tudatnom, hogy a gömöri erdész- és vadászköröket tavaly nagy s érzékeny veszteség érte. Ugyanis Tomori János, gr. Andrássy György ő exc. erdőmestere, a jeles erdészgazda s vadász, a tavaly uralkodott cholerajárvány áldozata lett s 1873. augusztus 28-án alig 24 órai rosszullét után (ang. 26-án még vaddisznót lőtt), 48 éves erőteljes férfikorában, Jólészen, saját kis, de gyönyörűen berendezett birtokán, jobb létre szenderült. Nyugodjék békében! A boldogult Gömörben s a szomszédos megyékben, úgy az erdészeti tudományban, valamint a vadászat terén elismert első rangú tekintély volt Szakismerete, szilárd jelleme, nyájas modora által nemcsak grófi urának osztatlan bizalmát, tiszttársainak szeretetét, alárendeltjeinek tiszteletét nyerte meg; hanem a Felvidék tán összes uri házainak barátságát s valamennyinek becsülését is birta. Nem hiszem, hogy ellensége vagy roszakarója lett volna! E százakra menő barátjainak s tisztelőinek kedves dolgot vélek cselekedni, ha tisztelt szerkesztő urat megkérem, hogy a reá vonatkozó biográfiái adatoknak becses lapjában néhány sort átengedni szives legyen. Tomori, családi nevén Baumgertl János, született 1825. február 15-én Csehország Pilsen kerületének Jaszona nevü helységében. Édes atyja Ferencz, mint gr. Lazanszki Prokop manetini uradalmának főerdésze, nyugdijazva most is életben van. Jánosunk a pilseni reáltanodai folyamot végezvén, az erdészeti szaknak szentelte magát s a Chischi urodalomban, Neuhof

ban. Grübel Ferencz főerdész oldala mellett mint gyakornok három évet töltött. Ezután a kerületi erdészeti vizsgát letevén, a prágai polytechnikumban kitűnő sikerrel végezte tanulmányait. 1846-ban nyerte első alkalmaztatását gr. Lazanszky Prokop manetini urodalmában, hol 1851-ig mint