Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-06-10 / 23. szám

JUNIUS 10. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 163 terjedelemben nem fog képes lenni áldozatokat hozni a lótenyésztés ügyének, melyben képes volt nyújtani azokat eddig. Ennek következtében bátor volt a kormány összehívni az értekezlet t. tagjait, hogy öt a helyi viszonyoknak megfelelőleg tapasztalataikkal s tanácsaikkal támogatni kegyeskedjenek, nem zárva ki azt

; hogy az értekezlet folyamában necsak tisztán az eddigi eljárás képezze az eszmecsere tárgyát, hanem oly intézkedésekről is beszéljünk, melyek eddig eljárásunk keretébe nem voltak felvéve. — Mindenekelőtt bátor vagyok kérdeni, hogy tekintettel főképen a telep klötségeire, azon négy hónapon át, melyen a telepek ménjei az ország különböző vidékein szétosztva vannak, ezen költségek egy vagy más módoni leszállítása által történhetnek-e nevezetesebb megtakarítások ? T. értekezlet! Nagyon jól tudom, hogy a mi az ország egyik vidékén az ottani viszonyok szerint kivihető, az a másik vidéken nem alkalmas. Ha a minisztérium nem akart volna e tekintetben alapos értesülést nyerni, talán nem kellett volna alkalmatlankodnia a tisztelt értekezlet tagjainak, hogy ide felfáradjanak, de akkor nem érte volna el azt, mit elérni akart; nem lehetett volna alkalma, hogy itt egyes vidékek sajátságos viszonyairól értesüljön. A minisztériumnak, t. értekezlet, nem az a feladata, hogy országszerte egy chablon szerint intézkedjék a lótenyésztés emelése érdekében, hanem az, hogy az ügy fejlesztessék ugy, a hogy lehet, minden kerület sajátságos viszonyaihoz képest. Ezért vagyok bátor felkérni az értekezlet t. tagjait, méltóztassanak meggyőződésük szerint véleményeiket nyilvánítani, van-e, lehet-e kilátás arra, egyik vagy másik vidéken, megyében, hogy a négy hónapon át ott levő lovak tartási költségei a tenyésztés károsítása nélkül jelentékenyen apasztathassanak ? Ha e tekintetben méltóztattak a kormánynak javaslatot tenni, akkor nem fog kizárva lenni, sőt igen kívánatos, hogy az ügy más ágaira nézve is, mint ő nagyméltósága az elnök ur érinteni szives volt, nézeteikét előadni méltóztassanak. (Éljenzés.) Podmaniczky Géza báró (a Pest megyei lótenyész-bizottmány elnöke), mielőtt a feltett kérdéshez hozzászólana, a miniszteri tanácsos úrtól felvilágosítást kér az iránt, hogy mibe kerülnek s mit jövedelmeznek a méntelepek évenként ; továbbá, hogy mennyibe jön egy ménló nak taTtása, hozzá 3zámitva a gondozó legénység ellátását is ? Kozma Ferenc z, min. tanácsos. Minden költséget felszámitva, összesen 1.100,000 frtba kerülnek a méntelepek, a jövedelmük pedig a legjobb esetben eléri a 200,000 forintot. Ami egy ménló tartásának költségeit illeti, ezen költségek, a jelenleg 1827 darabból álló ménlétszám mellett darabonként átlag a 400 frtot meghaladják. Ezen tulajdonképeni tartás és élelmezési költségek a különféle árak szerint természetszerűleg különbözők. Volt ugyanis eset, midőn 330, 350, sőt 495 frtba került egy ménló tartása, szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy azon négy hónap alatt, midőn a mének fedeztetési állomásokon láttatnak el, a költségek aránytalanul nagyok, a mennyiben az évnek ezen harmadrészében a tartás az összes évi költségeknek majdnem felére rug. Wenckheim Béla b. elnök a fedeztetési dijakra nézve tesz kérdést, mire Kozma Ferencz min. tanácsos megemlíti, hogy az egyezer nyolczszáz ménlóból rendszerint 200 mén 1—5 frtig, 1200 mén pedig 5 frton felül fedez kanczákat; vannak ezenkívül mének, melyek 8, 10 és 15 frtnyi hágatási dij mellett is fedeznek. Legmagasabb szokott lenni azon telivér mének díjtétele, melyeket valamely vidék kér; részint azért, mert ezeknek megszerzése és tartása az államnak sokba kerül és méltányos, hogy az, akinek jobb mén állittatik rendelkezésére, nagyobb mértékben is járuljon a terhek fedezéséhez, másrészt pedig azért, hogy ne vegyék a telivér méneket olyanok igénybe, kiknek ezekhez megfelelő kanczaanyaguk nincs. Jurenák Sándor a Külső-Szolnokmegyei lóteny észbizottmány elnökének azon kérdésére, hogy az átlag 400 írtjával 1827 db. ménnél hétszáz egynehány ezer forintra menő lótartási költségeken kivül mily kiadások fedeztetnek még a méntelepekre szánt 1.100,000 írtból. Kozma Ferencz miniszteri tanácsos előadja, hogy ezen összegből átszámítás utján a külön számadással biró államméneseknek megtéríttetnek a méntelepek számára átadott fiatal mének felnevelési költségei és pedig darabonként a különféle fajok szerint 800, 1000 vagy 1200 írttal. Ezen körülbelül harmadfél százezer forintot kitevő mén-megtéritési költségen felül az emiitett 1.100,000 forint összköltségből fedeztetnek még a méntelepek és a fedeztetési állomásokon az épületbérek, a tulajdon épületek fentartási és javítási költségei stb. Podmaniczky Géza b. Mindenekelőtt köszönöm a felvilágosítást, melyet ő méltósága adni szives volt. Ami a megtakarítások kérdését illeti, én a mennyire ismerem a viszonyokat, nem hiszem, hogy a mének tartására nézve kár nélkül valami megtakarítás eszközölhető lenne. Némi eredményt egyedül a fedezési dijak felemeléséből lehetne nézetem szerint reményiem. En a minisztérium felszólítását megkapván, némi összeállítást készítettem magamnak tájékoztatásom végett annak kitudására: hogy milyen fedeztetési dij mellett vétetnek a hágó mének leginkább igénybe a közönség által. — Pestmegyében, melyre számításaim vonatkoznak, 10, 6, 5, 4, 2 frtos hágatási dijak vannak, s leginkább igénybe voltak véve azon mének, melyek 6 frtal vannak taxálva, mig az alacsonyabb hágatási díj mellett fedező mének kevésbbé használtattak, — mert a nép tudja, hogy a jobb ménnel váló hágatás jobban kifizeti magát. Azt hiszem, hogy ez igy van más megyékben is, ha a nép hasznát látja, szivesen áldoz s nem keresi az olcsóbbat. Én ennélfogva azt volnék bátor indítványozni, hogy a hágatási dijak oly községekben, hol ménekmáröt évigfel vannak állítva, feljebb emeltessenek, miáltal azt hiszem, némi jövedelemszaporulat volna elérhető. Az öt évi időtartamot azért szeretném kikötni, miután ily helyeken a népnek már volt alkalma az állammének használatára nézve tapasztalatokat szerezni s ezen intézmény üdvös sikerét belátni. Oly fedeztetési állomásokon azonben, melyek ujabban szerveztettek, vagy szervezésük óta kevésbbé vétettek igénybe, az eddigi dijakat fentartatni kívánnám. Domahidy István a Szatmárm. lótenyészbizottmány küldötte. T. értekezlet! Az előttem szóló indítványára refllectálva, mindenekelőtt megjegyzem, hogy meggyőződésem szerint a népnek meg kell előbb szoknia ezen intézményt, s azt hiszem, a kormánynak eddig is legnehezebb feladata volt a népet a lótenyésztés eszméjével megbarátkoztatni, s azért a leszállított árral iparkodott a népet megnyerni. Én főleg saját megyém viszonyai szempontjából, nem pártolhatom a tett indítványt. A nép nálunk még ma is panaszkodik, hogy a hágatási dijak némely helyeken fel vannak emelve, s én azt hiszem, hogy a nép, ha az illető vidéki lótenyésztési bizottságok által kellőleg capacitáltatnék, készebb volna elvállalni az állammének ingyenes vagy olcsó árak mellett leendő tartását a hágatási idény alatt, mintsem hogy megbarátkoznék a hágatási dijak felemelésével. Én ennélfogva, teljesen értvén a kormánynak nehéz helyzetét, s tudván azt, hogy az országgyűlés a lótenyésztésre eddig fordított költségekből tetemes levonásokat fog eszközölni, 1 e g c z é 1szerübbnek tartanám, ha az illető helységek, vagy egyes birtokosok annak megemlítésével, hogy az állani nincs azon helyzetben, ezen ügyre az eddigi mérvben tovább is áldozni, felszólittatnának az iránt: hogy a hágatási idény alatt a méneket s a legénységet vagy minden dij nélkül, vagy leszállított áron tartsák el. A hágatási dijak felemelésébe azonban nem egyezhetném bele. TormayBéla az állatgyógyintézet tanára Podmaniczky br. ur indítványát támogatja. A közvetlenül előtte szóló előadását illetőleg pedig megemlíti, hogy mint a debreczeni lótenyésztési bizottság volt tagja, figyelme tárgyává tette az utóbbi években örvendetes haladást mutató szatmármegyei lótenyésztést is, s az oda való kis tenyésztőknél volt alkalma tapasztalni azt, hogy igenis, ők maguk követelték a hágatási dijak leszállítását legkevésbbé, mert gondos és előrelátó számítással akként vélekednek, hogy a tenyésztés érdekében mégis jobb a magasabban taxáit lovat használni. Ez áll Debreezenre nézve is, a hol a legdrágább mének leginkább igénybe vétetnek. De másrészt már csak azért sem pártolhatja az előtte szóló inditványát, mert a fedeztetési dijak fizetése tekintetében méltányosnak tartaná, ha az viselné a terheket, a ki a mént használja ; az előtte szóló indítványa értelmében pedig a községekben elhelyezett mének községi költségeken tartásánál hozzá kellene járulni ezen teher viseléséhez olyannak is, ki a méneket igénybe nem veszi. Szabó József a biharmegyei lóteny. bizottm. küldötte is osztja az előtte szóló nézetét s Biharmegyére vonatkozólag számokban constatálhatja: hogy a legmagasabban taxáit mének negyven-ötven kanczát fedeztek, mig a két futosok alig fedeztek húszat, ugy hogy Biharban 2000 darab mén közül egyre 25 db kancza esett, a fedeztetési dijakból pedig 64 — 65 frt. Miután tehát szóló szintén arról győződött meg, hogy a magasabban taxáit ménlovak leginkább kerestetnek a közönség által, ennélfogva legczélszerübbnek tartaná, ha a fedeztetési dijak felemelése által megkisérelnők a telepjövedelmek emelését. Azon nézetet, hogy egyes községek vagy birtokosok felkéressenek a mének eltartására, szóló legalább Biharban alig hiszi alkalmazhatónak és következőleg fejezi be előadását: «Én megvallom, hogy ha már az állam tartja ezen anyagot a lótenyésztés emelésére, nem szeretném azt községenként elforgácsolva elhelyezni; még ott, hol megbízható ember vállalkoznék reá, érteném : hanem hogy némely községi parasztbirákra bizzuk ezen drága anyagot, melyet azok kezelni, gondozni nem képesek, vagy nem elég lelkiismeretesek, ezt nem tartanám czélszeriinek. Én tehát a fedeztetési dijak felemelését czélszeriinek tartom. Egyébiránt van szerencsém Biharmegye részéről egyúttal Nagy György urat bemutatni. Nagy György. T. értekezlet! Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek egy nézeten ellőttem szóló t. barátommal. Elismerem, hogy azon számok, melyekre ő hivatkozott, hitelesek, s az állítás theoretice talán alaposnak mondható. Azonban nézetem szerint az a kérdés, vájjon a fedeztetési dijak azon maximumot elérték-e, melyen azokat fölebb emelni, hacsak a tenyésztést korlátolni nem akarjuk, nem lehet; vagy nem érték el ? Ezt a puszta számok még nem bizonyítják. Tormay Béla ur felszólalásában oly helyes theóriát állított fel az indirect terhek viseléséről, hogy azt elvileg megtámadni nem lehet. A ki, úgymond, mily mértékben járul a terhekhez, oly mértékben kell élveznie azok hasznát is ; de el méltóztatott feledni t. barátom azt, hogy ez csak oly emberekre áll, kik a.zon haszonnak öntudatával birnak. Én a gyakorlatra s illetőleg a t. miniszteri tanácsosra hivatkozom, ki igazán oly szakavatott iigybuzgalmat fejt ki a lótenyésztés körül, s kinek e tekintetben köztünk valószínűleg a legtöbb tapasztalata van, — mennyi rábeszélésre volt szükség ! ? Lehet mondani, hogy erőszakolni kellett a községekre a méneket. Magam idézhetek e tekintetben példát Biharból, Er-Mihályfalváról, hol igen vagyonos emberek liknak, — hogy ugy erőszakolták reájuk a méneket. Az első esztendőben elfogadták, a másik *