Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-05-16 / 19. szám
A PRIL 2 9. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. " 137 késekkel és bámulatra méltó biztossággal siet örvényeken s laza kőrakásokon át biztosabb bely felé. Bőre' felül zöldesszürke, alul fehér s szőre sokkal szárazabb és érdesebb tapintatu mint őzeink téli bundája. Sajátságos még lábainak alkata, melyek oly formájúak, mint ba meg lennének nyomorítva,miután csakis csülkeinek hegyén állhat. Este elértünk az Ansabahoz, a mely itt Daneloclinak neveztetik, s a hol az Imér, egy a Meusa begyekből jövő hegyifolyam vele egyesül. A sziklák közt tovasiető folyamot siirü övben szegélyzi a tropikus növényzet, számos kúszónövények szép guirlandjaival tarkítva azt; partjain számos gázló, bébicz és gém balász, mig a szürkészöld tengeri macska nagy csapatokban társasan .együttélve az erdők sűrűjében tanyáz. Hir szerint oroszlánok és leopárdok is léteznek e vidéken, de nem volt szerencsém egyet is látni. Hogy e vérszomjas szomszédoktól meg ne lepessünk, egy magános sziklát szemeltünk ki éjjeli telepnek; burnusumba takarva aludtam, fegyveremet egész éjjel lövésre készen kezemben tartva. Viradat előtt már ismét talpon voltunk. Midőn az Ansabában mosdottam, egy szép farkast láttam, és Surrur két vadludat lőtt egy lövéssel, melyek a folyam közepén egy sziklalapon foglaltak helyet. Mussian elment az elefántok nyomát felkeresni, magam pedig elhatároztam, a környéken körülnézni. Sycomorák, tamariskok, karcsú akácziák és kigeliák. — két láb hosszú gyümölcseikkel, melyek a szalámihoz hasonlón hosszú fonalszálakon függnek — a humusgazdag földben buján tenyészvén, pompás erdőket képeztek. Helylyel-közzel vad datolyapálmák tarkiták szárnyas leveleikkel a ligetek zöldjét, és az Adansonia digitata, e faóriás, mely évezrednyi kort ér el, élődiekkel borítva, mindannyin túlemelkedett. A Beni Izrael, vagy törpe antilop (Antilope heroprichiana), bizonyára a teremtés legkecsesebb állatja, kikandikált a bokrokból, melyekben hü házaséletet folytatva állandóan felütötte tanyáját. A baknak kötelessége társa biztosságáról gondoskodni, s egy-egy pár nem igen hagyja oda lakhelyét. Még ba üldöztetnak is, kisebb-nagyobb kört irnak le e körül s mindig visszatérnek oda. A Beni Izrael-t (Izrael fia) egyébiránt nem gyakorlott vadász csak nehezen fedezheti föl, mert sötét fahéj-szine hasonlít a lehullott levelekhez, s mozdulatlanul áll, mig ellenét megpillantá, de azután egy ügyes ugrással egyszerre eltűnik a bokor sűrűjében. Mintegy két óráig mentem az Ansaba partjain fölfelé — a táj neve itt Dschindik volt — midőn Mussián elért azon tudósítássá], hogy az elefántok az Iméren felfelé mentek s valószínűleg csak a Salaba hegységben, Meusában állapodtak ; meg. Miután több napot vett volna igénybe felkeresésük, s az eredmény még igy is bizonytalan volt, ennélfogva elhatároztam hogy Surtoch-ba térek vissza s ismét Barkában próbálandók szerencsét. III. E napon nem kellett koplalnunk, mint három nappal ezelőtt; ugyanis öt törpe antilop, nyolez frankolin és két lud lövetett, s egy antilop bőr-zsákban konyhai szerelékeimet is magammal vivém. Egy barátságos, buja pázsittal fedett helyen, százéves sycomorák árnyékában, a lőfegyvert nyugalomba téve, a fözőkanál kezeléséhez láttam. A ludmájat s az »izráelfiak« veséjét szeletekre vagdaltam, hagymával megtűzdeltem, borssal s egy salbei-féle növénynyel (mely a nedves helyeken szerteszéjjel nőtt) megfűszereztem, azután a tábori palaezkomban levő bormaradékkal megnedvezve, hirtelen parázstüzön megsütöttem. Azután három frankolin-tyuk filet-je leválasztatott, egyegy nyársra tűzettek és pedig ugy, hogy egy filét mindig egy szalonnaszelcttel váltakozott. A szalonna-oldalt a suezi peninsular-cornpanynek köszönhetém, s csak a legkipróbáltabb embereket híztam ineg őrzésével. A nyársas-sültek a legnagyobb elővigyázattal süttettek s csakugyan reményen felül sikerültek, mert mocsoktalan fehérségük megörvendezteté a szemet, mig kellemes, olvadó izük mesze felülmulá egy hasonlóan készitett filét de Dindon-t, melyet ezelőtt jóval Dignor-nál a Café Foix-ban ettem. Es most a nagy darabokra került a sor. Utánozva az őskori roberliauseni czölöpépitők és a Kjökkenmöding-ek lakóinak példáját: a törpe antilopok csontjait hosszában széthasítottam, a finom maccaroni-alaku tartalmat kivettem s fekete borsban meghánytorgatva, azzal az »izraelfiak« gerinczét és szegyét megtűzdeltem, azután ezeket egy drót-rostélyon angolosan megsütöttem. Kenyér nem került az asztalra, a helyett egy darab öreg penészes hajó kétszersült szolgált desscrt-ül, egy nagy kőlap pedig az asztal helyét pótolta. Mussian ur szolgált föl az asztalnál és Surrur egy pálmaággal a felette szemtelen és tolakodó legyeket elkergeté. — Később a feketék is étkeztek : főzésük nem volt oly körülményes, a maradék hyst szőröstől, bőröstől, tollastól a tiizbe dobták és a félig megszenesedett darabokat nagy étvágygyal költötték el. Étkezés után a bűvös pázsitra leheveredve, nagy kényelmesen szörpölgetém a »kaffai bab«-nak Liebig receptje szerint készitett forrázatát. E kávénem a »Moccát« messze felülmúlja finom izére és aromájára nézve. Kaffa mind e mai napig az európaiak által nem igen látogattatik. Schoá-m leírása szerint rézszinü, sima fekete hajú galla-törzsek lakják, éghajlata kellemes, c's magas begyeit kávéfa-erdők boritják. A kávébab különféle szinü és nagyságú, a mi többé vagy kevésbbé érett állapotuktól függhet. A galla-fejedelmek kávéban fizetik évi adójukat Menileknek, a schoa-i negusnak. Ott azt pálma szalmából készült zsákokba csomagolják s igy elefántcsonttal, aranynyal, strucztollal és füstölőszerekkel együtt az Aussa-tartományokon keresztül az adeni öbölnél fekvő Tedjurá-ba szállítják eladás végett. Hat bónaponkint 2500 teve szállítja e kincseket körülbelül harminez nap alatt a Djanno nevü gyülhelyről a fent nevezett kikötőhelyig. A partszél máig is Afer nevet visel, a mely valószínűleg azonos a bibliabeli Ophirral. Bevégezvén az étkezést, ismét kelet felé fordultunk s hat óra tájban elértük a Bora Beit Andu gerinczét. -— Ott ismét keserves hideg éjjelt töltöttem, sziklatörmelékre heveredve. Nagyszámú páviánesapatok megérkeztünket vad üvöltéssel fogadák, s hatalmas sasok és keselyük kerengtek a felhőtlen ég sötét azúrjában. A növényzet főleg vad olajfákból, tamavindák és cypressekből állott, mig az abyssiniai rózsa kellemes illatával messze eltölté a levegőt. Október 30-án reggel utam közel elvezetett azon hely mellett, hol 26-án az elefántokat láttam, és 10 órakor kissé elfáradva elértem Surtoch-ot és ott tanyázó kis karávanomat. Október 31-ike bizonyára egyike volt a legfáradalmasabb napoknak egész öt hónapi vadjáratomban. Ot-hatezer lábnyira szálltunk le a hegységről BarÁa felé, vagy húszszor kellett málhánkat fel- és lerakni, útnak sehol nyoma sem volt, fákat kellett kidönteni, köveket az útból elhordani, a szegény öszvérek és lovak sokszor hátuljaikon ülve csúsztak le meredek hegyoldalakon, s egy-egy vizes szakadás átgázolása egy órai időbe került. Reggeli hat órától esti hatig nem igen tettünk meg többet másfél német mértföldnél (úgynevezett toronyirányban). Éjjeli tanyánkat a Meroni száraz medrében ütöttük fel, és pedig a száraz, hat láb magas fűre telepedtünk le. Késő éjjel még egy nyolez lábnyi mély vermet kellett a homokba ásnunk, hogy magunknak és eltikkadó állatainknak egy kevés rosz izü vizet nyerjünk; a fris hegyi levegőt is vekkenő hőség váltá fel. Másnap vadászatra indultam, de most az egyszer nagyon szegényes credménynyel, a mennyiben egészben öt papagájt lőttem. Gyöngytyúk és frankolin itt a vizhiány miatt nem igen fordulnak elő, és egy körülbelül 20 darabból álló gazella falkát (Antilope Dorcas) egy elsietett lövés által ugy elijesztettem, hogy többé lehetetlen volt 1 megközelíteni, azonban gyönyörű látvány volt, a mint gyors futásukban egyik a ^másikon átszökdelve tova száguldtak. Már reggel feltűnt volt, hogy Mussián, a ki rendesen aludt, ba nem volt dolog, Achmed-del, ki szintén bűvész volt s a szentség hírében állott (»Hadji« czimet viselt) titkos értekezleteket folytatott. Soká imádkoztak ketten egy közeli halmon, arczezal a szent Kaaba felé fordulva, azután színházi látcsőmmel figyelmesen megvizsgálták a tájt, s végre egy-egy fejszével s egy börzsákkal ellátva elhagyták a tábort. Délfelé visszatértek vadmézzel megrakodva. A többiek azalatt szorgalmasan gyűjtöttek sáskát ; ugyanis egy felhőhöz hasonló sáskasereg, számtalan ragadozó madártól kisérve, csapott le mellénk, hogy az amúgy is kopár tövises bokrokat kevés leveleiktől is megfoszszák. Mai étlapunk következőleg alakult össze: papagáj-sült, pörkölt sáska, melynek ize az articsókához hasonló, tehát egészen főzelék-nemü, azután rizskása mézzel: kellemes felfrissítő dessertiink is volt egy ugorkafajban, mely itt szerte vadul tenyész. Mussian és Achmed oda nyilatkoztak, hogy reggel Mohammed prófétával volt értekezletük s midőn ez mindentudóságában kinyilatkoztatá nekik, hogy ma nem lesz bús, az ő közbenszólásukra rávetette magát, hogy mindé csemegéket juttassa nekünk. Miután a Kólában, azaz a meleg vidéken voltunk — a hőmérő 2 órakor 3 5 fokot mutatott árnyékban — ennélfogva czélszerünek tartottam, hogy éjjel masírozzunk. Miután fegyvereink állapotát gondosan megvizsgáltuk, — Barkában hallomás szerint sok oroszlán levén — esteli 6 órakor útnak indultunk. Tolvajok és útonállók e vidéken most ritkák, legfölebb a közeli Kunama és Bazen-ból csapnak néha át. Ott öletett le néhány évvel ezelőtt egy Paul nevü angol nejével, gyermekével s számos szolgaságával együtt, ugy egy svéd missionaries is. De mióta az egyptomi csapatok a Bogos-t megszállták, e vidék a legteljesebb biztonságnak örvend, s ezt leginkább a tudósvilágban méltán elhíresült Munzinger-pasa okos kormányintézkedéseinek köszönhetni. (Folytatása következik.) Fogoly- és strnezvadászat a La Platai pampásban. A délamerikai roppant füsikságok, a »pampas« bővelkednek a szárnyasok mindenféle nemében: fürjekben, harisokban és foglyokban; de a vadászat ezekre egészen elütő modorban űzetik attól, a mely Európában szokásos. Ugyanis a bosszú kemény tucuaro-nádcsővel felfegyverezett vadász a mozdulataiban felette ügyetlen madár körül eleinte nagy, majd mindig szűkebbre záródó körökben közeleg s azután egy jól irányzót csapással leejti lábáról. Szoktak e czélra burkot is használni, melyet egy hosszú bot végére erösitenek s nagy ügyességgel vetnek a madarak fejére vagy nyakába. E módszer annál könnyebben kivihető, mivel ez állatok európai ember előtt majdnem megfoghatlan ügyetlenséget tanúsítanak a veszély elöli menekvésben. Az itteni foglyok mindenesetre nem nagyon félnek az embertől, és még a lovast is sokszor egy lábnyi távolságra hagyják közeledni, mig menekülésre gondolnak. E körülmény abban leli magyarázatát, hogy e vidékeken gyér levén a lakosság a vad nem zaklattatik annyira, mint a túlnépesedett Európában puskás vadászok és idomitott foglyász-ebek által. Hisz még a keselyük és más, Ízetlen husuk miatt békében hagyott orvmadarak is félelem nélkül közelednek az emberhez, hogy a szerte szélylvcl beverő állathullákat fellakmározzák. A madarak rendkívüli nagy száma és könnyű megszerzésük — egyetlen Gaucbo napjában 80 —100 foglyot is kerit kézre — magyarázza meg nagy olcsóságát e vadnemnek; ugy hogy egy dénárért 3 — 4 foglyot is lehet venni. Legérdekesebb az itteni vadászatok közül kétség kivül a struezvadászat és pedig nemcsak az ez alkalommal előforduló esélyek miatt, hanem
