Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-01-14 / 02. szám

R EBRUAR 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 11 adó befolyást gyakorojon. — így most már a legtöbb bizottmány re'szt vesz a ménkiosztásban, sőt a mi ennél még sokkal örvendetesebb : vannak megyék, honnan majd minden egyes fedeztetetési állomás érdekében megjelennek az illető község küldöttei, hogy helységük szűkebb körű érdekeit képviselhessék. A székesfehérvári méntelep területén az 187 4. évi fedeztetési idényre engedélyezett mének kiosztása már a mult deczember hó folyamában bevégeztetett, s igy azon helyzetben vagyunk, hogy annak eredményét jelenleg már közölhetjük. Megkezdett a mének kiosztása deczember hó 14-én a bajnai teleposztálynál, hol Turóczmegyét Zorgóczy — Árvamegyét Adler és Barsmegyét Sümeghi lótenyész-hizottmányi tagok képviselték, a többi ide tartozó megye ez alkalommal képviselve nem volt. Ezen teleposztályban összesen 7 7 mén van, mely létszám következőleg osztatott szét : Turóczmegyében csupán egy fedeztetési állomás lesz 4 ménnel, mely közül 2 angol, 2 pedig arab félvér, s egy közülök 5 forintért, három pedig 2 forintért fog hágni. Nyitramegye 11 állomására összesen 42 mén? — és pedig 2 telivér, 12 félvér angol, 11 arab félvér, 2 normann, 9 norfolki és 6 lipiczai osztatott ki, melyek közül egy 10 írtért, egy 8 írtért, egy 6 írtért, tizennégy 4 írtért, tizenegy 3 írtért, tizenkettő 1 írtért, és kettő 1 írtért fog fedezni. Trencsénrnegyében 4 állomás szerveztetett, ösz" szesen 10 ménnel, és ugyan 5 angol, 1 arab félvér, 2 norfolki és 2 lipiczai fajú lóval, fedezési dijuk : kettő után 6 frt, 1 után 5 frt, 3 után 3 frt, három után 2 frt, és egy után 1 frt. Arvamegye 3 állomást nyert, 7 ménnel, — ezek között 2 angol félvért, 1 normann, egy norfolki és 3 lipiczai fajút, — melyekből egy 4 írtért, három 2 írtért és egy 1 írtért fog hágni. Liptómegyében csak egy állomás alakíttatott 1: angol, egy arab félvér, 1 percheron, összesen 3 ménnel, ezek egyike 6 frt, a második 4 frt, a harmadik 2 frt fedezési díjjal. Barsmegye 2 állomást kap 7 ménnel, és pedig 1 angol telivért, 1 angol — és 3 arab félvért, 2 lipiczait, a fedezési dij : egynél 8 frt, kettőnél 4 frt, kettőnél 3 frt, egynél 2 frt és 1 frt. — Végre Zólyom megye egy állomására 4 mén, köztük 2 angol félvér, 1 normann és 1 lipiczai mén osztatott ki, egy 4 frt, egy 3 frt, kettő 2 frt fedezési dij mellett. Az öttevényi teleposztályban deczember hó 17-én tartatott meg a ménkiosztás, mely alkalommal Pozsonymegyét Bacsák Lehel bizottmányi elnök és Bathó bizottmányi tag képviselte, s azonkívül számos községi előljáró jelent meg az egyes állomások érdekében. Mosonymegyéből pedig minden egyes állomással bíró község megbízottakat küldött, s csak épen a győrmegyei lótenyész-bizottmány tündökölt teljes távolléte által, pedig Öttevény Győrmegye területén fekszik, s méneinek nagy részét épen ezen megye veszi igénybe. Ezen teleposztálynak 91 ménre rugó létszáma a három megye között következő módon osztatott el: Mosonmegye négy fedeztetési állomáson összesen 13 mént kap, és pedig 4 angol, 3 arab, 3 normán, 2 norfolki és 1 lipiczai fajút, s ezek közül hét mén 3 írtért, négy mén 3 írtért, kettő pedig 5 írtért fog fedezni. Gyormegyében 9 állomás 41 ménnel szerveztetett, közöttük 2 telivér és 19 félvér angol, 12 arab félvér, 3 normann és 5 norfolkival. A fedezési dij kettőnél 6 frt, ötnél 5 frt, kilencznél 4 frt, húsznál 3 frt és ötnél 2 írtban állapíttatott meg. Pozsonymegye 8 állomására 37 mént kap, t. i. 17 angol 1 félvért, telivért, 10 félvér arab mént, 2 normann, 6 norfolki és 1 lipiczai fajút, — melyek közül egy 7 ftért, egy 6 ftért, 55 (?) ftért, 4 írtért, 15 3 írtért, hét 2 írtért és egy 3 írtért fog fedezni. Deczember hó 19-én magára Feliérvárra került a sor, hol három teleposztályban összesen 266 mén van. Itt már sokkal élénkebb élet pezsgett, a gyönyörű laktanya nagy udvarán számos bizottmányi tag és községi küldött gyűlt össze s midőn 10 órakor megkezdett a mének elővezetése, akkor már az istálókban tartott szemle alapjában tisztába» volt minden község a maga kívánságaival. Fehérmegye Zuber Antal, Ke'gl György, Szluha Antal és Janiesáry bizottmányi tagok által volt képviselve, kiknek ugyancsak meggyült a hajuk a számos községből megjelent földmives-tenyésztők kívánságainak kiegyeztetésével. Hja hiába ! A dunántúli megyékben, hol fejlettebb a tenyésztés, s hol némely gazda 1000 forintért adja el a jó állami mén után nevelt négyéves csikaját — ott már nagyobb az érdekeltség, több a kívánság. Veszprémmegye lótenyésztésének érdekeit a buzgó bizottmányi elnökön, Festetich Pál grófon kivül még Csapó, Hunkár és Bezerédy bizottmányi tagok képviselték szintén számos községi küldöttel együtt. Komárommegyéből Pulay, Mille és Sóos jelent meg, s velők sok községi elöljáró, kik között még az udvardiak is ott voltak, nem sajnálva a Duna átkelését s a hosszú utat. Ve'gre Vasmegyéből Radó és Sopronymegyéből Solymossy vállalkozott arra, hogy vidékük lótenyésztési érdekeit Fejérváron képviseljék. Egész napon át tartott szabad ég alatt a szemle és tanácskozás, melynek eredménye a következő : Fehér vármegye 21 állomáson kapott összesen 7 8 mént és pedig 8 telivér, 39 félvér angolt, 2 telivér arabot, 4 normant és 2 lipiczait, melyek közül 11 két ftért, 23 félv. arabot, (?) 32 három forintért, 24 négy forintért, 8 öt írtért és 2 hat írtért fog fedezni, stb. Esztergommegyében 17 ménnel hat állomás szerveztetett, és jDedig: 8 angol, 7 arab félvérrcl és két norfolkival, ezek közül kettő 5 írtért, négy 4 írtért, nyolcz 3 írtért és három 2 frt, fog fedezni. (Vége következik.) A vemhességi arány államméneseinkben ez évben elég kedvező. Mezőhegyesen ugyanis az 1873ban fedezett 553 anyakaneza közül csak 143 Az égető nap a délvonalon már áthaladott, mikor a második hajtás, az elsőnél lehetőleg még vadabb völgy oldalában, kezdetét vette. Állásunk itt köves helyen volt, szintén szálas, de ritkás fenyvesben, a kilátás itt is korlátolt ugyan, ellenben a hangokat igen nagy területről lehetett jól megkülönböztetni s minden neszt figyelemben tartani. A hajtókllármáj ára lázam itt is elővett, de sokkal kisebb mértékben s rövidebb ideig mint délelőtt, s a hajtás további tartama alatt meglehetős nyugodt maradtam. Midőn igy éber figyelemmel voltam egész környékemre, nagy felkiáltásokat hallottam a hajtók sorából: Vigyázz ! itt feküdt, innen mozdult ki, vigyázz ! s erre pár pillanat múlva az alsóbb lövészek felől egy puska dördült el, mire a hajtók egészen elcsendesedtek, ugy hogy a sebzett vadnak iszonyatos bődülése s rögtön rá egy másik lövésnek durranása tisztán hangzott fel. Most ismét a hajtók közt rettenetes ordítás, sikoltás s éktelen zűrzavar keletkezett melyből: állásomról lehetetlen volt kivenni mi történt, s csak később értettem a parancsszót »tovább hajtani.« Néhány őz itt is futásra jött, s egy rókát is jeleztek a hajtásban, de több lövést az emiitett kettőnél nem hallottam. A mint az első hajtók a lövészeknél mutatkoztak, felbomlott az eddigi rend s mindenik odasietett, hol a két lövcs történt: s valóban érdemes volt e hely a megtekintésre, s a látványt, mely itt szemem elé tárult, soha sem is fogom felejteni. Egy gyökereinél már kétfelé vált agg jávorfa közé egész testtel szorulva, félig csüngő helyzetben feküdt az erős medve; eleje csepegő, a félig aludt vérrel borítva, tajtékzó véres szájából nyelvét kinyújtva, adta ki páráját. Egy halálig meg nem hajlott, elkeseredett, bősz ellenségnek mintaképe. * tán a medve is tud a fára mászni! s hátha nem egy, hanem több talpas jön reánk ? Elhallgattunk. A tervezgetésnek vége az lett, hogy megkérdeztem pajtásomat: Samu, ugye el nem hagyjuk egymást Mire ő csendes flegmával azt válaszolta: ha el nem szaladok, számolhatsz reám ! Ily tépelődések közt egyes rövid kürtszó hangzott az oldalból, jeléül, hogy a lövészek helyeikre értek s hogy a hajtók meginduljanak. Erre lent a sűrű fenyves alján, a 400 hajtóból állott hosszú sorban megkezdődött az éktelen lárma, visszhangoztatva a szepesi oldalok mészköves bérczeitöl. Hogy én mit éreztem akkor, azt bajos leirni, tudhatja, ki hasonló körülmények közt először van nagy vadra hajtóvadászaton. Szivem hangosan vert, lázasan ingerült voltam, félelem s bátorság, kislelkűség és daezos merészség váltakozott bennem, kezeim s lábaim reszkettek mint a nyárfalevél ; egy szóval: előfogott a vadászláz teljes valóságában s legerősb fokában, s csak gondolataim jártak a helyes kerékvágásban, mert eszemben volt: ilyen az ujoncz remegése, midőn először van csatában! Mintegy negyedóra múlva, mely azonban kisebb időköz is lehetett, mivel ily lázas állapotban vajmi hibásan mérjük az időt — alattam oldalt dübörgést hallottam, mely kis ideig elállt ugyan, de azután irányt változtatva, sebesen felém közelgetett. Fegyveremet félig arezhoz emelve, reszkedve ugyan a láztól, de a körülmények teljes átgondolásával vártam közeledtét, s ime mellettem alig 20 lépésre átrobog hatalmas szökdelésekkel két őz, s a hátunk megeti sűrűségben eltűnik. Ezután kissé lecsendesedtem s tovább figyeltem a hajtók, már most észrevehetöleg közeledő zajára. Szemeim jobbra-balra s egyenest a szálas erdőbe mélyedtek, néha azonban pajtásomra is fordultak, ki szintén maga elejbe figyelt. A mint tovább tartott a hajtás, lázam azon arányban szűnni kezdett, s midőn a hajtósorból már az egyes hangokat birtam megkülömböztetni, akkor teljesen nyugodt volt vérem. Nem sokára — közben még hét császármadarat láttam átcsapni a lövészsoron — az egyes hajtók, s azután az egész sor felért hozzánk, a nélkül hogy csak egyszer szólt volna a puska. Ezen első körben tehát medve nem volt, de hogy kis idő előtt itt lehetett, azt mutatták több helyütt talált fris hulladéka s a szétroncsolt korhadt fatuskók, honnan a hangyákat pikáns fűszer gyanánt felcsemegézte. Óz s császármadár több veretett fel, de ezekre természetesen tilos volt a lövöldözés. Az alsóbb lövészek lassacskán felszállintkoztak, s igy én is pajtásommal tovább mentem a második hajtásra, mely egy másik sűrűségbe, a Szpiszkába volt határozva, egy magas béreznek túlsó oldalán, hova az eddigi lárma el sem jutott. A lövészeket igy felgombolyitva, érkeztünk egy jól esmért őzforgóra, hova a városi puskamives, — külömben passionatus jäger, volt felállítva. Ezt egy bokor alatt fekve s az igazak álmát aludva találtuk. Ismeretes levén arról hogy a borocskát akár pálinka képében is szereti, ugy látszik ma nagyobb adag sziverősitőt, vett be, s a medvehajtás alatt elaludt. Pajkos társai medveliangu mormogással rontottak feléje, de nem volt könnyű őt felébreszteni, s csak erösebb rázás után ugrott fel e szavakkal : Adta teremtette forrósága, no majd hogy el nem szundikáltam. Nagy nevetés fogadta c szavait, rajta maradott gúnyneve a szundikáló, s haláláig semmivel sem lehetett könnyebben sodrából kihozni, mintha kérdezték, nem szundikál-e ?