Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-02-26 / 9. szám

67 2. Kétévesek versenye. 100 arany államdij, minden belföldi 2é. ló számára. Táv. 1/

2 mfld. Teher 105 font, mén 2 fonttal több. Tét 100 frt, fele bánat. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. 3. Fbldészek versenye. Futhatnak mezei gazdák saját oly lovai, melyeket a biróság elfogad. Távolság а pálya köre nyereg nélkül. Nyeremény : az l-nek 7 0, a 2-diknak 20, a 3-diknak 10 frt. Bejelentés fél órával a futás előtt. 4. Nagy Handicap. 800 frt egyleti dij minden ló számára. Táv. 2 '/< mfld. Tét 150, bánat 100 frt. September 15'ig bejelentve 30 frt. A második ló a tét és bánatok Vä-at nyeri; a terhek augustus 27-én a „Vadász- és Versenylapéban és a „Sportblatt"-ban közhirré fognak tétetni. 5. 200 arany államdij. Minden mén és kancza számára, mely magyar-osztrák birodalmi vagy németországi lakos jóhiszemű tulajdona. Távolság l'/

2 mfld. Teher 3é. 105, 4é. 122, 5é. 12 7, 6é. és id. 130 font, ménre 3 fonttal, egy 2000 frtos verseny nyerőjére 6, két 2000 vagy egy 5000 frtoséra 9, két 5000 frtos vagy egy nagyobb verseny nyerőjére 11 fonttal több. A teherhalmozás maximuma 16 font. Tét 150 font, fele bánat. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. MÁSODIK NAP. Kedd, október 7., d. u. 2 órakor, 1. Sz. kir. Debreczen jváros dij ja. 100 arany (ha megadatik.) Minden magyarországi ló számára. Táv. 2 mfld. Teher 3é. 100, 4é. 114, 5é. 119, 6é. és id. 122 font, ménre 3 fonttal több. Tét 100 forint, fele bánat. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. 2. Kis Handicap. 400 frt egyleti dij. Futhat minden ló. Távolság 3/

4 mfld. Tét 100, bánat 60 forint, September 15-ig jelentve 25 forint. A terhek augustus 27-ig a „Vadász- és Vers.-lap" és a „Sportblatt

"-ban közhírré fognak tétetni. A második ló а tét és bánatok egyharmadát nyeri. 3. Ostordij és 200 forint egyleti dij. Futhat minden Bihar-, Szabolcs-, Szathmár-, Hajdúkerület és Debreczen városbeli lakos agarász-paripája, mely nem telivér, nyilvános idomitó-intézetben idomitást nem nyert és a mely nyilvános pályán más dijjakra mint a nevezett vagy ahhoz hasonnemürc még nem futott. Teher 120 f. Urlovarok. Táv. 1V

2 mfld. Tét 10 frt, f. v. f., indulópénz 5 frt, а második ló nyeri a tét és bánatpénzek felét ; a 3-dik ló — legalább öt nevezés esetében — tételét menti ; három különböző tulajdonos lovának kell indulni, hogy a dij kiadassék. Nevezés a versenyelötti napon, azaz október 6-án estve 7 óráig a titkárnál. 4. 300 arany államdij. Minden mén és kancza számára, mely magyar-osztrák vagy németországi állami lakos jóhiszemű tulajdona. Távolság 2 mfld. Teher 3é. 105, 4é. 123, 5é. 129, 6é. és id. 130 font, mén 3 fonttal, egy 2000 frtos verseny nyerője 6, két 2000 frtos vagy egy 5000 frtos 9, két 5000 vagy egy nagyobb verseny nyerője 11 fonttal többet visz ; a teherhalmozás maximuma 16 font. Angol vagy franczia lóra külön 17 fonttal több. Tét 200 frt, fele bánat. A 2-dik ló a tét és bánatok felét nyeri. 5. Vigaszverseny. Handicap. Kötelező minden lóra, mely a debreezeni ezévi versenyekre aug. hó 9-ig nevezve van. Távolság 1 mfld. Tét 50, bánat 30 frt, September 15 jelentve 10 frt, nyerés által kizárva 20 frt. A terhek aug. 27-ig а „V. és V.-lap"- és a „Sportblatt"-ban közhirré fognak tétetni. Megjegyzések. 1. Lovat bona fide csak egyleti tag nevezhet. 2. Minden a pályán megjelenő lóéit 5 forint gyeppénz és minden indulásért 5 frt fizetendő, kivéve a földészeket. Minden nyeremény után 5 % a pénztár javára levonatik. 3. Nevezési zárnapok : az ostordijra oct. 6. esti 7 óráig, a íöldészek versenyére futás előtt fél órával, minden egyéb dijra augustus 9-dike. 4 4. Minden a debreezeni versenyekre nevezett ló — kivéve az ostordijt és földészek versenyét — egyszersmind a vigaszversenyre nevezettnek tekintetik. 5. A teher vámsuly, a távolság angol mértfóld szerint számíttatik. 6. Valamennyi tét és bánatpénzek a versenyek előtti esti 7 óráig a titkárnál befizetendök. 7. Teherhatározók (Handieapper) gr. Szapáry Iván, gr. Sztáray János és gr. Festetich Pál. 8. Minden nevezés és tudakozás következő ezim alatt : „versenyt illető" Führer Ernő titkárhoz Debreezenbe, bérmentesen intézendő ; csak írásban vagy táviratilag tett nevezés érvényes. A dij külön megnevezése, a lovar neve és szinei és a ló részletes leirása, ugy szintén az államdijaknál a terhek megbízhatóan bejelentése kéretik. 9. A hat évre kötelező részvényes tag fizet 10 frtot, máskülönben 15 frt részvénydijat, mely összeg a tét- és bánatpénzekkel együtt beküldendő. 10. A handicapok terhei augustus 27-kig a „Vadász- és Verseny-lap"- és a „Sportblatt"-ban fognak közhirré tétetni ; a kis-bánat jelentési határidő sept. 15. Az intézők megbízásából Führer Ernő, titkár. Prága 1873. Prágai aláírási dij. Akadályverseny. Handicap. Urlovarok. Ausztria és Magyarországban és a német birodalomban ellett lovak számára. Távolság mintegy 3 angol mfldnyi vadásztalaj. Tét 200, bánat 100 frt, de csak 50 frt, ha junius 10-ig bejelentetik. Nevezés május 20. Terhek közlése junius 1. A második ló osztozik a tételek- és bánatokban, levonván előbb a harmadik ló tételét. Futtatás az idei prágai versenyek valamelyik napján. В. К о t z V. A káposztás-megyeri idomitó-istállóba a következő lovak érkeztek : Gr. Lambcrg Ferencz 5é. р. k. Ameise, ар. Bois Boussei a. Cricket. Gr. Lamberg Henrik id. р. к. Star of the East, • a. Bonnyfield a. The Sole Star. Ugyauaz 2é. p. k. Whim, a. Ostreger a. Jeannie. ugyanis a kis kajüt padlatára, s alig aludtunk el a vasmacskán nyugvó, de időközben viz hátára emelkedett s himbáló hajón, midőn rettentő zivatar kerekedett, mely reggelig tartott. Csak reggel felé alhattam egy keveset. Hat órakor felkelvéD, csak ekkor vettem észre, hogy éj folytán megváltoztattuk állomásunkat, s most azon keskeny tengernyelven horgonyzunk, mely mult este bennünket a tengeri kutyáktól elkülönített. Miután jól megreggeliztem és fehér ruházatot váltottam volna, mert a mult éjjel keservesen átáztam — újra a kutyabőrbe bújtam s fókavadászaimmal a zátonyra indultam. Miután legkevesebb 1

3/

2 órát vártunk már a nélkül, hogy valamit láttunk volna, végre egy öreg, nagjon nagy fóka úszott felénk, a vadászok által csalogattatott és felém közeledett lövésre. .. Hanem abban a pillanatban, midőn fegyveremet elsütui akarám, lebukott a viz alá, s igy golyóm helyette a vizet hasitotta. Felötlött ugyan a — kutya megint, de már akkor lötávolon kivül volt. Itt már most nein maradhattunk, hanem hason csúszva más irányba távoztunk , s ezt párszor ismételtük , de ott sem volt több szerencsénk ; mindössze is csak egy pompás nagy sirályt lőhettem, mely vijjongva keringett fejünk felett, s aztán 11 óra felé visszatértünk hajónkra, mert ismét nagyon megeredt az eső. Miután el voltam határozva, hogy fóka nélkül semmi esetre sem térek vissza Norderneyre, tehát farkasszemet néztünk a fergeteggel — pipaszó és grog mellett, s a nagyszerűen különös látványban, a háborgó tengerben gyönyörködtem. Este felé, ahogy kicsit javult az idő, tovább vitorláztunk, egy félórányira fekvő zátonyhoz, mely azonban még mindig az úgynevezett sirály-zátonyokhoz tartozott. Itt ebben az esztendőben még nem törI téut lövés, a fókák a zátony szélein hevertek és sütkéreztek a napon. Miután vadászaimnak az őket illető dijon kivül még minden általam lövendő fókáért egy guineát Ígértem volna, felkerekedtünk ; eleinte nem nagy reménységgel, mert a szél kedvezőtlen volt s tőlünk azon hely felé fujt, merre a tengeri kutyák feküdtek. Útközben egy zátonyra jutott s már régebben elmerült kereskedőhajó roncsa mellett haladtunk el, mintegy fele utat végezve, midőn a szél lassanként megfordult, ugy hogy mi a tengeri kutyákhoz valami 400 lépésre közeledhettünk észrevétlenül. Világosan láthattuk és megszámlálhattuk már őket, lehettek vagy harminczan-negyvenen, hanem neszt foghattak, mert egyszerre sürgés-forgás támadt köztük, s nagyobb részük a vizbe sietett, hol egy pár pillanat alatt el is tűntek ; csak egy pár fiatal tapasztalatlan buksi húzódozott még. Itt nem volt veszteni való idő; s a legsebesb futásban, társaimat messze elhagyva, futottam a nyilt térségen át, melyen ugy sem lehet fedetten átjutni, s igy szerencsésen éppen jókor érkeztem meg azon pillanatban, midőn az utolsó fóka már a sekély vizben lubiczkolt — hogy jól irányzott golyómtól fejbe találva, bukjék el. Gyorsan búzták ki az ezalatt hozzám érkezett embereim a fókát egy hosezu csáklyával s mellém fektetek. Mindez oly gyorsan történt, bogy midőn a lövésemtől megijedt s viz alá bukó fókák ismét feltűntek s kiváncsian bámultak szét — már semmi különöset nem láthattak. Minket láthattak ugyan, de már heverve, köztünk az elejtett fókával, s valószínűleg azt gondolták, hogy mi hárman vén tengeri kutyák vagyunk, amaz meg egy fiatal fóka, s hogy mi nem hagytuk magunkat déli siestánkban megzavartatni valami vak lárma által. Annál inkább hihették ezt , mert vadászaim mielőtt a fókák bennünket jóformán megpillanthattak volna, már ismét telegrafiroztak kézzellábbal, s ide-oda csúsztak hason fekve, ugy hogy a fókákat szemlátomást eláltaták kilétünkről. Közeledtek is mindinkább s nem sokára két lövéssel ismét két derék vén fókát lőttem le, hanem a többiek aztán eltűntek mindenkorra. Bizonyára ritka szerencsém volt, hogy alig 10 perez alatt 3 fókát lőhettem. Miután a fókákat kötélre burkoltuk, megindultunk velők vissza a hajóra, de oly nehezek voltak, hogy embereim nem birták őket a homokon vonszolni, hanem kénytelenek voltak 2—3 láb mély vizben s egy kis kerülővel tenni meg a bosszú utat. Haza érve, vacsora alatt ugy határoztuk el, miszerint másnap korán, a dagályt felhasználva, induljunk el, hogy ha lehetséges, még az nap este Norderneybe érjünk. Hanem hát a másnap reggel teljes szélcsenddel kezdődött, ugy hogy továbbmenésröl jó sokáig szó sem lehetett. Hogy az időt mégis hasznosan töltsük, a fókák lenyuzásához kezdtünk. A fiatal fókának, melyet először lőttem, kétségkívül legszebb bundája volt, ezüstszürke, fekete foltokkal. Ez a három bunda, valamint az általam tavai elejtett fókáé — most mint lábszőnyeg disziti lakásomat. Időközben jött egy teli kalapra való szellő is, és megindultunk. Dél tájban igen erős szél támadt, s hozzá heves zápor keletkezett hirtelen, mig a láthatáron egy nagyszerű tünemény, a forgószel által felsodort óriási viztölcsér közeledett, s pedig eleinte egyenest felénk, hanem aztán szerencsére más utat választott . . . Szépnek szép volt nagyon — hanem közelebbről nem igen kívántunk vele megismerkedni ; helyzetünk pár perczig valóban aggasztó volt, s bár szerencsére nem voltunk többé nyilt tengeren, de a boszorkánytáncz mégis