Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-12-17 / 52. szám
38 5 ___^ = =^ = =^ ========== = Jön most egy huiletz-völgyi tót fiú, s ártatlan pofával szólítja meg: Pán Jakob esi szu tjes tu ? Ennek már nagy bosszúsan feleli : Hisz látod hogy itt vagyok ostoba kölyök ! Most egy asszony, ki férje helyett állott ki hajtónak, bukkan elő a bokrok közül s mi roszat sem sejtve kérdi : Herr Jakob seid' s ach hie f Az öreg mérges kezdett lenni. Elkáromkodta magát: »Mi az ördög leli az embereket, hogy mindenki csak engem kérdez : itt vagyok-e ? s az arra érkező városi pénztárnokhoz rohan s panaszolja neki, liogy a hajtók megbolondultak, mindegyik nála akad meg az ostoba kérdéssel. Emez nem lévén beavatva a tréfába, biztatja Jakabot, hogy ő abban semmi különöset nem talál s odább indùl a tüz felé. Ismét egy kis fiú bontakozik ki a sűrűből, s a mint az öreget meglátja, egész ártatlansággal neki szól : Jakab bácsi is itt van ? Ez mintha rúgó ugrasztotta volna fel a városi pénztárnok után ugrik: Sándor úr, Sándor úr ! hallgassa csak, de csak hallgassa, ez a kölyök is azt kérdezi : itt vagyok-e ? s amahoz fordúlva nagy mérgesen kiált : Itt, itt, persze hogy itt, hát nem látsz te oktondi szamár ! A tüz körül a jókedv régen kitörőfélben volt, bár idág csak elfojtott nevetés volt tapasztalható, de az utóbb leirt jelenetre átalános kaczagás tört ki. Az öreg sejtette már, hogy az ő rovására mulatnak, igen megharagudott, de még mindig csak a hajtókat szidta, kik már most látván ingerültségét, többé megszólítani nem merték. A mint a zaj kissé csendesedett, s a nevetés, mely nem egynek oldalfájást okozott, már meglehetősen megszűnt, s az öreg is hangos szidásaival s a hajtók fenyegetődzéseivel alábbhagyván, garasos pipáját a tűzbe dugta, hogy zapekálhasson : akkor egy távolabbi állásáról felérkezett a városi serfőzőmester, egy Szászországból ide költözött jámbor becsületes német ember, ki bár 20 év óta lakott itt, egy magyar szót sem birt megtanúlni, s a tót nyelvet is nevetségesen tördelte. Fáradtan s izzadtságát törülve a vadászok közé elegyedett, s a kínált kulacsot elfogva, épen készült belőle jót húzni, midőn szeme Jakabra esett, s azt csendes pflegmávab szászos kiejtésével megszólítja: No herre Jakob, zo zeet er och dahier? A jelenetet mely erre következett, lehetetlen hiven leirni. Jakab felpattant, mintha darázs csipte volna meg ; szólni, kiabálni, káromkodni akar, de elállott a szava a düh miatt. A felhangzott kaczagás orditássá fajult, sokan nevettökben hanyat vágták magokat s görcsöket kaptak, mert e helyzet furcsaságát nevelte nem csak az öregnek megújított mérgelődése, de egyúttal a serfőző rendkívüli comicus alakja is, ki nem értvén sem a kaczagás sem a dühösködés okát, ártatlan s ostoba pofával száját tátotta. Yégre megszólal Jakab, még pedig elég csendesen : Herr Bräuer! ha nem tudnám, hogy áldott jámbor ember, ki a légynek sem vét, azt hinném engem akar csúfolni ! VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP . Maradása többé nem volt ; elhagyta a vijogó társaságot s még kedves pipáját is a tűzben felejtette. A jelenleg élö erdővédek közt van egy derék régi vadász, kit Blaumaul-пак (kék-száj) hívnak, ki ha valamelyik vadászatról elmarad, ott észrevehető hiány tapasztalható. Kék száj melléknevének ez az eredete : Egy reggeli viradatkor beállit hozzá néhány pajtás s kimenetelre szólítják fel. »Rögtön« volt a válasz, kapja fegyverzetét s menni készül. Anyjok, kiált feleségének, isten veled ! Ni ni, mi a manó, már te áfonyát früstököltél, hogy egészen kék a szád ? Ohó, hát hiszen kend is kékszájú ! Az egyet bámúl, a tükörnek szalad, azután az ablak-deszkának ugrik s pálinkás üvegét vizsgálva, egyet mordúl, majd fejcsóválva kiáltja : No asszony, bizony megjártuk ! Kivallotta azután útközben társainak, hogy éjjel felesége gyomornyomásról panaszkodott. »Mondom neki, kelj fel, az ablakon áll az üveg, igyál egy korty pálinkát. Megtette s elaludt reá_ En is kedvet kaptam inni, én is félkeltem s az üveget fenékig kiüritettem. Most, uram fia látom, hogy pálinkás üvegem tele van, s mi a setétben a szomszédos üvegből a ruhakékitö vizet ittuk meg ! Ismeretes az a szokása, hogy az őzet akár leterítve akár futásában lássa, mindig font számra szokta felbecsülni, s mondják utcunque eltalálja súlyát. Valahányszor itt vadásztam s jelentését hallottam a látott vadakról, mindig meg kellett azt mosolyognom, ha mindegyikéhez a font számot is hozzá mondta. A medvét, rókát, fajdokat, őzet, nyulat mozdulataiban, hangjukban ad vivum tudja utánozni, s valóban nagy mulatság vadászemberre nézve az ő beszédjét, melyet mindig a kellő mimikával előad, meghallgatni. Jóizűt nevettem egyik elbeszélésén, midőn a múlt nyáron ittlétem alatt a feketehegyi vadászaton engem állásomra vezetett. Fent a széles hegyháton, egy félig kopasz s csak egyes fenyűcsoportokkal befásitott köves helyre értünk, a mint vezetőm megáll: Tetszik látni ezt a fenyücskét? Most 6 esztendeje itt egy felséges 70 fontos bak rám pislogott a mint e bokor alatt csendesen szundikáltam. Hát honnan tudja azt, kérdém, ha csendesen szunyadozott ? Tetszik tudni, élt még akkor Amor kopónk, e kitűnő kutya, milyet isten jókedvében egyszer teremt egyet egy században, ennek hangját én más ötven közt is, még álmomban is szoktam hallani s megérteni. Tehát a mint a puskásokat elállítottam, itt maradtam — ez levén jó , őzforgó a mig a szálaserdő az oldalban még fenállott — s miután sokáig kellett várnom mig társam a kopókkal a völgybe ért, honnan , őket kibocsátani kellett — rám jött az álom • s én e bokor árnyékában szépségesen elalud; tam. Nagy sokára azután s még nagy távolból, hallom az Ámor hangját. Jó lesz felébredni, • mondom magamban, de csak jobban esett az alvás s nem mozdultam meg, s csak midőn kö1 zelebbről hallom a kopót, akkor nyitom fel sze; memet s látom a bakot itt állani, a mint rám néz, magában tusakodik: felébreszszem-e tovaDECZEMBER 17. 1873. robogásával vagy csak csendesen csuszszék félre a sűrűbe ? Én nem mertem megmoczczanni, de mi dőn az Amor közelebb jött s a bak tovaszökött, akkor ugrottam fel s — páf! utánaküldtem ficzkós lövésemet. Czobákját találtam s láttam hogy összerezzent s csak lassan sántítva bir tovább lépdelni. Jön most a kutya, én oda mutatok s mondom neki : »Látod-e Amor, bogy biczeg? Persze meglátta, s néhány ugrással beérve, lefogta. Én most oda (rugaszkodom s szintén megfogom. Hja ! erős volt a bak ! Láthatta volna : mint vagyok majd én felül, majd a bak, majd az Amor ! Igy tusakodtunk egy ideig s én félteni kezdvén prédámat, hangosan kiabáltam segítség után. Jött szomszédom Fritz ur, s látva a küzdelmet, uram fia, nemhogy segitett volna, elkaczagja magát, dicséri a bakot s engem kérdez, vájjon hány fontra becsülöm. Fritz ur ne izéljen, mert megbánja, kiáltám neki lihegve, mire csakugyan egészen közel jött, az Ámort felfogta s ama bokorhoz kötötte ; azután ismét megáll s azt mondja, hisz e bak nem vérzik, ez nincs megpuskázva; nem volna-e jó elevenen hazavinni ? — Én meg már alig birtam tartani. » Fritz ur, az ördög nem alszik, fogja meg, mert valamennyi szentre mondom, kisiklik markomból«. Hát erre csakugyan odalép, végig tapogatja a bakot : Aha, itt ropog a csontja, csakugyan meg van puskázva ! s nagysokára kihúzza kését s letarkózta. Igy engem még egy bak sem fárasztott ki, mint ez ! Csetneky Boldizsár. Kutyabetegségek elleni gyógyszerek. A kutyáknál leggyakrabban előforduló betegségek és az azok ellen használandó gyógyszerek következők : Af^üh. A kutya fején és nyakán verhenyes kelések es hólyagok mutatkoznak, melyek később a testre, nevezetesen a hátra mennek át. Ezeknek helyein kihull a szőr ; a lábszárak megdagadnak. — Ezen betegség igen ragadós, azért mindenekelőtt a beteget el kell különiteni, azután naponta egy-két evő kanálnyi kénport étel közben beadni, és a testet kénporos vizzel naponta megmosni. — Allitják, hogy a petroleummali bekenések is eltávolítják a betegséget. Takony, vagy kutya-betegség. A leggyakoribb és ragadós betegség, s legtöbbnyire fiatal kutyákon tör ki. — A beteg elveszti étvágyát, vidorságát; száján, orrán és szemein taknyos folyadék ömlik ki ; — gyakran prüsszög, ugatása rekedt ; sokszor rángatásokban szenved. Fiatal kutyák könnyen megkapják folytonos burgonyávali etetéstől. Legsikeresebb gyógyszer valami erős hánytató és hashajtó, mely tekintetben a közönséges lőpor is beadható. Kezdetén a baj lenolaj és sok édes tej beadása által megakasztható. Giliszták. A kutya ilyenkor kedvetlen, földre vetve dühösen hentergeti magát; gyakran ugrál, száján hab mutatkozik , s kivétel nélkül a hátsó részén csúszik. — Közönséges anis- vagy gilisztamag tejben adva, vagy gummigutta vizben olvasztva, vagy nyers rózsacsipkék bus között adva, valamint sok esetben halzsir-adagok is elhajtják végkép a gilisztákat. Fülrák. A fül külsőleg megkeményedik, majd kifakad, és a seb rák-formán tovább terjed. — Legtöbbnyire hosszú fülü kopóknál szokott támadni. De másokra is ragad. Kis mértékű rákuál basznál a petroleummali mosás, nagyobb mérvűt pokolkövei vagy rézgálicz-oldattal kell kiégetni. - A még nagyob mérvűt tüzes vassal is lehet kiégetni, de ez ritkán vezet eredményre.'— Legbiztosabb ily esetben
