Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-12-17 / 52. szám

DF.CZKMRER 17. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 387 a fekélyes részt éles késsel kivágni, és a sebet papirliamuval behinteni. Veszettség. Ez ugy jelentkezik, mint a giliszta-betegség, de egy-két nap mulva a beteg nyugtalanul kezd futkosni ; levegőbe kapkod, viztől és elébe tartott fényes tárgyaktól irtózik. Ilyenkor okvetlen elzárandó a kutya s rövid lánczra, szájára pedig kosár teendő. Ha néhány nap mulva a beteg száján veres hab mutatkozik, nyelve kilóg s kék, farka behúzott, akkor kiütött rajta a veszettség, és miután ezen betegség ellen gyógyszer nem létezik, az ebet mihamarább agyon kell lőni. Bolha és tetii. Ezek bolhapor használata által kiirtandók. * * * Vadnyaló (sózó) készítése. Szarvas, dámvad, zerge és őzek részére készítendő nyalókhoz az erdőben egy alkalmas, — ha lehetséges viztől nem távol fekvő — tisztás vagy rét választandó, melynek közepére 3" vastag fából 2 — 3 • láb kiterjedésű 12" mélységű vályog rakassák, ennek aljából a föld vagy 3 — 4 hüvelykre ki legyen ásva. Ebbe finomra rostált sárga agyag 4 hüvelyk vastagságra erősen beveretik, arra 1 hüvelykre sóés füszerkeverék szórandó ; erre most 1 hüvelyknyi agyag, mely utóbbira ujolag egy réteg só- és füszerkeverék, és igy felváltva mindaddig, mig a vályog meg nem telik. A fenn emiitett sókeverék a következőkből áll, u. "m: 50 font qrölt kősó, 1 font főnigel-mag, 4 font ánismag, 1 font koriander, 3/

2 font badiángyökér. Mindez finoman megtörve, hozzá 2/

t font füge-gyökér szeletekre vagdalva. Ezen kellékek jól összekeverendők. Végre a nyaló közvetlen közelében álló 4 — 6 darab fába a földtől 5 — 6 láb magasságra furt lyukakba 2 lat kámfor osztandó fel, valamint néhány fekete bors is, miáltal a vad szaglása ingereltetik. (Mutatvány az » 1874-dik évi Erdészeti zseb-naptárc-ból). Körültekintés a külföldi sport mezején. Francziaországban és Belgiumban is feléledt ez őszön a falkavadászat, és igen élénk volt. A chantilly kopók falkanagyja, Duc d'Aumale ugyan hátráltatva volt eddig a Bazaine-per miatt a falka vezérletét átvenni, de az orleansi hg, a párisi grófnő, és kitűnő lovasnak tartott veje, Nemours hg egész csapat előkelő fiatalságot vonzanak magukkal, valahányszor vadászatra megjelennek. — Hasonlóan fényesek az Aguado marquis vadászatai, ki már a császárság idejében megkedveltette környékén a aport e nemét, s kinek kastélyudvarán a legjobb társaság gyűl össze. — Belgiumban két kopófalka működik. Waereghem mellett Boulez ur vezényel egy nyulfalkát; az Ardennekben pedig a környék nemessége vadász felváltva egy nyul- és rókafalka után. Ez utóbbit ő felsége Lipót, a belga király tetemes összeggel segélyzi évenkint, s a társaság tagjai közé tartoznak Croy és Ossuna hgok, két Le Ligne, Arenberg Károly hg és a belga sport legelőbbkelőbb tagjai. Ellenben a Spaa környékén létezett Equipage megszűnt, mióta ott a játéktermek bezárattak. Déli Francziaországban a régi jó hirnevü paui vadászatok folynak, s Mr. Jerry nov. 22-röl tudósítja a »Field«-et, elragatatással jegyezve meg, hogy Angliában aligha volt valaha felségesebb cubbingsaison és több róka. Leirja egy kitűnő sport-napjukat, mely alkalommal a rókavadászok nevezetességei közül Mr. Postot, Mr. Lindamot s Mr. Fane-t emeli ki. A meet 10 kilométernyi távra volt a tarbessi úttól, s rövid keresés után egy erős rókára bukkanván, 50 pereznyi széditö sebes »run«-re nyilt alkalom, midőn a végre is kimerült rőtfi, hősies küzdelem után a falka áldozatává lön. | Egy franczia sportsman e »brillians« futamra szintén azt jegyzé meg, hogy ez s left nothing to be desired. « * * * Németországban 6—7 kopófalka működik, s mindjárt az elsők közé számíttatik a Berlin keleti és nyugati részén vadászó két falka. Az egyik a királyi, melynek falkanagyja maga Károly hg, s mely hetenkint kétszer vadsertésekre vadász. Néha 100 lovas is megjelen e vadászatra. A kopók kitűnően hajtanak; egy az, hogy jók is, más az, hogy az idén a Grünewald lakóit is jól megtrainiroztatták, s most jobban futnak. A múltkor egy ily gubanezos, miután igen jó runt adott, mégis megsokalta a tréfát, s midőn a kutyák nem akartak lemaradni róla, visszafordulva, kemény csatát kezdött velők, mig az odaérkező helyettes falkanagy, Armin kapitány, leszúrta azt. A mult héten ünnepélye volt e falkának, mert falkárja Salomon 25-ik szolgálati évét és 800-dik vadászatát tartá vele. — A berlini második falka rókákra vadász, gr. Amim Zichow vezénylete alatt. Meklenburgban Oertzen ur, a passionatus tenyésztő tart egy nyulfalkát ; Westphaliában a Nassaui hg, Brandenburg tartományban gr. Lehndorff-Steinort vadász csak 6 pár nyulkopóval, s azt mondja, hogy soha életében nem élvezett jobb futásokat és biztosabb hallalykat mint e kis falkával; Posen nagyherczegségben (litváni különös fajta kopók) és Pomeraniában is van egy-egy falka, ez utóbbi gr. Borcke-Stargordt birtokán. * * * Angliában is elmultak már a fox-hunterek aranjuezi szép napjai. Kivül ködös, fagyos lég, zúzmara ; belől — födél alatt — nyájas kandalló melege, mely mellett a kedves családi vagy baráti kör édesden cseveg a sportsmanek legkedvesebb idényéről, az őszi rókavadászatokról, fól-fölidézve azoknak érdekesebb mozzanatait. Vannak, i kik nemcsak a tűzhely parazsa mellett beszélgetik el élményeiket, hanem felebaráti szeretettel közlik azt a lapok hasábjain. De ugyan mit is tehet most mást a rókavadász, ha egyszer már beállott a holt idény ? Igen, holt idény, mert mi volna más ! ? A mint Carneval ö nagysága közeleg, a rókavadász ellenszenvvel vonul előle vissza, kárhoztatva őt fagyos magaviseleteért, s boszankodva azon, hogy Hubertus ő szentségével illő egyességre nem lépett, még néhány heti lágy időt engedve a »Tally ho«-ra. Fájdalom, most már a »full cry« csak édes álom zenéjének viszhangjakint csöng a vadász fülében. Egyébiránt ez idén Angliában sem lehet panasz kora tél miatt, mert még november vége felé is zaklatták a lomposfarkút. Igy egy rókavadász igen kedvesen emlékezik vissza a »Field-«ben whiteharti élményéről, hol is az összegyűlt kis társaságnak egy teljes óráig tartott kitűnő élvezetet nyújtott egy vén ravaszdi, árkon-berken meghurczolva a »run«-ért élő-haló vadászokat, kik között Mr. Framptont, Mr. Clarkét és a Best testvéreket emliti föl. »Kill«-el nem dicsekszik ugyan, de hát a föczél a »good gallop« volt. Pychley Woodlandról is nagy lelkesedéssel ir egy foxhunter. E szerint nov. 20-kán Bartn Seegravenál volt a találkozás. Egy cserjésből csakhamar sikerült kizaklatni a rókát, mely aztán ugyancsak próbára tette mind a lovasokat, mind a falkát egyhuzamban kilencz és fél mértföldnyi távra, mig végre barlangját elérve, megmenté vitorláját. Mr. Trelawny rókafalkája 22-én produkálta magát. A meet Slade-on volt s rendkívül festői képet nyújtott, mint a tudósító megjegyzi. A nap is kedvező volt : magas szimat északnyugot felöl. Miután a falkatulajdonos Ízletes reggelivel látta el vendégeit, kiindultak a rejthez. Róka koma épen honn volt, s rögtön vitte az irháját egy domb felé. A hunterek rövidvágtatva utána föl a dombnak s le a völgybe, melynek mentén berek nyúlt el, hová a róka bevette magát. A falka szimatot vesztvén, a további zaklatással föl kelle hagyni. Ekkor egy második rejtet kutattak föl, honnan egy már ismeretes, többször menekült róka surrant ki, s hét mértföldnyi pompás »run«-re nyújtott kedvező alkalmat s egyetlen cheek mellett a »kill« diadalát is élvezhette a társaság. Igen érdekesen irja le a »Field« egyik munkatársa Viator ama vadászati élményeit, melyekben négy napon részesült. Ugyanis nov. 17-kén Everett ezredes társaságában a wardour-castlei meetre kompareált, hol Arundell lordnál a legszivélyesb vendéglátást tapasztalták. Villás reggeli után lóra ültek s a vidám kürt-zene в a falka heves csaholása nemsokára jelzé, hogy lábra kerekedett a róka. Tiz pereznyi futam után azonban szimatveszteség miatt az üldözés abban maradt. Egy másik rejtből újra egy róka pattant elő, mely husz pereznyi futamot nyújtott, de ez is menhelyet talált az astleyi erdőben. Majd Wardourtól délnyugotnak, egy pompás vén rókát zaklattak föl, melyet másfél óráig szakadatlanul űzött a falka, de biz a ravaszdi ezúttal nem számolt be vitorlájával, mert a völgyben elérte barlangját s eltűnt szem elől. Másnap Block Dog Woodsnál volt a találkozó, melynek érdekességét a megjelent számos lady emelte, s kárpótolták a vadászhevélyt nem nyújtott pénteknapot, mely jelentéktelen futamokkal »kill« nélkül ért véget. No de bő kárpótlást nyújtott a nov. 20-iki »grand hunting«. Nagy társaság gyűlt össze a westminsteri őrgróf özvegyénél. Lady Theodora Grosvenornál, ki leányával The Towers pompás kastélyban rendkívül szívélyes vendégszeretettel fogadta a társaságot, körülbelöl 400 vendégre teríttetvén Ízletes reggelire. Ott voltak a többi nevezetességek közt Arundel lord nejével, Pembroke lord, Mr. Stamford nejével, Mr. Du Boulay nejével, Mr. Chapman, Mr. Barton, Everett ezredes nejével s számosan mások. — Tizenkét óratájban verték föl az első rókát, mely szép futam után csak annak köszönheté bundája megmentését, hogy egy, a keeper által eddig föl nem fedezett barlangba suhant be. Egy másik róka már több mulatságot nyújtott a nagyszámú mezőnynek, s 50 pereznyi futam után már-már »kill«-re volt kilátás, azonban ezer szerencséjére Reinecke urnák, a vasúti vonat ép akkor érkezett meg a gillinghami állomáshoz, midőn ö a töltésen átcsapott s igy az üldözés folyama ép a válság perezeiben szakadt meg. Tudósitó nagy lelkesedéssel irja, hogy a bájos delnők közül Lady Folkestone és Lady Theodore Grosvenor folyvást a mezőny élén lovagoltak. A negyedik napi meet Heytesburyn volt, hol mintegy hatvan tagból álló mezőny képződött Heytesbury lordnál, kinek vendégszeretete mi kivánni valót sem hagyott fönn, de a remélt szép futamokat megbiusitá részint a csekély szimat, részint a nyulak sokasága. — Viator ur mindamellett is legszebb vadásznapjai közé számítja e nem minden emotio nélkül töltött időt. Egy angol gentleman Corfu szigetéről közelébb irt levelében arról értesit, hogy a lővadászat Albániában az idén meglehetős volt. A Roppa völgyében öt óra alatt ö maga 31 szalonkát ejtett el. — A vadkan még addig nem igen jelenkezett ama vidéken, hol ő tanyázott. Jobbnak látják — úgymond — jelenleg még régi tartózkodási helyükön vesztegelni, a Santa Quaranta, Butriuto és Livatatsia nagy mocsárai közt felrengve, mig a nagyobb hidegek — melyek négy-öt nap leforgása alatt már várhatók — ki nem szorítják őket enyhébb tájra. Örömmel emlékezik a gentleman ama körülmény felöl is, miszerint nov. 18-dika óta Albania másodrangú hegyei már hótól fehérlenek, mert e körülmény az, mely rőtvadat a völgyekbe alákergeti — puskahegyre. W. J. Macdonald (canadai senator) pedig britt Columbiából értesiti a »Field«et ottani vadászati élményeiről, említvén, hogy ott a sportsmann nem szűkölködik hevélyben, mert csakúgy dúskálhat a szarvasok, foglyok s vizi szárnyasok közt ; a halászatkedvelő pedig rakásra fogdoshatja a felséges lazaezot, pisztrángot. Bezzeg nem ily elégültséggel ir egy Indiában időző tiszt, ki szörnyen kikél a polgári szolgálatban álló sportsmanek ellen, nagy keserűséggel panaszkodva, hogy ezek a tigrist egyre pusztítják Indiában, úgyhogy a szegény katonatisztnek utójára semmi sem marad. Vajha — úgymond — a »polgáriak« e visszaélése ellenében erélyes óvást tenne a kormányzóság. (Talán ha e szenvedélyes tigrisvadászon állana, még egy kis »tigris-tenyészdet is létre jöne kerületében.) «»

Г

Т-