Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-12-10 / 51. szám

DECZEMBER 10. 1873. 55 nyúl, 31 fáczány, 6 császármadár, 3 őzbak I és 6 róka kerültek teritékre. Vadászatinkat a szabályazott pagonyok, kitűnő rend, személyzet jártassága és a vad sokfélesége teszik érdekessé. Egy idö óta a szomszéd gömörmegyei rengetek lakója, a vadsertés, itt is mutatkozik, és ültetvényben, rétekben, feltűnő túrása által tetemes kárt okozva, csakis az igen rövid ideig tartott csapahónak köszönik életüket, mert meglágyulván már reggeli tiz óra felé az idő, hajnalban pedig sűrű köd fedvén a talajt, be nem körözhettük, s elvitték irhájukat. S miután az őszszeli bagolylesek is tűrhető eredményt mutattak, azzal fejezem be tudósításomat, hogy jövőre is és viszonlátásig vadászüdvöt mondok minden jó vadásznak. Kelt a gácsi várban, 1873. decz. 6-kán. Egy öreg vadász. V í [ á g к í á П í t á s. Vadászfegyverek a világkiállításon. 'Folytatás és vége.) Átalában az angol fegyvergyárosok távol maradtak a kiállításból ; nem akarjuk fürkészni mi okból történt ez, annál kevésbbé, mert az a nagy deficit, mit a kiállítás eredményezett, az ö megjelenésekkel sem lett volna kisebb ; azt azonban hihetőnek tartjuk, hogy mint hire szárnyalt, az angol fölfuvalkodottságnak nem kevés része volt ebben. No de forduljunk a megjelentekhez : James Dalziel Donegall Londonból egy csinos kis gyűjteményt állitott ki göbecses és golyós fegyverekből, melyek tiszta kivitel, szép forma és szilárd szerkezet által minden kivánatot kielégitnek ; hanem azért az árakért, miket érttük kérnek, lehet is sokat követelni ; mert egy göbecsfegyverért 48, 53 egész 80 f. sterlinget; golyófegyverért 60, 7 5 sőt 85 fontot (1 f. = 10 frt ezüst) fizetni Angliában nem újság ; és sok pénzért sokat is lehet csinálni. Alexander Henry Edinburghból hadifegyvereket állitott ki saját rendszere szerint, azután egyszerű golyófegyvereket és egy szépen dolgozott kettősfegyvert. Teophilus Murcott, Londonból, Hammerlin-féle randszerű fegyvereket állitott ki, s az előbb emiitettel együtt jutalom-érmet nyert. P. Webley & Son — Birminghamből, egyszerű és kettőscsövü göbecses és golyófegyvereket, revolvereket állitott ki, különféle rendszer szerint. A fegyverek mind igen tisztán, igen pontosan dolgozvák s ama sajátságos „józan" külsővel birnak, hogy ugy mondjam, mint magok a szigetország lakói. Webley a haladási éremmel tüntettetett ki, mit teljesen meg is érdemlett. A legnagyobb figyelmet azonban mégis Lancaster Alfred érdemelte ki kicsiny, de pompás fegyver-collectiójával, melyek akármelyikét nézzük, s akármily kis részletecskéjét, mindenikben a legtökéletesb kezek munkáját, a legizlésebb formában látjuk. Az arabeskek rajzolata, vésése ép oly mestermüvek, mint anyagra nézve a legszilárdabb mivezetek, s teljes megelégedéssel távozunk tőlök. Lancaster az ő fegyverein még mindig tulnyomólag a vízszintes peczekjárást és az angol T forma excenter-elzárást használja, mi igen-igen tarlós. A többi közt volt neki két egyenlő központi tüzü kettős fegyvere, melyek Hamilton hg. számára készíttettek. E fegyverek rendkívül szépen és szorgalmasan dolgoztattak. Ágyuk rhinoceros szarvból készíttetett. Valami különös előnyt ugyan ez anyag nem nyújt, mert ez sem tartósabb mint más anyag, de csodálni lehet rajta a rendkívül tiszta kivitelt, s a munkás biztos kezét, mely a vésőt és a lyukasztó vasat kezelte. Egy kevés remegése e kéznek, egy kis csuszamodás, vagy bizonytalan bökés — egyszerre elrontotta volna az egész művészi fáradságot. Ezt lehet csodálni e pompás faragványokon ; mert maga az anyag zöldesszürke, néhol feketébe átjátszó színe sehogy sem nevezhető szépnek. Lancaster a haladási éremmel tüntettetett ki pompás dolgozataiért. vágva, s mint a szél repülve vele át a ezudar vizes árkot. Szegény paripa még soha sem kapott ily üdvözletet tőlem, s veszett száguldásban rohant velem tova, — — koczkáztatva lábait és nyakamat. Bántam is én, — csakhogy ö visszapillantott még egyszer, s láthatta, hogy nincs szükségem rá miszerint galléromon fogjon „mint egy tacskót." — „Mint egy tacskót!" — orditék fel még mindig dühömben, s nyerített fel paripám az éles sarkantyúszúrásra, mely ilyenkor oldalait fúrta át. Egy lángtenger rohant végig ereimen, izmaim aezélszálakká váltak, s először éreztem éLtemben a férfias erő önérzetét. Ugy véltem, hogy vastérdeim s markom közt paripám el sem bukhatik. Sokáig rohantam még igy a semmiségbe , mig paripám zihálása s akadozása magamhoz téritett, s egy gyepes dombon megállítva, leszállék, hogy lovamat kifujtassam s szolgám után nézzek. E lovaglás alatt nagy reaction mentem át. Egyszerre felnyíltak szemeim, s felismertem, mily nevetséges szerepet játsztam azelőtt ; hogy mindazt, a mi férfiasságomhoz még hiányzik, csak velem egykorú fiatalság közt sajátitbatom el. A katonaság, a lovasság, fiatal korom e két kedvencz álmai nyújthatják ezt egyedül. El voltam határozva, hogy e szerint fogok cselekedni. Igy talált rám végre Józsi, ki távolról követett, s most egy : „Oh Jézus Mária, mi történt az úrfi val, hisz egészen kiképpedt ?"-féle kiáltással üdvözölt. — „Aztán iszapos is a ruhája!" — teve hozzá, mintegy érezve, hogy ez csak mellékes dolog. Eltalálta ; s ugyancsak nyitotta fel karikára szemeit, midőn értésére adtam, hogy csak forduljon haza, engem nem látnak mostanában. A legközelebbi faluig mégis csak elkísértettem magamat Ott egy levelet irtam anyámnak és nagybátyámnak, melyben tudtokra adtam elhatározásomat, hogy a huszárokhoz megyek. Megírtam nekik, hogy meguntam a semittevést, s ha akadályozni merészelnének — kimegyek Amerikába. A választ itt és itt várom. Nem kellett félni. Mielőtt Amerikába eresztettek volna, inkább tudtak a huszároknál. Egy év alatt tiszt lettem, sokat kellett ugyan tennem, hogy tetteim beszéljenek lányos arezom helyett, de sikerült bajtársaim tiszteletét és szeretét kinyernem ; a legutóbbi háborúban a tüzkeresztelőt is becsületesen kiállottam. Megismerkedtem a világ örömei és ürömjeivel, s könnyebben gondolok vissza ismeretlen szépemre, ki, mint most junói termetekkel ismeretem után Ítélhetek, találkozásunk idejében közelebb állhatott a 30-as mint a 20-as évhez. Nem egy akadályversenyt lovagoltam azóta, s ha néha bukfenczet vetettem is némely árkon át, de nem jutottam legalább a ló alá, s mindig kisegítettem magam e gúnyos felkiáltással : „Oh kis öcsém, mit mond majd ebhez a mama?" Most már csak az van hátra, hogy családom kívánságának engedjek, mire nincs is semmi ellenvetésem, miután e kivánság a Várkonyiak egy ujabb kiadásából állana. Ha ez azonban megtörténik, nem fogom őt elzárni, hogy idejekorán megpróbálhassa ökleit pajtásain, vagy viszont ezek ő rajta ; korán tanulja meg a sorssal való küzdelemben fiatal erejét növelni, s no kelljen előbb árokba bukfenezeznie, hogy ember lehessen belőle. Ha még a világszerte ismeretes Eley testvérek (Londonból) kitűnő gyártmányait megtekintettük, kik a legkülönbözőbb nemű töltényeket, gyutacsokat állitották ki egy szekrényben, melyért a haladási érmet nyerték : ugy az angol fegyvermivesek kiállításával készen vagyunk, és a legnagyobb megelégedettséggel mehetünk át az amerikai osztályba. Itt aztán jóformán közönyösek maradhatunk, nem igen látván egyebet, mint apró kis gyűjteményeket, nem sok izlés, nem igen szép munka, és rég elavult rendszerekkel. Itt találjuk egyelőre Peabody katonai fegyvereit, az ö ismeretes s eléggé ismertetett rendszere után ; továbbá Sharps — kis gyűjteményét az ö improved rifleivel (javított rendszer) és Colt ismeretes, nálunk már nem is használható revolvereit és fegyvereit. Remington Newyorkból szintén itt volt néhány, az ő ismeretes rendszere után dolgozott hadifegyverrel, pár revolverrel és pisztolyokkal. Az ő rendszere ujabb időben kettőscsövü fegyvereknél is felhasználtatott, és ez volna jóformán az egyetlen ujitás, mit a világkiállításon láttunk, s mely szerint Galand a franezia és Kaletzky az osztrák osztályban néhány fegyvert állitott ki. Az e rendszer szerint készített fegyverek kezelése rendkivül könnyű és gyors, miután zárlapját egyszerűen a jobb kéz hüvelykujjával visszahúzva, mind a két cső kamrája nyitva van a töltény betolására. Az ily elzárás igen szilárd és tartós is, mert a csövek nem fordulnak ki belyökből, hanem szilárdan fekve maradnak, s igy a zárlat kitágulásától nem kell félni mint а más rendszerűeknél, melyek a legpontosabb és szilárdabb munka után is lötyögössé válhatnak. Azonban с rendszer megkívánja, hogy igen tisztán is tartassák, mely műtéttel azonban a mi vadászuraink nagy része nem igen tud megbarátkozni. Im bevégeztem a tisztelt szerkesztő ur által kezdett, s bevégzésül rám bizott tárgyat. Maradván stb. Kirner József. &§ttrá§?ttz ltoptsset. Bács-Bodrogh-megyei agarász-egylet. (Pr. 36. számunkban. Decz. 10. Vegyes-verseny Tompán. x x * Galgavidéki agarász-egylet. (Pr. 37. sz.) 1874. jan. 4. Elegy-agárverseny. Zemplén, 1873. nov. 29. Tisztelt szerkesztő ur ! Azt hiszem nem lesz érdektelen, ha pár szóval említést teszek egy sport-társaságról, mely felhasználva az idényt, már második éve tart agarászatokat Zemplén megye síkjain. Társaságunk rövid keletkezése története következő : mult 1872-ik évben néhányan összebeszéltünk, hogy minden őszön pár napig fogunk társaságban agaraszni megyénk különböző vidékein. Kendszeres és szervezett társulatot azérl nem képeztünk, hogy „alkalmunk ne legyen feloszlani," j azonban midőn egyik vidékről a másikra szoktunk átlovagolni „vándor agar ász-tár sasc g " elnevezést nyertünk. Mult évben részt vett az agarászatban : Eernáth Győző, Dókus Gyula, Füzy Kálmán, Nyomárkay Hugó, Orosz Sándor, Pilisy Ferdinand, Stépán Gábor és Vladár Emil urak ; az agarászat 10 napig tartott, melyből leszámítva az utazásra fordított időt, szorosan véve csak 5 napot vehetünk fel,

s agaraink 47 db nyúllal számoltak be. Ez évben már számosabban, s mind lovak, mind agarak tekintetében sokkal jobban ellátva állítottunk ki, mint a mult idényben. Az agarászat 1873 ik évben 14, illetőleg 7 napig tartott, és zsákmányul ejtettünk 50 darab fülest. Idő kellemesebb, talaj jobb volt, mint mult évben.