Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-12-10 / 51. szám

DECZEMBER 10. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LA?. A szépen sikerült versenyekben részt vettek : Bernáth Dániel, Bernáth Győző, Dókus Gyula, Fiizy Kálmán, Löcherer Andor, Löcherer Lőrincz, Mészáros József, Nyomárkay Hugó, Orosz Sándor, Pilissy Ferdinand, Stépán Gábor és Vladár Emil urak. November hó 25-én végeztük az ez évi idényt Eperjeskén, Szabolcs megyében, hol igen kellemesen tölténk egy napot Pilissy László vendégszerető házánál. — Jövő évi viszonlátásig. A fekete agár volt második. (Zemplénből igen szívesen venne a sport-világ kissé több tudósítást is. Szerk.) Mit mindent lőhet az ember egy nap alatt Indiában ? Végre a „Field" is hoz valami olyan sensatiót keltő tudósitást, minőre а solidabb vadász-olvasó is áhítozik már néha, midőn hetekről hetekre, elejtett ártatlan nyulakon és fáczányokon kivül mással nem vendégelheti olvasóit a szerkesztő, s minővel mi, szelidebb zónák vadászai, fájdalom soha sem rázhatjuk fel fásuló vadászszenvedélyünket. Medvéink ugyan még volnának, — de mint olvasóink legközelebbi tudósításainkból tapasztalhatták, oly szelid erkölcsüek lettek ezek is, miszerint a szerkesztőnek le kelle mondania amaz örömről, hogy feliratul a „Sz y szarvas- és medve-vadászatok" sokat mondó czimet használhassa. — Valóban irigylendő a „Field" szerkesztőjének lelki nyugalma, ki az alábbi elbeszéléshez meghagyhatta ama ezelid feliratot : „A day's sport in India" melylyel „Indicus Medicus," a tudósítás írója, azt A vereskabátosok vadászatát ismét félbeszakasztá a fagy, s a rókák könnyebben lélekzenek a Rákoson, miután ez utolsó hetekben nagyon kezdtek emigrálni Pest vidékéről. Ennek különben legnagyobb oka a nádasok levágása volt, mit a mostani száraz időben fagyás előtt is lehetett már végezni, s mely műtéttel egyszerre felmondták ravaszainknak a szállást, kik most a távolabb fekvő erdőségekbe vonultak téli barlangjaikba, honnan nehéz őket a sikra kapni. — Mindezeket előre gyanit ván Masterünk, a fiatal erők kipezsgésére kis akadályversenyeket rögtönöz. Pénteken és szombaton nem vadászhatván, vasárnapra volt tervezve ily sporting-commotion, a még erősebbé vált fagy azonban nem engedé, hogy paripánk lábait koczkáztassuk, s egy szebb reményben csütörtökre (decz. 11.) halasztottuk azokat. — A mi a meeteket illeti : az idő kétséges volta mellett nem lehet bizonyos vadászatokat Ígérni ; mindamellett is, hétfőn, kedden, pénteken és szombaton találkozás van kitűzve a 8-as coverhez. Sz.-Hubert könyörüljön rajtunk. De nemcsak a pesti, hanem a vidéki falkák is szünetelnek és sem а kolozsvári, sem a mándoki és nagymihályiak működéséről nem hallunk. A zagyvaparti classicus vadász tolla is hall gat. Ugy hallottuk, hogy falkáját az idén, Angliából hozott ebekkel egészité ki. Személyesen akartuk tiszteletünket tenni — párnapi ittléte alatt — de lábbajunk hátráltatott. Az ürményi falkának az ősz elején nagy vesztesége lett volna? hogy kipótoltatott-e, mégnem tudjuk. Az ott megfordult vadászok szives tudósítását kérnök. A bánátban Écskán is vau megint, sok évi szünet után, a tulajdonos Taxis Egon és neje a herczegnö sport kedvelése folytán egy nyulkopó. Működéséről azonban a hir még nem szárnyalt idáig. Ellenben a gyász, mely Nádasd-Ladány nemes urát érte — megszűnteié a dunántuli lovas-vadászatokat. Igy vagyunk Dunántul az agarászatokkal is. Végezetül meg kell említenünk, hogy Miklós napját Pesten élénken ülték meg. Bár aznap vadászat nem lehetett, még is este a Hunting-dinneren vereskabátokban s hatalmas éljenzéssel fogadták a Mastert a rókavadászok, s nem egy sikerült toaszt hangzott a pezsgözés közt. Színház után a Masternél volt egy Hunting-soirée, mely korareggelig tartott. ellátni jónak látta. De halljuk az ő saját elbeszélését. „— Öt óra, sir, — mondá szolgám, — és a shikaree egy kis jó újsággal érkezett meg." Nosza, én is kiugrottam az ágyból s fölköltöttem Íziben az én két sportman testvéremet is. Aztán behivattam shikareenket, ki azonnal betoppant s hosszas hajbókolás után jelenté, hogy egy roppant nagy és rettenetes párduczot vettek észre, mely már régóta háborgatja a vidék falvait. — Gyorsan felöltöztünk , hamarjában megreggeliztünk s követtük Kurreemet, a shikareet, ki a mintegy két mértföldnyire eső hegyoldalhoz vezete minket, egy kis szakadásba, liol állítólag a vad a legutóbbi időkben tartózkodni szokott. Egész seregnyi hajtó jött utánunk, egy részük egy kis pénzkeresés ezéljából, más részük pedig abban a reményben, hogy megszabadíthatják a környéket a párduez garázdálkodásaitól, melyeket három hét óta ugyan elevenen éreztek, miután a gonosz állat egészen rákapott marháikra, azokban tetemes pocséklást tévén. Mi — hárman — egész gyorsasággal helyezkedtünk el lőállomásainkon, a fák ágai közt ; a hajtók pedig szép lassan folytaták utjukat a szakadás felső vége irányában. E szakadásos hely korántsem volt oly széles, hogy azt vont-csöveinkkel ne uralhattuk volna. Én a legszélső pontot foglaltam e.l, A. középpontot képezte s balra tőle B. helyezkedett el. Ezután mintegy negyedóráig csönd uralkodott ; ekkor azonban a hajtók egynémelyike elkezdett kurjongatni, másika lövöldözni, mig többen dorongokkal verdesték a bokrokat. Mindig közelebb-közelebb érkeztek hozzánk a haj tók, s én már kezdtem hinni, hogy az egész párduez csak képzelgés szüleménye, midőn egyszer csak kiugrik a sűrűből, egyenesen felénk tartva. Ugy látszott, abban a hiszemben volt a fenevad, hogy még senki sem vette észre s egy cserjés felé lopózkodott, mely közelünkben terült. Midőn meglehetősen csekély távolságban tőlünk épen besurranni készült, egy golyót boesáték utána, mely, mint sejtém, hátuljába fúródott be. Borzasztó ordítással magasra felszökelt a légbe s aztán kezdett körültekinteni. A fák, a melyek ágai közt meghúzódtunk, nem voltak oly vastagok, hogy minket teljesen elfödjenek, s csakugyan nem is kerültük ki figyelmét. Félelmes mormogással fejezte ki neheztelését. Az én vontcsövüm és az Á.-é, újra eldördült, s mig én ezúttal elhibáztam, A. golyója oldalban találta, nem messze ama helytől, hol előbb megsérült. Ez egy kissé zokon esett neki s négy öt yardnyira hátrált. A düh azonban látszólag felülkerekedett fájdalmán, mert visszafordult s támadásra készült. Az én helyzetem legkevésbbé volt kényelmesnek mondható, amennyiben a legalantabb helyen foglaltam helyet, a mellett pedig legközelebbi zsákmányául szolgálhattam. Egyenesen felém tartott nagy szökkenésekkel s szikrázó szemekkel. Midőn mintegy husz yardnyira megközelített, czélba vettem s golyóm, legnagyobb szerencsémre, közvetlenül szeme mellett hatolt be agyába. Nebány ideges rángás — s aztán a fenevad kiadta páráját. Ezt látva a hajtók, kik a tragédia utóbbi jelenetét a bokrok mögül lesték, oda rohantak most, s szokott mód szerint tölték ki boszujokat az elejtett vadon, öszszeszidván apját, anyját, s gézengúz csavargónak, csúnya féregnek szidván azt. Roppant párduez volt ez, hosszát 8 láb 9 hüvelyknyinek találtuk, orrától farkhegyig mérve. A közeli falu főembere nem győzött eléggé hálálkodni Sahibshez (isten), ki őket e szörny okozta csapásoktól megszabaditá. A falubeli emberek egyike arról is értesite minket, hogy körülbelöl három mértföldnyire két medve tartja egy bizonyos barlangban főhadi szállását. Oly távolságra azonban nem igen volt már kedvünk csak ugy per pedes apostolorum menni, és igy paripáinkért küldtünk, azalatt pedig szomjunkat igyekeztünk hüsitőkkel oltani s intézkedtünk a párdueznak vadásztanyánkhoz elszállítására nézve. Háromnegyed órával később lóra ültünk s útnak indultunk a maczkó-pár residentiája felé, melyet, miután értesítőnk csak felületesen rajzolta fekvését, csaknem egész délelőtt hiába kerestünk. Mikor aztán e terjedelmes barlangot végre fölleltük, annak közelében mind a hárman állomást foglaltunk, csakhogy a helyiség egészen különbözött amattól, melyet a párduez ellenében elfoglaltunk. Körülöttünk vigályos tér terült, de itt-ott sürü alacsony bokrokkal volt a talaj boritva, melyek mögött szépen meglehete vonulni, a nélkül, hogy a medve az embert észrevehette volna. Egy szomszédos halmon jóelőre megállapitók hadraümiiködési tervünket. Murrem a kalauz, ezúttal mellettem maradt, simacsővümet tölté meg golyóra, részt venni óhajtva a maczkó elleni hadjáratban. Én egy gyalogút fölött emelkedő domboldalban vettem állást, mig társaim ugy helyezkedtek el, hogy a medvék bármerről jöjjenek, lőtávolban maradjanak. Nem sokára aztán hallók a hajtóknak kurjongatásait. Kurreem ép emlité, hogy kis távolban szarvasokat látott a sűrűség közt tovairamlani, midőn közel hozzánk megzörrent egy bokor s figyelmünket közvetlenül ez vonta magára. Oda tekintettünk és látjuk, amint egy maczkó egész léleknyugalommal tart szemlét fölöttünk. Hirtelen arezomhoz kaptam fegyveremet s rátüzeltem, csak az volt a baj, hogy elhibáztam az irányt. A maczkó méltó neheztelését kezdé nyilvánítani dörmögésével, hogy az ő birodalmának szentélye körül idegen ellenség ólálkodik, s fölállott két hátulsó lábára, készülve méltó elfogadásunkra, s ezáltal épen szügyét tárta lövésre ki. Én legott elődei után küldém. Ép ekkor haliám társaim fegyverét is eldördülni s kevéssel azután örömkiáltásaikat is. Oda siettem s egy derék him szarvast s egy ünőt pillanték meg a földön elterülve. Megkisérlők még a másik medvét is zsákmányunkba ejteni, de e törekvésünk ezúttal siker nélküli volt. Egyébiránt az e napi eredménynyel ugyancsak meg lehetünk elégedve. Majd szemlére vettük a medvét is, mely gyönyörű him példány volt s méltólag képviselte nemét. Ebédre egy medveezombot szeltem le pecsenyének ; társaim azonban nem igen voltak kíváncsiak e szokatlan nyalánkság megizlésére s inkább megelégedtek a rőtvad pecsenyéjével. A falubeli hajtók pedig méltán tarthattak igényt fáradságuk jutalmára, miután ily felséges sport előidézésénél jelentékeny részük volt. Y © f У © Se Gr. Sztáray Béla halálának okáról szives kézből a következő tudósitást kaptuk „ . . . . Szenvedélyes sportsmann levén, a vadászmezőn fejezte be pályáját is. — F. hó l-jén a mándokÜ falka után vadászván, egy régi belső sérülése újra felszakadt, de ö ahelyett, hogy szólt volna valakinek, lovát megfordítva, a legközelebbi faluba, Győröcskére vágtatott. Ott az első háznál lováról eszméletlenül lerogyván, még másfél napig a legiszonyúbb kinokat szenvedte, mig a halál által megmenekült. Béke poraira !" — Eddig szól a gyászos tudósítás a kedves, szeretetreméltó halottról, kinek szak- és mégis oly kedélyes tollal irt tanulságos czikkei és festései részint saját, részint a Chief Baron álnév alatt oly régóta érdeklik a magyar vadászközönséget. — Vajha akadna legközelebbi ismerősei közül, ki méltó rajzban örökitné meg emlékét a jövő kor számára. Sport, különösen angol sport olvasmányokat kedvelőknek egy kis gyűjteményt (50 — 60 kötet) ajánlhatnánk a legjobb angol sportiróktól jutányos áron. Többet mondhat e lapok szerkesztője. * * * Anglia kopófalkái. A „Field" rovatos táblázatban mutatja ki Nagy-Brittania különböző fajú kopófalkáit, az illető masterek, huntsmanek, wbipsek.