Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-12-10 / 51. szám

376 VADÁSZ- ÉS V

ERSEXY LAP. DECZEMBER 10. 1873. 2. A pályázandó lovak két osztályban, mint nehezebb és könnyebb teher alá alkalmasak , jelentendcik be. A nehezebb teher alatt 170 vámfont, a könnyebb alatt 150 vámfont értetvén. 3. A nehezebb teher alatt pályázók az a) b) c) alatti dijakra versenyeznek ; a könnyebb terhűek pedig a d) e) és f) alattiakra. 4. Egyébiránt a jury belátására bizatik, a dijak beosztása iránt a mutatkozó szükséglet szerint utólag is intézkedhetni. 5. Minden lónak mind a báromféle menetben (Gangart), u. m. lépés, ügetés és vágtatásban be kell mutattatni. — Mindenféle fordulatokat készséggel végezni, s a lépésből ügetésbe és vágtatásba vagy vissza készséggel átmenni. Mentől térfoglalóbb a lépés, ügetés és vágtatás, annál nagyobb az érdem. 6. Megkívántatik, hogy a paripa mind árkot, mind korlátot biztosan ugorjék. Az akadályok meghatározása a jury intézkedéseinek bagyatik fenn. 7. A mely ló ezeken kivül származás, formaszépség és tökéletesség által is kitűnik, ezek különös érdemül betudandók. II. A jury és rendezőség. A díjazandó lovak megítélése 5 tagból álló juryre bizatik, melyhez a tenyésztő és sport körökből a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministerium részéről 3 tag; a pesti Lovar Egylet részéről 2 tag és póttagokul az indítványozó gróf részéről 2 tag fog kineveztetni. Rendezőkül felkérettek : báró Wenckheim Béla, gr. Szápáry Iván, b. Simonyi Lajos, gr. Esterházy Miklós, gr. Festetics Pál, b. Podmaniczky Géza, Blaskovich Miklós és gr. Batthyány Elemér. III. Dijak. I. Osztályú dijak a nehezebb teher alatt pályázóknak. a) A nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium részéről egy államménesbeli 3 éves ló, (körülbelül 1000 frt érték). b) A pesti Lovar-Egylet által adandó tiszteletdíj. c) Gróf Eszterházy Miklós tiszteletdija egy ezüst serleg. II. Osztályú dijak könnyebb teher alá valók részére. d) 100 arany, adja — — — — — e) Tiszteletdíj, adja a pesti Lovar-Egylet. f) Aláírási dij a pesti falkavadászoktól (eddig van 50 frt.) IV. Pályázati tér, idö és bejeletés. Bemutatás 1874. január közepe felé (a nap később fog meghatároztatni), reggeli 10 óra, a pesti Lovar-Egylet versenypályáján, ha az idő engedi ; ellenkező esetben a nemzeti lovarda fedett helyiségében. A pályázandó ló leirása, (származás legalább apai részről, szőre, kora és neme) 1874. jan. 10kéig Pestre a „Vadász- és Versenylap" szerkesztőségéhez Írásban bejelentendő. Az 1873-ban nyertes lovak apái, ivadékaik nyereményeinek nagysága szerint sorozva 1000 frtig. hány ivadék nyereményösszeg Buccaneer 23 Savernake 1 Ely 1 Carnival 10 Bois Roussel 4 Eiland 2 Orphelin 1 Ostreger 10 Giles the I. 4 Blair Athole 2 Lecturer 2 Kettledrum 1 Teddington 1 Thunderbolt 1 Dan. O'Rourke 1 Rama 1 Challenge 1 Virgilius 1 Prime Minister 1 Cambuscan 1 igazítás. Lapunk mult számában pár értelemzavaró és számitási hiba történt, mik következőleg igazitandók : A nyertes lovak közt Idalia 3000 frt helyett 300 frtot nyert. Elspeth és Blair-Athol —Tamara-kancza ugyanegy ló, s összesen 5564 frtot nyert. A káposztás-megyeri vadász-akadályversenyben nem Virgine, hanem Huntsman Sister bukott el, s igy hibásan van 3-dikul jegyezve. M©n©§= és Zetland mén bérbeadandó az 1874-diki hágatási idényre. A feltételekről bővebb értesítést lehet nyerni Szathmáry urnái, a nemz. lovarda igazgatójánál Pesten, f. é. dec. 20-ig. Hágatási hirdetmény. Nagy-Szalánczon — vasúti állomás a magyar észak-keleti vasút kassa-s.-a.-ujbelyi vonalán — fedez a jövő 1874-ik évi hágatási idény alatt: Kettledrum (az'epsomi Derby és több más verseny nyertese Angliában) sga m., nev. Mr Cookson 1858 bin a. Rataplan (Stockwell testvére), a. Hybla (Mincemeat anyja), a. The Provost a. Otisina (Lanercost testvére), a. Liverpool a. Otis Bustardtól : 12 telivér kanczát 200 írtjával, istállópénz minden kaneza után 10 frt. A kanczák bejelentését elfogadja gr. Forgách László Nagy-Szalánczon pr. Kassa. Zsibón — a csúcsai vasútállomástól 7 mfld — b. Wesselényi Bélánál következő mének fognak az 1874-ik évi fedezési idény alatt idegen kanczáI kat is fedezni. j 1. Bois-Roussel 70 frt, I 2. Flyboat (Á. m. 0. m. k. 119 1.1 35 „ 92424 frtot, hjyl 18385 n 15537 n 13709 n 9859 я 9390 n 9079 я 8578 n 7488 7230 n 7118 я 6370 я 5287 » 4591 я 3555 n 1800 Г) 1802 1610 Я 1571 n 1400 n f á i 12 a. Első bukfenczem az életben. (igaz történetke.) Alig voltam még olyan idős, hogy dadám büszkeségére elprodukálhattam „miként bőg a borjú?" — „Buh!" stb., mikor már Szered és Várkony ura lettem. Apám egy vasúti balesetnél találta halálát, útban haza felé s egy levéllel zsebében, mely első fogam kibujtát jelenté neki anyámtól. Nem akarom eldönteni, kinek van igaza: a soeialistáknak-e, kik az úrrá születetteket naplopóknak czimezik, vagy a conservativeknek, kik amazokat lumpoknak tartják : de annyit tudok, hogy lia az ember már a „fashliban" uradalmak ura lesz : nagy kilátása van, hogy együgyű, u. n. „anyámasszony fiává" neveltessék. A családi krónika feljegyzései szerint csodálatosan okos gyermek lehettem, s a házbeliek jövendölése szerint — kik közt a keményített szoknyák befolyása túlnyomó volt — okvetlen nagy emberré kellett válandnom. Ha e jövendölés csak testi nagyságra értetett volna is, még sem teljesedett, mert 17 éves koromban még csak 5 láb 2'/

2 hüvelyk magas voltam és 19 éves koromban sem volta m több 5 láb 4

1 s hüvelyk és egy kétségessé tett vonalnál, bármennyit méregettek. Nevelésem természetesen otthon történt ; külön instruktorom voit kettő is, liogy a tudományt minden fáradtság nélkül fejembe tölthessék. Nyilvános iskoláról, egyetemről szó sem volt. Mi falun laktunk, s nagybátyám igen derák ember, de nagyon jószívű volt, s igy a keményítettek ellen semmire sem mehetett. Tanultam tehát sok mindenfélét, hasznosat és haszontalant. Szerencsére volt egy lovászmesterünk, s nagybátyám közbevetésére legalább lovagolni tanítottak ; ő maga egy kissé a kardforgatásra is oktatott a mint nagyobb lettem, s ezek voltak legkedvesb leezkeóráim. Apámról maradt egy kis könyvtár is, tele iovagregényekkel és Caesar galliai hadjáratával, mikből teleszíttam magamat lovagias kalandok utáni sóvárgással, bár pedáns tanitóm eleget rontotta kedvemet, hogy mai napság már vége a lovagias kalandoknak. Pedig én ugy vágytam utánuk. Ennek biján aztán katona akartam lenni ; hanem ennek csak emlitése is olyan perpatvart és sirást támasztott a házbaD, melynek én, jól nevelt fiú, ellentállani nem tudtam. Az igazat megvallva, a familia-tanács — megint a keményített vásznakat értve — nagyon jónak tartott a katonai zord pályára. Játszótársaim alig voltak ; mert az ispán két fia annyi respektussal volt irántam, hogy untattak. Igy történt, hogy minden erély mellett is, melylyel testgyakorlataimat űztem, nevelésem inkább leánynak való lett volna ; s külsőm valóban jobban is ez utóbbi jellegre ütött. Kicsiny, vézna termet, fehér bőr és arcz, melyen semmi pehely még 19 éves koromban se — valóságos kisaszszonyos külsőt adtak, mindezekhez fejem telve volt romanticizmussal, de még senkit meg nem vertem, sem engem helyben nem hagytak ; egy szóval a legegyenesb uton voltam arra, hogy — Jankó legyen belőlem. Ekkor történt, hogy épen 19-dik születésnapom levén, s anyám maga is látván nyugtalanságomat, nagybátyám tanácsára elbocsátottak világot látni ; azaz hogy szabad lett hü lovászom Józsi kíséretében látogatást tenni megyénkben a rckonoknál. Eleinte az instruktort is velem akarták adni, hanem már erre megbicsaklottam magamat. Aztán csak hagytak menni. En természetesen magamon kivül voltam az első napon örömömben ; csak az nem tetszett, hogy az én Józsim nagyon is szótalan. Szegénynek nagyon telebeszéltek a fejét : hogyan vigyázzon rám ; mit egyem, mit igyam, össze ne veszszek valakivel stb. stb. mit is, fakgatásaimra és pár messzely bor elköltése után még az nap este egy csárdában kitudtam, s kinek erre egészen megkönnyebbült a lelke. 4 Egyenest a székvárosba siettem, s már előre örültem a színészeknek, a kávéházi életnek stb. ily, általam még sohasem élvezett örömöknek. Hanem két nap alatt nagyon kiábrándultam a sáros utezákon, a sötét vendégszobában, a parasztkávévéliázban, a csepüevö bajazzókon és anyámnak azon gyöngéd figyelmén, hogy a tisztaruhát még ide is utánam küldte. Hát már soha sem szabadulok meg a gyámságtól. Ez utóbbi dolog mély combinatiókra kényszerű ett a felett, vájjon a kóborlovagokról is gondoskodtak-e igy hajdanta. Különben nem soká maradtunk a városban, hanem megint nyakunkba öltöttük az utat, s mentünk tovább rokonlátogatóba, kalandokra. Itt aztán agyonitattak, meg-megcsömörlöttem, de sehol semmi kalandra sem akadhattam. Sehol semmi elrabolt herczegnő, vagy legalább grófkisasszony, ki szabadítás után csengett volna; a helyett eleget hallottam trágyázásról, magváltoztatásról s más ily épületes dolgokról. Néha asszonyok, leányok közé keveredtem ; hanem itt még roszabbul ment a dolog ; olyan szemérmes voltam mint egy szűz leány, s lesütöttem szemeimet, ha valamelyik néni vagy bug rám nézett. Egyszer szépen jártam ezekkel. Apám nem tudom bányadágbeli nénjénél is megjelentem tiszч ' » л 4 v »