Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-19 / 48. szám

352 VADÁSZ- ÉS VERSENY LAP. NOVEMBER 19. 1873. kpíméíp. Hirdetmény. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium részéről ezennel közhirré tétetik, hogy a m. kir. állad, ménesekben létező törzsmének után fizetendő fedező dijak, valamint a kisbéri törzsmének alá bocsátandó idegen kanczák száma az 1874-diki fedeztetési idényre nézve követke­zőleg lön megállapítva : I. A kisbéri ménesben: Cambuscan, angol telivér, fedezési dij 400 frt, fe­dezhet 18 idegen kanczát. Buccaneer, angol telivér, fedezési dij 400 frt, fe­dezhet 24 idegen kanczát. Ostreger, angol telivér, fedezési dij 200 frt, fe­dezhet 18 idegen kanczát. Diophantus, angol telivér, fedezési dij 100 frt, fe­dezhet 12 idegen kanczát. Pulmoodie, angol telivér, fedezési dij 80 frt, fe­dezhet 10 idegen kanczát. Tar quin, angol telivér, fedezési dij 50 frt, fedez­het 10 idegen kanczát. Highflyer, norfolki, fedezési dij 60 frt, fedezhet 10 idegen kanczát. Pride of England, fedezési dij 30 frt. II. A bábolnai ménesben-" Amurad-Bajraktor, arabs fceliv., fedezt. dij 50 frt Abdul-Assiz, n г » я 50 я Mehmed-Ali, n я я я 50 я Jussuf, я я я я 30 я Padisah, я Я n я 30 я Schagya, arabs félvér я я 20 я Merops, n и я я 20 я Abugress, n я я я 20 я III. A mezőhegyesi ménesben: Falestro, angol telivér, fedeztetési dij telivér kan­cza után 200 frt. „ „ „ fedeztetési dij félvér kan­cza után 100 frt. (Fedezhető 10 idegen kancza). Jackson, angol telivér, fedeztetési dij telivér kan- | cza után 200 frt. „ „ „ fedeztetési dij félvér kan­cza után 100 frt. (Fedezhető 18 idegen kancza). Esaet, angol telivér, fedeztetési dij 50 frt, fedez­hető 18 idegen kancza. Macbeth, angol telivér, fedeztetési dij 50 frt, fe­dezhető 10 idegen kancza. Pride of England, j Oranien, > Nordstar, ; Schagya X, 1 Furioso IX, / fedeztetési dij 30 frt. Gidran XXXI, j Majestoso XL, I Nonius XII, } Nonius XIII, 1 a többi mezőhegyesi törzsmén fedeztetési dija 20 frt. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbéri mé­nesben létező ménekre nézve múlhatlanul f. 1873. évi deczember 20-ig nyújtandók he az illető mé­nesparancsnokhoz, minthogy a fentebbi határna­pon túl a meghatározott s netán akkoráig be nem töltött fedezési szám erejéig külföldi bejelentések is elfogadtatnak. A bábolnai és mezőhegyesi ménesben létező ménekre nézve a bejelentések a legközelebbi fe­deztetési idény beálltáig bármikor történhetnek az illető ménes parancsnokainál. A kanczák elhelyezése a ménesekben dij nél­kül eszközöltetik, szükségelt takarmány s egyéb tápszerek a legközelebbi piaez árai szerint fize­tendők. A fedeztetési dijon kivül minden kanezáért a legénység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kivánja kanczája mellett hagyni, úgy annak ápolása sza­badságolt me'neskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Ha valamely ménre több kancza lenne beje­lentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kanczá­kon kivül fedezhet; a bejelentett kanczák fede­zési rendje sorshúzás útján fog szabályoztatni. Minden egyéb felvilágosítással az illető ménes­parancsnokok készséggel szolgálandnak. Kelt Budapesten, 1873-ik november l én. A fóldmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi m. kir. ministeriumtol. Gróf Zichy testvérek istállóiban Nagy-Lángon, Székesfehérvár mellett, 8 kocsisió és 9 jól betani­tott, vadászatokhoz alkalmas paripa eladandó. Egy vadászló, fiatal, 16m. 1", nehéz súlyt bir eladó. Többet a szerkesztő. Ürményi Pál ur istállójában Vaálban — Mar­tonvásár mellett — egy teljesen idomított, vadá­szatra alkalmas, 9éves félvér kancza eladó. A vaáli jószágigazgatósághoz intézendő kíván­ságra Martonvásárott is megtekinthető. Gr. Szápáry István részéről a nemzeti lovardá­ban eladó : 4é. p. h., félvér, 15 m., 3, ára 700 frt. 5é. p. h., félvér, 15 m., 2, ára 700 frt. Egy hátas ló Lucnow utáD. A vármegyeháznál : Ы p. h„ félvér, 16 m. ) , ra 1800 fr t 5é. р. k., felvér, 16 m. ) Hámos lovak Lucnow után. Eladó egy kis OrOSZ pony, nagyon jó ügető. Ára 450 frt. Megtekinthető Pesten. Többet e la­pok szerkesztője. EiadÓ egy 15 1Д markos 4éve3 hátas paripa. Ára 500 frt. Többet mond Friedl ügyvéd Gö­döllőn Vaiszkai erdei szalonka-vadászatok. Szabadka, november 9. 1873. Vaiszkán a mult héten az erdei-szalonkára szo­kásos rendes évi vadászatok teljes folyamatban T â i I 2 a. Âz idomár. (The Idston papers-ből.) (Vége.) — Menjünk a rejt felé, — kiálta vissza az ostorász, ki az eddig használt vonalról letérve, egyenesen a mocsár felé tartott, a vakondokturás­tól egyenetlenné vált talajon nyargalva tova. Én csak hagytam őt előre vágtatni s még nem haladtam messze, midőn az idomár egyenesen fe­lém tartott, fölkeresésemre indulva, mert már szinte aggódott, hogy annyi időre elvesztett szeme elöl. En kimért távolban tartám magamat tőle, mert fiatal növendéke igen izgatott volt, erei kidagad­tak, egyre fujt kitágult orrlyukain s oldalogva ment, különösen most, midőn feje a falkától el volt forditva. — Mintegy tizenöt perez óta zaklattuk már a ravaszdit, — szólt az idomár, — midőn az, egy pásztorral és ebével találkozva, egy kis cserjésbe suhant be. Pásztor és eb most összeesküdtek a rötbundás menekülő ellen s éktelen lármával ki­zaklatták azilumából ama lapos felé, mely amoda a galagonya- és égerfa-berek között látszik. Itt aztán nem minden paripa használható egyenlő si­kerrel. Ezen a vidéken — tevé utána — a pony az, mely a ezélnak legjobban megfelel, minthogy nem bukdácsol a hepehupák közt s oly ügyesen és biztosan szedi lábait e talajon, amint csak kí­vánni lehet. Ezt nekem annál inkább jó volt megtudnom, mivel még csak most kezdtem először e legsüp­pedékesebb, mocsárosabb környékkel megismer­kedni, s amennyire most már kitapasztaltam, nem kis föladat e süppedékes helyekről még a szénát se tengelyen elszállítani. E vidék mindenkor kedvező „meet"-ül szolgált. Ez avaron mindig volt scent, akármilyen lett légyen is az időjárás, s ha egyszer a róka, rejtjét odahagy­ván, szélellenében iramlott tova, a mellig érő szi­matban a falka sebesen követhette nyomát. Nem em­lékszem, hogy ott valaha meddő nap miatt panasz­kodtak volna. Vizenyős lévén a talaj, a róka magasabb he­lyen választ magának fekhelyet, hol sás és gyé­kényből készitve barlangját, azt a dús tenyé­szetü mocsári füvei még kéjelmesebbé törekszik tenni, sokat tartva a bkályosságra. A buján tenyésző növényzet számos vadállat­nak és vadmadárnak szolgál menhelyül. Ha a mo­csár megárad is, róka komát ez épen nem feszé­lyezi. Három-négy, sőt öt láb magas fészke uralja a lápvidéket s ö kedélyesen tartja siestáit s nyu­godt lélekkel pihen száraz derékalján éber füleivel s. az első kürt-riadásra vagy falkacsaholásra tova illan. Ez alkalommal mi meglephettük a lomposfarkú vörhenyeget s idomár barátom utasitgatásai foly­tán igen jó helyet foglalhattam el, mikorra a falkát rejtbe ereszthették. Jóelöre efoglaltuk a szemlélődésre legalkalma­sabb pontot, még mielőtt a falka, melynek a huntsman-nel meglehetős kerülőt kelle tennie, ré­szint az ingoványokon átvezető tiz-tizenkét va­dász-hidon, részint az utjokba vetődő árkokon s földhányásokon való átkelés miatt elérkezhetett volna a szárnyas vadak ez ősi telepéhez. Midőn az utósó hidhoz eljutottak, egész sereg vadrueza riadt föl a mocsárból, fejünk fölött kerengve, majd ismét a sárga nádrengeteg között keresve menhe­lyet és nyugtot valamely lesipuskás fegyvere elől. A krikréczék azonban mindaddig nem rebbentek föl, mig csak az ebek neszét s a falkár vezény­I szavait nem liallák s ekkor sem valami magasan szállva föl, a tónak túlsó végén újra leereszked­tek. Majd kikelt egy-két tó'kerucza is nebánv kér­és kerczerueza társágában, zavartalan magányt keresve kissé távolabb, mig egy-egy eb újra föl nem riasztotta. Érdekes látványt nyújtott a szem­lélőre e rideg, bágyadt, kiszáradt avar, amint annak csöndét igy egyszerre szokatlan zaj háboritá. Megeserdült az ostor, csaholt a falka, fölcsen­dült a master dal'amos hangja. A biborkabátosok kis csoportja az előszökkenő különféle szinü pa­ripákon, mind-mind oly képet nyújtottak, mely egy Davisnek, az elhalt királyi huntsman fivéré­nek ecsetjére is méltó leendett. Csatlakozott hozzánk egy kirivólag vörösarczú vidéki gentleman is, ki körülbelöl 20 stonet nyom­hatott s ki hűségesen kijelölte nekem a határköve­ket s különösen ama pontokat, amerre a róka rendszerint elosonni szokott, kivéve ha előnyösebb­nek tartja más irányban bőrmentesiteni magát. „Egyébiránt, — mint ön is tapasztalhatja, — a mas­ter ostorcsergetései arra valók, hogy ő kelmét szo­kott menetrendjére utasítsa vissza" — tevé utána a vidéki uri ember, nagy jártasságot negélyezö arczkifejezéssel. Még sok mindent kellett vala tőle hallgatnom, ha a tengerészapród, felénk vágtatva társaságunkhoz nem csatlakozik, ugyancsak tán­ezoltatva előttünk paripáját, noha egyszer megsar­kantyúzva a makranezoskodni kezdett állatot, ki­csi hiján lefordult a nyeregből kurta lábaival. — Eu nem tudom, mi lelte most ezt a szilaj állatot! — szólt az emberke, erőnek erejével lo­vára igyekezve vonni a figyelmet. — Ugy látszik, uram, — szólt erre a vidéki gentleman — hogy ez a ló is olyan, mint a Billy Buttleré : néha neki-hogárzik. Erre nem tudom mi lett а válasz, mert egyszerre megzörrent valami a magas, száraz fü között s csakhamar egy derék nagy róka sompolygott ki, hosszú vitorláját lehocsátva s midőn néhány yard-

Next

/
Thumbnails
Contents