Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-19 / 48. szám

NOVEMBER 19. 1873. voltak, és a mult számban közlött kétnapi próbavadászatok alkalmával elejtett 28 dbbal együtt kilencznapi, részben csak félnapi vadászatok alatt négy urvadász, s két uradalmi vadász által öszszesen 192 erdei szalonka lövetett, és pedig mind cserkészve vizslákkal. — Egynapi legsikeresb eredmény 30 szalonka volt; egy-egy vadász legnagyobb cserkészet! eredménye pedig 7 — 8 db; mi ha tekintetbe vétetik, hogy a fák az alvidéki dunai árterületeken még mindig lombosak ; a vadászterületeken szoros értelemben sürüs vadon, s szedres, mely a vadász és vizsla szívósságát s ügyességét teljes próbára teszi, annyira : hogy a nem edzett vadász, nem gyakorlott vizslával napokig járhat anélkül, hogy szalonkát lőhessen : — a szakértő vadász a fenközlött eredményt teljesen kielégítőnek találandja, noha voltak évek, midőn egy vadász, egy szerencsés napon át 20 erdei szalonkát is lölt már Vaiszkán, de az ilyen szalonkadús évek s szerencsés esélyek csak kivételesen fordulnak elő. Ez idény alatt is legügyesebb lövőnek bizonyult Vojnits Sándor ur Szabadkáról, s Gromon Dezső háziúr, miután Kristoforovics János régi hírneves lövadász, Vojnits Simon s Vojnits Jakabj urakkal, mint ismételten billikom-nyertes agarászokkal, az őszi idények alatt csaknem az agarászatot miiveli. A szalonkavadászatok Vaiszkán háromnapi szünet után) folyó hó 11-kén ismét folytattatnak, s miután az idő enyhe, s a szalonkák csak a hüvesebb deres idők alatt pontosulnak össze a délvidéki alsó Bácskában, s a falevelek is csak most hullanak, s ezzel a lőesélyek kedvezőbbre fordulnak : az eddig elért eredményt — ha csak az idö váratlanul zordon fagyra nem fordul — ismét elérhetni reméljük. Z. Galgavidéki agarász-egylet. (Pr. 37. sz.) 1874. jan. 4. Elegy-agárverseny. * • * Debreczen-hortobágyi szabad - agarászverseny november 30. Bejelentési határidő nov. 23. áftreátzal, Bács-Bodrogh-megyei agarász-egylet. (Pr. 36. számunkban. Nov. 26. Kan- és szuka-verseny Csantavéren. Decz. 10. Vegyes-verseny Tompán. Kolozsvári falkavadászatok. (Folytatás.) Október 28. Találkozó Sz.-György szöllö. Jelen voltak : Macskássy Miklós, ifj. gr. Bethlen Sándor és alulirt. Rövid keresés után a Sz.-György szöllö feletti tarlóból ugratott nyul átment az Elővölgybe s 15 pereznyi szünet nélküli futam után visszament a tetőre, hol a tövisbokrokban megfeküdt. Castot csinálván a falka, csakhamar hajtani kezdett le az Elővölgy felé ; a völgy aljába érve, már nagyon gyanúsnak tűnt fel a dolog, mert a szimat és az iram igen erös volt arra, hogy az a hajtott nyúlé legyen. Csakhamar észrevettem, hogy nem is nyul, hanem róka az, mit üldözünk. Rókánk az Elővölgyön végighaladva, nem kis aggodalmunkra a fejérdi grdö felé tartott, és azt el is érte ; nem levén sürü az erdő, igen jól lehetett benne lovagolni. Sikerült is a rókát belőle kiszorítani, mely innen lement a kójári völgybe s a patakon átmenve, a papfalvi erdőbe menekült, hol, mielőtt a falka beérhette volna, lyukba bujt. A róka utáni futás jelentékenyebb szünet nélkül 40 perczet tartott. Ehez adva a 15 perczet, melyet a nyul után mentünk, összesen 55 perez; a két futás közt 5 perez szünet volt. A föld kissé mély levén, lovainkat és ebeinket kemény próbára tette. November 1. Találkozó Sz.-György-hegy. Jelen voltak : b. Huszár Margit, b. Huszár Eliz, b. Huszár Károly, b. Bornemissza Albert, Macskássy Miklós, ifj. gr. Bethlen Sándor, gr. Bethlen Árpád, Szeredai Aladár és alólirt. Egy órai keresés után a Pokolablakában rókára akadtunk, mely a legroszabb szakadásos helyeken hurczolt meg, mig inI nen kivergödtünk, s az Elővölgy felé igyekezve, j már sokkal kellemesebb terrenumot választott ; azonban 15 pereznyi sebes futam után lyukba menekült. Innen az Elővölgybe mentünk nyulat nyira kiért a zsombikok közül az avarra, megoldotta a kereket. Ép ekkor vette a falka a rejtet kémszemle alá. — Itt ugyan nem igen előnyős a lovaglás, — szól vaskos barátom, felém fordulva. — Ha ön itt velem visszamarad, akkor mindent jól fog látni. Eszembe jutott Jem Tillnek az az állítása, melyet azokra az emberekre szokott alkalmazni, kik nem tudnak lovagolni, hogy í. i. azok a legbeszédesebb emberek szoktak lenni. Azonban husz stone-al nem is kis föladat ám nyargalászni s lehet hogy ez ember irányában ö is eltérő véleménynyel birandott. Például szolgálhatott itt egy bamapej kanczán lovagló lady, ki máskor szüntelen kerepelt, de vadászat alkalmával sohasem csevegett. — A legügyesebb lovaglók egyike e lady Angliában — jegyzé meg az idomár, a mint e nö egy árkot átszökkenve s paripáján a part hosszában föliovagolva, a legelőnyösebb helyet választá magának ki. Mi egy keresztút irányában haladtunk, s eközben aggódva vettük észre, hogy a köd szállni kezd. Azonba n nem sürüdött ar annyira meg, hogy látkörünket elleplezze. A keresztutról egy halomnak tartánk s onnan egy völgybe hatoltunk alá, s e nyargalózás közben beállt a szürkület uralma. Történetesen nemsokára a köd kezde tisztulni s ka lauzom, pillanatig hallgatózván, ismét tovább haladtunk. Az idomár hagyta paripáját menni amerre ösztönszerűleg igyekezett s csupán arra volt gondja, hogy a ló folyvást rendes iramban maradjon. — Nem adjuk meg magukat — szólt — báróvá jussunk. Az idöböl még kitelik, ha még nem fordulunk is vissza. Egyszerre egy vízzel megtelt széles árokhoz értünk. — Ezen át kell gázolnunk vagy átugratnunk, — szólt az idomár s neki-vágtatva az ároknak, átszökkent. ra'ta lovával. — No én már tul vagyok a bajon, — haliam öt mondani a mint a másik partra átszökkent, s ugyanekkor hallám a „Who whoop ! kiáltást s legott előtűnt a bamapej kanczán nyargaló lady s csakhamar utána a master, erősen horkoló lován. Én is átugrattam az idomárhoz s azonnal a falka után vágtattunk. Ez alkalommal egy az idomár keze alól kikerült méncsikóval is találkoztunk, mely köztudomásúlag a leggonoszabb buckjumperek egyike volt, mely több hevedert szakasztott el, mint akármelyik más ló a vidéken. Legott észrevettem, hogy kettős hevedere van s egy hosszú öv vonult a nyereg és szügyelön át, s ha jól jut eszembe, farmatringja is volt. Mintán a falka végre kiszoritá a rókából a szuszt, mi mindnyájan egy csapatba gyűlve, egyenesen a „Három galamb" fogadó felé lovagoltunk vissza. Útközben Enoch, — a buckjumper szerszámait is szőnyegre keritvén, — elbeszélé, hogy neki is van otthon egy kitűnő hevederje, melyet Ausztráliában lakó fivére küldött, neki az eféle buckjumperek számára. Ezt aztán az idomár egész részletességben kezdte magyarázgatni. Elmondá, hogy ez barna bőrből készült kettős öv, mely szügyelővel és farkszijjal van ellátva s huszonnégy apróbb szijjal ugy megszilárdítva, hogy a nyereg sem előre sem hátra nem csuszbatik, bármint fölfujja is magát a ló, sem a hevederszij elszakadásától nem lehet tartani. Ajánlá is azt a buckjumper lovasának használat végett, ki azonban röviden csak azt jegyzé meg, fogai közt mormogva, hogy mitsem ad az eféle uj találmányokra s hangsulyozá, hogy az idegenek mitsem tudnak s telvék csalárdsággal. Ezzel a buckjumpert megereszté s előre vágtatott a fogadóhoz, hol mindnyájan egy-egy pohár sert fogyasztván el, újra kocsira ültünk s Enoch trapperje pompás pacc-ban ügeteit velünk hazafelé. keresni, de a kereséssel csakhamar fel kellett hagynunk. B. Huszár Károlyt az a boszantó baleset érte, hogy nyergén igazítani akarván, amint lováról leugrott, lába kissé kimarjult; kocsiért kellett a városba küldeni. Szerencsére komolyabb következése nem lett, csak — mi elég boszantó — pár napig ágyát el nem hagyhatja. November 4. Sz. Hubert napi vadászat. Találkozó : Apahida. Jelen voltak : gr. Bánffy Béláné, b. Huszár Margit, b. Huszár Eliz, gr. Bánffy Béla, b. Bornemissza Albert, b. Huszár Adóm, Janky kapitány, gr. Teleky Károly, Miksa Imre, Czobel Béla, Horváth Kálmán, b. Bethlen András, Macskássy Miklós, gr. Teleky Géza, ifj. gr. Bethlen Sándor, b. Bánffy György, gr. Bethlen Árpád, Szereday Aladár és alólirt. Számos kocsi jelent meg a találkozónál, melyekben a legszebb hölgyek foglaltak helyet. Félórai keresés után ugratott nyul a kocsik előtt az országúton átkelve, a hegyen felment ; a tetőre érve, a prodáji völgy felé tartott, azonban itt megfeküdt és a lovasok közt visszacsapva, lement a Zsuki völgybe ; a patakon átkelve, a túlsó oldalon nyomot vesztett a falka ; hosszas keresés után sem sikerült a nyomot feltalálni ; már épen ott akartuk hagyni és uj nyul után látni, midőn egy szakadásban egyik eb reáakadt és lefülelte, már nem levén ereje felugorni. A futás szünet nélkül 16 perczet tartott. Visszamentünk a térre keresni ; egy nádasban akadtunk is nyúlra, de mielőtt azt elhagyhatta volna, az ebek megfogták. Ugyanazon nádas másik végéből ugrattuk harmadik nyulunkat, mely a Szamos mellett levő berekbee keresett menedéket ; innen kiszorítva, Válaszút felé igyekezett, majd vargabetűt csinálva, a tanya felé csapott, annak közelében egy gazos táblában meglapult ; a falka itt is ráakadván, az országút kettős árkán keresztül, fel a hegyre hajtotta ; a tetőhöz közel még egyszer megfeküdt ; de felverve, rövid futás után beszámolt füleivel, melyeknek az a szerencse jutott, valamint az első nyúlénak is, hogy a vadászatban részt vett hölgyek által vitettek haza e szép nap emlékéül. A hölgyeket eme tropheumok leginkább megillették, mert daczára hogy a meg. futott tér elég változatos és nehéz volt, perczig el nem maradtak és a fogásnál is jelen voltak, egyátalában minden előforduló akadályon meglepő bátorsággal és ügyességgel keltek át és oly stylben, mely bármely rókavadásznak becsületére válnék. A futás jó sebes volt és 20 perczig tartott. Vadászat után az összes, a meetnél megjelent társaság együtt ebédelt, és a nap fáradalmai daczára csak éjfél után oszlott szét. S hogy sz. Hubert ünnepe teljes legyen, 5-dikén, másnap reggelig tartó bállal fejeztük be azt. B. Wesselényi Béla. T. szerkesztő ur ! A galgavidéki agarászegylet legközelebbi dij-agarászatát, nógrádi barátaink szives meghívása folytán, f. hó 12-cn Héhalmon nagy érdekeltség mellett tartotta meg ; számosan jelentünk meg, s a verseny folyton jó időben, pompás sik talajon, közmegelégedésre folyt le. A tapsikon is észre lehetett venni, hogy mióta bőrük átfázott, többre becsülik, s inkább igyekeznek megmenteni, mint eddig. Agarászat után mindnyájan Világhy Nándor barátunk szives meghívását elfogadván, hozzásiettünk s a lefolyt agarászat részteteit újra vitatva, kedélyesen töltöttük az estét. A versenyre 14 agár neveztetett s következő rendben folyt le : 1. Sréter Alfréd v. sz. Cigaro. 2. Majtényi Ádám f. sz. Csóka. 3. Ugyanaz b. k. Penész. 4. Vég György v. sz. Cziczke. 5. Ugyanaz t. k. Fecske. 6. Fáy László cz. sz. Fondor. 7. Karpeles Vilmos h. k. Vezér. 8. Világhy Nándor cz. sz. Pille. 9. Plaehy Gyula h. sz. Daru. 10. Ugyanaz cz. k. Rajta. 11. B. Podmaniczky Géza f. k. Szebbsincs. 12. Ugyanaz f. sz. Jobbsincs.