Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-12 / 47. szám

NOVEMBER 12. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 345 töltött fedezési szám erejéig külföldi bejelentések is elfogadtatnak. A bábolnai és mezöhegyesi ménesben létező ménekre nézve a bejelentések a legközelebbi fedeztetési idény beálltáig bármikor történhetnek az illető ménes parancsnokainál. A kanczák elhelyezése a ménesekben dij nélkül eszközöltetik, szükségelt takarmány s egyéb tápszerek a legközelebbi piacz árai szerint fizetendők. A fedeztetési dijon kivül minden kanozáért a legénység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kivánja kanczája mellett hagyni, úgy annak ápolása szabadságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Ha valamely ménre több kancza lenne bejelentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kanczákon kivül fedezhet ; a bejelentett kanczák fedezési rendje sorshúzás útján fog szabályoztatok Minden egyéb felvilágosítással az illető ménesparancsnokok készséggel szolgálandnak. Kelt Budapesten, 1873-ik november t én. A főldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministeriumtól. * Gróf Zichy testvérek istállóiban Nagy-Lángon, Székesfehérvár mellett, 8 kocsisió ÓS 9 jól betanított, vadászatokhoz alkalmas paripa eladandó. FelÄi Yadász-iajzol II. RESZ. Felvidéki fajképek. (Folytatás.) Foglalalatosságra nézve Dobsina városának lakossága a határ hegyes volta miatt nagyobbrészt az ipar terére van utalva. Gazda, ki csupán csak földmüveléssel foglalkoznék, alig vau, mindegyik — ha nem is ex professo — bányamivelő egyszersmind. Ugyanaz áll az iparosokra nézve. Megfordítva ismét, kevés ex professio bányász van, ki mennyi annyi kertrét birtokában ne volna. A bányaipar tehát, kohászat s egyéb mellékágaival itt az éltető elem, mely nélkül Dobsina rég kipusztult vagy soha megtelepítve sem lett volna ! Különben a föld üregében romlott légben teljesitett folytonos foglalkozás, mint a bányászkodás átalában, s különösen a kékleny-, réz- s ezüst- stb. bányák mivelése a legegészségtelej nebb munkák egyike s messze földet bejárhatunk, mig valahol a férfiak közt a dobsinaihoz hasonló nagy halandóságot fogunk találni. Az utolsó országos népösszeirás aggasztó s szomoritó adatokat tüntetett föl az itteni egészségi viszonyok felől. Az 5505 főnyi népesség közt özvegy férfi csak 32 találtatott, mig özvegy asszony 437, azaz négyszázharminezhét íratott össze. Nem sok bányász éri el a 45-dik korévet, igen ritka az 50-diket, s lia találunk ily vagy idősbkorü bányászt, arról biztosan állíthatjuk, hogy vagy nem közbányász, ki sajátkezüleg vájja a hegyet, vagy ha igen, akkor bizonyosan folytonosan a nyilt ég alatti vaskőtelepeknél, nem pedig a kékleny-, réz-, ezüst- stb. tárnákban s aknákban volt alkalmazva. A bányászjelleg látszik a népesség külsején is, mert átalában köpezös, kis termetű, igazi troglodyta faj, a magas, sugár egyénekről előre feltehető, hogy nem bányászutódok, s valamint furcsa német nyelvök, mely a Hoclideutsebert kétségbe ejti, mert meg nem érti, ugy egész külsejük mind a férfi- mind a nőnemnél — egyes kivételekkel — kissé távol esett a szépségtől. Highflyer, norfolki, fedeze'si dij 60 frt, fedezhet 10 idegen kanczát. Pride of England, fedezési dij 30 frt. II. A bábolnai ménesben: Amurad-Bajraktor, arabs *eli

v., fedezt. dij 50 frt. Abdul-Assiz, Mehmed-Ali, Jussuf, Padisah, Schagya, Merops, Abugress, III. A mezöhegyesi ménesben: Talestro, angol telivér, fedeztetési dij telivér kancza után 200 frt. „ „ „ fedeztetési dij félvér kancza után 100 frt. (Fedezhető 10 idegen kancza). Jackson, angol lelivér, fedeztetési dij telivér kancza után 200 frt. „ я » fedeztetési dij félvér kancza után 100 frt. (Fedezhető 18 idegen kancza). Esaet, angol telivér, fedeztetési dij 50 frt, fedezhető 18 idegen kancza. Macbeth, angol telivér, fedeztetési dij 50 frt, fedezhető 10 idegen kancza. Pride of England, 1 Oranien, \ Nordstar, 1 Schagya X, i Furioso IX, ő fedeztetési dij 30 frt. Gidran XXXI, ) Majestoso XL, i Nonius XII, ö Nonius XIII, ) a többi mezöhegyesi törzsmén fedeztetési dija 20 frt. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbéri ménesben létező ménekre nézve műlhatlanul f. 1873. évi deczember 20-ig nyújtandók be az illető ménesparancsnokhoz, minthogy a fentebbi határnapon túl a megbatározott s netán akkoráig be nem A virgoncz pony élemedett tulajdonosának rövid életrajzát körülbelöl e szavakkal vázolta : — Az öreg ur négy izben házasodott. Három nőt eltemetett rövid időközök után s a negyedikkel meg van elégedve tökéletesen. De meg is lehet ám, mert szép összegceskét hozott a házhoz. Hogy a fiatal nő aztán szarvakat rak olykor fejére — az mit sem tesz ... De ugy látom, a master már megtette előintézkedéseit s ugy tetszik , mintha kalapjával intett volna. Ezt mondva az idomár, megbillenté kalapját s meghajtva kissé magát, neki ercszté paripáját s pillanat múlva messze eltűnt előlem. Én a legelőnyösebb helyet igyekezvén magamnak kiszemelni s egy kedvező pontot jelölve ki végre, egyenesen arra tarték, midőn az emberek elkezdtek felém kurjongatni. Ugyan mit halloáznak ezek a jámborok ? — gondolközám , a mint egy eléggé jellentékeny sövényhez és árokhoz értem. A következő másodperezben már tisztában voltam a kurjongatás indokát illetőleg, amennyiben egyenesen egy mocsárba ugrattam bele. Egészen övig süppedtem az iszapba, hol a vadásztársak voltak. Csizmájukon keresztülcsapott a hideg viz s lovaik e pillanatban valóságos rozmárokhoz hasonlítottak, s mentül inkább törekedtek a mocsárból kievickélni, annál mélyebben merültek be. Bizonyára mondhatom nem a legörvendetesebb helyzet azoknak, kik még kevéssel előbb minden szenyfolt és sár nélkül hagyák el kéjelmes kastélyaikat. Hogy menekültem ki, már magam sem tudom ; legyen itt röviden annyi megemlitve, hogy egyszerre csak egy fél tuczat gyalogszeres ember vett körül, kik a „run" élményeiben nem részesülhettek. E szamaritánok egyike, valódi „high blower" hirtelenében egy kötegre való sást és gyékényt vagdalt le késével s elkezdé saruimat egész fői a térdig csiszolgatni, mely műtétéről azt észleltem, hogy cz aféle szolgálatra kész ember, ki fölhasználni óhajtja a kedvező alkalmat, melyen néhány fillérre szert tehet. Két-három ember csak szájtátva bámulta iszappal befeíit lranteremet, a nélkül hogy legkisebb hajlamot érzett volna segédkezet nyújtani, mig nem egy ember, kinek a meeting iránt jóérzéke volt, egy fogadóból kikölcsönzött taligát vonzolt oda, hogy azon az épülethez beszállítson. Midőn e végzetszerű esemény rajtam megtör tc'nt, még nem igen sokat jártam mocsáros talajon. Ugy tapasztaltam, hogy a sárrétes helyeken használatban levő lovak ügyesen kikerülik ama mohához hasonló zöld foltokat, melyeket a mocsárvidéki gyakorlctt. pony lábai gondosan mellőznek , a zsombikok szőnyegét keresve, melyeken baj nélkül haladhatunk a szalonkák és vadkaesák megejtésére, noha ama mozgás, melyet az ingovány okoz midőn rá lépünkkönnyen megzavarhat az irányzásban. Amaz együgyű paraszt előtt, ki lovamat az iszaptól megtisztogatta, épen nem volt valami váratlan és uj dolog, hogy az idegen lovak mocsárba merülnek, sőt az ily emberek egyenesen számitnak ez eshetőségre, mely nekik csak hasznukra válhatik. A segélyemre volt emberek közt néhány darab ezüst pénzt kiosztván, legott újra lóra ültem ; őszintén megvallva, azt sem tudtam, merre menjek, mignem a kürt szavát véltem hallani s ugyanakkor a gyalogszeresek csoportjában is mozgolódást vettem észre, mely miatt rögtön nem vehetém jól szemügyre sem a falkát sem pedig a vöröskabátokat, melyek a run közben a falkát rendesen közvetlen környezik. Egyszerre azonban, körübelöl az egy mértföldnyi távolból föltűnő huntsman kellemes látványt nyújtott a mint vörös kabátjára a fellegek közül kibukkanó nap ráveté sugarait, élénk ellentétet tüntetve föl a vén fehér lóval, melyen ült, környezve a Jasper, Duster, Furrier, Cornus, Trojan, és a vén Herkules hírneves ivadékai által. Annyit kivehettem, bogy a huntsman s a falka egy domb vagy halom felé tartanak, s alakjuk élesen körvonalozódott a komor, borongó láthatáron. En egyenesen arra vágtattam s ekkor egy homokos halom mentén erős canterben a második ostorász nyargalt elő, egy karcsú, szikár, tüztekintetü pej vérlovon. Midőn mellettem elvágtatott, visszaforditá fejét s rám tekintett, mintegy vizsgálódva, nem nevetem-e ki sáros kabátja s iszaptól szennyes lova miatt. Hanem e miatt nem volt oka aggódnia. Épen nem veték rá bámuló tekintetet, habár azt észre is vettem, hogy valamely nedves talajjal jött kabátja szoros érintkezésbe,' s lova is époly iszapos, akár az enyim. Nem tebeténk egyikünk sem gúnyos megjegyzéseket a másik fölött, mert hát kevéssel előbb, egy bajban eviczkéltüDk ! (Vége következik.) я я я я 50 я я я я я 50 я л я я я 30 Я 9 я я я 30 я abs félvér я я 20 я я я я я 20 я я я я я 20 я