Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-12 / 47. szám

NOVEMBER 12. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 345 töltött fedezési szám erejéig külföldi bejelentések is elfogadtatnak. A bábolnai és mezöhegyesi ménesben létező ménekre nézve a bejelentések a legközelebbi fe­deztetési idény beálltáig bármikor történhetnek az illető ménes parancsnokainál. A kanczák elhelyezése a ménesekben dij nél­kül eszközöltetik, szükségelt takarmány s egyéb tápszerek a legközelebbi piacz árai szerint fize­tendők. A fedeztetési dijon kivül minden kanozáért a legénység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kivánja kanczája mellett hagyni, úgy annak ápolása sza­badságolt méneskarbeli katonára bizatik, ki ezen szolgálatáért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Ha valamely ménre több kancza lenne beje­lentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kanczá­kon kivül fedezhet ; a bejelentett kanczák fede­zési rendje sorshúzás útján fog szabályoztatok Minden egyéb felvilágosítással az illető ménes­parancsnokok készséggel szolgálandnak. Kelt Budapesten, 1873-ik november t én. A főldmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi m. kir. ministeriumtól. * Gróf Zichy testvérek istállóiban Nagy-Lángon, Székesfehérvár mellett, 8 kocsisió ÓS 9 jól betaní­tott, vadászatokhoz alkalmas paripa eladandó. FelÄi Yadász-iajzol II. RESZ. Felvidéki fajképek. (Folytatás.) Foglalalatosságra nézve Dobsina városának lakossága a határ hegyes volta miatt nagyobb­részt az ipar terére van utalva. Gazda, ki csu­pán csak földmüveléssel foglalkoznék, alig vau, mindegyik — ha nem is ex professo — bánya­mivelő egyszersmind. Ugyanaz áll az iparo­sokra nézve. Megfordítva ismét, kevés ex pro­fessio bányász van, ki mennyi annyi kertrét birtokában ne volna. A bányaipar tehát, kohá­szat s egyéb mellékágaival itt az éltető elem, mely nélkül Dobsina rég kipusztult vagy soha megtelepítve sem lett volna ! Különben a föld üregében romlott légben teljesitett folytonos foglalkozás, mint a bányász­kodás átalában, s különösen a kékleny-, réz- s ezüst- stb. bányák mivelése a legegészségtele­j nebb munkák egyike s messze földet bejárha­tunk, mig valahol a férfiak közt a dobsinaihoz hasonló nagy halandóságot fogunk találni. Az utolsó országos népösszeirás aggasztó s szomo­ritó adatokat tüntetett föl az itteni egészségi viszonyok felől. Az 5505 főnyi népesség közt özvegy férfi csak 32 találtatott, mig özvegy asszony 437, azaz négyszázharminezhét íratott össze. Nem sok bányász éri el a 45-dik kor­évet, igen ritka az 50-diket, s lia találunk ily vagy idősbkorü bányászt, arról biztosan állít­hatjuk, hogy vagy nem közbányász, ki sajátke­züleg vájja a hegyet, vagy ha igen, akkor bi­zonyosan folytonosan a nyilt ég alatti vaskőte­lepeknél, nem pedig a kékleny-, réz-, ezüst- stb. tárnákban s aknákban volt alkalmazva. A bányászjelleg látszik a népesség külsején is, mert átalában köpezös, kis termetű, igazi troglodyta faj, a magas, sugár egyénekről előre feltehető, hogy nem bányászutódok, s va­lamint furcsa német nyelvök, mely a Hocli­deutsebert kétségbe ejti, mert meg nem érti, ugy egész külsejük mind a férfi- mind a nő­nemnél — egyes kivételekkel — kissé távol esett a szépségtől. Highflyer, norfolki, fedeze'si dij 60 frt, fedezhet 10 idegen kanczát. Pride of England, fedezési dij 30 frt. II. A bábolnai ménesben: Amurad-Bajraktor, arabs *eli v., fedezt. dij 50 frt. Abdul-Assiz, Mehmed-Ali, Jussuf, Padisah, Schagya, Merops, Abugress, III. A mezöhegyesi ménesben: Talestro, angol telivér, fedeztetési dij telivér kan­cza után 200 frt. „ „ „ fedeztetési dij félvér kan­cza után 100 frt. (Fedezhető 10 idegen kancza). Jackson, angol lelivér, fedeztetési dij telivér kan­cza után 200 frt. „ я » fedeztetési dij félvér kan­cza után 100 frt. (Fedezhető 18 idegen kancza). Esaet, angol telivér, fedeztetési dij 50 frt, fedez­hető 18 idegen kancza. Macbeth, angol telivér, fedeztetési dij 50 frt, fe­dezhető 10 idegen kancza. Pride of England, 1 Oranien, \ Nordstar, 1 Schagya X, i Furioso IX, ő fedeztetési dij 30 frt. Gidran XXXI, ) Majestoso XL, i Nonius XII, ö Nonius XIII, ) a többi mezöhegyesi törzsmén fedeztetési dija 20 frt. A fedeztetés iránti bejelentések a kisbéri mé­nesben létező ménekre nézve műlhatlanul f. 1873. évi deczember 20-ig nyújtandók be az illető mé­nesparancsnokhoz, minthogy a fentebbi határna­pon túl a megbatározott s netán akkoráig be nem A virgoncz pony élemedett tulajdonosának rö­vid életrajzát körülbelöl e szavakkal vázolta : — Az öreg ur négy izben házasodott. Három nőt eltemetett rövid időközök után s a negyedikkel meg van elégedve tökéletesen. De meg is lehet ám, mert szép összegceskét hozott a házhoz. Hogy a fiatal nő aztán szarvakat rak olykor fejére — az mit sem tesz ... De ugy látom, a master már megtette előintézkedéseit s ugy tetszik , mintha kalapjával intett volna. Ezt mondva az idomár, megbillenté kalapját s meghajtva kissé magát, neki ercszté paripáját s pillanat múlva messze eltűnt előlem. Én a legelőnyösebb helyet igyekezvén magam­nak kiszemelni s egy kedvező pontot jelölve ki végre, egyenesen arra tarték, midőn az emberek elkezdtek felém kurjongatni. Ugyan mit halloáznak ezek a jámborok ? — gondolközám , a mint egy eléggé jellenté­keny sövényhez és árokhoz értem. A következő másodperezben már tisztában vol­tam a kurjongatás indokát illetőleg, amennyiben egyenesen egy mocsárba ugrattam bele. Egészen övig süppedtem az iszapba, hol a va­dásztársak voltak. Csizmájukon keresztülcsapott a hideg viz s lovaik e pillanatban valóságos roz­márokhoz hasonlítottak, s mentül inkább töre­kedtek a mocsárból kievickélni, annál mélyeb­ben merültek be. Bizonyára mondhatom nem a legörvendetesebb helyzet azoknak, kik még ke­véssel előbb minden szenyfolt és sár nélkül hagyák el kéjelmes kastélyaikat. Hogy menekültem ki, már magam sem tudom ; legyen itt röviden annyi megemlitve, hogy egy­szerre csak egy fél tuczat gyalogszeres ember vett körül, kik a „run" élményeiben nem része­sülhettek. E szamaritánok egyike, valódi „high blo­wer" hirtelenében egy kötegre való sást és gyé­kényt vagdalt le késével s elkezdé saruimat egész fői a térdig csiszolgatni, mely műtétéről azt ész­leltem, hogy cz aféle szolgálatra kész ember, ki fölhasználni óhajtja a kedvező alkalmat, melyen néhány fillérre szert tehet. Két-három ember csak szájtátva bámulta iszappal befeíit lranteremet, a nélkül hogy legkisebb hajlamot érzett volna se­gédkezet nyújtani, mig nem egy ember, kinek a meeting iránt jóérzéke volt, egy fogadóból kiköl­csönzött taligát vonzolt oda, hogy azon az épü­lethez beszállítson. Midőn e végzetszerű esemény rajtam megtör tc'nt, még nem igen sokat jártam mocsáros ta­lajon. Ugy tapasztaltam, hogy a sárrétes helye­ken használatban levő lovak ügyesen kikerülik ama mohához hasonló zöld foltokat, melyeket a mocsárvidéki gyakorlctt. pony lábai gondosan mellőznek , a zsombikok szőnyegét keresve, melyeken baj nélkül haladhatunk a szalon­kák és vadkaesák megejtésére, noha ama moz­gás, melyet az ingovány okoz midőn rá lépünk­könnyen megzavarhat az irányzásban. Amaz együgyű paraszt előtt, ki lovamat az iszaptól megtisztogatta, épen nem volt valami vá­ratlan és uj dolog, hogy az idegen lovak mo­csárba merülnek, sőt az ily emberek egyenesen számitnak ez eshetőségre, mely nekik csak hasz­nukra válhatik. A segélyemre volt emberek közt néhány da­rab ezüst pénzt kiosztván, legott újra lóra ül­tem ; őszintén megvallva, azt sem tudtam, merre menjek, mignem a kürt szavát véltem hallani s ugyanakkor a gyalogszeresek csoportjában is moz­golódást vettem észre, mely miatt rögtön nem vehetém jól szemügyre sem a falkát sem pedig a vöröskabátokat, melyek a run közben a falkát rendesen közvetlen környezik. Egyszerre azonban, körübelöl az egy mért­földnyi távolból föltűnő huntsman kellemes lát­ványt nyújtott a mint vörös kabátjára a fellegek közül kibukkanó nap ráveté sugarait, élénk ellentétet tüntetve föl a vén fehér lóval, melyen ült, környezve a Jasper, Duster, Furrier, Cornus, Trojan, és a vén Herkules hírneves ivadékai által. Annyit kivehettem, bogy a huntsman s a falka egy domb vagy halom felé tartanak, s alakjuk élesen körvonalozódott a komor, borongó látha­táron. En egyenesen arra vágtattam s ekkor egy homokos halom mentén erős canterben a máso­dik ostorász nyargalt elő, egy karcsú, szikár, tüz­tekintetü pej vérlovon. Midőn mellettem elvág­tatott, visszaforditá fejét s rám tekintett, mint­egy vizsgálódva, nem nevetem-e ki sáros kabátja s iszaptól szennyes lova miatt. Hanem e miatt nem volt oka aggódnia. Épen nem veték rá bá­muló tekintetet, habár azt észre is vettem, hogy valamely nedves talajjal jött kabátja szoros érintkezésbe,' s lova is époly iszapos, akár az enyim. Nem tebeténk egyikünk sem gúnyos megjegy­zéseket a másik fölött, mert hát kevéssel előbb, egy bajban eviczkéltüDk ! (Vége következik.) я я я я 50 я я я я я 50 я л я я я 30 Я 9 я я я 30 я abs félvér я я 20 я я я я я 20 я я я я я 20 я

Next

/
Thumbnails
Contents