Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-12 / 47. szám

12 1873 De mit a természet külsőségekben megtagadott. azt pótolta belsőleg a népjellemnél, melyet két szóval igen találóan fejezhetünk ki

: becsületesség s munkásság, s tekintsük akár nevelőintézeteit, középületeit, útjait, nemzeti s országos alapitványait, akár belső családi s vallásos életét : tisztelettel kell e derék nép előtt meghajolnunk ! * * * E városkát nemesek szomszédok, de gyakran magok az idevalók is tréfásan Buleniának s lakóját BuléDernek nevezik, liogy miért s bogy e nevezet akit voltaképen mit kell értenünk. azt megtudjuk, ha az itteni sajátságos társas s nyilvános viszonyokat tekintjük. Dobsina azelőtt a csetneki uradalom földesúri hatósága alatt állván, földesurai a csetneki közbirtokosok voltak. Bányabirtokai s vashámorai után azonban kedvező anyagi körülmények közé jutott s 1840—1848-ig sikerült valamennyi földesurának itteni jogait megvásárolnia, ugy liogy azóta a város az egész hatá- j rát, erdőségeket, királyi haszonvételeket, cen- ; sualis és zsellértelkeit földesúri jogon birja, s : polgára oly kedvezményekben részesül, miket másutt igen ritka helyen találunk. A városi polgár ugyanis közmunkát nem teljesít, iskolapénzt nem fizet, minden épületi anyagot : kő- : vet. meszet, téglát, fát, léczet, zsindelyt, desz- j kát, sőt még az összes tűzifáját is ingyen kapja s csak a kiállítási költségeket téríti meg a közpénztárnak. Az egész város összes épületei tűzkár ellen biztosítva levén, a biztositási dijnak is felét a városi pénztár s csak felét a háztulajdonos fizeti, a faszenet és kovácsolt vasat is | előállíttatja a város s kiállítási árakon alól | adja át a polgárságnak, stb. E körülmények s a bánya birtoka utáni nagy ; jövedelmek a nemesi osztály kiváltságainak i megszüntetése után olyatén aristocratico-de- j mokratiát keletkeztetett itt, melyhez hasonlót nem találunk tán az egész hazában. Amaz önérzet, hogy vagyonosságánál s népességénél fogva városának befolyása a megyében tekintélyes s annak határain tul is méltó elismerésben részesül : a dobsinai polgárt büszkévé s rátartóvá teszi, s széles földön, ha nem is épen elsőnek, de második embernek sem vallja magát. Itthon ellenben egyforma rangot igényel a közbányász a gazdag Geverkkel, a foltozó mesterember az első tőkepénzessel, mihelyt mindegyike városi polgár ! s habár itt nincs meg ama szokás, melyet Kubicz Lajos barátom a nagybőczeiekre fog, hogy ott, ki főbiróságra aspirál, először városi hajdúnak kénytelen beállani, hogy a hivatalos teendőkkel, azután korcsmárosnak, hogy a községi számadásokkal megismerkedjék, honnan azután gradatim a képviselői, tanácsosi, albirói s főbírói méltóságokba lép — de annyi bizonyos, liogy a városi tisztviselő az alárendelt személyzettel — lia az polgárságból áll, csak oly te s tupajtás, koma, stb., mint bármely más nem hivatalossal s még nem rég multak azok az idők,midőn, ki ma első tisztséget viselt, az holnap minden feltűnés vagy neheztelés nélkül az utolsót vállalta el. A Bulénernek hazafisâga s német nyelve daczára magyaros érzelmei — különben minden valamire való polgár jól beszél magyarul — oly ismeretesek, mint a Szepesség leghazafiasabb szellemű városi népé s mind 1848— 49-ben. mind azóta mindig be tudta azt bizonyítani. Szellemi haladásáról s anyagi áldozatairól tanúskodik olvasó-egylete több ezer kötetnyi könyvtárral, látogatott két casinója számos német és magyar lapjaival, társalgási egylete, dalárdái, zenészeti s szinmükedvelöi alosztályaival ; — szabályozott utczái. kövezete, csatornázásai. középületei, jó kőutjai, kisdedóvója s ezelőtt protestáns most községi iskolája, mely elismert elsőrangú az országban, stb. stb. Mindezekre az utolsó két évtizedben többet fordított félmilló forintnál ! De tekintsük a Bulénert tréfás oldaláról is, melyen gondolkozásmódját s furfangos tetteit néhány jellemző adomában fogjuk elősorolni. Midőn az ujabb időben a polgárság nagyobb része elhatározta, liogy Dobsina ezentúl egy rendezett tanácsú város rangjára emeltessék ; az azt ellenző maradópárti Buléner egyszerre másik túlságba csapván át, azt követelte, hogy szabad királyi várost, tehát municipiumot csináljanak városából! * * * A bányamivelés, gyáripar, nagyszerű építkezések stb. tekintélyes szellemi s tudományos erőket hozván közvetlen érintkezésbe a Bulénerrel, feje hemzseg a technika, vegyészet, physika, bányászat stb. műszavaitól s egész komolysággal kérdi a városi bányafelügyelöt, mi legyen tulajdonképpen a perpendicidaris horizont ? Mire amaz igen találóan azt válaszolta : Az tiszteit uram ! fából vaskarika, azaz egy igen meredek torony, mely a földön fekszik! * * * — Min laborál most szomszéd ur ? — kérdik a Bulénert, kiről tudva van, hogy rég ismert dolgok újra feltalálásán töri íejét. — Szeretném kiokoskodni, hogyan készítik a gyufát ? — S hát mennyire vitte ? — Már, hála istennek, majdnem készen vagyok vele, a fócskát s kénkövet már reá tudom csinálni, csak a veres fejét még nem. Próbáltam már miniumot is, czinóbert is, s egyéb veres festéket is, de egy sem akar gyúlni! (Folytatás következik.) agarráizat« kopását Bács-Bodrogh megyei agarász-egylet. (Pr. 36. számunkban. Nov. 26. Kan és szuka-verseny Csantavéren. Decz. 10. Vegyes-verseny Tompán. * * * Csanádmegyei agarász-egylet. (Pr. 42. sz.) Nov. 12. öregagár-verseny Földeákon. vr íí Galgavidéki agarász-egylet. (Pr. 37. sz.) Nov. 16. Elegy-agárverseny. 1814. jav. 4. Elegy-agárverseny. * * Szabolcs-vajai agarásztársulat. (Progr. 43. sz.) Nov. 11. Agarászat Vaján. Hubertus — Mándokon. *'* Hubertus előestéjén a mándoki kastély iinnefélyes szint öltött magára : a vendég szobák elpoglalvák, az ebédlő nagy terme, a dohányzó s nappáli telve, я kártya asztaloknál játék, a zongorán kellemes bangók, hegedűn B. b. barátunk vonója szülte kesergő magyar dallamok, a tekeasztalon carambcl, a salonban válogatott társaság emelkedett hangulatot idéztek elő. Ki volna képes az egyveleg conversátio különféleségét leirni, szélsőségekkel találkoznánk ba mindazt s ugy a mint fél füllel halottunk, följegyeztük volna. Voltak kik az őszi versenyek gyönge lefolyásairól tettek megjegyzéseket; történtek ószszebasonlitások Moses, Memorandum, Tápio és a félvér Miss Peel között. Hallottunk sokat az unalmasságig sokat mesélni a világ-kiállításról, mig egyik asztalnál contra ultimo lett mondva, mi né. hány pillanatra csöndességet idéz elő, a társaság nagy része körbe fogja a kártyázókat, a pagát el lesz fogva, zaj, derültség, kaczaj vegyesen nyilvánulnak, csupán ultimós barátunk hideg veritékes halantékán vehető észre némi kellemetlenség érzete, bár biztatja önmagát azzal, hogy több veszett el Buda alatt. Ismét mások genialis svádával mesélik el az ország minden zugában előfordult újdonságokat, mig néhányan, kik politikáról' sem feledkeznek meg, Zemplén megye föispánságát is szóba hozzák. Elvégre, s ilyenek legtöbben, voltunk a másnapi Hubertustól eleve is a legszebbet várva, erős „ruu" s sikerült halaly élvezetéuek óhaját fejeztük ki. Éjfél tájban oszlott a társaság s nem csoda, ha egyik vagy másik sportsman ideges állapotában nyulat vagy falkát, erős ugrás vagy rettenetes bukást látott álmába. November 3-kán ébredtünk egy vallás-különbség nélküli országos, de világszerte ünnepelt napra. Ez azon egy ünnep, melyen római és görög catholikus , kálvinista, lutheránus, de héber is legjobb barátságban férnek meg együtt A hány rithus , majdnem annyiféleképen ünnepeltetik az újév; egyik január elsején, másik 13 nappal később tartja azt, mig a zsidók mindenkor szeptember havában, ez évben pedig 6634-ik évet számítanak. Jön azonban a Hubertus s kinek szive van, lóra ül, ki szivet (kamarát) keres, fegyverhez nyúl, mert oh Szent Hubertus az emancipátorok legelsője, kell hogy egyetembeu ünnepeljük emlékedet, ki össze birtad hozni e napon minden vallás felekezet spoit kedvelőit. Midőn tehát a görög kath. egyház egy nagy férfia jelenben oly dicséretes szorgalommal működik a naptár és ünnepek egyesítésén, nem lesz első e téren, Hubertus megelőzte öt. Déli 12 órakor öt fogat és 16 zöldkabátos indult el a kastély udvaráról, s hogy mennyire szép látvány volt ez, azt alig kell commentálni, miután tarkázva voltak a kocsik ülőhelyei : gróf Szirmay Vinczéné, i'ju gróf Lónyay Menyhértné és Fischer Ilona bárónő által, kik mint sporting jellegit hölgyek nem késtek e napon kegyeletüket bebizonyítani Sz. Hubertus iránt. A Geuő tava mellett levén a meet, a fogatok egy közel fekvő kettős alföldi dombon foglaltak helyet, a vadászmezöny pedig elindult nyulat keresni. Az eredmény két halaly volt s véletlenül oly szerenesésen, hogy mindkettő a fogatok közelében történt, sőt egyike a nyulaknak a kocsik között haladt el a vég pillanatokban s az „in der Hitze des Gefechtes" leugrált delnöknek majdnem sikerült gyalog elfogni a fáradt fülest, de még sem, mert a falka nem engedi magától megvonni a halaly dicső végjelenetének kivitelét. Vadászat után haza térve s costumeinket salontoillettel fölcserélve, egy lucullusi ebédhez siettünk s 27 teriték lön elfoglalva az asztalnál. A hangulat oly élénk volt, hogy saját szavunkat alig hallottuk, de contieuere omnes intentique ora tenebant midőn a falka nemes tulajdonosáért s a masterért mondattak Champagne édes nedvével pohár köszöntések. A pezsgő árja mindinkább emelkedett áradásig azonban nem jöhetett. Épen midőn a vig hangulat kellő magaslatára jutottunk , ajánlá a sok emberösmerettel és helyes jugement-al biró házi asszony az asztaltól fölkelést. Ezután a fekete kávé, török dohány és Reinák narcoticuma kellemesen hatottak érzékeinkre ; s kedélyesen lettek elmesélve vadász kalandok s