Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-12 / 47. szám

344 VADÁSZ- ÉS VERSENY LAP. NOVEMBER 12. 1873. bet akar tudni, jó lenne, ha hivatalos alakban az illető versenyegyletek ele' terjesztené, mi módon lehetne azokat a valóságban mind a bárom fél érdekeivel kiegyeztetni. Külföldi gyepek. Az utóbbi pár hét alatt nem követhettük rendes figyelemmel a külföldi gyepet, mit ezennel pótolunk a főbb eseményekkel. — A doncasteri „St. Leger" kimeneteléről irtuk, bogy azt a Derbynyertes (Doncaster) tulaj .Ionosa egy másik lovával, Maria Stuarttal vitte haza, Doncaster 2-dik, Kaiser 3-dik levén. — Az erre következő októberelői newmarketi versenyeken több meglepő futás történt, Igy a „Grand Duke Michaelstakes"ben Doncaster vereséget szenvedett Flageolettöl is, kinek, igaz hogy 7 fontot kellett adnia, de nagyon könnyen is veretett meg s 4-dikül jött be Andred és Cobham után. Az őszi két nagy handicap egyikét, a „Cesarewits"-et (2'/s mfld, 79 aláirás, 25 sov. téttel és 15 sov. bánattal) Lord Lonsdale 4éves hing Lud pej ménje (ap. King Tom, a. Qui Vive — Voltigeurtöl) könnyen nyerte meg 7 stone 5 font alatt két hoszszal 34 vetélytárs ellen, köztük a kedvencz Maria Stuart , Winslow, Uhlan az ötödik, hatodik, hetedik helyen. — A „Cambridgeshire"-t ellenben franczia ló — Comte de Juigne hároméves Montargis pej ménje (ap. Orphelin a. Woman in Red) nyerte meg kétségbeeső küzdelem után — egy fejjel a kedvencz Wnlmut ellen, kik után Sterling harmadiknak, King Lud negyediknek jött be. Harminczhét ló futott, — oly mezőny, mely az utóbbi években már Angliában is a ritkaságok közé tartozott. A 2évesek egyik legnagyobb diját, a „MiddlePark Plate"-t, (500 font, 30 fontos tételekkel és 20 font bánattal. 135 aláirással) Mr. Fischer 2é. p. m. Newry (ap. Lacydes a. Blanehette) viite baza ; 2-dik Lord Wilton p. m. csikaja Spectator, 3 dik Curonne de Fer és Marswortb, mely utóbbiak holtversenyben értek be a harmadik helyért. A „newmarketi Oaks"-t az epsomi Oaks és I St. Leger-nyertes Maria Stuart nyerte meg kis biztatás mellett Silverring és Wildmyrtle ellen, kik ! már a tavaszszal is rövidebbet húztak ellene ; а ! kaneza e győzelmei által az év legjobb lovának j bizonyítja magát, me.t veresége a Cesarewitehben i eléggé indokolva van, amennyiben a 4éves KiDg Ludnak még ö adott 10 fontot. — A „newmarketi Derby" másfél mfldjéo Kaiser fényes győzelmet aratott az év legjobb lovai ellen, u. m. Boiard, Andred, Trombone, Doncaster, kiket négy hoszszal könnyen hagyott el az utolsó ncgyedmfidön. A franczia gyepek eseményeit az utolsó négy hétről a következökban foglalhatjuk össze. A jövőre legnagyobb fontosságú a 2 évesek mérkőzése, s ezt a Grand Criteriumban Mous. Lupin 2é. Fideline csikaja (Dollar leánya Findlande kanczától) nyerte 14 vetélytárs ellen ; 2-dik Perla, szintén Lupin ur esikaja, szintén Dollártól, s igy a hires Flying Dutchmantöl, mi ujabb bizonyíték с hajdani nemes apaló, átöröklési tulajdonságáról, s a tenyésztők figyelmébe ajánlható. E két csikó eddig mindent megvert mi a franczia gyepeken kétévesekben jónak látszott, mint p. o. Saltorelle, Aurore, Sabre (Fridolin őrnagy tulajdona, ap. Tournomenta. Sonnambule). — A saint-cloudi nagy handicapot (10,000 frank) br. Schichler 3é. Margot kanczája (ap. Suzerain a. Vivace) nyerte meg Parlament, Christiania és más 5 ló ellen. — A Villebon díjban Montargis é3 Franc Tireur működtek egymással ; az előbbi két hosszal nyert. —Október 19-én a mi pe3ti versenyeinkkel egy időben voltak az utolsó versenyek a Chantilly gyepen, igen erős mezőnyökkel, s nagy meglepetéssel. A „Prix Condé"-ban, 2 évesek számára, Fould ur Saltarellje lett győztes (ap. Vertugadin a, Slapdarch) — Joconde, Peut-Etre és Fideline, a nagy Critérium nyertese ellen, mely itt helyezve sem lett. — Most az akadályversenyek vannak napi renden, melyek a vineenntsi pályáról az Autcuil mellett újonnan rendezettre tétettek át, s ujult erővel kezdetnek meg egy — Sagan i á i 11 A Az idomár. (The Idston papers-böl.) (Folytatás.) Közös megállapodásunk szerint másnap reggel megjelent Enoch a kitűzött helyen pontosan egy magas, barnára feetett járművön, melynek kettős rúdja közé egy sokat mutató fi ital ló volt fogva. En kedvtelve kapaszkodtam föl a magas ülésre s Enoch halkan csettegett ajkával párszor, de a csikó csak nem akart induini. Ekkor Enoch megvonta a gyeplöszárat s kisebbik fia, ki a ló fejénél állott, nyájasan megveregette ennek nyakát s megsimogatta sörényét. Ez egész műtét után csak annyit erhetenk el, hogy a ló makacsul fölcsapta fejét s orrlyukán egy nagyot horkantott. Mintegy két vagy három perez múlhatott el, midök Enoch másodszor adott jelt az indulásra s ezúttal több sikerrel, amennyiben a ló pár könnyed szökkenés után nagyszerű actióval ügetett előre — épen mint a gim — midőn nekiiramlik. — Ugy tapasztaltam, — szólt Enoch, hogy legjobb ő vele csakúgy csinján bánni, s akkor négy-öt perez múlva, mogszégyenclve magát, önkint megindul. Nem is volt aztáu baj, mígnem körülbelől egy mértföldnyi távolságra járva kitűzött czélunktól, a trapper egyenetlen lépésben kezdett haladni. Hanem akkor Enoch jól keresztülhúzott ostorával a ló lapoczkáján s ez legott észre térité. Eközben számos vadásztárssal találkoztunk, kik a meet-re lovagoltak s bizonyos távolra egy négyüléses, igen könnyű s díszes phaetont is megpillantárik. Mielőtt a jármüvet beérhettük volna, találKoztunk az ifjú Enochchal, ki fekete vérlován lépdelt a lovamat szállító lovász társaságában, s igy elég alkalmam nyilt gyönyörködhetni az idomár fiának csinos lovaglásában, ki előre szökkent olykor paripájával s megeresztve a kantárszárat, játszva pattant át egyegy gödrön. Mig a tetthelyre érkeztünk volna, Enoch elbeszélte múltját s élénken festé életének egyes mozzanatait. Elmondó, hogy ő, mint egy idomító istálónak vezetője mikép szoktatta lovászait jámborságra, nem lévén szabad nekik sem káromkodni sem verekedni. El eljárogatott velők hetenkint egyszerkétszer a templomba reggeli könyörgésre, buzgóan énekelve és imádozva : este fölolvasásokat tartott s együtt dalolgatott velük karban. Később odahagyta cz állomását s vadászlovakat tanítgatott be s miután egy kevés pénzt élére vert, megházasodott s letelepedett ama cot(age-ba, hol őt felkerestük, s azóta ott éli napjait. Majd elérkezéok a „Három galamb"-hoz, hol már mintegy harmincz-negyven hunter és lovász jött össze, mig falka, a huntsman és az ostorászok mintegy kétszász járdnyira egy zöldhalmon emelkedő vén cserfa alatt táboroztak s tul azon körülbelől ötven hatvan lovas és megannyi gyalogszeres szemlélődő E csoportban egykét kocsit is lehetett látni, meg egy virgoncz ponyt egy agg gentlemannel hátán, ki, mint beszélték, hajhg. buzgósága által — a háború alatt feloszlott Société de Steeplechase — helyett rendezett társulat által. * Az angol Jockey-club Lgközelébb tartott gyűlésében elhatározta, hogy a 2éveseknek május 1-je előtt futását korlátozó szabályt eltörli. A „middlcpark plate"dotatióját pedig meg akarja szüntetni. A félvér lovakra a steeplechase-pályákon eddig engedélyezni szokott teherkönnyebbség is megszüntettetik. ctyllmép. Ürményi Pál ur istállójában Vaálban — Martouvásár mellett — egy teljesen idomitott, vadászatra alkalmas, 9éves félvér kaneza eladó. A vaáli jószágigazgatósághoz intézendő kívánságra Martonvásárott is megtekinthető. *- . Hirdetmény. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m, kir. ministerium részéről ezennel közhirré tétetik, hogy a m. kir. állad, ménesekben létező törzsmének után fizetendő fedező dijak, valamint a kisbéri törzsmének alá bocsátandó idegen kanczák száma az 1874-diki fedeztetési idényre nézve következőleg lőn megállapítva : I. A kisbéri ménesben: Cambuscan, angol telivér, fedezési dij 400 frt, fedezhet 18 idegen kanczát. Buccaneer, angol telivér, fedezési dij 400 frt, fedezhet 24 idegen kanczát. Ostreger, angol telivér, fedezési dij 200 frt, fedezhet 18 idegen kanczát. Diophantus, angol telivér, f dezési dij 100 frt, fedezhet 1 2 idegen kanczát. Polmoodie, angol telivér, fedezési dij 80 frt, fedezhet 10 idegen kanczát. Tarquin, angol telivér, fedezési dij 50 frt, fedezhet 10 idegen kanczát. dan, több mint ötvenévvel azelőtt sajátmaga tartott falkát. Ide tartott Enoch egyenesen s fiatal ügetöjét leszerszámozván , megmosogatta ennek lábait a kútnál s miután az istálóban elhelyezte, jónak látta saját felüdítéséről is gondoskodni, mig fia lovászommal megérkezik. Nemsokára aztán átalános mozgalom keletkezett, s mi kényelmesen, lépést tartva lovagoltunk az első rejthez, mely nem messze esett e régi és jól ismert fogadótól, a mely hajdan, mint Enoch vélte, katholikus kolostor lehetett. Annyi igaz, hogy ez épületnek zárdaszerü alakja volt, s meglehet, hogy egyelőre szent hajlékul volt építve s csak később lett — eredeti rendeltetésétől eltéröleg — a mostani czélnak megfelelően átidomítva. Amint magamat nyeregbe vetem, inték Enochnak, hogy amennyire lehet, mellettem tartson, miután e tekintélyes „field"-ben sok egyént nem ismervén, ohajtottam magamnak ezek neveiről, jelleméről, sajátságairól tudomást szerezni. — Ki az ott ama szürkén, Enoch; vastag szivarral szájában, s patent saruival ? — kérdém mint valamely kiváncsian érdeklődő suhancz tekintgetve jobbra-balra. — Ennek meg ennek az unokaöcscse ö, sir, — válaszolt az idomár egész türelemmel, a mint én a kérdéseket egyre intézgettem hozzá. — Az meg amott egy tengerész-hadapród. Ö minden „meet"-nél jelen van, de nem ára a „death"-nél. Az pedig kit ön épen maga előtt lát haladni, —• folytató Ennoch ujjával egy baruapej paripás egyénre mutatva — ki oly jól föl van szerelve a legkisebb részletekig mindennel, szintén nem tartozik azok közé, kik közvetlenül a falka nyomában járnak, mert ugyancsak nehézkes paripája van. i — •V W