Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-10-15 / 43. szám

OKTÓIÍER 15. 1873. egy uj intézet berendezése ismét tömérdek áldozatot igényelne, mégis a ménesnek elhelyzése't javasolja. Kisbéren a növényzet nem túl-buja, de legelői s takarmánya felette tartalomdúsak, mit leginkább bizonyít az a körülmény, hogy az osztályok rendesen majdnem a túlságig jó állapotban vannak. Hogy a csikók közt némely években sok tüdő- és tor>kbaj fordúl elő — ez nem titok, — csakhogy e felett gondolkodva, nem szabad elfelejteni azt, liogy Kisbér többnyire importált apák és anyák csikait neveli, melyeknél — mint a kedvező és mérsékelt égaljú Angolországban képződött törzs sarjainál természetes — hogy liazánk abnormis éghajlati viszonyait inkább megsinlik. De hol az a hely, hol az állam kedvezőbb tartózkodást nyújthatna a ménesnek ? Talán a szeszélyes égalj ú alföldön, vagy a Kárpát zordon vidékein? Mostoha klimánk majdnem mindenhol zeibaaztani fogná a legbuzgóbb törekvést is, s alig lesz egypár oly szerencsés hely, hol az angol és nyugoti vér meghonosítása küzdelmet nem okoz. Midőn teliát nézetein szerint a választás e változtatást illetőleg igen nehéz volna — nem igen volna ajánlatos bizonytalan kilátással oly nagy őszszeget képviselő investitio értékét koczkáztatni. »A mezőhegyesi ménes-gazdaság bérbeadandó« — ez a 3-dik tanácsa N. E. úrnak. — Ha N. E. úr a lótenyésztés érdekét már az által is koczkáztatva látta, hogy a gazdaság kezelése nem a niénesparancsnokra, hanem egy — vele ugyanazon hatóság vezetése alatt álló külön szakemberre bizatik, nem támadt-e aggálya az iránt : mi lesz sorsa a ménesnek a minden krajezárt számba venni kénytelen bérlőnek földjein ? nem ötlik szemébe a nehézség ama kérdésre nézve, honnan s minő takarmánynyal, szalmával stb. lesz ellátva a ménes ? s nem látja elkerülhetetlen bekövetkezését ama ezer félreértésnek, mely az érdekét óvó bérlő és a ménes sorsát szivén hordó parancsnok közt elöállana ? ! ! Azt hiszem, hogy N. E. úr eme kényes kérdések abpos meggondolása után nem avasolbatta volna a ménesbirtokok bérbeadását. Sajnálattal kell tehát kijelentenem, hogy N. E. urnák felsorolt javaslatait életrevalónak nem tarthatom, — de teljes készséggel ösmerem el azt is, hogy fejtegetéseinek folyamában mellesleg két oly intézményre is kiterjesztő figyelmét, melynek fejlesztését az országos lótenyésztés érdeke elodázhatlanul követeli. Ezen két intézmény: a lótenyésztési jutalomdijosztás s a magántenyésztőktől eszközlendő tömeges ménvásárlás. Oly fontosnak tartom én is e két intézményt, hogy azon esetre, lia azt a ministerium fel nem karolta — vagy idők folytán i lharyag.dta volna, méltán kötelességmulasztással volna vádolható. De nézzük csak, mily állásponton van a ministerium ezen intézményekkel szemben? s mily nódon adott czirányú intent i óján а к kifejezést? A lótenyésztési jutalomdijosztásokiól szólva, N. E. ur megjegyzi : hogy a dijak végtelenül kis összegekre forgácsoltatDak szét, s bogy a dijosztó bizottságok nem megfelelően, azaz : nem szakemberekből vannak öszeállitva. Az első vádra röviden számokkal akarok felelni, tudatván N. E. úrral, bogy a dijosztás intézménye, mely az ügyek átvételekor összesen csak 7500 írttal volt javadalmaztatva, jelenleg 15,000 forinttal javadalmaztatik, mely összegből évenként rendesen 48 kerületben lartatik dijosztás. Egy- 'gy kövület tenyésztőinek három osztály szerint 65 — 80 vagy 95 aranyból 8 megfelelő díszoklevelekből álló dijösszegek bocsáttatván rendelkezésére, a legmagasabb dij 12 arany, a legkisebb dij pedig 5 aranyban állapíttatott meg. Ezen javadalmazást jövőre nézve megfelelőnek én sem tarthatom, egyelőre azonban rosz anyagi viszonyaink között megelégedhetnénk vele, ha e mellett a minisztérium a községeket és magántenyéaztőket a jó fedező mének subventionálása által alkalmasabb apalovak tartására buzdíthatná, mit azonban a" törvényhozás — kedvezőtl m helyzetünk figyelembevételével — az erre előirányzott összeg törlése által egyelőre lehetetlenné lett. Azt hiszem különben : liogy a fentemiitett rendszer a dijak véguélküü eiforgácsolásának jogos m nem nevezhető. A mi a dijoszló bizotságok tervezetét illeti : ezek elnökletével mindig az illető vidéki lótenycszbizottmány elnöke van megbízva, — tagjai pedig: ugyanazon bizottmánynak 3 tagja — a megyei hatóság egy képviselője és állatorvosa — sa legközelebbi méntelep egyik tisztje és állatorvosa. Ebből lá'hatja N. E. úr, hogy a dijoEztó bizottságok tagjai legnagyobb részben maguk a tenyésztők, s igy a minisztérium a szakemberek kizárásával ugyancsak nem vádolható. Áttérve végre a magánosoktól eszközlendő tömeges ménvásárlás kérdésére, csodálkozással látom, miszerint N. E. úr azt hiszi, hogy a minisztérium a belföldi mének vásárlását elvből ellenzi, s e helyett az álladalmi ménesekben kivan évről évre több mént nevelni. Ha N. E. úr szives lett volna csak kissé is len nem lebt t, mert hiszen N. E. úr az ügy érdekében vádolt s igy a vád alaptalanságának ö maga is csak örülhet. Kozma Ferencz, az országos lótenyésztési oszlály vezetője. MyttMép. Jegyzéke j azon telivér-kanczáknak és csikóknak, melyek az, I orsz. lótenyésztési alapból Angliában Mr. Cavaliero által vásároltattak. Az árverés szombaton, october 18-kán, Pesten az ' egyleti lovardában. 1. Métallique, pej k. (Lord of the Mines 1 anyja), ell. 1864-ben, ap. Monarque, anyja Dollar anyja — Slanetól ; van mén-csikaja Lord Lyontól, ! ellette 1873. mártiusában; fedezve van újra figyelemmel kisérni a minisztériumnak azon alap elveit, melyeket az országos lótenyésztés fejlesztése j Lord Lyontól. — Kikiáltási ár 5250 frt iránt megállapított, s évenként progr.immszerü jelen 2. Paionette, pej kancza, ell. 1863-ban, ap. tések alakjában a budget tárgyalása alkalmával az | Nunnykirk v. Bon Vivant (Sting és Dora nővére), országgyűlés elé terjesztett, ugy azokból világosin megtudhatta volna : mennyire téves ezen fel- ' fogása, ezen vádja. Meggyőződhetett volna ugyanis ezen jelentések ! olvasása által arról, hogy a minisztérium igen nagy sulvt fektetett a magántenyésztöknek ménvásárlás által eszközlendő serkentésére ; — hogy programmjában nem az álladalmi ménesek ménsarjadékáuak szaporítása, hanem egyenesen a ma- ; gánosoktól eszközlendő tömegesebb ménvásárlás van kitűzve eszközül az álladalmi méntelepek létszámának szükséges szaporítására. Sőt megtudhatta volna N. E. ur azt is ezen , jelentésekből, hogy a minisztérium évről évre fo- [ kozoitabb mértékben kívánta meghonoritaui a mén- ^ vásárlást, s ezzel párhuzamosan szintén évről évre ( árverések által óhajtotta lcszállittatni az állami 1 anyja Victorine — Voleanotól, any. Columbine. — Hurlcquintöl ; Feuille de Chéue — Royal Oaktól ; van leanezaesikaja Lord Lyontól, s fedeztetett 1873 mártiusában Bally Edmond által. Kik. ár 3150 frt. 3. Lady Wentwortli, sg. k. (két győztes anyja) ell. 1865-ben, ap. St. Albans a. Lady Ann, ар. Touchstone a. Susan — Elistől ; van sga kancza csikaja Lord Lyontól, s fedezve volt. ugyanezen mén által 1873. márcziusban. Kik. ár 3150 frt. 4. Норе, р. к. ell. 1868, ap. Adventurer a. The Rescued — Orlandotól ; any. Physalis — Bay Midletontól, any. Baleine — Whalebone-tól ; pej kancza csikóval — Kettledrumtól ; fedeztetett 1873. márcziusban Trumpeter által. Kik. ár 1200 forint. 5. Hopeless, р. к. ell. 1865. ap. Vedette a. Hope, ap. Touchstone a. Miss Letty — Priamtől ; ménesek létszámát, mindaddig, mig az országos tenyésztés kifejlődése folytán a méntelepek összes i van pej kancza csikaja Man at Arms-tól, s fedezsziikségletét csupán vásárlás által fedezhetvén, az | tetett április havában Camerino-tól. Kikiáltási ár álladalmi ménesekben a fedező mének drága ne- ! 1150 frt. velését majdnem egészen megszüntethetné ; mit még későbbi időkben — kedvező fejlődés mellett — végczélként maguknak az álladalmi mcntclepeknek feloszlatása is követhetne. E programmhoz hiven, az első években nagyobb mérvű ménvásárlások tétettek is az országban, az utóbbi két évben pedig még nagyobb javadalmazást kért a minisztérium ezen czélra a törvényhozástól , — mely azonban , az ország kedvezőtlen anyagi viszonyai miatt, tenj észanyag vásárlására csupán oly összeget szavazott meg, hogy abból a ménesek tény észanyagának mellőzheti' n kiegészítésén felül csak k-'vés számú mént lehi tett a magántcnyésztöktöl vásárolni. Nem a minisztérium oka tehát annak, hogy utóbbi időkben kevésbbé érvényesíthette a tömeges inénvásirlásra vonatkozó intentióit, hanem oka ennek azon rosz anyagi állapot, melybe az ország az utóbbi mostoha évtk csapásai folytán jutott. Felette sajnos tehát, hogy a lótenyésztés ügyétől ezek folytán egyik leghatalmasabb ienditési eszköz megvonatott, de más részt — bármily keserűn is nélkülözzük — igazságosnak kell elösmernünk : hogy akkor, midőn az ország с kedvezőtlen helyze tében beruházásinál szűkebb körre szorítkozott; egyúttal az addig nemes áldozatkészséggel istápolt 6. Lady Rose, sga k., ell. 1864. (két győztes anyja), ap. St. Albans a. Lady Sommerset, ар. Voltigeur a. Canary Bird vagy Irish Birdcatcher, fed. 1873. márcziusában Y. Trumpeter által. Kik. ár 2200 frt. * * Egy igen jó angol vizsla, tökéletesen bevezetve, oladó. — Tudósítást ad Pósa László, Abony, Pestmegye. * Eladó egy 16 markos, erő», hibátlan pej kancza; jól lovagolt, semmitől sem ijed, s vadászatra is alkalmas. Ára 650 frt. Megtekinthető Pesten. (Többet e lapok segédszerkesztője Sárkány J. fölig Sándoru. 25 sz.) Tátrafüredi karczolatok. Tisztelt szerkesztőség ! Ama szívélyes foI gadtatatás, melyre pár rövidebb tudósításom találni szerencsés volt. ad bátorságot jelen kisiótenyésztés ügyét is követeléseivel szerényebb ha- j sé hosszabb czikket becses lapja számára betárok közé szoritotta. Különben nem csak reménylem, — de erősen ' meg is vagyok győződve arról, hogy a pénzügyi viszonyok jobbra fordultával a törvényhozás ismét régi készségével nyujtand módot arra, liogy az országos lótenyésztés a magántenyésztök körében eszközlendő tömeges ménvásárlás által nagyobb lendületet nyerheeen. Választ követelt N. E. úr — a fentebbiekben iparkodtam azt— s vele felvilágosítást nyújtani. Ha talán ezek folytán meggyőződött volna arról, hogy vádjai ezúttal nem vo'tak alaposak, — úgy a megezáfoltatás érzése reá nézve killemelküldeni. Yaleat, quantum valere potest. Julius 10-től számítva 10 hetet a jelen, minden tekintetben szomorú nyárnak tátrafüredi Scbveiczunkban töltvén, mint szenvedélyes vadász igyekeztem az idény megnyíltával legalább annyira élvezni, mennyire a vasszigorú hydropathia megengedte. Azonban nemcsak a gyakorlati vadászatra, de a nemes zerge-vad tekintetében figyelmemet annak ti rmészetrajzi-, helyi- életmódját illető statistikai viszonyaira is fordítottam s külö-