Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-10-15 / 43. szám

OKTÓBER 22. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 325 kellő nedvet kívánó pompás üvegházi növény nyomorékké válik a szabad ég viszontagságai alatt. Óhajtható volna, ha éghajlat és talajviszonyaink az ország minden vidékén kedvezők lennének a nyugoti lófaj tenyésztésére, — fájdalom azonban, hogy síkjaink nagy része homokkal borítva, vagy kiöntésektől ellepve nem adja meg rendesen azt a legelőt, sem azt a takarmányt, mely a nyugoti ló sarja részére, elődének megfelelő csont- és testképződését biztosítaná ; sajnos, hogy hazánk nevezetes része száraz, forró e'galjjal bir, hol a nyugoti állatfaj nagyon nehezen honositható meg, nem is emiitvén, hogy a Kárpát zordon vidéke hasonlóan a világ bármely ridegebb hegyes tájához, egyáltalán nem alkalmas az állati test és csont kedvező fejlődésére. Ez oka részben annak, hogy a kormány még mindig szükségesnek látja az e viszonyokat jobban tűrő s hasonlóbb körülmények közt fejlődött keleti törzs vérét tenyészteni, melynek sarjai eredetiségüktől nem degenerálódnak annyira az idézett és természetükkel jobban egyező abnormitás súlya alatt. Még fontosabb ok a keleti vér megtartására azonban az, hogy népünk nagyobb része már eredeténél fogva is kistermetű s habár — képzeleten túl SZÍVÓS, de vékony csontozató lovait és azok nemzedékét páratlan indolentiájánál fogva lehető legmostohábban tartja, minek következtében sok helyen alig lehet birtokában 14 marok egy hüvelyk magasságú lónál termetesebbet találni. Nem tudom, czélszerünek tartaná-e N. E. ur e kis kanezáknak párosítását akár félvér angol, akár norfolki, normann, vagy éppen talán styriai ménekkel eszközöltetni ? s mi reménye lenne az ily párosításból származott, s már a szülői egyik rész által bő tartás igényét öröklő sarjak iránt akkor, a midőn ezek, a helyett liogy napi 6 — 8 itcze zab, 8—10 font szénaadaggal t ipláltassanak, s a zivataros téli időben tágas istálókban találjanak menedékhelyet, — legfeljebb az árokpartokon legelészve táplálják magukat, télen pedig szalmán, legjobb esetben egy kis rázott takarmányon, s az idő viszontagságaival nem daczolható rozzant gunyhókban tengődnek ? S nem képzeli-e a tisztelt bíráló úr, bogy a keleti fajta kis kanczának a félvér angol mén után származott s mostohán kezelt csikaja, anyja szívósságát és tulajdonait elvesztve, nem lenne egyéb, mint egy hosszabb lábú — s apja tulajdonait magában kifejteni nem biró kényesebb állat, vagy a norfolki után i talán rövid nyakat, nehéz fejet, nagy patát, de j sem csontot, sem kellő dongát nem öröklött szörny- I szülött. Tudom, hogy népünk egy r-szének. tenyésztési indolentiájával szemben több oldalon az a vélemény uralkodik, miszerint ezeket hanyag tenyésztésükkel együtt — magukra kell nagyni. — A kormánynak azonban ez elvet vallani nem szabad, nem lehet ; mert feladatai közé tartozik oly mérvben s amaz eszközökkel elősegíteni ezek tenyésztését is, mely eszközök légink;.bb megfelelőknek látszanak — annak fokozatos emelésére. Az érintett anyag párosítására ugy homogenitás, valamint edzett és nélkülözést tűrő természeténél fogva a gyakorlat mutatta tapasztalás 'szerint a — fájdalom — kevés számban létező lipizzai — se mellett főleg — az ai-ab vér bizonyult legczélszerübbnek ; s biztosíthatom N. E. urat, s a vele egynézetü urakat : núkép az emiitett kis kanezáknak álladalmi keleti ménektől származott csikai — még a kedvezőtlen tartás mellett is használható, szívós é6 munkát biró 14 — 2.3, gyakran 15 markos jó lovakká lesznek, melyek többi közt könnyülovassági használatra az illetékes birálók nyomán is a maguk nemében megbecsiilbetetlenek. — Ez azon nemzedék, melyről a hadseregben azt állítják, hogy szabad ég alatt táborozva az egyszerű katonai adagon is mindig szolgálatra képes és egészséges, s beavatása után minden nap jobbá és erősebbé válik, — ez az a nemzedék, mely hálátlan gazdája kezében, éhen és szomjan 10 — 12 mértfóldet fut keresztül naponta akkor, midőn megelőző napon hajnaltól alkonyatig húzta az ekét s déli abrakra csakis a saántófóld gazát nyerte elismerésül, s ez az a lófaj, melynek csontjain, daczára az erejét meghaladó munkának és kíméletlenségnek, csont, nyúl, vagy őztetemet vagy pókot vajmi ritkán látni. Bizonyos vidékeken és a mondott körülmények között tehát az arahvér fentartását, jelenben még elkerülhetetlennek tartom, másrészt azonban részemről is azt állitom, hogy ott, hol népünk kezében ter metesebb kanezaanyag létezik, hol éghajlat és talaj kedvezőbb esélyeket nyújt s a tenyésztők több gonddal és áldozatkészséggel viseltetnek lovaik iránt, az arab vérrel leendő tenyésztés kívánatosnak mondható vagy haladásnak állitható nem volna ; mert hol az angol félvér, a norfolki vagy normán mén nem heterogen elemmel párosul, s bol sarja bő táplálásban s megfelelő ápolásban részesül, ivadéka mind a szolgálat többoldalúságára, mind értékesítésére nézve a keleti vért nevezetesen túlszárnyalja. Ez eszméhez biven az ország duna-jobboldali részén az e'szaknyugoti vidéken a dús növényzetű bánátban, mely vidékeken természetesen erősebb s nagy részben nem keleti eredethez tartozó kancza. anyag is létezik : a kormány most már majdnem kizá_ rólag félvér angol, norfolki és normán méneket bo. csát rendelkezésre ; az arab vérrel biró mének leg inkább a Duna-Tisza közt s a tiszántúli megyékben lévén alkalmazva. Az életben valamint a magán ember, ugy a kormány s ritkán jön ama helyzetbe, hogy minden viszony között ugyanazt tehesse, mit bizonyos kedvező viszonyok között absolute legjobbnak tart. Igy például nálunk legértékesebb gazdasági növény a repeze és búza, s mégis meg vagyok győződve, hogy N. E. úr, vagy bármely más gazda egyes vidékeken sem repezét sem búzát nem fog termelni, hanem helyette kénytelen rozszsal megelégedni, mert talaja jó rozs- de silány búzatermést adna. — Azért ki merné józanúl N. E. urat vagy bárki mást rosz gazdának kikiáltani ? Én átalában nem akarok tanárkodni, mert az is meglehet, hogy a tenyésztés kérdése körül sok tekintetben csak tanítványa s nem tanára lehetnék N. E. úrnak, de amaz állítását, hogy a keleti vérnek regeneráló ereje semmi körülmények közt nem volna — kétségbevonni bátorkodom, s állítása megezáfolására az általa valószínűleg egyetlen jónak, általam pedig minden esetre a legjobbnak tartott televér angol ló származását hozom emlékezetébe ! Nem oly igen megvetendő rosz az az arab ló, amint azt N. E. úr véli s attól félek, hogy czikksorozatában hangsúlyozott s megrögzötté lenni látszó ellenszenve maga az arab lófaj iránt képződött, holott annak csak az e vért czélszeriitlen kezelése ellen kellett volna támadnia. Hogy a galliciai ménesek állapota s a bábolnai ménes mult évtizedbeli eredményei nem ragadták lelkesedésre N. E. urat, — ezt természetesnek találom, csakhogy mielőtt Ítéletet mondott, számba kellett volna vennie, liogy ugy lengyel szomszédaink, mint a bábolnai tenyésztés kezelői is mily homlokegyenest dolgoztak ugy a párosítás, mint a nevelés tekintetében a józan tenyésztés elveivel. Hogy Bábolna, bol 20 — 25 évvel ez előtt igen sikerült és becses keleti vért lehetett találni, — később elfinomodott, ennek oka következőkben rejlik véleményem szerint : 1-ször : mert 12 éven át folytonosan a nem épen legszerencsésebben választott s 1857-ben behozott, ménekkel fedeztettek, a nélkül, bogy a jelleg megtartása mellett a csont és test érdekében erősebb félvér-méneket is használtak volna ; 2-szor : mert a párositási eljárásnál, a selejtesebb kanczákat a jobb ménekkel, a jobb kanczákat a gyengébb apalovakkal fedeztették, — s igy legjobb esetben is csak középszerűt állithattak elö. 3-szor : mert amaz, N. E. úr által üdvösnek képzelt rendszer alatt, midőn a gazdaság vezetése a parancsnok feladatai közé tartozott, a gazdaság körüli tájékozatlanság következtében a jó füveket vesztett legelő és rétterületeket fel nem frisitette'k — mesterséges takarmányokat nem alkottak s igy a ménes kellő táplálására szükséges legelőkkel nem rendelkezhettek. Hogy az arab vér esak csekély kedvezés mellett is mennyire regenerálja magát megállapodottságánál fogva, ezt bizonyíthatja aza különbség, mely ma Bábolnán a fiatal nemzedék és az idősebb példányok közt észlelhető. Ha N. E. úr emlékezik, vagy leirni hallotta amaz eredményeket, melyeket az angol mének rosz megválasztása és hibás alkalmazása 30 évvel ezelőtt az ország lótenyésztésében előidézett, természetesnek találja, lia részemről azt állitom: hogy az akkori tenyésztő közönség kedvezőtlen előítélete az angol faj ellen épen oly hibás volt, mint a minő t il szigorú N. E. úr ellenszenve ma az arabok iránt. Nem tudom, mit hisz N. E. úr az orosz és franczia kormányok eljárása felöl a lótenyésztést illetőleg, — de ha esetleg az emiitett kormányok kezelésének helyességét vallaná, azt kell megjegyeznem, hogy az orosz kormány a legközebbi bécsi kiállításon az ott felállitva volt bábolnai kis szürke arab ménért 3000 rubelt igért, a franczia kormány pedig épen e napokban tette azt ajánlatot, bogy a bábolnai ménes egy tiszta vérű ménjeért, mely N. E. úr szerint alig érhetne többet pótló óránál, az összes franczia állami tenyész-intézetben létező normán mének bármelyikét fogná cserében átengedni. Készemről azt hiszem, hogy nemcsak Oroszország tesz jól, lia keleti tartományai részére az arab vért becsüli, de még Francziaország sem téved, lia — daczára annak, hogy észak és északkeleten az angol-norman vér tenyésztésével rendkívüli haladást tanúsított — délen az arab vérrel kívánja az aránylag megfelelő eredményt biztosítani. Alig lehet nehezebb és kényesebb feladat, mint egy közügy vagy közvagyon kezelése. Az ügyhöz teljes joggal hozzászólható közönség külön nézetei és eltérő követelményeivel számtalan csoportra oszlik. Rendesen minden ilyen csoport leginkább csak saját szempontjából ítél, s a követelmény nem ritkán az irányban nyilvánul, a mely irányban egyik vagy másik csoport érdeke diktálja. A földmivelési ministerium helyzete sem nagyon könnyű az álladalmi lótenyészintézetek kezelését illetőleg, mivel a közönségnek több egymással éppen ellentétes követelményével szemben kell helyét ugy megállnia, hogy egyik fél kedveért a másik érdekét fel ne áldozza s magát az ország különböző sziik', scgletei által előszabott irányából kisodortatni ne I hagyja. Volt idő, még pedig nem régen, midőn a kormányt az angol telivér-anyagra tett költségekért épen oly erősen támadták meg, mint N. E. úr megtámadja ma az arab vér tenyésztéseért. A kik a támadást akkor tették, felhozták, kogy a ministerium esak egy bizonyos osztály kedvtöltése kielégítésére hozza az áldozatokat, a helyett, bogy a nép ló illományának szaporítására s/iikséges ménekből nevelne többet. Iparkodtunk eloszlatni az emiitett s befolyásos helyen nyilvánult ferde nézeteket, s rettegve az országos lótenyésztés érdekének legéltetőbb gyökere veszélyeztetéstért — a ministerium, valamint akkor minden er ej ér megfeszité a teli vér-tenyésztés megmeuthetésére, ugy ma tiltakozik az ország népe egy részének érdekében N. E. úr ama ezélzatai ellen, melyek az arab vérnek az álladalmi ménesekbén leendő tovább tenyésztése megszakasztását tűzték ki feladatúi. Fen fog tehát tartatni továbbra is még a keleti vér tenyésztése, a nélkül hogy az szaporittatni ezéloztatnék, s csak is jelen létszámában conscrválva — a ministerium törekvése oda irányúi : hogy az a fajjelleg megtartása mellett kellő tartás és tenyésztési eljárás következtében csontban és testben erősödjék. Midőn a felhozottakban megértetni kívántam N. E. úrral annak szükségét, hogy viszonyaink között még nem nélkülözhetjük, — megfeleltem egyúttal N. E. úr javaslatának első pontjára, kijelentvén, hogy nem ütött még az óra, mely végperezét jelezné a keleti vér állami tenyésztésének. Második tanácsa N. E. úrnak, hogy a kisbéri félvér-ménes az ország valamely bujább növényzetű vidékére helyeztessék át. Nem állitom épen. hogy megbízatva egy alakítandó ménes helyiségének kikeresésével, arra ma ajánlatba épen Kisbért hoznám ; de más részt ismét nem foghatom fel, hogy azt N. E. úr olyannyira kedvezőtlen helynek tartja, hogy daczára ama tudatának, miszerint Kisbér több 100 ezerekre rugó beruházásokkal alakíttatott ménesintézetté, s bogy