Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-07-30 / 32. szám
244 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A U G US TUS 3. 1873. gyűlölni megtanulta. Az elsőre azután ráillik bizODyos fokig az együgyiis nem rosz indu 1 a t u epitheton, mig a másikat teljes joggal veszélyes fenevadnak, vérmedvének fogjuk nevezhetni. Azonban bármily rosz természetű legyen ö, az emberben mégis magánál hatalmasabb lényt ismer el, kitől magát távol tartani s közeléből megretirálni tanácsos, s kit csak ritka esetben s csak felbőszült állapotban mer megtámadni. Az anyamedve, ha borsaival jár, s a megsebesített medve ily veszélyes ellenség, mely mellett a vadásznak minden hidegvérüségét és éberségét össze kell szednie, ha pórul járni nem akar. * * * 1859-ben, a mint a rozsnyói csordás a posáló alatti völgyben marháját felhajtotta, kirohant az erdőből egy medve, a pásztort lábáról leütötte s azzal visszakotródott. A megrémült, de csak kevéssé sérült ember a városba szaladt s jelentést tett. Kevés és ritka volt akkor a fegyverengedély és puska, s néhány nap beletelt, mig néhány vadász és zsandár hajtóvadászatra kiállhatott, addig с n edve ismét egy arra járó asszonyt tépett meg, ki karmai alatt elájult, de nemi karczoláson s ruhaszakadáson kivül egyéb kárt nem szenvedett. A vadászatnak mi eredménye sem volt s a medvét sem találták. Néhány nap múlva azonban ismét két szamóczaszedö gyermeket kergetett meg s egy nappal később egy pásztorfiut lepett meg, karját s vállait összeharapván. Már ekkor e tá jék elhirhedett, s arra, valamint a mellette elvivő göllnitzvölgyi gyalogutra közelíteni senki sem mert. Most a hatóság is intézkedést tett s a környékből összerendelt erdészeti személyzettel és Rozsnyón szállásolt cs. k. vadász-századok legénységével nagy hajtóvadáczatot tartatott, a melyen a medvét — szerencsésen elszalasztották. Egy anyamedve volt két bocsával, s az fejtette meg a vakmerő támadásokat. A megrohant öt egyén egyikének sem voltak komolyabb sérülései. Nagyobb baja esett egy harmadéve meghalálozott feketelehotai parasztembernek, — kit egy megpuskázott medve útjában talált s karmainak egy rántásával egész fejbőrétől megfosztott. Sokáig élethalál kozt feküdt a szegény skalpiiózott ember, mig felépült. Nevét Holi (kopasz) ekkor ka|ta. Még szerencsétlenebbül járt most 4 eve a jászói erdész, ki különben jó vadász s jó lövész létére, egy szemközt jövő sebzett s bősz medvét mindkét lövésével elhibázott. — A dühös vad egy pillanat alatt rajta termett, leütötte s egy bükfához vagdalta, melyen agyveleje szétloccsant. Nem akarok több ily esetet elősorolni, hol a bősz medve veszélybe s bajba hozta a vadászt, ily históriákat a Felvidck minden helységében rakás számra hallani, s bár nagyobb részük nem igaz s túlzott, de nagy részük igaz történeteken alapul s a medve gorombaságáról tesz tanúbizonyságot. * * *• Medvénk a mily harczias s támadó természetű, ha fel van ingerelve, oly félénk s félrevonuló máskülönben, ha érzékeit szokatlan nesz vagy szimat érinti. Ha ember által hirtelen meglepetik, vagy akár csak orrát emberi szitnat felüti, akkor az ijedségtől böffentve, prüszkölve s a posteriori bombardirozva, rohan el. Gyakran megtörtént, hogy áfonyát, málnát, mogyorót vagy gc mbát szedő asszonyok, gyermekek az igy megrémült inedve robogásából tudták meg, mily társuk s szomszédságuk volt a gyümölcsszedésnél. 1870. május 7-kc'n magam is megleptem egy esti szalonkalesen a rokfalvai fenyves vágásban egy fiatal medvét, a mint hangyák után a korhadt fatuskókat recsegtette. A sötétség miatt tervezett belopása nekem nem sikerült, ő engem hamarább neszelt meg, mint én láthattam volna, s köpdösve, prüsszentve elvágtatott. Egy redovai paraszt „Ráró" nevü lovát, melyet estve a legelőre kivert, a reggeli szürkületben nem találta a várt helycD, s nagy bosszúságára azt odább kellett keresnie. Megpillantani hitte az erdöközti zabokban legelészve, fulfort benne a méreg, erős husángot vett, csendesen fara megé lopódzott s azon kiáltással : „Л'е Ráró, ne", jót huz rajta végig. De majd kővé vált az ijedségtől, a mint a lovának vélt medve köpdösve s hátultöltőjéből őt végig festve, elrobogott. * * * A medve erős izomszerkezettel bir, mely a csontokat körülboritva s csuhával takarva, képessé teszi őt fáról vagy szikláról akár gurulva, s esve lebocsájtkozni anélkül, hogy legkisebb esonttörési veszélynek tenné ki magát. SZÍVÓS élete kioltásához kemény lövés szükséges, s csak ha agyba vagy szivbe találjuk esik össze ugy hogy többé fel nem kel. A bél vagy lapoezka lövésre is összedűl ugyan, de csak néhány pillanatra s ily lövéseket még igen messze viszi el, néha mértfóldekre, mig végkép megdermed, mind addig pedig, sőt még végvonaglásában is veszélyes karmai közelébe jutni. Tomori a jeles vadász, ki legtöbb medvéit az esti lesekben lőtte, eleinte mig közönséges golyós fegyvert használt,többeket megpuskázottan elvesztett s másnapi keresésben sem talált fel, mivel az éji homályban, vagy ha oly irányból jött a talpas hova a mozdulni nem tudó vadásznak a czélzás kézre nem esik — vajmi nehéz egyes golyóval derék lövést tenni. E baj kikerülése végett készíttetett egy kurta, de oly nagy öblű karabélyt, melybe bárom közönséges golyó egymás mellé fér, s ezek tetejébe még negyediket szokott tenni, s ily 4 golyós lövéssel azután hamarább találja halálosan a sötétben előjövő vadat. Mily erős lövést visz el néha, erre a nevezett erdőmester nekem egy eclatans példát beszélt. Ez előtt vagy 25 évvel egy kis hajtó vadászatot tartott j medvékre. О maga néhány kerülővel egy hegyoldal! ban, közel annak gerinczéhez foglalt állást, s az I alatta levő erdőt, mely meglehetős nyilt volt felső részében, 10—12 hajtóval meghajtotta. Egy erős j medve érkezett fel szemközt, mely lövésére — egy I csúcsos golyót repitvén beléje — összeesett. DupI Iájának másik lövését, mely 4 apró golyóra volt I töltve, készen tartotta, hogy ha a talpas még fel j találna emelkedni, ezzel főbelöhesse. Ez alatt észre j veszi, hogy egy másik medve érkezik fel jobb felől álló kerülőjére, s látja, hogy ez neszt fogván visszafordul, de a hajtók elöl ismét feljön, öt kikerüli, s bal feletti szomszédjára megy, ennek lövésére ismét ! lefelé fordul, a hajtóknak most sem mer neki i menni, hanem őt másodszor megkerülvén ismét a I jobb felől álló kerülő mellett, ennek lövését fel sem ' vévén, kimenekedett a hajtásból. Ezen érdekfeszítő i jelenet alatt a lelőtt medvét nem tarthatta szemmel, ! hanem most oda pillant, s azt sehol sem látja. , Széllyel néz s tán épen utolsó szökésében vette észre, mellyel a hegy gerinczén ált eltűnni készül. A hegy domboi-odása miatt a medvéből már esak a hátsó részt pillanthatta meg s odagyujtott, de — bár két nap fáradozott az erősen sebzett vad után — feltalálni nem bina. Két évvel későbben a svedlári zabokba járt egy medve, s egy pár polgár lesvadászatot tervezett reá. — Egyik szombat délután kimentek a zabföldek alsó részére, ott egyik bokros, gyepes mesgyén tüzet raktak s vacsorára szalonnát pirítottak. Velők volt a molnár is, ki vacsoráját legI hamarább végezvén, bár a nap még fent volt, indulásra eürgette társait, ő maga előre ment felfelé. A mint igy az erdei zabfóldekeu társaitól alig 150 lépésre feljebb kapaszkodott volna, s éppen egy bokros mesgyére felért volna, hall kis • csörtetést oldalt, meghúzza magát egy bokor alatt s az éppen e mesgyére kiballagó maczkót 8 lépés közelből ugy oldalba lövi, hogy az felfordult s fel sem kelt többé. Nagy állat volt, de igen sovány. A bonczolásnál találtak benne egy csu! сsos golyót, melyet akkor e vidékeken ritka ember ismert, s Tomorin kivül sonki sem használt. E hegyes tömeg nyaka alatt behatott s a gerincz benső oldalán a két lapoezka közt megakadt s teljesen behegedett. Találtak tovább benne 4 apró golyót egymás mellett, keresztcsontja bal oldalán, nagy elgenyesedések közt, mely valódi oka lehetett e vad rendkívüli soványságának, végre több futót s őz-srétet bőre alatt. Ez volt tehát azon medve, melyet két év előtt Tomori megsebzett, s mely az erős golyós lövést egészségesen kiheverte, ugy hogy az neki semmi alkalmatlanságot sem okozott, s egyedül az apró golyós lövést sínylette meg, mely genyedést okozott. (Folytatás következik.) Vadászkalandegyhiuzzal. (Egy angol elbeszélése nyomán.) Egy angol ügyelőség (factorei) szomszédságában Braziliában, egy nőstény liiuz garázdálkodott két anyányi kölykével, a környéket szerfölött nyugtalanítva. Számtalan lovat, szarvasmarhát szakgattak már szét, s noha az nem bizonyult be rájok, hogy embert ís támadtak volna meg, mindamellett is erős gyanú háromlott rájuk, hogy egy az erdőben vadmézet keresett néger eltűnése e biuz családdal egybeköttetésben áll, vagyis : hogy az a szegény ember e vadak áldozata lett.. Miután számos belföldi hasztalanul leselkekedett ez állatokra, kedvem kerekedett kísérletet tenni megejtésükre s W alter nevü barátomnak azt indítványoztam, hogy egy szép holdvilágos éjjel lessünk rá e veszedelmes á 11 a t-f a m i 1 i á r a. Barátom kapott az alkalmon, s legott elkezdtünk elegendő menynyiségü golyókat önteni, azták kitakarítok fegyvereinket, s vadásztáskánkat egy kis elemózsivával s egyegy üveg rliummal ellátván, alig vártuk, mig a kedvező idő megérkezik. Miután a kitűzött napon korán ebédeltem, ledőltem kissé a divánra egy kis déli álmot szunnyadni, hogy majd éjjel annál éberebb lehessek. Hét óra tájban fölébredtem, s alighogy rendbe szedtem magamat, már betoppant hozzám Walter barátom s így szólt : — Nos, te vén marmota, ily soká kell aludni ? Lovad már félórája fölnyergelve kapál künt az udvaron, s a szolgák egy órával ezelőtt megindultak fegyvereinkkel s a harapnivalókkal. Ha nem sietünk, még kiliörpölgetik azok a semmirekellő ficzkók a bütykösök tartalmát, s mi legfelebb harmatot vagy esővizet kortyolhatunk, a mi pedig nem gentlemanhez I méltó itóka. Edoardo egy óráig sem hordhat magánál oly edényt, mely »p a p r a m о r g ó«val van megtöltve, hogy meg ne szagolgassa, ha pedig egyszer a szesz csábító illatát szimatolta, ellent nem állhat a kísértésnek. A minap is igy történt — sa mentsége az volt, hogy az üveg kisiklott kezéből s eltört. — Jó, tehát siessünk. — Hanem az ebeket hagyd itthon, mert ezek csak elrontanák a vadászatot. Csakhamar fölkészültem. Övembe két pisztolyt s egy hosszú vadásztőrt rejték — s fölpattantam paripámra. Rövid vágtatásban haladva czélunk felé, csakkamar utóiértük fekete szolgáinkat, kiknek kalauzolása mellett kiválasztánk jövőbeli hósi tetteinknek színhelyét. Első dolgunk is az volt, liogy egy háromj águ fán Robinson módjára nyughelyet készi! ténk magunknak. Aztán megtöltöttük fegyvereinket, a négereket pedig visszaküldtük a paripákkal, előbb azonban megkrétázván a nyergeket, nehogy a fekete ficzkók felüljenek s megzaklassák.
