Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-07-30 / 32. szám

A

U

G

US

TUS 3. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 243 jókban 26 db rókát számláltak meg, miket a szánról világos nappal ténferegni vagy egerészni láttak. A csetneki fürészmalmos leskimyhójából ekkor 41 darabot lőtt s közülök hármat egyetlen éjszakán. Oly nagy volt ekkor a rókák sokasága, hogy Felső-Gömörben alig volt falu, melyben világos nappal legalább egyet nem vertek volna agyon ezen máikor oly óvatos és eszélyes vadból, ha az az éhségtől elkényszeritve, aprólék utáni leselkedésében az udvarokra beszorult. Többi közt Ochtinán M. R. kopói előkaptak egyezer egy rókát a kertek közt, behajtották az udvarba s innen a cselédházba s itt a kenyérsütő kemenczében foj tották meg a komát. E sorok irója nem járt e télen soha félóránál tovább szekérén vagy szánon, bogy rókát ne látott volna, kocsiról igaz, csak egy darabot lőttem, de 150 — 200 lépésnél nagyobb távolra puskázhattam volna 20 — 30-ra is. Mi hozhatta akkor e temérdek sok rókát ide ? ki tudná megmondani ? Előtte való nyáron nem volt sok, utánna következő nyáron sem. Igaz, hogy e rókás tél előtti öszszel tengernyi sok egér volt mindenütt, de ugyanannyi volt azóta többször is, nevezetesen az 1869. év őszén, midőn miattuk úgyszólván mozgott a talló, a nélkül, hogy a róka megszaporodott volna, kellett tehát a bő egértápon kivül még más oknak is befolynia a rendkívül nagy rókasokaságra ! Veuio nunc ad fortissimum ! Dúvadjaink legnagyobbika s leghatalmasabbja, a medve, itt e Felföldön mindenütt otthonos, sőt merem állítani, hogy az egész magyar birodalomban nincs más terület — tán Bereg- в Marmaros megyéket kivéve — melyen aránylag aonyi medve tartózkodnék, mint hazánk azon erdős részében, mely majdnem Selmeczbányától Kassáig mintegy 27 mértföld bosszúságban s 10 —14 mértföldnyi szélességben vonul el, s melynek nagyobb keleti részét az itt rajzolt Felvidék foglalja el. S nemcsak a fenyves zord vidéknek lakója a medve, de makkos, mogyorós években levándorol az alsóbb tölgyes bérczekre, s előbukkan gyakran ott, hol őznél s nyúlnál egyebet nem várna az ember. Átaljában tán egyik vad sem tesz megfelelő élelem utáni keresésben oly nagyszerű utazásokat, mint ö, s ha felföldön nem terem bükk-makk, ugy minden elvonul s csak megint téli vaczkára jön vissza rendesen meghizottan. Ember nem járta csendes tájékokon, sötét sűrűségekben, sziklás odúkban vagy barlangokban, s hol ezeket nem találja, ugy kidőlt fák derekai vagy gyökerei alatt készit magának feuyügallacskákkal , füvei vagy mohával bélelt fekhelyet, melyben bebagyja magát havaztatni, s hol a tél nagyobb részét atnyugossza, szundikálva vagy unalmában talpait nyalogatva. Itteni tartózkodása a tél keménységétől függ, s 1, 2, sőt 3 hónapokra terjed, mely idő alatt é'elmet nem vesz magához, s csak az öszszel magára rakott kövérségtől tápláltatik. Tavasz felé azután lesoványodottan s elerőtlenedve hagyja el odúját s fájós talpakkal, sokszor még nagy havakban keresi sovány táplálékát, mely ilyenkor csak gyenge fűből, forrásos helyeken tenyésző zsállya Demüekböl, gyökerekből, bogarakból, hangyákból, s legjobb esetben tavalyi makkból s veres áfonyából áll. Nyár derekán, de kivált őszszel étlapja már nagy változatosságot mutat. Szamócza, fekete s veres áfonya, s vágásos helyeken rengeteg sokaságban tenyésző málna kedves csemegéje ; később a gabnanemüek, kivált a zabok, melyekhez könnyebben hozzáfér, a mogyoró, s leginkább a bükkmakk képezi főtáplálékát s ezektől vastagon rakodik meg zsírral. Ellátogat a gyümölcsösökbe is, s az édes körtét, szilvát, almát igen szereti. Mindenek felett azonban a mézet tünteti ki, melyért nem kiméi fáradságot, hogy megkaparitbassa ha valahol megérzi. A fenyves hegységek közt épült méhesek ö miatta kapták azon sajátságos egyöntetű formát, mely itt divatozik s egyedül czélszerünek mondatik. Az Itteni méhes ugyan is egy teljesen elzárt négyszög, erősen összerótt gerendákból. A megfelelő magasságú oldalok 4—8 öl hosszuk, a Medvénk magány b an élő állat s (ssk a kosla táei (párzási) idényben, májusban, juniusban keremagának társat, nebáDy hét múlva azt is elhas :yandó. A nőstény januáriusban fiadzik, patkány belső oldalon köröskörül futó hájazat erős sinde- j nagyságú 1, 2, néha 3 kölyköt, miket nagy szeiálló retettel s ápolással felnevel, s 2—3 éves korukig lyezést kap, két-három hüvelyk magasságra k: hegyes vas szegekkel sürün kiverve, hogy azon át ne mászhasson ; az egyetlen ajtó rendkívül vastag s erős záratu, hogy keresztül ne törhesse. Ezen valóságos kis Citadella, melynek belső néhány négyszeg öle virágos tábla — ha alapjában is kellő gonddal épült, teljesen biztosnak mondatik az erős medve betörése ellen is. Érzékei közt legjobban van a szaglása kifejlődve, hideg orra többnyire mozgásban van, mint a vizsláé, s kedvező széllel képes nagy távolból az embert vagy más feltűnő szimatu tárgyat megérezni. Fülei szintén finyásan vannak szerkesztve s a legkisebb nesz sem kerüli el figyelmét, kicsiny szemei azonban semmi feltűnő élességgel nem birnak. Hogy a hazánkban s általában Európa derekán élő medvék egy vagy több fajhoz tartoznak-e, azt tudósaink definitive nem alapították még meg. A bonezoló természetvizsgálók küiömbséget nem I birnak felfedezni. Minden itteni medve 40 foggal I bir, mindegyiknek gerincze 20 hát-csuklyóból, 3 keresztcsont csuklyóból s 9 fark-csuklyóból áll, mindeniknek csontszerkezete erőteljes s kissé otromba alkotású, mindenik egyformán öt, be nem húzható, s igy néha igen elkoptatott de hatalmas körömmel fegyverzett, egészen meztelen talpakkal bir, melyek egész lapjával érintvén a földet, minden vad közt legnagyobb nyomokat bágy hátra. Külömbség van a színezetben s a fej alkotásában, s e részben kétféle medvét lehet megkülömböztetni. A fekete medve (ursus arctos L.) magasabb s nyulánkább termetű, koponyája hoszsza majdnem másfélszer annyi mint a szélessége s feje fakó szinezetü. A vörhönyes vagy hangyász medve ellenben ursus fulvus vagy formicarius, zömökebb termetű , koponyájának hossza annyi mint szélessége s feje egyforma sötét szinezetü a többi testrészekkel. Külömben a színezet nem határoz, mert a sötéibarnától s majdnem feketétől az ezüst fényű fakó, vagy verbenyes színezetűig mindenféle áltmenet találtatik. Általában a medve fiatal korában sötét szőrű, vénségében mindenik szürkés szint vesz fel ; a nyakán látható fehér karima meg mindig a fiatalság jele, melyet idősebb korában elveszít. A külsöségbeli kiilömbséget egyébiránt medve s medve közt a tartózkodási hely s táplálkozási mód is szabályozza, s ki tavaszszal egy vedlésben levő, rondaszörü s elsoványodott nyúlánk medvét látott, nem igen fogja egyfajunak mondani az őszi fényes szőrű s gömbölyűre hizottal, pedig ugy lehet, hogy az valóságos egy és ugyanazon példány ! Nekem ugy látszik, hogy itt is akként vagyunk az osztályozással, mint az erdei szalonkánál ; tavaszszal nagy és kicsi, bagoly- és nem tudom én miféle fejű, kék és szürke lábu snepfekről beszélünk, öszszel meg mind egyformu lábu s hizott a szalonka. Kedvező, bő táplálkozás mellett tetemes nagyságot és súlyt ér el a medve. Magassága 4 lábra terjedhet; hossza 6

'/г, sőt 7 lábra, orra hegyétől 4 hüvelyknyi csonka farka végéig számítva. Ily mérvű vad — ba kibizik — 500— 600 fontot nyom. A szepesi püspöki főerdész, Bögözy ur, mintegy tiz év előtt lőtt a styavnyiki rengetegben egy hatalmas medvét, mely 5 mázsánál többet nyomott. — Dobay Tivadar erdőmester 4 év előtt őszi hajtóvadászaton lőtt a gr. Csákyféle szlovinkai erdőkben szintén egy rendkívül erős példányt, melynek gyönyörű csuhája most Iglón, Ujlaky honvédszázadosnál látható. Némi fogalmat nyerhet a szives olvasó e dúvad nagyságáról, ba értesül, hogy e szépen kidolgozott csuha nemcsak egész hosszában takarja a kényelmes és nagy férfipamlagot, hanem szélességével betakarja annak támláját s még a főidre lábszönyeg gyanánt is jut egy majdnem két láb széles darab. Mily sulyu volt e medve, azt nem tudhattam meg. t. i. addig, mig újra boritva nein érzi magát, ma-, gánál tart. Ha tehát párzási idényen kivül egynél több medve van együtt, azok mindig anya bocsaival, vagy egy álombeli bocsok. A medve szellemi oldaláról sok különbféle s egymással ellentétes nézet tétetett közzé. Egyik otromba s nyers ugyan, de becsületes jellemünek festi, mely azon elv szerint, én nem bántok senkit, engem se bántson más — mindenkinek kitér útjából, s ba nem boszantatik meg, senkit sem bánt. Másik ellenben vérengzőnek mondja, mely ha egyszer hust ízlelt, cum studio utánna jár a prédának, juhot, lovat, szarvasmarhát levág s az embert is megtámadja. Mind a két nézetben sok a való, az igaz, s mind kettőben túlzás is van. Brehm, a jeles vadász s tudós természetbúvár, kinek mind vadászatokon a szabad medvéket, mind állatkertekben a fogságban levőket évekig tanulmányozni módja volt, azt irja róla, hogy szellemi tekintetben igen alanti fokon áll s minden kutya,, macska, nyest felette sorakozik. Sem nagy ravaszságot, sem különös itélötehetséget, sem különöscmlékezeterőt nem tanusit; bátorsága is erejéhez képest nem nagy s csak a felbőszült medve veszélyes, különben a gyenge kopó elöl is meghátrál. Keveset tanul s azt is csak hosszas megszokásból. Sem más állattal, sem az emberrel nem barátkozik meg. Ez utóbbinak fölényét elismeri ugyan, s ez előtt meghajlik, de csak gyávaságból. A nála dicsért becsületesség csak otrombaságnak, a nyilt egyenesség csak bárgyuságnak nevezhető. О egyátalában nem jámbor kedélyű, sőt ellenkezőleg igen hamar megharagszik, mint minden alant álló jellem, ha valami kedvére nem történik. Ezt kivált a bocsok mellett lehet megfigyelni ; ingerlékenyek mint a gyermekek, gorombák s nyersek, mihelyt szeszélyöket ki nem elégíthetik. Különben annyi bizonyos, hogy medvéinket ily általánosságban csak mint fajt lehet jellemezni, mert minden egyes példánynak lehetnek külön-külön sajátságai s hajlamai, s vannak is ; — s valamint oly állatoknál, melyekkel mindennap érintkezünk, s miket teljesen kiismerni módunkban van, mint a lónál, ökörnél, kutyánál két teljesen egyöntetű tulajdonságot nem találunk ; — ugy a medvét sem üthetjük mind egy kaptafára. Itt is van jámborabb és vadabb, van bátrabb s gyávább, egyszóval van bizonyos mértékben individualismus. A mely vadász nem csak a vadak lelövöldözésében leli örömét, hanem azok szokásait, hajlamait s szellemi tehetségeit is megfigyelni szereti, az bizonyosan észrevette, s jól tudja, hogy van egyéni külömbség az egyes példányok között. Például találhatunk rókát, mely feltűnő oktondisággal jár el a csalétek, a vastőr körül vagy a kutyák előtt, s könnyen kerül tőrbe vagy lövésbe ; másnál meg minden eszélyességünk s mesterségünk kárba vész, sehogy sem tudunk hozzá férni ! A külömbség feltűnik ugyan az azzal nem sokat hajtó vadász előtt is, de csak egyszerűen azt mondja reá: egyik fiatal s tapasztalatlan, másik vén s iskolázott róka ; holott már ez állításban magában benfoglaltatik annak elismerése, hogy az élet, a tapasztalás képes tanítani, okossá tenni az állatot, szellemi tehetségeit kifejteni, fokozni, tökéletesbiteni. Más szóval : képes az életviszonyok szülte tapasztalások mennyisége s minősége szerint az állatnak is szellemi tökéletesedését kisebb vagy nagyobb fokra emelni, tehát bizonyos mértékben egyéniségeket nevelni. Medve, mely kizárólagosan növényzeti élelem mellett felnevelkedik, gyümölcsben, zabban, makkban soha szükséget nem szenved s busos táphoz csak későn, ritkán s véletlenül jut, egészen másként fogja magát viselni, ha kopó elejbe vagy hajtásba kerül, mint egy más, melyet az éhség marharagadmányra kényszerit, a hustápot megkedvelte s már tán az embert is mint legnagyobb ellenségét respectálni s