Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-06-11 / 25. szám

194 VADÁSZ ÉS -VERSENY-LAP. J

UNIUS 11. 1873. közösségben bírt erdőségei. Ezekkel s az az előbbeniekkel is több helyütt határosak gr. f'sáky szlovinkai s prakendorfi nagy rengetegei. Nyugat felé Igló városának 13,200 c. holdnyi erdei következnek. Ezek szép s jól kezelt fenyvesek s részben bükkösök, nyugatról gr. Ceáky szmizsányi és illésfalvi, és hg Coburg 5454 cat. hold straczenói pagonyaitól határolva. Szomszédságában ugyancsak hg Coburg kápo-ztásfalvi fenyvesei 4573 c. holdat tesznek, s mellette a szepesi püspökség 22,000 holdnyi rengetegei a liptói s a gömöri határokig terjednek. A liptói részen a Királyhegység északi oldalát Királylehotáig a hradeki kincstári urodalom foglalja el mintegy 40,000 C. holdnyi erdőséggel, tul rajta a Szentiványi és Lehotzky családok birtokai vannak. A Felvidék déli, azaz gömöri oldalának egész nyugoti részét hg Coburg roppant terjedelmű murányi urodalma foglalja el, okszerű gazdasággal kezelt erdeivel, melyek tiz erdészi s föerdészi körökre osztva, négy erdőmester s felettük egy erdészeti tanácsos mint főigazgató által igazgattatnak s következő nagysággal birnak : a azunyátzi erdőmesteri kerület 20000 cat. hold fenyvessel, a polonkai erdőmesteri kerület 21000 „ „ fenyvessel és bükkössel, a murányi erdőmesteri kerület 17000 „ „ fenyves, bükkös és tölgyeesel, és a vizesréti erdőmesteri kerület 7 000 „ „ bükkös és tölgyessel. Összesen 65000 c. holdra terjednek. Muráuytól kelet s dél felé a csetneki közbirtokossági uradalom 20,000 c. holdnyi, nagy részben elhanyagolt s kipusztított fenyves, bükkös, nyires, tölgyes, mogyorós erdötalaja fekszik, melyektől észak felé Dobsina bányavárosának 10,000 c. holdnyi, gazdaságilag mivelt szép fenyvesei, bükkösei s mogyorósai kellemes ellentétet képeznek. Ii ncn a Sajó mentén lefelé következő nagyobb erdőterületeket találunk : gr. Andrássy Manó oláhpataki, a.-sajói, henczkói és veszveréti pagonyai, fenyves, bükkös s tölgyes jó állabokkal 14,000 'öat tesznek, köztük gr. Andrássy György 22 00* c. h. nagyo"o

U gÓCSÍ erdej

e" Lejebb köve

t" kezik özvegy Nádasdy Tamás 9- 3000 c. holdnyi betléri, s a rozsnyói városi és püspöki, j összesen 3700 c. holdnyi tölgyesei. Tovább ke- | letre s az utóbbival szomszédságban gr. Andrássy , György krasznahorkai urodalma fekszik, melynek többnyire tölgyes, szép s jól kezelt erdőségei 13,500 e. holddal jó mélyen Tornamegyébe be- I nyúlnak, észak felöl meg a szomolnoki kincstári erdőségekkel, honnan kiindulnak, határosak. Még odább keletre gr. Keglevich bicskei, s barkai és a jászói prépostság jászai pagonyai terülnek, gazdaságilag kezelt tölgyesekkel, Muránytól dél felé Tiszolcz városának nagy határa fekszik, melyből a kincstár 3100 c. holdnyi erdőt bir, innen dél s nyugot felé a Kuhinyi, Fáy és gr. Forgách-családok, a rima-murányi egyesület klenóczi, nyustyai s kakovai igen nagy terjedelmű erdőségei vannak, nyugotról, t. i. a zólyomi oldalról a hreznóbányai kincstári és a hg Esterházyféle rengetegektől határolva. Az itt elősorolt nagy vadászterületeken a vadászat mindenütt tilalom alatt van, szabad vadásztér nincsen s nem volt, ellenére az 1802. ХХ1У. t.-czikknek, mely az uj vadásztörvény keletkeztéig irányadó lett volna s mely a birtoknak csak felét engedte tilalma/.tatni. Nagybirtokosaink azonban — legalább Gömörre nézve állott az — azt tartották, hogy miután az egész erdőtől kell adót fizetniök, jogukban áll az egészet el is tilalmazni, mit vadászember ha szorosan véve nem is jogosnak, de mindenesetre helyesnek ismerhet eh bár e miatt az illető szomszédokkal nem egyszer fordultak elő kellemetlen súrlódások. Hg Coburg murányi urodalma с részben eszélyesehben járt el. Itt ugyan szabad vadásztér szintén nem volt, de a helyett átengedte potom áron a vadászatot egy rőezei s jólsvai honoratiorokhól álló társaságnak, a több ezer hold nagyságú koprási, vizesréti és mnizsányi pagonyokban, mely gyönyörű" vadastér a Kakas-havastól egész jólsvai határig terjed, s a béke itt soha sem lett háborgatva. A mint azonban az uj vadásztörvény törvénynyé vált, a bérletet megszüntette, s most az egész urodalmi terület szintén vadászati tilalom alatt van. (Folytatás következik.) A prágai vadaskertNógrád Felvidékének éppen sem regényes táján, kopár szirtek és mai nap sok fáradsággal haszonvehetővé tett gugyorok közepette fekszik a gácsi uradalomhoz tartozott községek egyike, a mely százados hűbéri és jobbágyi viszonyok között nevelve, szoktatva, idomítva, tudtommal egy ideig a legjobb hajtókat szolgáltatta az akkoron sub tituló ferae rapaces ellen foganatba vett nagyobb és kisebbszerü vadaszatokon. Minthogy Prága községének népessége éppen nem volt igen számos, esetleg serdülő ifjak helyébe serdülő leánykák is küldettek hajtókul, a kiket mint igen természetes dolog, a hajtás esélye és fáradságának ki nem tehetvén, rendesen fegyver, vadászszék, csutora, bunda, plaid czipelésével biztuk meg s eleve a tűzhöz küldettük, este pedig az itt még több évnek előtte igen is divatos dudaszó mellett meg is tánczoltattuk. A község határa nagyobb terjedelmű és bükkfaerdeje tekintélyes volt, főleg addig, a mig az földesúri felügyelet mellett kezeltetett ; — az 183 2/

e törvények e kérdést örök időkre oldották meg, minélfogva a község határa fölméretvén, egyesség utján kihasittatván, az uradalomnak fennmarad több 1000 holdnyi tér a távolság miatt kezelhető nem volt, haszonbérbe kináltatott. Miután azonban e térség ily módon senkinek sem kellett , azon határozat áldozatává vált, hogy ebből szarvaskert fog alakíttatni. Ezen eszme emigy ide vetve, mulhatlan absurdumként tűnt föl, ime tehát indokolása. A gácsi Vat körül futó sánezokban egy agancsáv és két ünö évek óta tengődtek, lassanként elcsenevésztek s végül az ünök elvesztek, szaporodásnak hire sem volt, sőt az agancsár évenként roszabb és gyengébb agancsokat mutatott fejékül. Miután beláttuk azt, hogy a maroknyi téren mire sem mehetni, és az öreg Hanzinak unalma is mélyen furdalta vadászszivünket, Csehországhoz folyamodtunk és 3 ünőt kaptunk gr. Kinszky Octáv chlumeczi uradalmából még 1859-ben ; hanem egyúttal a főúri családot egy 12 holdnyi, elkerített s igen csinos kertbe helyeztük át. A magas család ez elbánást igen szépen méltányolta, elhelyezkedett és 1864-ben, miután a nagy I vadaskert tökéletesen bekerittetett, — jóllehet több magas tagok szerencsétlen kimúlását, mások lelö' vését volt kénytelen megtűrni, s midőn az öreg Hansi is gyönyörűen kifejlett, páros 12-est mutatott fel, s még 12 db utódnak is örvendett, lassankint befogattak, azaz elfogódtak, mert az etető i kunyhó végében állított nagyobbszerü kalitban vadgesztenye volt, a melyhez nyilt, de maga magától becsapó ajtón jutott a vad (ezt azért vaj Iánk kénytelenek eszközölni, mert a hálókban az agancsárok mind összetörték agancsaikat, két ünönk pedig halva maradt) és kocsira rakván, a nagy vadasba szállíttattuk. Ez lenne tehát a lét- és áthelyezés, végül a prágai birtok egy részének vadastérré lett átalakításának története. A kert nagy része őserdő, terjedelme 1000 magyar hold, — kétszáz holdon mogyorós, a többi része dús táppal bővelkedő legelő, — van több rendbeli forrása, két dagonyája, nyalatója, szénacsüre, fedett etetője, csinos kis vadász csillája és a szó szoros értelmében testtel-lélekkel sportsman, gentleman, gavallér és vadász tulajdonosa. Eltekintve attól, hogy nincs magasztosabb élvezet, mint a vadászat és főleg a fővadra intézhető, mert a szenvedély a valódi vadászt testileg csak is akkor hagyja el, midőn már szemei és jármüvei számba nem vehetők, szellemileg azonban akkor sem, — eltekintve eme élvezet leirhatlanul változatos, mindenkor másféle esélyei, akadályi, elejtési mozzamatai, golyó bevágása, czélfegyver elsütése, vad nesze, és kitudja mennyi más körülmény magyarázhatlan hatása, okai, befolyása eredményétől ; a mennyiszer hiusult fáradság, izzadság, mozdulatlanság, hevély, jó vagy rosz szél esélyeitől ; a fővad rigyetése által előidézett viszhangtól, melynek már csakugyan nincsen párja e földön, mert sokkal külömb, mint a via Appia et Cintra vidékén Portugalban hallott viszhangok, jóllehet nem hétszer, hanem csak egyszer adja a hangot, ugy mint a mellett, vannak a szarvaskerteknek árnyoldalai is, teszem : a kerítés és ennek föntartása, a mi igen tetemes költséget igényel évenként. Áttérek most az eredményre : Fővad 1864-ben volt 12 db, 1865-re maradt 12 „ elejtetett 0 db, 4 л 186 6-ra lett 16 „ „ 1 „ 186 7-re 22 „ 1 „ 1868 ban volt 21 „ „ 3 „ 1869-ben „ 36 „ „ 3 „ 1870-ben „ 46 „ „ 2 , 1871-ben „ 46 „ , 2 1872-ben Az 1873. évi állomány körülbelül 85 davabra lenne tehető, mely ekként állana : 1 db 18-as, 1 „ 16-os, 2 „ 10-es, 3 я 8-as, 4 „ в-о», 20 borjú, 6 csapos, 20 öreg ünö, 5 meddő ünő. Szaporodás remélhető 20 dbig = 82 db. Miután nemcsak a nagy terület, de a szarvas és dám rokonszervüségénél fogva e két rendbeli vad igen szépen fér meg, mult 1864. évben a mauerbachi uradalom eladatván s a vadászat ott beszüntettetvén, testvéröcsém Antal ur az összes vadat megvette, Laxenburgban kölcsön adott kalitokba tétette, leusztatta gőzhajón Váczig, innen pedig more patrio az urodalmi béresek hozták a 2 db öreg hófehér lapátost; igy összesen 18 dbot ép erőben, egészségben, melyeket azon év october havában a prágai vadasba volt szerencsém szabad lábra tétetni. Legyen szabad közbeszúrva ezennel, habár későn, az akkori mauerbachi tulajdonos báró Szina Simon nr ö excjának lekötelezettségünk és mély köszönetünket újból kifejezni, miután t. i. ő excja megtudta azt, hogy kik voltak a vad vevői, ama régi előítéletnek : hogy a telepítendő vadat vagy lopva vagy ajándékba kell szerezni, megfelelve : az összes állománynyal testvéreimet megajándékozta.