Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-06-11 / 25. szám

JUNIUS 11. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 195 A dámállományból, melynek *|з-йа tiszta fehér lapátos, csapos és suta vadból áll, 1864 óta ejtetett vagy elveszett 16 dbig, az 1871. évi állomány remélhetőleg ez lenne : 4 öreg lapátos, belőle 3 fiatalabb villás „ 5 csapos „ 20 ünő (öreg) „ 1 meddő, 8 éves ünő. Szaporodásban remélhető 20 dbig = 60 db. Fővadunk, mely ugyan folyvást jó tápnak, télben jó szénának, vadgesztenye és zabnak örvend, súlyban mégis igen változik. A csapos szarvasok átlag 136, a villások 148, a 6-os és 12-ösök pedig 150 — 220 font között változtak súlyban, zsigerelve és agancson kivül értve a súlyt. A lelövetés golyóval történt, részint barkácsolva, részint hajtva. Lelőtt öreg dámbakjaink 100 fonton felül voltak, a súlyt itt is ugy értve, mint a szarvasoknál. Fő- és rőtvadunk husa, ha magunknak nem kell, 24 kron, csuhástul 30 kron adatik el fontonkint és bármennyi lenne, igen bőven kelne. Czikkem czélja éppen nem az, bogy valakinek tanácscsal szolgáljak, hanem а „V. és V.-lap" egyik számában K. és L. grófoktól olvastam, hogy szarvaskertet alakitanak, bátorkodám tehát ennek prognosticumaként az itteni vadaskert történelmét vázolni. Igen szerencsésnek érezném magam, ha oly tekintélyek mint Beauregard, a esákberényi, a ghymesi, a tatai, a gödöllői vadasterek tisztelt felügyelői, czikkemet ama szempontból : miben hibáztunk ? mit legyen a vadtenyésztő teendő ? birálatuk és vadászbonczkésük alá bocsátva, hibáinktól magamat és mindenkit óva, figyelmeztetni, útba igazitani szíveskednének. Errando discimus ; de ha egymást nem oktatjuk, évről évre meglesz a roppant költség és csekély eredmény. Irta 1873. májusban a prágai kertben az öreg vadász. (Beküldetett.) A napokban tartá „Az idegen vadasteriiletek kizsákmányolására alakult felső-magyarországi részvénytársulat" ez évi közgyűlését, s ez okból van szerencsém tiszt, szerk. urnák társulatunk lefolyt évi működéséről egyetmást elmondani, már csak elismerésül is azon szép „titulaturákért", mikkel bennünket néha becses lapjában megtisztelni szíveskedett. Mi ugyan nem igen kedveljük a titulaturákat, — dcmocratieus világban élünk, de ha már az orvadász, gányó, pecsenyevadász etb. ilyen ezimzéseket ránk alkalmazni méltóztatott, elviseljük azt is mint — a szabad sajtó kinövéseit ; mainapság szokva kell lenni az ilyenhez, s az aristocraták lapjától nem várhattunk egyebet. — Szerencsére ez uton a szabadelvű sajtó is tudomást vett rólunk, s a gyakori megbeszélés folytán mindinkább kitűnt, hogy egyletünk semmi egyébb, mint egy uj nagy eszmének {t. i. bogy a birtok — lopás) előharezosa, s ezóta szerencsénkre tünedezni kezd azon régi táblabírói nézet ujabb törvényszékeinknél is , mintha a vadorzás nem volna egyéb — lopásnál. Pedig elmondhatom, hogy társulatunk jobb mint hirneve, vagy az utóbbi időkben az alsób néposztály pénzkezelési gond- i Laptulajdonosok : a szerkesztők jainak megkönnyebbítésére „mit höchster Fructificirung" alakult börzetársulatok. No de térjünk a dologra. „Társulatunk az ujabb vadásztörvénynyel egy időben alakult ; az idő kedvezőnek látszott. Alapszabályaink ugyan nincsenek jóváhagyva a minis; terium által — mint a miskolczi kiházasitási egyleté, de azért ez nem hátráltatja industrialis működésűnket, mely szép darab földön virágoz a felső megyékben. Meghatározott székhelyünk sincs ugyan, de ez üzleti terrenumunk bizonytalan voltánál fogva — érthető ; könyvezésünk sincs rendben, mint sok uj részvénytársulatnál, de igy legalább jövedelmünket sem tizedelheti Kerkápoly ur hada. A mi mult évi üzletünk eredményét illeti, meglehetünk vele elégedve. Vadászataink legalább is oly jók voltak, mint a felvidéki urak legtöbbjeinek nagy személyzet és töméntelen kiadással összekötött vadászatai, s a mellett, mit talán felesleges emlitenem, kiadásaink tetemesen kevesbek voltak. Az igaz, hogy társulatunknak socialis helyzeténél fogva vadászatait inkább csak szerény módon, mintegy a titok leple alatt kell gyakorolnia, s e részben nem tarthatunk lépést az Erdődy, Esterházy, Pálffy grófok pompás vadászataival, dc az eredmény annál meglepőbb. Mig amazok vadászatai, hírlapok által mintegy előre kitrombitáltatnak s néha hetekig tartanak, addig társulatunk részvényesei lehetőleg láttatlanul iparkodnak abban résztvenni, s arezbőrük nem kis hátrányára, kénytelenek azt „kinruszszal" feketitni. Aztán rendesen csak az ünnepeket és vasárnapokat szentelhetik e nemes passziójuk gyakorlására, miután hétköznapokon a vágásokban vagy a szénégető kemenczéknél vannak elfoglalva. Más részről azon előnyben vagyunk, hogy nem függünk a vadászszemélyzet jó akaratától, mint egynémely urak ; s helyismereteink annyira terjednek, hogy mindig jobban tudjuk hol keressük a vadat, mint saját tulajdonosa. Azon titokzatszerü homály, melybe vadászatainkat leplezzük, csak fokozza annak hevélyét minden kedélynél mely a regényesség iránt fogalommal bir,s leginkább csakis ezért tartjuk még ez elavult szokást, miután személyes bóztonságuukra nézve nem igen szükséges titkolóznunk. A vadászszemélyzet ugyanis — amennyiben nem tartozna maga is részvényeseinkhez, egy pár izben nyert „beható capacitálás folytán annyira megjuhászodott, hogy szívesen kitér előlünk ; mit is használna nekik, ha bepanaszolnának bennünket? Hála a humanitás szellemének, járásbíróságaink túlemelkedtek a törvény szigorú betűin. Tisztelt szerk. ur csodálkozik tán, hogy a vadászatról, mint nemes passzióról beszélek, miután saját véleménye s mások gyanusitásai folytán is talán azt liiszi, hogy vadászataink főrugóját szenynyes pénzszerzés képezi. Biztosithatom azonban uram, hogy ez nem áll ; mi csakugyan passzióból vadászunk ; hogy e mellett a kellemessel a hasznost is összetudjuk kapcsolni s meglehetős részvényobztalékot adni — ez egyedül kevés költséget igénylő üzleti manipulatiónknak tulajdonitható. Az osztalék nagyságát szabadjon elhallgatnom, nehogy magas helyeken szemet szúrjon, s még jövedelmi adót követeljenek rajtunk. E dividenda még nagyobb is lehetett volna, ha eredménydus vadászataink mellett a kevés üzleti költséget veszszük tekintetbe ; de itt is, mint oly sok más társulatnál, az igazgató tanács egyes tagjai (pozsonyi és nagyszombati vendéglősök) csak a maguk hasznát tekintik, s a beszállitott vadat nagyon olcsóra taxálják. Az utolsó közgyűlésen már iuditványoztatott is, hogy helyettök más fogyasztók kerestessenek fel, s elvileg az indití vány el is fogadtatott, de egyelőre nem vihető ki, Felelős szerk. : Keve József. mert részvényeseink nagy része financziailag az igazgatótanácsosoknak le van kötelezve. A veszteség, mit a részvénytársulat ez évben üzleti anyagban szenvedett, csekélységnek mondható, mert néhány begymászó boton kivül, melyek egy pár erdőkerülő hátán törettek össze : csakis egy rövid kurtály, löporos-tülök és vadászkés elvesztéséből állnak. Ezeket részvénytársulatunk egyik még fiatal tagja, az elejtett vad feltörésénél meglepettetvén a vadász által — ott felejtette, s később a helyre nem birt rá akadni. Valami nagyobb verekedés, vagy emberhalál az idén nem történt. S ezzel, midőn jelentésemet bezárnám, szabadjon reménylenem, hogy szerk. ur e társulatról, melynek elnökéül magamat vallani szerencsés lehetek, kissé több elismeréssel szíveskedik megemlékezni ; igy kivánja azt a felvilágosultság demokratikus szelleme. Tisztelettel Fáczányos Tóni, favágó és elnök. Y © g y © §. Lótenyésztésünk érdekében a földmivelési miniszter hosszabb körrendeletet bocsátott ki a törvényhatósághoz. Azon törvény, mely a hadsereg lóállományának kisajátítás utján való kiegészítését rendeli, a 8 §-ban azt is rendeli, hogy a hazai lótenyésztés lehetőleg megóvassék s a tenyészpéldányok az állítási kötelezettségnél kivételt képezzenek. A miniszter most fölhívja a törvényhatóságok figyelmét az ügyre s részletes utasításokat ad arra nézve, mely tenyészállatok mentendők fel az állítás alól, minő eljárás követendő s általában mily intézkedések szükségesek, hogy a nálunk eddig még gyakorlatban nem volt lókisajátitásuál ugy az állam, mint a tenyésztők érdeke megóvassék. (Alkalmilag teljesen közöljük). * * * Game Cock, mint halljuk, Prágából, hol az 1000 aranyért futni akar, Hamburgba is el szándékozik menni s aztán őszig pihenni. * * -34 A „Sportblatt" szerkesztősége julius 2-től kezdve „Der Halbzüehter" czim alatt egy heti lapot fog kiadni, mely mintegy összekötő kapcsul fog szolgálni a telivér és fél vér-tenyésztők közt, s különösen ez utóbbiak számára a telivér-tenyésztésbó'I vont hasznos ismereteket fogja terjeszteni. A lapot a „Sportblatt" előfizetői minden árfelemelés nélkül kapják. * * # Gr. Pálffy János bajmóczi erdeiben egy derék medve ejtetett el a mult héten, mint a „P. Ll."nak irják, mely З

1^ mázsát nyomott s a marhatenyésztőknek sok kárt okozott. 44 44 44 A nagykőrösi nagy erdőben pedig farkasvadáSzatot tartottak f. hó 7-én, miután a ragadozók a legelő marhák közt nagy kárt okoztak. Elejtetett sgy farkasd és egy nőstény; a kan roppant példány volt. A vadászat előtt pár nappal még egy csikót vágtak le e ragadozók. * * 44 A „Debrecen" czimü vidéki lap közelebbi számainak egyikében olvassuk, hogy egy ottani pecsenyevadász a magas fűben süldőnyulat vélvén mozogni, rá lőtt az eleven tárgyra s egy kilencz éves gyermek jajdult föl a lövésre, mely életveszélyesen megsebesült. * * * Ámbár Párisba a mult vasárnapi „Grand Prix" nyertese iránt távsürgŐDyöztünk, válasz lapunk bezártáig nem érkezett. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer. 2 fehér, 1 fehér, 2 fehér, 6 fehér, Hirdetések egyedül L А X G LIPÓT és társa nemzetközi hirdetési irodájában für tl o-u t с z a 1. s z á in alatt vétetnek fel.